Szeged és Vidéke, 1913. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1913-02-01 / 26. szám
Az uzsorás előszobájában. Föllázadt adósok. Saját tudósítónktól.) Szép számmal vannak Szegeden uzsorások. Ismeri őket mindenki, még a rendőrség is. Tudják róluk, hogy a megengedettnél jóval magasabb kamatra dolgoznak, de azért bajos ellenük eljárni, mert roppant óvatossággal bonyolítgatják piszkos üzleteiket. Az uzsorások egyik fajtája a kamattöbbletet a tőkébe számítja, a másik kezelési költség címén vonja le. Némelyik uzsorás 25—30 percentet szed, de a legszerényebb sem adja alul tizenkéttizenöt percentent. Mióta a pénzügyi válság tart, a valóságos paradicsomi állapot szakadt a szegedi uzsorásokra. Az elmúlt évben olyan bőséges aratásuk volt, amilyenre a legöregebb uzsik sem emlékeznek. Sajnos, ilyennek készül az idei esztendő is. A háborútól való félelem s egyéb spekuláció lekötve tartja a nagytőkét. A bankok még ingatlanra sem adnak pénzt, a megszorult emberek tehát kénytelenek a közismert, a rettegett uzsoráshoz fordulni. Szomorú, megdöbbentő, de úgy áll a dolog, hogy a pénzválság súlyos napjaiban kiskereskedők, kisiparosok ötven percentes kamatra is szívesen vettek föl pénzt. Néhány uzsorásnak egy esztendő alatt megkétszereződött a tőkéje. A lelketlen emberek vérszemet kaptak. Látták, hogy nem történik semmi bajuk, tehát a hálójukba került áldozatok utolsó csöpp vérét is ki akarták szívni. Különféle eszközökkel zaklatták a boldogtalan adósokat, akikről tudták, hogy akkor sem fizethetnek, ha ágyút szegeznek mellüknek. Minden lejáratkor fölmondták a kölcsönt s csak úgy mentek bele a halasztásba, ha az adós megengedte, hogy az ijesztően fölszaporodott kamatot és kezelési költséget a tőkéhez számíthatja. A sarokba szorított adós persze nem tehetett egyebet, minthogy aláírta az új váltót, vagy kötelezvényt s még ő köszönte meg, hogy csak a bőrét nyúzta le az uzsorás. Végre az adósok türelme is véget ért s a napokban olyan botrányt rendeztek az egyik uzsorás lakásán, amilyenre nem volt még példa Szegeden. Az uzsorást mindenki ismeri a városban. Dúsgazdag, tekintélyes ember, hatalmas tőkék, prima részvények s kitűnően jövedelmező bérházak ura. Különös előszeretettel ingatlanokra ad kölcsönt, amelyek így lassanként az ő kezére jutnak. Ez az uzsorás is megragadta az alkalmat, a nyomasztó pénzinséget s halászni akart a zavarosban. Az elmúlt hetekben beidézgette az adósait, többnyire jómódú, becsületes tanyai gazdákat és külvárosi háztulajdonosokat s zordánul tudtukra adta, hogy a kölcsönt fölmondja. Volt erre sírás-rivás, rimánkodás. Térdenállva kérlelték az uzsorást, hogy adjon haladékot. — Ha eddig jó volt a biztosíték, — mondták a szegény emberek — akkor ezután is jó lesz, mert már törlesztettünk is a kölcsönre. Az uzsorás nem tágított. — De hiszen tudja a nagyságos úr, — folytatták a könyörgésüket , hogy most se bankból, se máshonnan nem lehet pénzt kapni. Elégedjen meg a törlesztéssel és kamattal. Az uzsorás kérlelhetlen volt s a szegény adósok átkozódva távoztak. Persze, az utolsó pillanatban, amikor tekintélyes pörköltség is szaporítja majd a követelést, kénytelen lesz az adós olyan föltételeket írni alá, amilyeneket az uzsorás diktál, a vagy úszik a kis ingatlan. E héten ismét nagyobb csapat adóst idézett maga elé az uzsora förtelmes lovagja. Ezekkel is foghegyről közölte a kölcsön fölmondását. Az előbb leírt jelenetek játszódtak le ismét s persze az uzsorás szive most se lágyult meg. Erre oly iszonyú erővel tört ki az agyonzaklatott, kiszipolyozott adósok fölháborodása, hogy a halálra rémült uzsorás különös szerencsének köszönheti, hogy ép bőrrel menekült meg. A bakerülésből kijött adósok összezúzták az előszoba bútorzatát, majd űzőbe vették az uzsorást, aki beugrott a szomszédos helyiségbe s magára zárta az ajtót. A tömeg pillanat alatt benyomta a rozoga zárat s közrefogta a sápadtan remegő embert, aki rémületében összetett kézzel könyörgött, hogy ne bántsák, szivesen ad haladékot a kölcsön visszafizetésére. A szenvedélyek nagynehezen lecsillapultak s miután az uzsorás a haladékot írásban is megadta, a kiszipolyozott adósok nyugodtan eltávoztak. Központi kávéház. Ma és mindennap a Központi kávéházban újra láthatók a mozgófényképek remekei. A kávéház a tűzrendi szabályoknak megfelelően át lett alakítva és igy a mozit látogató közönségnek alkalma van minden belépti dij nélkül gyönyörködni a szebbnél-szebb mozgófényképekben. Jó italokról és kiszolgálásról gondoskodik Kurucz András kávés. ÉS VIDÉEG, 1913 február 1 A FAUN. Himnusza az életörömnek, dicsőítése a szerelemnek, megkísérelt igazolása a vágyak jogosultságának ; ez A faun. Mert a faun, a természet e zabolátlan, félig emberi, félig isteni gyermeke a szerelem uralmát hirdeti; naiv, üde lélek, nem érti, hogy miért alakoskodnak az emberek, miért tagadják le azt, ami a legszebb, legnemesebb, leggyönyörűségesebb, egy lüktető vérű, erős, egészséges ember vágyát a másik után: a szerelmet. Miért tagadják le, miért nem vallják be nyíltan, amit éreznek, miért nem mennek az érzéseik után, amelyek a legszentebbek, a legigazabbak, mert hiszen a természetből és a természetért valók. Az ember haladjon a maga útján és szeresse azt, aki felé a vére vonzza, a vágya taszítja, mert ez a boldogság, ez az élet. Ezt mondja az a játszi, hamiskás faun, amely egy estén betéved valamely előkelő angol lord házába. Itt aztán megkezdi meggyőző munkáját. Előbb a lordot menti meg az öngyilkosságtól, aztán eljegyzéseket bont föl, szerelmeseket boronál össze, gúnyolódik, ha kell, gorombáskodik, de minden mozdulatában, minden tettében, minden szavában azt hangsúlyozza, azt érteti meg velünk, hogy a természetnek, a mindent átölelő, virágzó, napsütéses, illatos természetnek ez ősereje lobog bennünk és ezt az őserőt nem szabad elfojtani, nem szabad annak gátat vetni, hanem ellenkezőleg, szabadjára kell ereszteni, üljön diadalt és vigye győzelemre, megittasult boldogságra a szerelmet. Mert nincs más boldogság, csak ez és nincs más öröm, nincs más cél és nincs más megérkezés. A többi mind, amit az emberi élet adhat, csak cifra arabeszk, de nem maga az élet; a pénz, a vagyon, mind, mind, apró-cseprő, értéktelen limlom, mert mindnélértékesebb a férfi és a nő szerelmes találkozása. Igen, himnusz a szerelemről ez a darab, himnusz, amely néhol harsogva tör az egekig, néhol törpe humorizálássá satnyul, de ott is, ahol magával ragadó ékesszólással hat ránk, ott is, ahol naiv dadogással pótolja az érveket, mindenütt a szerelem, a legnagyobb, legszebb érzés mindenekfölött valóságát hirdeti. Szó esett arról, hogy Knoblauchnak, a szerzőnek, az ötletet a darabhoz „igen valószínűen Molnár Ferenc Ördöge adta. Ez lehetséges, de azért ez nem vesz el semmit A faun értékéből, amely érték természetesen egészen szubjektív, mert hiszen nem minden ember lehet átérzője, megértője annak, amit a huncut faun hirdet, nem minden ember lehet hívője annak, hogy a szerelem szép, a szerelem nemes, a szerelem csodásán fölösleges érzés. Vannak emberek, akiknek nem szerelem kell, hanem megélhetés, akiknek nincs más vágyuk, mint az érvényesülés, a táplálkozás, az alvás. Ezeknek a vegetáló életet élőknek nem íródott A faun, ők meg sem értik miről , minek beszél a kis gonoszkodó istenkölyök. A Molnár Ferenc ötlete inspirálhatta A faun szerzőjét, de amit ennek nyomán alkotott, az új, az eredeti, az érdekes! De menynyire érdekes ! Egy társadalomnak, amelynek minden ereje a pénz, a vagyon, a jólét után való kegyetlen és mindenkivel szemben kíméletlen hajszában merül ki, azt vágni a szemébe, hogy a pénz semmi, a boldogság, a szerelem ennél többet ér. Embereknek, akik a szerelmet letagadják, vagy elítélendő, csúf erotikának mondják, azt hirdetni, hogy a tiszta egymásratalálás elől kitérni bűn a természet ellen. És szidni azt a rendet, amely megakadályozza a legtermészetesebb érzések győzelmét, amely bűnbe kergeti az asszonyokat, gonoszságba a férfiakat, ahelyett, hogy egymás felé taszítaná őket, mondván , szeressétek egymást. Hát mindez érdekes, izgalmasan, megdöbbentően érdekes. És ez az érdekesség, amely minden ember életébe belemarkol, mert örökkévaló problémát tárgyal, ez a darab sikerének titka. Talán nem is a darabnak tapsoltak oly hevesen pénteken este és talán nem is a szereplőknek, hanem minden egyes néző — ha önkéntelenül is — annak, amit Alaun neki mondott, neki, az ő életéről, az elmulasztott, tétován maga mellett elengedett boldogságról, lehazudott, de a szív mélyén parázsként izzó érzésekről. A taps olyan lelkes volt, hogy úgy tetszett, mintha mindenki a maga vágyai, a maga érzései, a maga gondolatai igazolását tapsolta volna meg, így aztán egészen érthető a siker, amely ezt a darabot kíséri. A faun a szivek mélyéből beszél, onnan szedi az érveit, a sziveknek szól minden, amit mond. Persze, ilyen beszédnek taps a visszhangja. Meleg, öntudatlanul meleg taps. Jay volt ez a tegnapi premieren. Zúgott a taps nyílt színen is, de még fokozódottabb mértékben a fölvonások végén. A siker a darabé volt, de az interpretáló színészek is magukénak vallhatják azt. Hiszen általuk kapott életet a darab, az ő átgondolt, jól kicsiszolt játékuk révén lett elérhetővé az a siker, amelyet a darab elért __ P. M. A főszerepet Almássy Endre játszotta, akinek szokatlanul nagy sikere volt. Értékes szereplése, pompás játéka a közönség teljes elismerését hozta meg számára. Szobner Olga, Virányi Sándor és Baráti József szereplése vált még különösen előnyére az előadásnak. TESTEDZÉS: A SZAK a téli hónapokban Budai Gyula tornatanár vezetésével az állami gimnázium tornacsarnokában tornaórákat tart A délkerületi bizottság vasárnap fogja megállapítani a tavaszi bajnoki labdarúgó mérkőzések sorsolásait, ez annál is inkább fontos az egyes klubokra, mert szabad napjaikon elsőrendű fővárosi egyesületek labdarúgó csapatait igyekeznek lekötni. £ ♦ ♦ Mint a birodalom legnagyobb és legjobb hirü hinaezüst iili prának epduli képviselaje Abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy ezen a téren eddig nem létezett előnyöket láthátok a tisztelt vevöközönségnek. Áruraktár és állandó kiál- 4591 litás megtekinthető vételkötelezettség nélkül. Minden tárgyon át föltüntetve. ♦ Kiváló tisztelettel ♦ BÜGI ANTAL órás és ékszerész SZEGED, Széchenyi-tér 2. sz.