Szegedi Friss Ujság, 1924. január-március (25. évfolyam, 1-78. szám)

1924-01-01 / 1. szám

- iMunlaiaÍBcat£? távolítás sem ért* el a békebeli nívót, de mégis lehetővé tette az ipar részbeni megerősödését. ®**el a megerősödéssel szemben ter___^szeresMi növekedtek a tehertételek, az adózás mértéke is, amely, ha nem isérte el a békebeli mértéket, de tekintettel a lényegesen csökkent munkaalmakra, ' tö'égis, sulyosan nehezedik az iparra sőt megmozditotta az iparoscsoportokat a ennek tulajdonítható az iparosok fokozott közéleti tevékenysége, amelyben az Ipartestület játsza természetszerűen az arra hivatott vezető szerepet. De ennek tulajdonítható az iparcikkek aránylagos magas ára, mert az iparos kiadásait a békebeli viszonyokhoz képest sokkal kevesebb késztményénél kénytelen elszámolni, mint azelőtt. Az iparágakat tekintve, a vaiparban,mondhatni a kovácsiparon kívül, a többi foglalkozási ágban alig emelkedett a munkaalkalom. Gépek, eszközök, műszerek gyártása azonban szintén megélénkült, de itt főleg a behozatali nehézségek jöttek a még fejlődésben levő szegedi nehézipar támogatására. A kő-, és üvegiparban lényeges változás nem történt, talán mindössze a cementáru és téglakészítés talált némileg több munkát, mint egy év előtt. A fa- és csontipar helyzete a tavalyival szemben alig változott. A kádáripar lendült fel talán legjobban elléltságából, mert a kétszer egymásután jó szőlőtermés jött segítségére. Több munkaalkalmat találtak az esztergályosok és faszobrászok, akik a műbútorgyártók szükségleteit elégítették ki, miután a mostani divat a faragással díszített bútor. Kedvezőbbre fordult a kocsigyártó-, bognáripar. Nagyrészt javítások adtak mi munkát az iparosoknak, de murkaalkalom aránylag sok adódott. Felélénkült a kosárfonóipar is, de itt már a verseny megnehezítette ennek a Szegeden szépen felvirágzott iparágnak a helyzetét. Kedvezőbbre fordult a bőripar helyese. A bőrgyártás, a behozatali nehézségekre való tekintettel, felvirázott s Szegeden ezen a téren is ma már szép lányt hoznak a piacra. Legörvendetesebb azonban a fonó- és szövőipar fellendülése. Szeged ipara ma már nemcsak Vásznat, hanem ruhaszövetet is hoz a piacra. Az idetartozó kézimunkáspar szintén örvendetes fejlődésen ment át, azonban mint háziipar is felülmúlja az eddigi méreteket s már kivitelre is dolgozik. Az eddig Szegeden csak háziaranként ismert szőnyegszövés azonbanoly nagymértékben terjedt, hogy ma már egész sereg szőnyegszövő iparos működik s egy részük művészileg is becses munkát végez. A ruházati ipar helyzete, ha nem is lényege."-en, de miután közszükségleti cikket állít elő, mégis kedvezőbbre fordult. Különösen a cipész- és szabóipar, továbbá a szűcsök helyzete enyhült, míg a kalaposok nagyrészt javításokra szorítkoznak. A borbélyok helyzete azonban mlég kedvezőtlenebbre fordult, mert a drágulással szaporodtak az önborot-álók. Itt említjük meg, hogy a kisipar nagyobb fellendülését nemcsak a csökkent keresetek, hanem a hitelhiány akadályozza. A kisipar helyzetén sokat lehetne segíteni megfelelő hitelnyújtással. Hasonló a helyzete az élelmezési iparnak, amely szintén a hitel szükségét érzi. Legsúlyosabb a lukszuscikkeket előállító cukrász- és mézeskalácsos ipar helyzete, de a cukorfeldolgozók sorsa nem irigylésreméltó. A vegyészeti ipar helyzete változatlan, mindössze a gyufa-jgyártás lendült fel s ebben a tekintetben e egy mintaszerű hatalmas gyárral szaporodott Szeged. Az építőipar, különösen a fogadalmi templom építésénél, de különösen átalakításoknál és renoválásoknál kapott munkát és a múlt évhez viszonyítva, kedvezőbb viszonyok közt volt. A sokszorosító ipar helyzete változatlanul kedvezőtlen, a nyomdáknak alig van munkájuk, a könyvkiadás szünetel. Azonban még kedvezőtlenebb a szálfihfs-, vendéglős- és kávésipar. Szegeden három régi jónevű üzlet szűnt meg, ■em tinítak megbirkóan a mostani mostoha viszonyokkal, amelyeket szórakosást egyre kisebb és kisebb, kevésbé möítséges területre szorítják. A megmaradt üzletek helyzete sem valami kedvező : ma már 90—100 százalékos rezsivel dolgoznak, csakhogy kiadásaikat fedezhessék. A kereskedelem helyzete talán az iparnál is kedvezőtlenebb. A forgalom alá emelkedett valamelyest a tavalyival szemben. A kereskedelem helyzete csak akkor fordul kedvezőbbre, ha az általános kereseti lehetőségek meghivulnak. Látszólag azonban mégis kedvező. A legtöbb üzlet tömve van áruval. A helyzet azonban valóban az, hogy a legtöbb kereskedő ma már idegen tőkével dolgozik s tulajdonképpen már csak részben tulajdonosa üzletének. A kereskedő helyzete csak annyival kedvezőbb, mint az iparosé, hogy nagymennyiségű raktáron levő anyagának értéke a drágasággal nő, bár üzlete egy részét a kereskedő felélte és áruraktára a békebelinél sokkal kisebb. A kereskedelemnek is legfájóbb sebe a hitelkérdés. Ezt a kérdést kell sürgősen megoldani, de a kereskedő-társadalom helyzete valóban csak akkor fordul kedvezőre, ha a kereseti lehetőségek ismét többé-kevéssé arányba kerülnek a megélhetéssel, mint állt a háború előtt, mert csak abban az esetben tud vásárolni a munkás, vagy fix fizetésű egyén, ezért üresek az üzletek most az ünnepek előtt is. A kereskedő- és iparstársadalom előtt a hitelkérdés megoldásán kívül még az a nagy feladat áll, hogy a munkát visszahelyezze a megbecsülés és kellő értékelés állapotába s ha a munka díjazása s a megélhetési lehetőség közti aránytalanságot sikerül kedvezőbbre fordítani, úgy jövőre nemcsak minden dolgozónak, de saját magának is boldogabb újévet készít elő. SZEDEU1 FEIS8 UJ8A0 J.5124. január 1. Az év utolsó napja. A szokásos évvégi hálaadó istentiszteletet ma délután 5 órakor tartották meg az összes katholikus templomokban, valamint a református és az evangélikus egyházban is. A fényesen kivilágított templomokat zsúfolásig megtöltötte az ájtatos hívők sokasága. A hálaadó istenisztekt irtása, szentbeszéd volt, amelyen a papság a szeretetről és békéről beszélt. A hálaadó istentiszteletek után az öszszes plébániákban kihirdették az 1923. 6 esztendő születési és halálozási Statisztikáját. E szerint a belvárosban az 1923. évben született 234 smeghalt 278 lélek. A házasságkötések száma 107 (Csökkenés 44). Bólusson született 199, meghalt 706 lélek. A házasságkötések száma 112. Felsővároson született 704, meghalt 227 lélek. Házasságot kötött 99 pár. Alsóvároson a születések száma 373, az elhaltaké 238. A házasságkötések száma 135. Szaporulat az egész város belterületén 557. ChUBlÍEÍ:OlUTÉ 'SZIVARK^A'papsiíI 5:müvélyí^^Pv-^) FELMUSHATATLAK\1S^^, fC VA 2 é»j Eoy RE Farkasvadászat Oroszországban. A vadászat gyönyörűségeit itt az al- Wdi síkságokon csak részben élvezhetik a vadászok, mert a vadbőség dacára higyzik a vadaknak az a fajtája, mely minden vadászban izgalmat kelt: a farkas, medve, vaddisznó stb. Azért elmondunk itt egy érdekes vadászatot, mely érdekel mindenkit, hogy Oroszországban miként vadásznak farkasokra. Az érdekes vadásztörténetet egy volt orosz hadifogoly mondja el, aki hosszabb időt töltött fogsága idején egy orosz grófságban s többször részt vett ilyen farkasvadászaton. Egyik legelőkelőbb orosz gróf tanyáján (Seremetyova), mint valami ritkaságszámba menő lovakat vagy más állatokat, tartottak 24 kutyát amelyek ki voltak képezve farkasvadászásra. Egy embernek más teendője nem volt mint naponta a kutyák etetéséhez szükséges húst megfőzni s etetni. Az etetéshez szükséges húst úgy szerezték be, hogy ennek az embernek a fél vármegye falvait kellett kocsin öszszejárni s az elhullott lovakat hazahordani, hol az erdőben lévő jégverembe rakta s a napi etetéshez szükségelt adagokat ugyancsak az erdőben lévő »kutyakonyhában megfőzte. A kutyák etetése maga egy külön érdekesség. Hatalmas istállóban voltak elhelyezve, hol példás rendet és tisztaságot kellett tartani. Minden kutyának meg volt az ő külön kis vályúja és egy vizes tálja. Egymás vályújából nem igen ettek. Néha előfordult ugyan, hogy valamelyik étkesebb kutya a másik vályújához somfordált, de ez ellen volt az etetőnek orvossága: egy jó kancsuka. Amilyen rendesek voltak a kutyák az etetésnél, ugyanolyanok voltak a vadászatnál. A kutyák ugyanis hármasával jártak mindig, így a vadászatnál is. Vadászatra úgy mentünk, hogy minden vadász felült egy lóra s egy ember kocsival jött utánunk a Icutyákkal. Természetesen a kutyák a kocsin foglaltak helyet. Amikor kiértünk az erdőbe, a sziklásott közé (Ural nyúlványai), egy füttyszóra a scutyák leugráltak a kocsiról s felálltak '■'ármasával. Az elhelyezkedések után egy újabb füttyszóra a 24 kutya 8 irányba szabad hármasával szó pár percre az embernek a legszebb látványban van része. Megérkezik az első hároig kutya egy farkassal. Egyik a jobb fülét, másik a bal fülét fog, s a harmadik a farkába kapaszkodik s azt állandóan csavarja, hogy a farkast szaladásra kényszerítse. Ha megérkeznek a kocsihoz, az ott már előkészített zablaszerü alkotmányt egy ember a farkas szájába nyomja s hátul a nyakán összecsatolja s odaakasztja a kocsihoz. Eleinte lassan jönnek egymásután a kutyák, de később, egy órára rá, már oly sűrűn jönnek, hogy alig győzik átvenni tőlük a farkasokat. Amíg a kocsihoz nem akasztják a farkast, a kutyák persze nem engedik el s utána, egymással szinte versenyre kelve, iramodnak vissza a sziklák közé újabb prédáért. Egy félnapi vadászat 40—50 farkast eredményezett. Lőni, dacára annak, hogy mindenki töltött puskával volt, nem volt szabad, szerintük kár a farkas bőrét kilyufcasztani, hisz ha élve kerül horogra, ami a kutyák ügyessége által meg is történt, mégegyszer annyit ér a bőre. A vadászat betettével otthon a farkasokat lebunkózták s Moszkvába szállították. Illy bőrért akkoriban 6 rubelt adtak. Hogy a kutyák mily becsesek voltak, semmi sem igazolja jobban, mint az, hogy naponta jelentést kellett Mos® lvába küldeni a grófnak, hogy életben vannak s nincs semmi bajuk. Egy alkalommal megtörtént, hogy a kutyák az etető vigyázatlansága folytán kiszabadultak s elszaladtak. Hárm hét után jött vissza az utolsó három, akkor is hármasával jártak, de úgy néztek ki mint valami harcosok, csupa vér, össze- vissza harapdálva, amint a falusi kutyákkal összemarcangolták egymást. De a jelentés akkor is ment Moszkvába, hogy a kutyák életben vannak , nincs semmi bajuk. . BF.KTAKOISI-MOKI 1924 január hó 1-én, kedden, Újév napján, minden előadásban teljesen Inpiyen, ajándékképpen adunk: 150000 K tácsi malac, 10 kü 0. liszt, 1 kf. édes-ami patrika Azonkívül adjuk a legszebb Ounnar Tonás ülmet. A cimbetett térf. Vihar az áruházban. burleszk. Január 2—4-ig, szerdától péntekig. — A szasszikus filmek legkiválóbbjai: Porz.'...''AeVKS«ii A velencei kalmár. Shakespeare halhatatlan műve filmen, két részben, 8 felv. Mindkét rész ékszerre, egy előadásban. Ezt megelőzi: legújabb 2 felv. Nordlak-vígjáték. Víg történet 6 felvonásban. Azonkívül. Bevonulás a tanyavilásba Májusi napfény ölelgette a tanyavilág bimbózó szépségeit, amikor a képeicé a tanyaház irányában, a kocsiúton, megállt Bárkányi János kocsija. János bícsi szomszédja volt a kapitányság »tekintetes urá«-nak, ki ekkor már visszavonnulóban volt városi hivatalától, melynek tentafoltos öreg íróasztala mellett közel negyven esztendeig rakosgatta a l aktákat és rovogatta a görbe betűket. Bárkányi János akkor még fiatal volt, keményen kunkorodott fölfelé szép fekete bajusza és a felesége is szemrevaló menyecske volt, a csurak-viselésre csak évek múltával vállalkozott, ennél fogia örült, ha a »tekintetes ur«-nak szívességet tehetett, mikor »odahaza« járt — mint ezt tanyai nyelven mondani szokás — a városban. Megállt János a zsalugáteres ablaku, fehér falu kúria irányában és kemény hangon beszólt az eperfás udvarra: — Jancsi, Mári halljátok-e!? Jancsi és Mári a kapás gyerekei, voltak, azokat kellett ezen a mosolygó tavaszi napon kiszortani a kocsihoz, hogy általuk juttassa be a »tekintetes úr«-hoz az üzenetet. Mári a szőlőben foglalatoskodott az apja mellett, ki buzgón hernyózgatta a gyümölcsfákat, igy hát Jancsi, a tizenkét esztendős szöszke gyereknek jutott a föladat kicsászikálni Bárkányi Jánoshoz, kit halk szóval iml■gyen üdvözölt: -! Dicsértessék . . . — De soká gyász, de soká érsz ide! — suhintott előibb ostorával a levegőbe a szomszéd s csak azután húzott ki a kabátja belső zsebéből egy figyelmesen összehajtogatott papirost, ami ujjáez volt tulajdonképpen és a homlokzatáról ezt lehetett leolvasni: Szegedi Friss Újság. Hosszuszáru öblös tájtékpipával ebben a minutumban lépett ki a konyhaajtón a »tekintetes ur«, János mondanivalója tehát most már 6 felé irányult: — Adjon Isten jónapot -tekintetei a ur .i . Nézze mán no, mit hoztam én magának a városból. Az asszony közbeszólt: — Nem tudom jó szívvel veszi-e? Az uram egyre erősitgette azután, hogy azt az egy krajcárt csak tán nem' soka'ja a tekintetes ur! ! — Miért sajnáljam én galambom azt az egy krajcárt? — sietett rá válaszolni a gazda. — Ezér’e —mutatott a menyecske az újságra — Nem tudom, mi ér-e annyit? — Tyúk teringette! — kapta ki a szájából a pipacsutorát az öreg penzionátus — hát ilyen is van? . . . Lám, lám ... és azon hirtelen ében kérést? a nevet, hogy ki az írója, ki a vállalkozó mestere. A kocsmálók arcán mosoly támadt ezalatt. Észrevették, hogy örül a gazda az ujságlapnank, s ez nyugalmas érzést keltett bennük. No hála Istennek.. A tekintetes ur nyomban ki is kapirgálta a rézpénzt a mellénye zsebéből és megköszönte Bárkányi Jánosnak a figyelmet. " — Másot is hozzanak, ha benn járnak, János. Derült arccal vitte be a belső szorm elnyűtt vipsz-garniturái közé a tekintetes ur az újságot és kitisztiltván a régi jószágot, biegtömte, raeggyujtotta, az okulárét az orra nyergére illesztette és nekifogott az olvasáshoz. Micsoda élvezet! ... El se tudná azt az ember egyhamar mondani, hogy a tanya csöndjen milyen kedves vendég az ismerő.