Szegedi Híradó, 1863. május-december (5. évfolyam, 35-104. szám)
1863-08-08 / 63. szám
1863. Ötödik évfolyam. Mogjolon: Hetenkint kétszer, szerdán és szombaton reggel. Szerkesztési iroda: Oroszlán-utca Ivánkovits-ház. lila ééhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Szegeden hazboz,hordással és vidékre postán: Egész évre.......................................................8 frt Félévre.................................................................4 „ Évnegyedre......................................................2 „ Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre.............................................6 frt — kr. Félévre ............................................3 „ — „ Évnegyedre............................................1 „ 60 63-ik szám. Szombaton, augustus 8-án. Hirdetéseid: Az hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 5 kr, kétszerinél 4 kr, többszörinél 3 kr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 újkrajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsigmond könyvkereskedéséhez címezendők. Előfizetési feltételek: Egyes számára & krosztr.ért. Az ínség hazánkban. Hazánk ínséges állapotáról több részletes tudósítást hoztunk már, de hogy olvasóink előtt álljon az egész valójában, közöljük a „Fin“ utóbbi számaiban megjelent hivatalos kimutatás rövid kivonatát, annyival inkább, mert abban megyénkről is van szó. Június 21-én Abonyi István kir. biztos, Dessewffy L. pénzügyi tanácsos társaságában érkezett Szoboszlóra. Itt a Hajdúkerület küldöttségével tartott értekezletet, mely után mindjárt a szoboszlói, b.-ujvárosi, böszörményi, nánási, dorogyi s a hadházi határok egy részét tekintették meg. Szomorú kép, mely itt föltűnt. A rendkívül ritka s alig arasz magas őszi vetések kalászaiban ritkán található a mag, s ha van, az is majdnem haszonvehetetlen. Zab, árpa még szomorúbb állapotban. Nem kis részben teszi fájóbbá e helyzetet azon körülmény, hogy a ritka és alacsony vetéseket alig lehet összetakarítani , miáltal mégis némi sovány takarmányt lehetne nyerni. — Kalászok, legelők mind kiaszva, csak a kopár föld bus képe látható. Fokozza ez óriási csapást, hogy junius vége felé e vidék laposabb tájai is, melyeken némi kis termés várható volt volna, jégzápor által dulattak föl. Sokat szenvedett épen e jégzápor által a kukorica is, mi még meglehetős színben lévén, egyedüli reményét képezé az e vidéki gazdáknak. Debrecen város 15 □ mértföld határa semmivel sincs jobb állapotban. Ki a hires hortobágyi puszta 24 ezer holdnyi tér és legelőjét ezelőtt látta, ma alig ismerne rá. Hol máskor száz meg száz vidor gulyá s szilaj ménes játéka zúgta be a levegőt, hol tengerjuh talált gazdag táplálékot, most halotti csend uralkodik, az élő állatnak meg madárnak nyoma sincs; sivár, kiaszott föld látszik. Ily állapotban van a Kadarcs nevű nagy puszta is. Alsó-Szabolcs megye szintén a nyomor képét tünteti elő, de mégsem annyira, mint a Hajdúkerület. Őszi vetésből 3—4 mag várható , a kukorica vetés biztató. Kaszáló és legelő azonban itt sincs semmi, kiszáradt a fűnek töve is. — Nádudvar határa szomorú képet öltött; még kukorica vetésében van némi reménye. Újváros, Püspök,Ladány, Földes, Tetétlen, Sáp határai valamivel jobban néznek ki. Őszi vetéseikhez is van némi remény. Polgár nagyközség, valamint Egyek siralmas állapotban van. Bihar megyének déli része van leginkább veszélylyel fenyegetve. Különösen a szalontai járásban eső Derecske, Kaba, Csökmő, Komádi, Sarkad, Sarkad-Keresztur, Méhkerék és Tamásda község határában az úgynevezett Keményfok nagy puszta tétettek az aszály által tönkre. — Őszi vetéseik, zabjuk, árpájuk alig félláb magas, üres kalászokkal. Kukorica-vetéseik ■, egyedüli reménye a földműves szegény osztálynak, megtámadva a folytonos aszály által, minek következtében száradni kezdenek. Szénatermés sehol semmi; legelőiken nyoma sincs a fűnek. Természetes következménye ennek, hogy karmaik, juhaik végtelen rosz állapotban vannak. Valamivel enyhébb helyzete van talán a sárréti járásnak, s ebben Bakonyszeg, Berettyó-Szt.Márton, B.-Ujfalu, Báránd, Furta, M.-Keresztur, Darvas, Homorog, Zsáka, Vékend, Dancsháza, Babé, Less, Vámsod, Torda, Bajom, Zsadány, Okány, Mező-Gyán, Geszt, Baj, Ond, Szalonta, Ugra, Oláhusza, Marciháza, Gyapjú, Madarász, Görbéd, Jánosda és Kosegyán községeknek. Biharmegyének 42 községe van leginkább fenyegetve, azonban 454 község határa tűrhető termést igér; helyenkint jónak is modható. — A Nagy-Kunság ínségét látni, irtózat! Gyönge bármely ecset, hogy az itteni nyomornak képét adja! A 70,000 holdas kardlcagi határ mint afrikai sivatag néz ki; rajta a tenyészetnek legkisebb nyoma sincs. Őszi, tavaszi, kukoricavetés, kaszáló, legelő kiégve, teljesen semmivé téve! Azt hinné az ember, ha nem ismerné e gazdag földet, hogy itt sohasem volt növényélet. Kunhegyes, Madaras, Kisújszállás, Túrkevi, Kun Szent-Márton 200,000 holdra menő roppant határával ugyanazon fokán áll a nyomornak, mint Kardlcag. Valamivel kedvezőbb helyzete van Jászkisér és Jász-Ladánynak, ámbár az Ínség itt is irtózatos. Heves megye nagyobb része szintén áldozata a mostoha időjárásnak, s mi a különben is sújtó helyzetet még aggasztóbbá teszi, azon szomorú körülmény, hogy e tájon aránylag sokkal több a kézimunkájuk után élő birtoktalanok száma, mint hazánk bármely részében. Nagy mennyiségben vannak oly kisebb birtokosok is, kiknek ez idő szerint semmi termésük nem lévén , a birtoktalan osztály gyászsorsát osztják. Hol a buja növényélet dús hazája volt máskor, hol a gazdag talaj nem sokta megcsalni a szántóvető reményét — a Bánságban, most hasonlag ínség ütötte föl tanyáját. Torontál megyében, egy hold föld rendesen 20—25, sőt jobb időkben 30 p. mérővel is szokott fizetni; most jó, ha kettőt ad; zab- és árpavetés még silányabb. Pár hét előtt még remény volt a kukoricavetésekhez, újabb tudósításaink azonban e reményt is megsemmisítik az egész Bánátban. Nincs széna, nincs legelő. Különösen sújtva vannak: Elérmér, Écska, Beodra,Bárdány, Nagy-Becskerek vidékei. Egyedül Billés, Sándorháza, Csatád, Lovrin határai valának tűrhető állapotban. Temesmegye ugyanazon sorsot osztja, melyet Torontál 10 községében teljes ínség uralkodik. 166 község igen nagy szükségnek néz eléje, csak 16 község van tűrhető terméssel megáldva. Krassó megye képe kevéssel vigasztalóbb. Alsó részében különösen már széna is termett; legelője még zöld szint visel. Itt az ínség leginkább Vernes és Izgár táján fenyegető. Meg kell jegyeznünk, miként a Bánátban uralkodó ínséget nagyon fokozza azon körülmény, hogy e vidéken igen nagy a birtoktalan telepitvényesek száma, kik bérelt vagy feles földből élnek. Földjeiket rendesen dohány-termelésre fordítják, melynek az idén semmi eredménye; 4—5-szöri ültetés után is kiveszett. — Magában Torontálban 63,000 ily telepítvényes van végső nyomortól fenyegetve. — Bácsmegye egy részében meglehetős termés várható, más része azonban szintén nyomornak néz eléje. Különösen Martonos, Ó-Kanizsa, Zenta, Ada, Mohol, Petrovaszelle, Tisza- Földvár, Túrja, Sz.-Tamás, Ó-Becse, Temerin és Járek községei vannak Ínségnek kitéve. Felső Szentiván, Jankovác, Mélykút, Almás községek valamivel jobb állapotban vannak. Kaszálók és legelők itt ki vannak égve; őszi és tavaszi kalászos vetemények, jó, ha a magot megadják. Csongrád-, Csanád-, Békés megyei tudósítóink alig találnak szavakat, festeni e megyék ínséges helyzetét! Csongrádban, hol az Ősz legjobb, egy vagy fél mag várható; jobbára azonban semmi. Zab, árpa vagy takarmánynak kaszáltatott le vagy legelőnek használtatott fel. — Széna sehol; a kukorica is teljesen kisült. — Legsiralmasabb állapotban vannak azonban: Szeged, Horgos, Kistelek, Szentes, Algyő, Felgyö, Mindszent, Csongrád, H.-M. Vásárhely, Gorzsa, Sámson, Kenyeres, Szöllös, Mágocs, Derekegyháza, Csány, Tápé, Tés községek határai; sok helyen az Ínség poharának csordultig Ürítéséhez a jég pusztítása is hozzájárult. (Vége köv.) Gyakorlati észrevételek a magyarországi dohánytermesztés körül. IV. A dohány-egyedáruság a művelés tekintetében is a gyakorlati kezelés legapróbb részletéig káros befolyású volt. Ennek behozatala előtt minden község birt saját, ha nem is épen legkitűnőbb, de minden esetre talajához és éghajlatához leginkább illő dohányfajjal. Ma már a dohánylevél ez egyöntetű jellege nem létezik. Most a hivatalosan kiosztott bel és külföldi legkülönfélébb fajú magot használják. És nem egyszer megtörténik, hogy minden egyes termesztő más, sőt ugyanaz többrendbeli terményt állít elő, mely épen különnemüségénél fogva, alakban és becsben sokat veszt. A palántanövelés, a föld megművelése és a levelekkel való bánásmód a dohány egyedáruság kora előtt igaz, hogy a célszerű művelés azon fokát, mint az Németországban de kiváltképen Hollandban történik, el nem érte. De tagadhatatlan, hogy bármely — talán nem is a legjobb — mód sok évi gyakorlat által tökéletesíthető, és épen e sok évi gyakorlat, meggyökerezett szokásaival az, mi sajátképi kertészeinket visszatartóztatta, más módot foganatba venni. E minden újítástól való idegenkedés a magyarországi dohánytermesztést alacsony fokon tartotta ugyan, de a dohánykertész épen ezért volt becsülésre méltó, mivel munkáját régóta megszokott rendszer szerint és hosszú tapasztalásra támaszkodva, nagy türelemmel és pontossággal végezte, és ebben — indíttatva vagy inkább kényszerítve a magas igényű kereskedővel való viszonya által — tehetségéhez képest rendkívül sokat tett; és pedig az által, hogy egész kertész községek kevés kivétellel, egyenlő munkát végeztek és magból növelt terményt állítottak elő, mely legfelebb három osztályba sorozva, a külföldi kereskedőnek szükségletének megfelelő választást nyújtott. E régóta megszokott művelése a dohánynak az egyedáruság által minden részben megrendítetett. Teljes átalakulást kívántak a jobb művelés keresztülvitele által behozni. Ez által a munkás csak megzavartatott, és a gyakran homlokegyenest ellenkező oktatások a termesztőnek több kárt mint hasznot okoztak. Mert míg némely beváltó hivatalnokok előadott alkalommal arrabírták a termesztőt, hogy a dohányleveleket finomabb áru elérése céljából teljes megérések előtt szedje le a töröt; ugyanazok midőn e korán leszedett leveleket beszállították, minthogy éretleneknek találtattak, jelenleg kárt szenvedtek. Még több ellentét volt tapasztalható a csomózásra nézve, mi a termesztőket mindenféle eltérésekre kényszerítette. A nyolc osztályba való tartozást a termesztő soha sem sem volt képes az igényeknek megfelelőleg teljesíteni, és pedig azért, mivel a beváltó hivatalnokoknál az osztályozás majd könynyebben, majd szigorúbban vétetett, mivel továbbá azátvevő ivatalnokok évenként más igényeket képeztek, majd a minőség, majd a levelek nagysága, majd az osztályozás tekintetében, végre -mivel a dohánylevelek megítélésével még mindig oly egyének bízatnak meg, kik egyfelől a magyar nyelvet nem bírják, másfelől a dohányleveleket oly kevéssé ismerik, hogy eljárásuknál fogva vagy a kincstár, vagy a termesztő tetemesen megkárosíttatik, miáltal igen sok derék termesztőnek okvetlenül el kellett kedvetlenedni. Nagy hátrányal vannak még a korai beváltási határidők is. Hogy a dohányt december hónapban át lehessen adni, már novemberben, tehát oly időben kell csomózni, midőn nálunk még szükséges, hogy a levelek a spárgán száríttatván, teljesen használhatókká, a téli fagyok által váljanak. Akár kész tehát a levél arra hogy csomóztassék, akár nem, a kitűzött határidők kényszerítik a termesztőt, hogy hozzáfogjon, midőn a levelek vagy túlságosan szárazak s akkor súlyban vesztenek, vagy pedig túlságosan nedvesek. Csekély azon termesztők száma, kik az ebből eredő bajt elkerülhetik, ha a beváltás határideje éri őket. Ha azt kérdjük, melyik termesztő birt e körülményből nagyobb hasznot meríteni, kétségtelenül azt kell boldogabbnak neveznünk, ki módját ejtette dohánytermését mesterségesen megnedvesíteni, mely mesterségben némelyek oly tökéletességre vitték, hogy a nedvesítést a forrás előtt alig, s akkor is csak műérte képes megismerni. Minthogy pedig a fúrás csak a beváltás után történik, a termesztő nem sokat gondol az ily nem becsületes eljárás következéseivel, mire míg egyfelől a korai beváltás némileg kényszeríti , másfelől az átvevők tudatlansága lehetségessé teszi az ily visszaélés elkövetését. Nem hinné az ember, de igaz, hogy a magyarországi dohány kertész e keresetágában sokkal demoralizáltabb, mint a dohányegyedáruság behozatala előtt volt. Hazai mozgalmak. Szeged, aug. 7. —nyi. Ismét az Ínség! És úgy hiszszük, ma sem utójára, mert biztat a remény, hogy egyesek és hatóságok több ízben fognak még alkalmat szolgáltatni, annak enyitésére szolgáló intézkedésekről való tudósításokra. íme most is néhány erre vonatkozó adat. A magyar udvari főkancellár a magyar kir. helytartóhoz július 24-én intézett iratában hivatalosan tudatja, hogy a cs. királyi pénzügyőrség által ajánlott 2 millió forintnyi kölcsönre vonatkozó legfelsőbb elhatározás a legrövidebb idő alatt fog teljesíttetni. Továbbá tudatja, hogy a nemzeti bank újabb alapszabályai folytán nem képes ugyan a magyarországi ínség alkalmából olynemű pénzkölcsön adására, amilyenekben annak idejében Pest, Buda és Esztergom városokat részesítő, de biztosítva látván a törvénykezési eljárás által érdekelt, kész a jelzáloglevelekre kölcsönzést felfüggesztő határozatától eltérni, s ismét adand hitelpapírokat magyarországi jelzálogokra, ha a kölcsönkérők az alapszabályoknak megfelelnek, melyeknél fogva nem elkerülhetlenül szükséges, hogy a kölcsönzött összeg első helyre tábláztassék be, egyedül az kivágatván , hogy a kölcsönzött összeg a már betáblázottakkal együtt ne legyen több a biztosítékul kijelölt birtok becsárának hasonfelénél. A békésmegyei virágzó gazdasági egylet célszerű intézkedéseiről már volt egyszer alkalmunk szólni. De ez egylet nem elégedett meg azzal, hogy a szép határozatok papirosra jegyeztetvén, a levéltárba takaríttassanak. Kinevezvén tehát az inségügyi bizottmányt, ez — pénz-, hitel- vagy munkával nem rendelkezhetvén, — arra fordította, fő gondját, miként lehetne a megyebeli gazdák segítségére, gazdasági állataik, a földművelés élő tőkéje, élő takarmánynyal való