Szeged és Vidéke, 1916. szeptember (15. évfolyam, 203-228. szám)
1916-09-01 / 203. szám
Az erdélyi gyermek. Idegen utcák köveit csak rajta, Fekete vihar szele elsodorta, Tegnap kicsiny volt, örült víg mesének. Adjatok néki menedéket! Egy kertre gondol, csöndes ősi házra, Nagy hintalóra, ódon bibliára. Játéka olyan korán ért ma véget. Adjatok néki menedéket! Erdély: ez nem szó neki. Dús valóság. Üröm és napfény, kenyerek és rózsák. Az első bánat és az első ének . . . Adjatok néki menedéket! Jirháss Gyula. SZEGED ÉS VIDÉKE, 1916 szeptember 1 Erdélyi menetiek Szegeden A hatóság és a társadalom támogatása. Az erdélyi menekültek több száz főnyien, az első nagyobb csapat ma megérkezett. Mondanunk sem kell, hogy nem csalódtunk, amikor föltételeztük, hogy Szeged népe szeretettel, szíves magyar vendéglátással fogadja az otthonukból kiűzött testvéreinket. A hatóságnál már eddig is sokan jelentkeztek, hogy erdélyieket magukhoz fogadnak és élelmükről gondoskodnak. Sokan nagyobb összeget adományoztak a vagyontalan menekültek segélyezésére. A szegediek e tekintetben nemes versenyre keltek a főváros és a vidéki magyar városok népével. A mai lapokban olvasható ugyanis, hogy mindenütt megindult a nagyarányú mozgalom, amelynek célja minél elviselhetőbbé tenni a száműzetést az erdélyi magyar és székely testvéreknek addig is, amíg majd a román rablót hadainknak visszakergetni sikerül. A polgármester a menekültekről, Somogyi Szilveszter dr. polgármester az erdélyi menekültek elhelyezéséről és ellátásának kérdéséről a következő nyilatkozatot tette a Szeged és Vidéke munkatársának : — A menekülteket családoknál kívánjuk elhelyezni. Ez lenne a legjobb, amit a szerencsétlenül jártakkal tehetünk. Éppen ezért fölhívom Szeged hazafias közönségét, hogy a szegény menekülteket, akiket tűznél, víznél és minden más elemi csapásnál nagyobb, fenyegetőbb veszedelem vetett ki otthonukból, a legszívesebben és szeretettel fogadják. Nem szabad senkinek elfelejteni, hogy mi úgyszólván páholyból szemléljük az eseményeket és a legkevesebb, amit megtehetünk értük, az, hogy szívesen és szeretettel fogadjuk őket. Nem internáltakról van most szó, hanem színtiszta székely magyarokról, erdélyi testvéreinkről. — A menekültek két csoportba oszthatók. Egyik, ez a nagyobb rész, az átutazók, és a másik, kisebb, az itt letelepedő menekültek csoportja. Az átutazó menekültek részére mind a két pályaudvaron üdítőállomásokat rendeztünk be. Itt vízzel, kenyérrel és tejjel látjuk el a menekülőket. Az üditő-állomások már meg is kezdték működésüket. Az apró gyermekek táplálására sikerült tejet is szereznünk. Az üditő-állomás föntartásának céljaira táviratilag 50.000 koronát kértünk a belügyminisztertől. Amíg ez a pénz megérkezik, a város előlegezi a kiadásokat. A miniszter értesítésében már jelezte, hogy a Haditermény Részvénytársaságot utasította, miképp az általam kívánt mennyiségű lisztet haladéktalanul bocsássa rendelkezésemre, nehogy a menekültek ellátása megakadhasson. Tegnap már táviratilag öt vagyon liszt kiutalását kértem a Haditerménytől. Míg ez megérkezik, a szükséges mennyiséget a város előlegezi. — Gondoskodtunk a menekültek részére megfelelő helyről is, amíg az átmeneti intézkedések és elhelyezések megtörténnek. A huszárlaktanya épületében a lovarda helyiségét rendelkezésünkre bocsájtják erre a célra. Itt azonban csak addig lesznek a menekültek, amíg a beosztások, elszállásolások megtörténnek. A helyiség mintegy 800— 1000 ember befogadására alkalmas. — A menekültek ellátására százezer korona előleget kértem a kormánytól, ez a legközelebbi időben már meg is érkezik. Hogy mennyi menekültet helyeznek el Szegeden véglegesen, még nem lehet tudni, de valószínű, hogy több ezren lesznek. — Csoportonként már eddig is érkeztek Szegedre menekültek. Többen segélyért is fordultak hozzám, akiket a szükséghez mérten elláttam segéllyel. Nagyon szomorú tünet, hogy apró szélhámosságra még a menekülők ügyét is fölhasználják. Egyesek azzal az ürüggyel jönnek föl hozzám, hogy ők menekültek és ezen az alapon segélyt kérnek, holott szegedi emberek. Ilyen eset már előfordult, ezért a segélyek kiutalása körül a legnagyobb körültekintéssel járok el. Az óvatosság nem fog ártani a közönségnél sem, koronát juttatott Somogyi Szilveszter dr. polgármester kezeihez. Szász Ernő, az újszegedi kendergyár igazgatója bejelentette a főkapitánynak, hogy ötven menekült elhelyezéséről és élelmezéséről gondoskodik. A főkapitány nyilatkozata a menekültek elhelyezéséről. A rendőrségen Szalay József dr. főkapitány szobájában tanácskozás volt, amelyen részt vett a rendőrség tisztikara teljes számban. A menekültek elhelyezéséről és a szükséges intézkedésekről tárgyaltak. Minden rendőrtisztnek megállapították a maga munkakörét. Gondoskodás történt arról, hogy az állomásokon éjjel-nappal inspekciós rendőrtisztviselő tartózkodjék. Szalay József dr. főkapitány a menekültekről ezeket mondta a Szeged és Vidéke munkatársának: — Délig egy vonat érkezett. Szegedre Brassóból, a Rókus-állomásra. Mintegy hatodfélszáz menekülő jött onnan. Reggelit kaptak az állomáson. Mielőtt kiszállnának, a rendőrség följegyzi nevüket, személyi adataikat, természetesen orvosi vizsgálatban is részesülnek. Inspekciós rendőrtiszt és orvos van az állomáson. Pártos dr. és Róna dr. tanyai kerületi orvosok, akik ma a városban tartózkodnak, jelentkeztek, hogy szolgálatot akarnak teljesíteni az állomásokon. — Még nem tudjuk, hogy mikor mennyi menekült érkezik Szegedre. A menekülő vonatok nem jöhetnek menetrendszerűen. Bármelyik percben érkezhetnek. Arról már kaptunk hivatalos értesítést, hogy a brassó-, fogaras- és kisküküllőmegyei menekülteket Csongrád-, Csanád- és Torontál megyékben helyezik el. — A szegedi társadalom igazán nagyon szépen viselkedik a menekültekkel szemben. Dicséretreméltó áldozatkészséget tapasztalunk. Tömegével jelentik be a rendőrségen, hogy lakást és élelmet adnak a menekülteknek. Az adományok is szaporodnak. A hatóság gondoskodik arról, hogy egyetlen Szegedre érkező menekült se maradjon lakás vagy élelem nélkül. A rendőrség esetrőlesetre pénzt utal ki a menekültek ellátására. Már napokkal ezelőtt is érkeztek Szegedre menekültek Erdély minden részéből. Ezek azonban jómódúak, akik önmaguk gondoskodnak ellátásukról. Akiknek annyi pénzük van, hogy nem szorulnak hatósági támogatásra, oda menekülhetnek, ahová akarnak,nak a Vár utcai egyesületi helyiségeében, hogy megbeszéljék a közreműködés részleteit. Dr. Turcsányi Imréné intézkedett, hogy már ma délután a főkapitányi hivatalban tartózkodjék az egyesület három tagja, akik rendelkezésre álljanak a menekültek ügyes-bajos dolgainak elintézésénél, elvezessék őket a kijelölt lakásokba. Az állomásokon is inspekciót fognak tartani a feministák. Dr. Turcsányi Imréné a főkapitány hivatalában volt, amikor bekopogtatott özvegy Wagnerné, a brassói menekült asszony. A feministák elnöknője azonnal magára vállalta az asszonynak és lányának elhelyezését. A főkapitány átadott Turcsányinénak kétszáz koronát, hogy abból fizesse ki a lakást és egy időre az élelmezésről is gondoskodjék. Délben közölte velünk Turcsányi dr.-né, hogy elhelyezte a brassói menekülteket Csató Jánosnénál, a Dugonics utca 28. számú házban. Csatóné a legnagyobb örömmel vállalkozott az ellátásukra. A brassói és környékbeli csendőrök hozzátartozói közül is többen érkeztek Szegedre. Ezeknek az elhelyezését a szegedi csendőrkerületi parancsnokság vállalta magára. A társadalmi segítség. Az erdélyi menekültek részére a tegnapi és mai nap folyamán már igen sokan adakoztak. Több ezer korona gyűlt össze a menekültek segítésének céljaira már eddig is Szegeden. A Brenner testvérek cég ugyanerre a célra ma délelőtt száz Feministák közreműködése. Dr. Turcsányi Imréné, a feministák szegedi egyesületének elnöknője ma délelőtt megjelent Szalay József dr. főkapitánynál és fölajánlotta a feministák közreműködését a menekültek segítésénél. A főkapitány köszönettel vette tudomásul a fölajánlott támogatást. A feministák ma este fél hét órakor értekezletet tarta Beszélgetés egy menekült asszonnyal, özvegy Wagner Alfrédné Brassóból menekült a kislányával és a cselédjével. Ma délelőtt fölkereste a főkapitányt, hogy támogatást kérjen. A Szeged és Vidéke munkatársa a rendőrségen beszélt a szenvedéstől megtört, gyászruhás asszonnyal, aki így mondta el Brassóból való menekülését : — Már napokkal a hadüzenet előtt sokan akartak menekülni Brassóból, de senki nem kapott utazási igazolványt. Megtiltották, hogy elhagyják a várost. Hétfőn reggel kilenc órakor aztán kidoboltatták az utcákon, rendőrök jártak házról-házra, hogy meneküljön, ki merre tud, jönnek a románok. Azt mondták, menjünk „szofort“. Borzalmas órákat éltünk át. Ott kellett mindent hagyni, nem hozhattunk magunkkal semmit. Én is csak abban a ruhában jöttem, ami rajtam van. Vagy tízezer ember hagyta el azon a napon Brassót. Kétségbeesett futkosás volt a városban. — Én hétfőn este hat órakor, az utolsó vonattal utaztam el. Az egyik oldalon elhagytuk a várost, a másik oldalon már jöttek be a románok. Ágyúzást egyáltalán nem hallottunk. Fegyverrel, késsel jöttek be a románok, mint a gyilkosok. A predeáli magyar postáskisasszonyt meggyilkolták. Hétfő óta folyton utaztam a kislányommal, ma reggel érkeztem Szegedre. A menekültek a rókusi állomáson. Ma éjjel 12 óra tájban érkezett a Szeged- Rókus állomásra egy nagyobb, menekülteket szállító vonat. Ez negyvenkilenc csukott vagyonból állott és mintegy 1000 —1500 menekültet szállított. A menekülteket az állomáson üdítő italokkal látták el, azután tovább vitték őket Szombathely felé. A menekültek második vonata szürke, ónos időben ma reggel 7 órakor futott be a Rókus-állomásra. A vonat huszonnyolc vagyonból állott és pontosan 575 menekültet hozott. Kátay Gyula állomásfőnök elmondta, hogy a menekültek valamennyien Brassóból jöttek. Szinmagyarok. Ez az első transzport, amely végleg Szegeden marad.