Szegedi Híradó, 1861 (3. évfolyam, 24-103. szám)
1861-03-28 / 24. szám
24-ik szám. Csütörtökön, tavaszelő (március) 28-án 1861. Harmadik évfől Megjelenik: Hetenkint kétszer, csütörtökön és vasárnap reggel. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési föltételek. Vidékre postán és Szegeden házhozhordással. Egész évre 8 frt, — félévre 4 frt, — évnegyedre 2 frt osztr. ért. Helyben elvitetve a kiadó hivatalból: Egész évre 6 frt, — félévre 3 frt, — évnegyedre 1 frt 60 kr. osztr. ért. Egyes szám ára 8 ujkr. Hirdetések: Az öthasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 7 ujkr. kétszerinél 6 ujkr., többszörinél 5 ujkr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 ujkr. A nyilttérben a háromhasábos petitsor igtatási dija 20 ujkr. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsigmond könyvkereskedéséhez cimezendők JE JLw.*L2B SZEGEDI HÍRADÓ 1861. évi tavaszhóny árbói folyamára helyben házhoz hordva vagy vidékre postán 2 frt, helyben a kiadóhivatalból elvitetve 1 frt 60 kr. A „Szegedi Híradó“ kiadóhivatala. Lapom olvasóihoz! Több nemeslelkű hazafi önzéstelen közremunkálása lehetővé téve lapom ismét megindíthatni. Fogadják ezért mindenekelőtt hálámat. A „Szegedi Híradó“ tehát rövid ideig , ismét saját felelősségem alatt szerkesztve, fog a határozott napokon fönakadás nélkül megjelenni, míg új szerkesztőjét bemutathatom. Azon gyanúsítások ellen, melyeket némelyek lapom és személyem ellen boszúból terjeszteni fáradoznak, magamat mentegetni fölöslegesnek tartom; ismeri őket Szeged ítélt felették. Hazafiságomat, szabadelvűs egemet és igazságérzetemet dobra soha sem itteni; ismer Szeged és e vidék műveltebb isze, 20 év óta; tudja, hogy mindenek fölött becsületes hazafi vagyok. Midőn e lapot alapítottam, e város és vidéke szellemi élete, valamint anyagi érdekeinek előmozdítása és képviseltetése volt az indok, mely vezérelt; az irány, melyet elérni vágytam. Vannak elegen, kik tudják, menynyi idő- és pénzáldozatomba került eddigi fentartása; vannak, kik nem egyszer halják e nyilatkozatomat , hogy haszonlesés e vállalatnál nem vezérel s főn fogom tartani e közlönyt bármily mostoha viszonyok között, míg ezzel a hazának szolgálatot tehetek. Lapom iránya marad az eddigi, hazafias és szabadelvű; igyekezni fogok, az ígért szellemi közremunkálás segédy ha tükre legyen e város és népes vit közvéleményének, mely magasztalandja valódi honfiúi erényt, valamint kérlelhetlenül sújtani fogja a bebizonyult hazafiatlanságot s egyéb társadalmi bűnöket, bárhol mutatkozandnak is, egyetértésre és összetartásra buzdítson és igazságot hirdessen. Polgártársaim ismerik e szavak valódi értelmét, ismerik becsületemet az ígéretek teljesítésében is, és így fölöslegesnek tartom lapomat különös pártfogásukba ajánlani, ez most már el nem marad. Azon tisztelt hazafiak pedig, kik lapomat eztán is becses dolgozataikkal és alapos tudósításaikkal gyámolitani szívesek lesznek, fölvetnek, hogy a kéziratokat és leveleket addig, mig lapom utjai más intézkedés nem történend, nevemre címezni szíveskedjenek. * Szeged, 1861. tavaszelő 27 én. Burger Zsigmond, a „Szegedi Hiradó“ kiadó-tulajdonosa. Követválasztás Csongrádon. Folyó hó 14-én Csongrádon országgyűlési követtélen megválasztva egyhangú közakarattal Eder István polgármester, ki politikai jelleme, céljai, elveire nézve megyeszerte a legjobb oldalról ismeretes. Adja Isten, hogy képviselői pályáján politikai jellemének megfelelő tehetséget fejtsen ki és olyan fényes eredmények tényezője legyen, mint föltevések nagy népszerűségben álló egyéniségéhezkapcsolvák. Ezen választás alkalmával a választási elnök a választókhoz következő beszédet intézett: „Tisztelt választógyűlés! Alkotmányos polgár legnagyobb fontosságú jogát gyakorolja, midőn országgyűlési követet választ; mert ezáltal közvetve a törvényhozás részesévé válik. Fölségi jog a törvényhozás, és igy azon nemzet, mely e joggyakorlatának részesévé lehet, maga is fölséges; hanem, hogy valamely nemzet ily fényes jogosultsággal bírjon, hozzá politikai érettség és erkölcsi nagykorúság kívántatik, mert a törvényhozás az államhatalmak közt legelső helyen áll, és ezért mind a bírói, mind a végrehajtói hatalom már nem egyebek, mint az országgyűlés által meghatározott törvényeknek alkalmazói, illetőleg végrehajtói. Az alkotmányos élet, minek pedig koronája a törvényhozási jog, nálunk — mint tudjuk — nem idegen. Üvegházi növény, de a nemzet életével és szabadságot szerető természetével egykorú ősi örökség, bizonyságául annak, hogy honalkotó Árpád harcos nemzete, mely Atilla országát diadalmas fegyvereivel elfoglald, vagy jobban mondva, visszahóditá hagyományos örökségképen, nem valami csőcselékcsoport s öntudat nélküli szilaj csorda volt, mint a német írók ürügyük, hanem birt ép és egészséges fogalmával a nemzeti önállásnak és becsvágynak, és természetes értelmességét s életrevalóságát öntudatos nemzeti egyesség és célszerű társadalmi rendszer jelezte. Igen jellemző tehát azon észrevétel, mit erre vonatkozólag Horváth Mihály Magyarország történetében megírt: „A honfoglalás — úgymond — és államalapítás hatékonyan megfejthető azon okok által, melyeknek magában a magyar nemzetben kellett rejlenie, s ez ok nem más, mint a nemzetnek kevés száma mellett is nyilvánuló erőhatalma, erkölcsi tulajdonságai, erényei, hadi és polgári szerkezete. E nemzet alkotmányos élete — mellőzve itt a legősibb hajdankort — a vezérek korától bizonyossággal levezethető, midőn t. i. a nép hét törzsének és a 108 nemzetség főnökei eskütvén, esküt tőnek és Árpádot közös fejedelmükké választották. Ekkor köttetett ez alapszerződés Etelköz, a mai Moldva és Bessarábia gazdag síkjain, melynek 3-ik pontja szerént biztosítva jön a nemzet, hogy sem ők, sem fiaik soha a fejedelem tanácsából és az ország kormányából ki nem záratnak, de sőt a székely krónika ezen alapszerződés 6-ik pontjául következőket jegyezte föl : „Aki a nemzeti gyűlésen megjelenni nem akar, ketté hasíttassék“. Ezen alaprendelkezések forrásai a nemzet országgyűlési, törvényhozási jogának és önkormányzati tételének és törekvéseinek. Kétségtelen dolog, mert történelmi tény, hogy őseink nem csak a fegyvereket kezelték bámulatos ügyességgel, ritka szerencsével és hősies bátorsággal , hanem az országrendezéshez szükséges, azon idők kívánalmainak megfelelő szellemi tehetségek is megvoltak a nemzetben. Így az alpári döntő csata után Pusztaszeren 34 napig nemzeti gyűlést tartottak, hol Béla király névtelen jegyzője szerént a jogok és kötelességek, a nép, a főrendek s a fejedelem közti viszonyok bővebben meghatároztattak, az igazság kiszolgáltatására birák rendeltettek stb. Alkotmány, de nem önkény volt az úr Árpád népe fölött, úgy az Árpádházi királyok, mint a vegyes korszak alatt és ezután; az alkotmány pedig a nemzetnek és királynak közakarattal fölállított műve lévén, világos, hogy sorsa fölött nem idegen, ellenséges szeszély és önkény, de önmaga rendelkezett. Miért is mondhatni, hogy azon államviszonyok, melyek az 1222-ki aranybulla —alkotmányos szabadságlevél — előidézői voltak, épen úgy a nemzet fölségi és önkormányzási joga sérthetlenségéért alakultak, mint Bocskay, Bethlen, Tököly és a Rákóczyak történeti hirű hadjáratai részint az ország függetlenségéért, részint az alkotmányos és vallásszabadság előnyeiért áztatták honfivérrel a hazai regényes halmokat és délibábos rónákat; valamint kétséget nem szenved, hogy az 1848-as magyar nemzet azon évi alkotmányos nyereményeiért és nemzeti léteiért harcolta azon dicső harcokat, melyek a magyar névnek egész Európa, de sőt az egész művelt és szabadelvű világ előtt közbecsülést s el nem érithető rokonszenvet szereztek, s épen igy küzdünk most mi, noha az ész és a jog szelíd fegyvereivel az 1847—8. évi jogállapotokért. E haza földe mindenütt szent, mert nincs talán egyetlen göröngye vagy porszeme, melyet ezer év viszontagságai között magyar vér nem öntözött, folyva mindig az önállásért és szabadságért; de sokszorosan szent mégis ez általunk lakott sík föld, melynek éltető jegét szívjuk, itten Alpár szomszédjában, hol a hős Árpád kemény hadi népe Zalánt, a bolgár fejedelmet döntő csatában legyőzé, és magát még, nemzetét a legyőzött országának urává tévé, és itten Pusztaszer közelében, hol a győztes hadi nép kipihenés, tanácskozás és szervezés után elkölté a névtelen jegyző által fölemlített nagy áldomást. És épen e félszigeten, Csongrádon megemlékeznünk illik, hogy azon földvárat, mely e városnak és megyének nevet adott, de mely már névben él csak s többé nincs jelen, mert helyiségét mostan a Tisza medre képezi; mondom, ezen várat Ond magyar vezér fia, Ete a meghódított szláv népség által építtette. E közel nemzeti szent emlékekkel tehát szerezzünk magunknak kitartó lelkesedést, hogy azon magasztos erő és tönlengő szabadságérzet, mely őseinket képesítő hazát és pedg szabad hazát alkotni a négy folyam gazdag partjain s a hármas bérc termékeny völgyein, vérünkké váljék mindörökké. Ha nem mondhatná valaki, mi köze mindezeknek a mai napi követválasztással ? mire én felelem: miképen egyik láncszem a következővel közvetlen kapcsolatban van, úgy vannak a mondottak észtani összefüggésben a mai követválasztási ünnepélylyel. Nemzeti ünnepet ülünk, az országgyűlési követválasztási szabadság sátoros ünnepét. Illő tehát ilyen alkalommal az ünnepély fényét és méltóságát olyan visszaemlékezésekkel emelni, melyek bizonyságot tegyenek arról, hogy mi az ősök tiszteletreméltó művei iránt — hová a törvényhozási jog is, és pedig fölegesen tartozik — vallásos kegyelettel viseltetünk, és e jelen időben nem csak illendő, de elengedhetlen szükség is a nemzeti történelmi s alkotmányos emlékek fölelevenítése, mert jól tudjuk, 11 nehéz év förgetege viharzott el fejeink fölött, melyeken keresztül az alkotmányos nemzeti élet legázolva volt, midőn nem ragyogott fölöttünk a szabadság éltető napja, de kisértett ijesztő vérszopó rémeivel a lelket ölő rabélet sötét éjszakája, idegen és hamis istenek előtt kellett szív és ész ellen meghajolnunk; törvény helyett önkény és fegyver uralkodott; köz- és magánjogaink fölforgattattak; hazánk idegenekkel elárasztva jön; panaszszót emelni nem volt szabad, mert a szólás és sajtószabadság erőszakos módokon és eszközökkel elfojtatott, szóval idegenekké lettünk saját hazánkban. Mondhatnék még többet, igen sokat, de miért? minden egyes magyar ember, ha szíve és esze helyén van, jól ismeri ama keserű megpróbáltatások kiragadhatlan szenvedéseit. És ha volna olyan magyar, amit nem hiszek — ki azon réméveket élete szebb és boldogabb napjai közé sorozná,"* ez nem volna magyar, nem ember, de oktalan vadállat vagy ördög, ki a kegyetlenség vagy a sátán pokoli szeszélyeiben bűnös kárörömmel gyönyörködik. Ezek tudatával, — úgy tartom — midőn az alkotmányos szabadság hajnalságára 11 éves nehéz