Szeged és Vidéke, 1916. október (15. évfolyam, 229-254. szám)

1916-10-02 / 229. szám

Önyilkos egészségügyi Szombaton este kilenc óra után öngyilkosságot követett el Szegeden Divényi Károly 23 éves orvosnöven­dék, egészségügyi zászlós. Divényit szimpatikus, jóravaló és intelligens fiatalembernek ismerték, aki köte­lességét pontosan és lelkiismerete­sen teljesítette. Viselkedésén nem lehetett észrevenni, hogy milyen végzetes lépésre készül. Délután megjelent a parancski­adáson, mikor is parancsban kihir­dették, hogy mindazok az egészség­­ügyi szolgálatot teljesítő orvosnö­vendékek, akiknek még nincs szi­gorlatuk, a gyalogsághoz bevonulni tartoznak. Divényi Károly szintén ezek közé tartozott, a neve is meg­jelent a parancsban. Vasárnap kel­lett volna bevonulnia a gyalogság­hoz. Este fél kilenc órakor még vidá­man beszélgetett barátaival. Kilenc óra táján elvált tőlük és bement a Szentgyörgy-téri tartalékkórház mű­tőjébe. Az ajtót magára zárta, majd bevett egy adag morfiumot, aztán pedig kinyitott nyolc gázcsapot. Reggel hét órakor ki akarták nyitni a műtő ajtaját, de az zárva volt. Dörömbölni kezdtek, majd amikor látták, hogy nem nyílik, be­törték az ajtót. Divényi Károly zász­lós egy széken ült, a feje hátra­­hanyatlott. Teljesen élettelennek lát­szott. Azonnal értesítették Turcsányi Imre dr. kórházparancsnokot, később megérkezett Rusz Gusztáv dr. fő­orvos és Berger Ilór dr. ezredorvos. Mesterséges légzés alkalmazásával igyekeztek életrekelteni az öngyilkost. Déli egy óráig tartott ez a munka, úgy látszott, sikerül életrekelteni Di­vényit. Ekkor azonban szívszélhü­­dés megölte. Az öngyilkos zászlós holttestét holnap Kecskemétre szállítják. Kecs­keméti fiú, aki 1914 októberében vonult be Szegedre, ahonnan a harctérre került. Kilenc hónapi harc­téri szolgálat után tért ide vissza. A műtőszoba asztalán egy cédu­lát találtak, amelyre édesapja neve és címe volt fölírva, bizonyosan azért, hogy értesíthessék az öngyil­kosságról. Levelet nem hagyott hátra. A szimpatikus és törekvő fiatal­ember halála részvétet keltett. A forradalom ellen. GENF, október 2. A párisi lapok jelentik Athénből. A hadügyminiszter a tengeré­szeti miniszterrel egyetértő­­leg szigorú intézkedéseket tett annak megakadályozására, hogy a tisztek és altisztek a forradalmi mozgalomhoz csat­lakozzanak. A h­irdetés­et kérjük, hogy hirdetéseiket lehetőleg dél­előtt 11 óráig küldjék be hozzánk. SZEGED ÉS VIDÉKE, 1916 október 2 A nagyszebeni körülkerités: BÉCS, október 1. Szeptember 1- én Stante tábornok csapatai Hátszegnél megverték a románokat s diadalma­san nyomultak tovább előre, a Szur­dok- és Vulkán-szoros felé. A követ­kező napon már kezünkben tartottuk a petrozsényi medence Románia felé vezető kijáratait is. A Szurdok- és és Vulkán-szoros megszállása után a­ német csapatok újabb akcióba fog­tak. A német csapatok nagyszerűen előreküzdötték magukat a vörös­toronyi-szoros irányában és szep­tember 26-án birtokukba vették a fogarasi medencéből kivezető egyet­len utat. Közben a románok, akik észrevették csapataink átkaroló szán­dékát, szeptember 23-án tekintélyes erőkkel támadást kíséreltek meg. Ezt a támadásukat energikusan vissza­vertük s ez alkalommal három tisztet és 526 főnyi legénységet elfog­tunk. A román támadás visszaverése után csapataink támadásba mentek át, amely hatalmas tüzérségi előké­szítés után huszonhatodikén már sikerre is vezetett. A Nagyszebentől keletre és nyugatra álló román had­erők kénytelenek voltak a vissza­vonulást megkezdeni. Ugyanekkor a bajor csapatok már ott állottak az ellenség hátában a Vöröstor­onyi­­szorosnál. Ekkor kezdtek a romá­nok tudatára ébredni az őket fe­nyegető rettenetes katasztrófának. Minden oldalon támadásba fogtak, hogy Nagyszeben ellen irányuló tá­madásunkat meggyöngítsék s itt álló csapataiknak időt szerezzenek arra, hogy erősítéseket magukhoz vonva, kiszabaduljanak a kelepcéből, ame­lyet Falkenhayn tábornagy zseniális haditerve készített számukra. A következő két napon Nagysze­ben körül heves harcok folytak, amelyekben a románokat a várostól keletre és nyugatra megvertük és egy erőteljes rohammal elfoglalták a Nagy­szebentől délre és délkeletre elterülő magaslatokat, amelyekről a románok a Cibini- és Fogarasi-hegyekre vonultak vissza. Fogaras felől egy román hadosztály a szorongatott szebeniek fölmentésére sietett, ezt azonban az Olt folyótól délre, Árpásnál, meg­állítottuk és visszavertük, mielőtt még kitűzött célját elérhette volna. Tovább észak-keletre más román csoportok igyekeztek az Olt folyó ivén át előretörni, azonban ezeket is visszanyomtuk s hatszáz foglyot ejtettünk. Ezzel a szebeni román haderő sorsa el volt döntve. A Vörös­­toronyi-szoroson keresztül nem ké­pes magának utat törni, minden járműve, ágyúi hátrahagyásával a hegyvidék csempészútjain keresztül, fölbomolva, fejetlenül kénytelen me­nekülni hazája felé. A nagyszebeni nagyszerű győzelem stratégiai kö­vetkezményei egyelőre kiszámít­hatatlanok. 's aranyért kurzus-árakat fizet' az Általános Forgalmi Részvénytársaság a következő beváltó helyeken: Arany Károly cég ♦ Fischer Testvérek cég Kelemen-utca 11. ^ Kárász-utca 2, Kék Csillaggal szemben. Serényi János cég ^ Fischer Testvérek cég aoíbb Pósz Alajos, Klauzál-tér. ♦ Kárász­ utca 10, „Várnay"-val szemben, J 7720 A budapesti egyetem harmadik háborús éve. A budapesti tudományegyetemen befejezték a behratásokat. Mihályfi Ákos dr., az egyetem rektora ez alkalomból a következő érdekes adatokat mondta el a főiskoláról: — Feltűnően megnőtt a női hall­gatók száma. Ez ugyan már évek óta tart, de az arány különösen a háborús években mutat nagy növe­kedést. Az elmúlt évben a bölcsé­szeti fakultáson 41 százaléka volt a hallgatóknak nő, úgy hogy ötszáz­három férfi mellett háromszázötven­­hét nő volt. Az orvosi fakultáson 20 százalék, 1148 férfi és 274 nő, a gyógyszerészeten 47 férfi és 28 nő, sőt a jogra is, ahol pedig csak az államszámviteltant hallgathatják, 118 nő iratkozott be. Összesen tehát 780 női hallgatója volt az egyetem­nek 3109 férfivel szemben. — A hadbavonult diákok érdekeit, amennyire csak lehetséges, meg­­védjük. Félévet beszámítunk és egyéb kedvezésekben is részesítjük őket. — Sajnos, az egyetemnek már idáig is sok halottja van és igen sokan jönnek haza rokkantan. Hogy számukra lehetővé váljék tanulmá­nyaik további folytatása, Beöthy Zsolt, a múlt évi rektor, társadalmi akciót indított. Örömmel mondhatom, hogy erre a nemes célra eddig több mint százötvenezer korona gyűlt össze. Ezt az összeget az egyetem külön, mint Beöthy-alapot kezeli. Ebből fizetjük a rokkant egyetemi hallgatók tandíját, tankönyveket és egyéb méltányos segélyeket. Egy igen érdekes tapasztalatáról emlékezett meg még a rektor úr. Nagyon sok rokkant tiszt, harmincöt­negyvenévesek, iratkoznak be a jogi fakultásra. Aktív tisztek, akik a ka­tonai pályát kénytelenek otthagyni rokkantságuk miatt, új életet, új pályát kezdenek. vagy A fémbeváltás. A fémfölajánlás és a fémrekvirálás most is folyamatban van még az országban, mert a hatóságok nagyon túl vannak terhelve munkával és így a fémrekvirálás munkálatait a leg­több esetben nem hajtották végre elég szigorúan és elég gyorsan. De tárgyalások indultak meg már a rek­­virálás meghosszabbítása ügyében és egész bizonyos, hogy három hónapra meg fogja hosszabbítani a kereske­delmi kormány a rekvirálást. A bün­tető rendelkezések dacára sok helyen mégis kijátszották a rekvirálást. Egyes helyeken eldugták a fémeket, sőt olyan esetekre is rájöttek, hogy né­melyek elásták a fémeket. Mind­ezekért szükséges is a rekvirálás meghosszabbítása és valószínű, hogy a büntető rendelkezéseket is meg fogják szigorítani. A harangok leszedése gyors tem­póban halad előre. Az üstök ki­cserélése is csaknem véget ért. Sok baj van a vízmelegítők cseréjével, mert ezeket nehéz kicserélni, mivel újakat nem gyártanak és mert el­vitel esetén roppantul füstölnek a tűzhelyek. A kereskedők szorgalma­san váltják be a fémeket. Ez idő­­szerint már több mint ezer fém­beváltó működik az országban. Na­gyon természetes, hogy a román betörés a Fémközpontot is érin­tette,­­mert a kiürített területen jelentékeny mennyiségű fém ve­szett el. Szerbiában kissé szigorúbban ke­zelik a fémbeszolgáltatást, mint mi­­nálunk. Ezt igazolja az a hirdet­mény, amelyet a belgrádi hídfő- és városparancsnokság tett közzé szep­tember 24-én. A hirdetmény így szól: „Április 18-án és augusztus 5-én megjelent hirdetmények értelmében fémtárgyak, sárga- és vörösréz stb. tárgyak legkésőbb szeptember 30-ig az ár fizetése ellenében a belgrádi fémgyűjtő-állomásnak a belgrádi pályaudvaron beszolgáltatandók. Ok­tóber­­­től kezdve az ilyen tárgya­kat, akárkinél is találják, ellenérték­­megtérítés nélkül bevonják.“ A vöröstoronyi-szoros A román első hadsereg katasztró­fájának színhelye, a vöröstoronyi­­szoros, katonailag is igen nevezetes hely a történelemben. Az Olt folyó húzódik a szoros mellett s ez a szoros választja el a fogarasi hava­sokat a szebeni hegységtől. A szoros a Szeben folyónak az Oltba való torkollásánál, Boica községnél nyílik s nevét Vöröstorony várától vette. Ezt a várat állítólag még a szászok építették s mint végvárral, már 1383-ban számolni kellett az akkori hadviselőknek. Az Olt ezt a várat azonban 1853-ban, midőn kiáradt, szétdúlta s helyébe épült Bokcánál a mostani Vöröstorony. A vörös­toronyi szorosnak mindenkor fontos szerepe volt. A Decebál elleni had­járatában Traján császár erre vezette seregének jelentékeny részét. Itt vonult keresztül 1395-ben Zsigmond király serege a nikápolyi csatába; a törökök itt törtek be 1437-ben és 1442-ben s 1443-ban itt mértek pusztító vereséget Ali bég csapa­taira. Rákóczi szabadságharcában szintén fontos szerepe volt a szoros­nak s azt a kurucok két ízben is, 1705-ben és 1707-ben, elfoglalták. Bem apó honvédei itt mértek súlyos csapást a betörő orosz hadakra . 1849 március 17-én itt szorították ki őket, de június 20-án ugyancsak itt nyomultak be Lüders orosz tá­bornok csapatai.

Next