Szegedi Gyorsíró, 1912. szeptember - 1913. május (9. évfolyam, 1-10. szám)

1912-09-20 / 1. szám

I. évfolyam. Szeged, 1912. szeptember hó. 1. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Felelős szerkesztő: Kiadja: Szeged, Róka*utca 2. szám, II. 7. Dr. KATONA DÁVID: A Szegedi Gyorsírók Egyesülete. SZE­­EDI G GyORSÍRÓ havi folyóirat a Gabelsberger—Markovits rendszer szerint A SZEGEDI GYORSÍRÓK EGYESÜLETÉNEK, A SZÉKESFEHÉRVÁRI GYORSÍRÓK EGYESÜLETÉNEK, TÖBB SZEGEDI ÉS VIDÉKI IFJÚSÁGI Gyorsíró­körnek hivatalos lapja. Ára (előre fizetve) egy melléklappal egész évre 3 kor., középiskolai tanulóknak 2 kor. 20 fillér, két melléklappal 3 kor. 60 fillér, tanulóknak 2 korona 80 fillér. MEGJELENIK MINDEN HÓ 20-ÁN, JÚLIUS ÉS AUGUSZTUS KIVÉTELÉVEL. A reform. írta : Szőke Sándor dr. A gyorsíró világot jelenleg két nagy kérdés foglalkoztatja: a jubi­leum és az egységes gyorsírás kérdése. Amennyire gyorsírási közéletünk természetét ismerjük, sokkal kisebb jelentőségű dolgok is alkalmasak voltak arra, hogy sorainkban az igazában soha nem létező egységet megbontsák. Annál könnyebben sikerülhet ez, mikor a stenográfia ügyé­nek talán két legjelentősebb kérdését egyszerre akarják dűlőre vinni. Félő, hogy azt az amúgy is rendkívül nehezen és többek önmeg­tagadásával biztosított egyetértést, amely az 1913-as ünnepségek sikere érdekében többé-kevésbbé már létrejött, a reform kérdésének vitatása és ezzel kapcsolatosan a különféle nézetek felszínre kerülése s az ennek nyomában fellépő rendszeri harc meg fogja bontani. Ennek az áldatlan eshetőségnek előjelét abban a helytelen takti­kában láthatjuk, amelyet a reformot hirdetőknek egyik tábora követ. Ahelyett, hogy tárgyilagos érvekkel álláspontjának helyességéről igye­­kezne ez a tábor meggyőzni a műtársakat, saját rendszerünknek híveit támadja akkor, amidőn még az idegen rendszerekkel való egyesítést is tervbe veszi. Ez az eljárás pedig legfeljebb arra lehetne alkalmas, hogy az összes rendszerek egyesítése helyett saját rendszerünk körén belül szakadást idézzen elő. Ilyen kettéválás pedig sokkal nagyobb kárt okoz a jubileum ügyére, de az egész gyorsírás közügyére nézve is, mint amennyi hasznot hozhat a Stolze,Fenyvessy és Nagy Sándor-rendszerekkel való egyesítés. Abban talán valamennyien megegyezünk, hogy legfontosabb köte­lességünk az 1913-as ünnepségek sikerének mennél nagyobb mértékben való biztosítása, magyar gyorsírási viszonyaink fejlettségének a külföld előtt méltó alakban való bemutatása és ezt a célt keresztező minden egyéb tervet mellőznünk, vagy elhalasztanunk kell. Akik a sorok közül többet szeretnek kiolvasni, mint amennyi azok­ban van, azt fogják mondani, hogy reformellenes törekvés szól belőlem. Éppen nem. Csakhogy a reformmal a jubiláris ünnepségek előtt csupán abban az esetben foglalkozhatunk a siker reményében, ha egy­más nézeteinek kölcsönös tiszteletben tartásával, teljes türelmességgel

Next