Kegyes tanítórendi katolikus gimnázium, Szeged, 1855
ÖNKÉPZÉSI IRÁNYZATOK. Új tanoda! évkönyvek igen alkalmas csatornákul szolgálnak, egyeben kívül, arra, hogy koronkint, illető viszonzásul, a' tudományok hol egyik hol másik szakában miv. tett mélyebb búvárlatok eredményeit is közöljék. A' messzebb haladott nemzetek tanári V, testületei régóta használják e' módot a' tudományosság hathatós előmozdítására. Ez úton jött nyilvány elé számos nagybecsü monográfia, 's nem egy tudományrészlet nyerte tisztább kivilágítását. Nálunk sem hiányzanak a' szép példák nyomán megeredt törekvések. Mindennek méltányos elismerése mellett, midőn a' bizalom e' nyilvános tanúságul szolgálandó értesítvényben szót emelésre ir fel, a' cél és eszközök komoly megfontolása s' a' mindenünnen környező viszonyok gondos egybevetése után szerényebb kiinduláspontban állapodott meg elhatározásom. Nem elmecsillogtatásra kecsegtető eszme, hanem azon gondolat szolgált irányul, hogy a legfőbb szükségű teendőkre nézve ezáltal is némi hasznosat fogok lendíthetni. Ezen elmélkedés, bármennyire átgondolt é s átérzett nézletek é s észleletek alapján kell, bármilly benső meggyőződés szüleménye is, mégsem tart igényt saját leleményi érvényre, sőt inkább örömest támaszkodik az évezredek-igazolta tisztes ódonság tekintélyére, úgymint a"meg nem vesztegetett gondolkodás természetes" nyilatkozataira, 's abban lelendi némi értékét, hogy az elméket szanaszét tévesztő divatvélemények bonyodalmain áttekintve,s az emberi nem ős történelméig nyúlván le, az örökké igaznak, valódi szépnek és jónak, tisztább nyilatkozásaikban, fölismerésére segíteni törekszik. A kellő irány felfedezésében legtöbbször tétovázó 's gyakran elszédülő ifjú nemzedékre kiván tehát különösen hatni, megkinálva a' haladni vágyót iránytű-, távcső- és mérónnal a' szellemi haladás pályáján szükséges tájékozás végett. Bennünk és kívülünkszámtalan az eszméltető jelenség ama nagy célra, melly felé törekedni feladata a' teremtmények összeségének, 's a' mellyre kisebb nagyobb mértékben, 's erőinek és tehetségeinek arányában minden összeműködik. Bármerre tekints elfogulatlan 's tisztán szemlélő pillantatoddal, mindenütt fölleled e' magasztos cél felé irányzott eszme nyomát, 's ébresztő villanatát; de leghathatósabban tenvalódban érzed buzdító intését. A' fensőbb vágyakban, az alantisággal teljesen ki nem elégíthető tisztább sóvárgásokban nyilatkozik különösen az a' végtelen felé törekvés, melly szüntelenül és eredetéhez vonzza a halhatatlan képmást mindaddig, míg ez az alantiság szennyétől el nem torzítva végső sugárig el nem veszté fenséges bélyegét.