Szegedi Híradó, 1863. május-december (5. évfolyam, 35-104. szám)
1863-05-30 / 43. szám
1863. Ötödik évfolyam. ]V£egj eleu : Hetenkint kétszer, szerdán és szombaton reggel. Szerkesztési iroda: Oroszlán-utca Ivánkovits-ház. Hiadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Egész évre.......................................................8 frt Félévre................................................................4 „ Évnegyedre......................................................2 „ Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre............................................G frt — kr. Félévre ............................................3 „ — „ Évnegyedre............................................1 „00 „ 43-ik szám. Szombaton, május 30-án. Hirdetések: Az hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 5 kr, kétszerinél 4 kr, többszörinél 3 kr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyílttérien a négyhasábos petitsor igtatási dija " 15 újkrajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger D Zsigmond könyvkereskedéséhez cimezendők. Egyes számára S kr osztv. ért. Gazdasági egyleti közlöny. Meghívás. Miután a f. évi május 25-kére kitűzött igazgató választmányi gyűlésre csupán Bánhidy József, Osztrovszky József és Pálfy Ferenc urak jelentek meg, azért az alapszabályok által megkívánt nyolc választmányi tag hiányában a gyűlés meg nem tartathatván, a csongrád megyei gazdasági egylet igazgató választmányának gyűlésére újabb határidőül f, évi június 14-kének délelőtti 9 órája kitüzetik, felhivatván a választmányi tagok, miszerint erre a vidékről is megjelenni annál inkább el ne mulasszák, minthogy ezen gyűlés tanácskozásának egyik legfőbb tárgyát a Csongrádmegye részére alakítandó földhitelintézeti vidéki bizottmány szervezése képezendi. Szeged, május 25-én 1863. Bérczy Antal, egyleti alelnök. A magyar földhitelintézet és a belga bank. Pest, május 27. Több helyről van értesítésünk az alföldről , hogy ott e napokban a belga bank ágensei jártak volna, kik a Langrand-Dumoonceau & Comp. cég kölcsöneit ajánlgatták a birtokosoknak, kamatok és törlesztés fejében fizetendő mellett, melyet a kölcsönvevőknek a legközelebbi cs. kir. adópénztárba kellene fizetniük. Az ügynökökről nem szólunk; azok ellen tiltakozott Hajnik Pál úr, a brüsseli bank egyedüli meghatalmazottja, kijelentvén közelebb a „Pesti Napló“ban is, miszerint a belga hitelintézetnek ilyetén járókelő ügynökei nincsenek Magyarországban, annálfogva a magukat ilyenekül bemutató hívatlan egyéneknek a közönség hitelt ne adjon. Annyi azonban tény, hogy a belga bank, miután alapszabályait a v. kir. helytartótanácshoz bemutatta s engedélyt kapott üzletét Magyarországra is kiterjeszteni , joggal és szívesen ad kölcsön a hazánkbeli földbirtokokra. És így épen most — midőn a magyar földhitelintézet is maholnap megnyitja pénztárát a folyamodóknak — idején lesz a közönség tájékozására a két intézetről egypár szót szólni. Tekintsük legelőször is a célt. A belga bank tisztán egy nyereséges üzletre összeállott tőkepénzesek társulata, úgy átalában, mint különösen Magyarországgal szemben. A Maas és Schelde partjain sok tőke keresi a biztos elhelyezést. S midőn otthon 30 mellett alig kel el a kínált kölcsön, igen természetes, hogy ily 20—30-hoz szokott tőkeszegény ország felé örömest fordul a pénztőzsér, mert hazánk körülményeinek fölismerése előre is biztosítja őt azon nyereséges üzletről, melyet itt a földbirtokosainknak adandó jelzálogi kölcsönökkel okvetlenül tenni fog. És hogy a belga bank szemében egyedül e nyereség a cél, legvilágosabban kitetszik abból, hogy a részvényesek, a tőkéik után járó 5% kamaton kívül, a tiszta haszon 60%-jét egymás közt fölosztják. A magyar földhitelintézetet nem ilyenző érdekek, nem nyerészkedési szándék hozták létre. Ez nem „részvényes társaság“, hol a tagok haszonosztalékot húznak, hanem oly magyar földbirtokosok önkéntes egyesülete, kik a megszorult gazdának olcsó kölcsönt akarnak adni, e célból vagyonaik tetemes részét hazafias készséggel lekötik, az eként alakított intézet tartaléktőkéjébe fizetett pénzek után pedig nemcsak nyereséget nem kívánnak, de még a hazánkban törvényes kamatra sem tartanak igényt, hanem annál 10-tel kevesebbel megelégesznek. Valóban igaza volt a nm. m. kir. helytartótanácsnak, midőn a magyar földhitelintézetre vonatkozó fölterjesztésében , ezen minden haszonvágytól ment áldozatkészséget annál méltánylandóbb színben igyekezett föltüntetni, minél több sajnos tapasztalás mutatta csak a közelebbi időkben is, hogy a nyerészkedésre irányzott hitelintézetek kölcsönei nem hogy fölsegélték volna, sőt inkább elviselhetlen terhekbe bonyolíták a földbirtokost. Azonban tegyük föl, hogy a kölcsönkérő mindezzel nem gondol, neki csak pénz kell, hogy magán segíthessen: milyen pénzt kap Brüsselben? Tetszésétől függ a banknak: „készpénzt“ adni, vagy „hitelleveleket.“ A készpénz ezüstben fizettetik s viszont az adós is ezüstben tartozik fizetni mind a kamatokat, mind a törlesztési járulékokat. Oly messze ország hitelleveleit természetben elfogadni és itt értékesíteni egy kissé bajos volna, és így ha papírokban kapja is a folyamodó kölcsönét, beváltásukért igen csak az intézet közbenjárására kell szorulnia , tehát ezúton is csakugyan ezüst pénzt kap, azzal a különbséggel, hogy az ily záloglevelek pénzbeli értékesítéséért az intézet bizonyos dijakat is számit föl, illetőleg von le magának s azzal is kevesedik a nyert összeg. Ami már az akár egyenesen, akár beváltott papírokból kapott ezüst pénz természetbeni visszafizetését illeti: jelen financiális viszonyaink közt ki tudná meghatározni, milyen olcsó, vagy milyen drága lesz ez a kölcsön? A 10 agróval ma kapott 100 irtot, nem 30 vagy 40-nel kell-e visszafizetnie? A fönforgó körülmények által engedett combinatió szerint, az ezüstben vagy agróval fizetendő kamatok veszedelmes volta sokkal bizonyosabb, mint nem. S ezektől — mint az országos gazdasági egyesület közgazdasági szakosztálya megjegyzi — csak az nem félhet, ki külföldre vihető árucikkeket szokott termelni, azaz a nagyobb birtokosok. A magyar hitelintézet kölcsöneiben az a célszerű, hogy azok a földbirtokos különböző körülményeihez alkalmazzák. Aki sürgős bajából szabadulandó, csak rövid időre szükséges bizonyos összeget , az kaphat készpénzt. Aki meglevő terheitől vagyonának megtartásával szeretne szabadulni, az a záloglevelekben oly nyugalmas és kedvező fizetési feltételekkel járó kölcsönt nyer, mely 630% évenkénti fizetése mellett 34 */2 év alatt tőkéstől elenyészik. Aki végre nincs ily hoszszú kölcsönre szorulva, mert birtokán még nincs teher, de rendelkezhető tőke hiányában nem tud célszerűen gazdálkodni, annak számára ott vannak az 5 és 10 éves jövedékjegyek, azokból elláthatják jószágukat a szükséges beruházással, mely a felkölcsönzött összeg V* vagy */10 részét évenként bizonyosan visszafizeti. Az értékpapírokkal szintén nem kell bajlódnia az adósnak, miután az intézet, mint bizományos, azokat minden díj nélkül pénzzé teszi, és így készpénzben adhatja át a kölcsönt. A takarékpénztárakkal létrejött egyezkedés folytán, a pénz fölvétele és a kamatok befizetése is fölöttébb könnyítve van, amennyiben a kölcsönzők mindezt a hozzájuk legközelebb eső takarékpénztáraknál, vagy vidéki bizottmányoknál is eszközölhetik. Egy szóval : a magyar földhitelintézet szerencsésen egyesíti magában mindazon előnyöket és jókat, melyeket más hitelbankok a kölcsönvevőnek nyújtani szoktak. Nagy kár, hogy még életbe nem léphetett. Bár ha a legutóbbi távsürgönynek hitelt adhatunk, közel vagyunk hozzá, hogy az elnökség fáradni nem tudó buzgalmának elvégre sikerülend a bélyegmentességet megnyerni , akkor az intézet ajtainak oly régen várva várt megnyitása is azonnal megtörténik. Szatimári Károly Hazai mozgalmak. Szeged, május 29. —yi. Lehetetlen nem örülnünk, valahányszor alkalmunk nyílik oly jelenségeket említeni, melyek a hazai akár anyagi, akár szellemi közügyek fölvirágzására céloznak. Ezúttal is egy örvendetes tudósítással szolgálhatunk olvasóinknak, kik bizonyosan velünk együtt érdekkel kísérik a hazai gazdaság előmozdítására irányzott törekvéseket. Legújabban — így ír a „Sürgöny“ bécsi levelezője — Ő Fölségének egy legkegyelmesebb elhatározása érkezett a magy. udv. kancelláriához, mely (t. i. elhatározás) a haza gazdasági köreiben bizonyosan közhálával fog fogadtatni. A magyar kancellária fölterjesztése nyomán ugyanis eldöntetett a kérdés, hogy ama 340.000 forintra rugó tőke, mely az 1859. hadi célokra hazánkban befolyt adakozásokból fönmaradt, mily módon fordítassék a hazai lótenyésztés emelésére. E kérdés tárgyalására annak idejében pályadíjak írattak ki, melyeknek elsejét Ritter altábornagy úr, másodikát gr. Waldstein Antal nyerte meg. A pályázó munkák fölött akkor a pesti lóverseny-egylet bizottmánya ítélt, melyhez a cs. k. hadsereg részéről szakértő képviselők és a magyar gazdasági egylet lótenyésztési osztályának küldöttei járultak. Ezen bizottmány akkor lényegben elfogadta ugyan Ritter altábornagy úr javaslatait, ajánlott azonban némi módosítványokat. Felterjesztése szerint az új alapítványnak intéző bizottmánya a koronkinti pesti lóversenyegyletnek bizottmánya lenne, az ügykezelésre nézve pedig az akkori tárgyalások alkalmával a vegyes bizottmány comitét jelölt ki, mely a következő urakból állott: gr. Károlyi György, b. Wenkheim Béla, gr. Hunyadi József, gr. Pálfy Pál és b. Orczy Béla. — E vegyes bizottmány javaslatai a kancellária által támogattatván, Ő Felsége által is legkegyelmesebben helybenhagyattak. Eszerint a fönérintett tökéből 40,000 frt legközelebb folyóvá fog tétetni, mely összegen egy év lefolyta alatt Angolhonban jó angol fajta tenyész kancák és hágó mének fognak vétetni s a pesti lóversenyek alkalmával árverelés utján eladatni, és pedig kizárólag magyarhoni lakosoknak; e megszorítás csak azon esetben szűnik meg, ha az eladandó ló vételárának fele sem volna az árverezés útján megkapható. A lovak vevői kötelezik magukat, hogy a lovakat nem fogják olyanoknak eladni, kik azokat az országból kiviszik; e kötelezettséget el kell vállalni a későbbi vevőknek is, s ki e részben szavát szegi, minden későbbi ebeli árverelésekből ki lesz zárva. Az intéző bizottmány csakugyan a pesti lóverseny-egylet bizottmánya leend, s az ügykezeléssel a fölebb nevezett öt mágnás fog megbizatni. — Az ily kísérletek természetében fekszik azonban, hogy nem valami véglegesen befejezett alakban léphetnek életbe, tért kell hagyni a tapasztalásnak javításokra és módosításokra. Ez az eset a szóban levő ügyben is. Szakavatott részről, nevezetesen gr. Waldstein Antalnak másoddíjazott munkájában igen érdekes javaslatok terjesztettek elő, melyek ugyan az első megteendő kísérletnél tekintetbe nem vétethetnek, de amelyeknek a gyakorlati téren kipróbálása kívánatos lehetne. Ez érveknél fogva tehát határoztatott, miszerint a fenebb előadott intézkedések egyelőre csak egy évre szolgáljanak, és a gyakorlati eredményektől függend majd azoknak megújítása vagy módosítása. Nem tartjuk fölöslegesnek mi is. olvasóinkat figyelmeztetni, hogy Hajnik Pál, mint a brüsseli bank egyedüli meghatalmazottja, nyilatkozott a pesti lapokban, miszerint e banknak mozgó ügynökei nincsenek, ha tehát mégis ilyenek ajánlkoznának hiteleszközlésre, azoknak a közönség hitelt ne adjon. A pest-losonci vasútra vonatkozólag írják Bécsből, hogy ennek létesítése ügyében nagy erélylyel folynak a tárgyalások, melyek míg egyfelől már végekhöz is közelednek, másfelől nagyon kedvező eredményt ígérnek. Ennélfogva e vasút részvényeinek kibocsátása már a közeljövőben várható, miután a bécsi bankárokkal folytatott tárgyalásokból kitűnt, hogy a legtöbb szilárd hitelű ház az új vállalatot pártolván, benne részt venni hajlandó. Egy részről sem tartották szükségesnek az állam kamatbiztosítékát, minthogy maga a vállalat minősége az állambiztosítás által elérhető 5s/fon-nál nagyobb jövedelmet biztosít. Arad, május 26. A f. hó 23-án d. u. 7 óra tájban Csanádi megyés püspök Bonifaz Sándor ö méltóságának városunkban véghezment ünnepélyes bevonulása nagyszerű volt. A város határánál hivatalos küldöttség, a város szélén ismét egy polgári testület, melynek élén Horváth Ádám volt polgármester s egyszersmind püspök ö méltósága tanulótársa, s a város belsejében a sz. János szobra előtti sátorban a jelenlegi polgármester úr s a plébános-helyettes által fogadtatott el. A sátorban szokott papi öltönyt fölvevén, csaknem az egész város lakóitól s az összes harangok zúgásától kisérve, az egyház ajtajánál a papi ellátás után a templom belsejébe hatolt s az oltárhoz közel számára fölszerelt helyet elfoglalta. Imája végeztével egy kanonoknak látszó lelkipásztor lépett a szószékre, képzelhetni, hogy a zsúfolásig megtelt hallgatóság előtt feltűnő volt az idegen pap; percnyi időköz után, hozzáfogott a lelke mélyéből rögtönzött szózathoz, melyben az aradiakat kiválólag fölmagasztalván, az ünnepélyt kiemelte s a bekövetkezendőket magamiheztartás végett a hallgatóságnak elmondta. Mennyire jól esett nekem, mint egykori Szeged város lakójának, a közérzület kifejezését hallani, midőn a nagy számú ájtatoskodó sokaság a szónoklott lelkipásztort jeles, kitűnő, lelkes s derék papnak mondta; ezen, vidéki városban is közszeretet s tiszteletben részesülő lelkipásztorban szegedi prépost, Kreminger Antal Ongát ismertem föl. Ő nga a bérmálandó sokaság között intézkedett s hivatását szép rendben vezette. A szent bérmálásban mintegy 2500-an vettek részt. A püspök O mga határunkra valódi áldást hozott, mert f. hó 24-kén esti 7 órától 11-ig hatalmas esőnk volt. O mga mai nap délután 4 órakor .