Szeged és Vidéke, 1908. július (7. évfolyam, 149-175. szám)
1908-07-01 / 149. szám
SZEGED ÉS VIDÉKE SZEGED, 1908., július 1., szerda. POLITIKAI NAPILAP, VII. évfolyam, 149. (2050.) szám. SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL és NYOMDA: KÁLVÁRIA UTCA 6. SZÁM. Kiadóhivatal, szerkesztőség és nyomda 84. TELEFON : Főszerkesztő 3. Felelős szerkesztő 565. FŐSZERKESZTŐ: BALASSA ÁRMIN dr. ELŐFIZETÉSI ÁRAK . Szegeden: Postai küldéssel: Egész évTO ... 18 korona. Egész évre . . . korona. Negyedévre . . . 4.50 „ Negyedévre... 6 » Egy hónapra. . . 1.50 ,, Egy hónapra . . 2 » EGYES SZÁM ÁRA 6 FILLÉR EGYES SZÁMÁRA 6 TUISÍ Az uj gyógyszerésztörvény. — A belügyminiszter javaslata. — (Saját tudósitónktól.) Régóta sürgetett reform-munkát indított meg Andrássy Gyula gróf belügyminiszter akkor, amikor a gyógyszerészet ügyének rendezéséhez hozzáfogott. A belügyminiszter törvényjavaslata már elkészült és a harminchét szakaszból álló törvényjavaslatnak főbb intézkedései a következők . A gyógyszertári jog adományozását részletesen szabályozza a javaslat, úgy az új gyógyszertárak alapítását, valamint a megüresedő gyógyszertári jognak adományozását. Az elhunyt gyógyszerésznek okleveles gyógyszerész fia legelsősorban pályázhatik a gyógyszertári jogra; utána pedig kor szerint következnek a többi pályázók s a gyógyszertárat nem a belügyminiszter, hanem a törvényhatóság közigazgatási bizottsága fogja adományozni. Az elhalt gyógyszerész özvegye vagy kiskorú árvája örökli a haszonélvezeti jogot haláláig, illetve férjhezmeneteléig vagy nagykorúságáig. A megüresedő vagy új gyógyszertári jog adományozása így fog történni. A közegészségügyi bizottság a pályázók közül hármat kandidál. A három jelölt közül a megyei vagy városi közigazgatási bizottság titkos szavazás útján választja meg azt, akinek a gyógyszertári jogot adományozza. Érdekes a gyógyszertárak egy új típusának, a közjogú gyógyszertáraknak megalkotása. Közjoga gyógyszertári jog adományozható: 1. törvényhatósági joggal föluházott és rendezett tanácsú városoknak és legalább hatezer lakossal biró községeknek; 2. nyilvános gyógyító intézeteknek és 3. betegsegítő pénztáraknak. A községnek vagy városnak adományozott gyógyszertár rendszerint bérbeadandó valamely gyógyszerésznek, de kivételesen kezelőre is bízható. A község a maga területén több közjogi gyógyszertárat is állíthat. Nagyon humánus a jaslatnak az a rendelkezése is, hogy mindenki, aki gyógyszertári jogot kap vagy elad, köteles bizonyos díjat fizetni a gyógyszerészsegédeknek, valamint ezek özvegyeinek és árváinak létesítendő alapítvány számára; ugyane célra az összes gyógyszertáraktól bizonyos később megállapítandó díjat fognak szedni. A gyógyszertáradományozási jogért fizetendő: Budapesten ötezer, Szegeden négyezer korona. Átruházásoknál e díjaknak harmada fizetendő. A belügyminiszter meg fogja alkotni a gyógyszerészi kamarákat is. ■X ( Y Lesz még ellenzék! Irta LENGYEL ZOLTÁN. Hiszen jól van ! Mondják meg nekem, mi haszon lesz abból, ha azt a kevés számú ellenzéket is agyonverik, ami van? Mi haszon lesz abból, ha a többség még inkább ellenőrzés nélkül marad ? Ha a homogén, egységes, egyöntetű, nyilvánvaló programmal és még nyilvánvalóbb vezetéssel rendelkező többség kérdését sem tudták megoldani, most már azt is tönkreteszik, ami úgy, ahogy létrejött ? Mi haszon lesz abból, ha már jelenünk nincs, jövőnk se lesz ? Erre kérek feleletet. A koalíció átmeneti kormányzásra vállalkozott. Lényegében két pont szerint: hogy az állam szükségletek körébe eső követeléseket (költségvetés, újoncozás, kiegyezés, külföldi szerződések stb.) teljesíti a status quo alapján és hogy az általános választói jogot törvénybe iktatja, így van. És mit látunk ? Az első pontot nem tartotta be : a katonai téren lealázó költségtöbbletet zúdított a nemzet nyakába ellenérték nélkül és szánalmas hasraesés kíséretében, gazdasági téren föláldozta legszentebb érdekeinket és fölemelte a kvótát, szigorította a házszabályokat, amelyek miatt létrejött és végül kegyetlen adóterhet készül az egész vonalon az úgyis kizsarolt keresők, a dolgozó társadalom vállaira rakni. A második pont: az általános választói jog be van ígérve, mint annyiszor, de nincs megcsinálva és csak kettő bizonyos e téren is, hogy ha a koalíción múlna csupán, sohase is lenne meg s igy meglesz ugyan, de se olyan nem lesz, amilyennek ígérték, se olyan, amilyennek reméltük. Az átmeneti időről affélét beszélt Apponyi, hogy se el nem sietjük, se nem késleltetjük. Véghatárideje két év volt. Letelt. Azt is ígérték : az átmenet után minden párt programja a maga szűzi tisztaságában föléled. Föltámad különösen a függetlenségi párt programja. Általános kacagás. Van-e, aki ebben hisz ? Van-e, aki ezt csak ígéri is ? Mi ez a program ? Talán : az önálló hadsereg, az önálló vámterület, a külön udvartartás, az önálló bank és az önálló külügy ? Hol vannak már ezek mindannyian ? Gyerünk tovább! Ha mindebből semmi sincs, ellenben van házszabályösszetörés, szólásszabadság elfojtása, katonai terhek emelése, kvótaemelés, adóemelés stb., mi lesz aztán? Mindig így fog ez tartani ? Mikor lesz vége és hol ? Ki és kik és hogyan fognak kormányozni ? Fönnmarad a koalíció továbbra és ha igen, mit fog csinálni ? S ha nem , ki jön azután ? Ki lesz a többség vezére ? Mit fog az csinálni és mely irányba kívánja vezetni az országnak sokat hányatott hajóját ? Kérdezhetünk : nem jön felelet. Nem tudunk még találgatni sem. A kabala nem segít. Nem is untatok hát vele senkit. Elfásult itt már mindenki. Általános lett a hitetlenség, az elvtelenség, a cinizmus és a jóravaló restség. Ily körülmények között nézzük az ellenzék ügyét. Először is : mit vitt véghez a három-egy többség, hogy ez létre ne jöjjön ? Hány spicli, hány agent provocateur, hány nyakunkra küldött ál elégedetten dolgozott ? Mi pénzt, kedvezést osztogattak ki, mennyi fenyegetést szórtak szét és mennyi hazudozást, ferdítést raktároztak el a nemzet lelkében, hogy egy erős, egységes, öntudatos, lelkes, munkás, céltudatos ellenzék létrejöttét megakadályozzák? Hány embert kenyereztek le, mennyit vettek meg, bolondították el, riasztottak vissza ? Ha nem így lett volna , ennyi bűn, hazugság, mulasztás, árulás után várjon ekkora számú és ilyen súlyú ellenzék jött volna-e létre csak ? Alig hiszem. Hiszen az ellenkezőjét tudom. De miután post tot discritina rerum végre mégis megalakult a balpárt s egypár lépést tett is a függetlenségi eszmébe vetett hit föltámasztása, a szabadelvű gondolkozás és a szociális haladás útjában, több vagy kevesebb sikerrel, de becsületes szándékkal : mondják meg a többség tisztelt korifeusai, hogy viselték magukat velünk szemben ? Nem adtak helyt minden parlamenti illem, hagyomány és országos érdek dacára sem a jegyzői széken, sem a bizottságokban. Megalakították a bizottságokat magyar ellenzék nélkül. Volt minisztereket, vezérlő-bizottsági tagokat, régóta vagy újonnan megalakult országos pártok tagjait egy utolsóig kirekesztették a parlamenti előkészítés munkájából. Lehet, hogy a mostani kevés számú ellenzéki magyar képviselő az ő szemükben csak izgágáskodni, boszantani tud, de bizonyos, hogy többre volna följogosítva. És bizonyos, hogy ha bírna, különb feleletet is adna. — De így is elér kettőt. Először: bizonyítékot szerez arra nézve, hogy a koalíció óriási lomha tábora még tíz ellenzékiemberrel sem tud bánni, még tíz emberrel szemben sem képes a rendes parlamenti tárgyalást vezetni és biztosítani, másodszor pedig : előkészíti az eljövendő ellenzéki harcokat. Lesz még ellenzék és leszünk még többen is ! Számon kérjük a többségtől, hogyan teljesítette kötelességét a nemzettel szemben és számot adunk önmagunkról is, így nem tarthat örökké. A vízözönnek is el kellett múlnia negyven nap alatt. És ekkor a bárkából ki kell kerülni valamennyi állatnak , a fogatlan oroszlánoknak is, meg a bérbevett majmoknak is.