Szegedi Híradó, 1863. május-december (5. évfolyam, 35-104. szám)
1863-08-01 / 61. szám
1863. Ötödik évfolyam. Megjolen: Hetenkint kétszer, szerdán és szombaton reggel. Szerkesztési iroda: Oroszlán-utca Ivánkovits-ház, Kiadóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán. Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre...................................................8 frt Egész évre.......................... . . . 6 frt — kr. Félévre............................................................4 . Félévre ......................... . . 3 . 2 . Évnegyedre..................................................2 . Évnegyedre......................... . . . 1 ; 60 . Egyes számára & kr osztr. ért.61-ik szám. Szombaton, augustus 1-én X hirdetések.: Az hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 5 kr, k szerinél 4 kr, többszörinél 3 kr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a négylmsábos petitsor igtatási díj 15 ujkunycár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsigmond könyvkereskedéséhez címezendők. Duna-Tiszai csatorna. A tiszai alvidéket fenyegető vérfagylaló tudósítások ép úgy, mint az ennek, ha nem is meggátlására vagy elhárítására, de legalább enyhítésére célzó javaslatok egymást érik lapjainkban ; s míg egyrészről lelkes egyeseink nem csak hazánkban, de a birodalom egyéb részeiben is, meghatva a fenyegető baj colossalis nagyságától, vetélkedve törekednek segélyt nyújtani, addig másrészről a magas kormány sem késik megtenni mindazt, mit az állam viszonyai körülményszerűleg tenni engednek. Mindez igen szép, s az ínség által sújtott nép részéről hálás megismerést érdemlő dolog; — azonban fájdalom! ha komolyan vizsgáljuk a bajt, korántsem elégséges, mert a hivatalos utón gyűjtött adatokból tudjuk, miszerint az idei szárazság hazánknak mintegy 1500 mértföldnyi térségén, körülbelül 2 millió hazánkfiát sújtja. Már ha a szárazság által előidézett ínség csupa évelő volna is: 2.000,000 ember segélyezése még ez esetben is kiterjedettebb intézkedést igényelne, mint ameddig az emberbaráti segély hathat. — Ámde az idei szükség nem csupán ez évre hat ki! Míg tehát az eddig nyújtott emberbaráti és kormányi segély az ez idei ínséget némileg talán képes enyhíteni, teljességgel nem elégséges az arra, hogy az ínségnek a jövőrel káros kihatását gátolja. Tekintsünk csak közelebbről szemébe a bajnak. Vidékünkön már a múlt év is száraz lévén, gazdáink átalában csak annyi gabona- és takarmánykészletet hagytak meg, amennyi a maguk és állataik élelmére és vetőmagbeli szükségletükre okvetlen megkivántatott. Ezen készlet, különösen a takarmányra nézve, már kora tavaszszal kimerült, a takarmány drágult, a legelő kivirulás előtt elsült, a járási marha hullott az éhség miatt. Kaszálóink végképi elsültével mindenki az aratásba vetette reményét. Ez is meghiúsult! Kevés rozson kivül csekély búza, semmi árpa, semmi zab. És igy most már nem csak a gazdászati állatok, de maga a nép is martalékává lön az ínségnek. Igaz ugyan, hogy a szárazság és az ez által előidézett terméketlenség nem terjed ki az egész hazára, és igy a szerencsésebb vidékek termése a mi ínségsujtotta vidékünket az ínségtől megmenthetné. De itt ismét egy óriás akadály állja utunkat, — a pénzhiány!!! Szárazság, terméketlenség, drágaság, volt hazánkban máskor is, többször is, kisebb nagyobb mérvben, de megküzdhettünk vele, mert volt pénzünk! Most mit segít rajtunk, ha az oláh vagy olaszországi búzát jóval olcsóbban megkaphatnók is, mint ahogy a saját hazánkbeli búza kel, ha nincs pénzünk, min azt megvehessük. Pénzünk pedig fájdalom nincs! Tehát pénzforrásokat kell nyitnunk! De szemlélődjünk tovább. A fent ecsetelt baj már magában véve is elég nagy, de szinte a megdöbbentésig fokozta annak súlyát még azon körülmény, miszerint „az idei terméketlenség a gazdának egyenesen tőkéjét támadta meg.“ Ugyanis: a) a haszon- és munkaállatokat, miután őket méregdrága takarmányon nem tarthatni, vagy — úgyszólva — ingyen kell elvesztegetni, vagy épen éhen hullanak el. b) A kaszálókon — a székes semlyékeken legalább kivétel nélkül — a fűnek még a gyöke is kiégvén, ennélfogva azokon termést még a jövő évre is alig lehet várni, c) érvenynyiben a gazdának sem marhája, földje nevelésére, sem trágyája ezek javítására, sem vetni való magja nincsen, ennélfogva a földnek jövő évi termése is problematicussá vált Sőt d) mivel a marhalétszám — az itt-ott még marhadög által is fokozott — ínség következtében szinte megfélemlítő arányban leapadt: a szegény gazdának még csak reménye sem lehet, az ebeli hiányt, a közeljövőre fenyegető mesés drágaság miatt, pótolhatni. Mindezekből tisztán kivehető, miszerint a reánk várakozó ínség korántsem rövid átmenetű, — hanem igenis hosszabb tartamúvá lenni fenyegetődzik. Ehez mérjük tehát az orvoslás eszközeit is! — Ezen eszközök megválasztásánál nézetünk szerint különösen a következőkre kell ügyelnünk: hogy gyorsan foganatba vétethessenek, hogy lehetőleg huzamos pénzforrást nyújtsanak, hogy lehetőleg az ínség helyén legyenek, és hogy mind a közre, mind a vállalkozókra jutalmasoknak mutatkozzanak. Hogy a napisajtó által eddigelé javaslatba hozott különféle vállalatok az imént elsorolt kellékeket mennyiben foglalják magukban s mennyire nem , azt vitatni nem e helyre s ez időbe tartozónak véljük; annyival inkább, mert nem célunk a különféle vállalatok közt célszerűség tekintetében rangfokozatokat felállítani. Másrészt meg azon térség tekintetében , mit magának az ínség meghódított, nem csak lehető, de kívánatos is, hogy minél több ponton nyittassák a siülödő emberiségnek segélyforrás , azért elvonva minden egyéb vállalattól, áttérünk egyszerűen javaslatunk tárgyára : a Dunát a Tiszával összekötő csatornára! A Duna-Tiszai csatorna szerény nézetünk szerint a fent elősorolt minden kellékekkel bir. — Ugyanis: Gyorsan foganatba vehető az, mert az 1840 : XXVIII. t.-cikkben törvényhozásilag már engedélyezve van. S miután az arra vállalkozott részvényes társaság az idéztük törvényben az építés megkezdésére kiszabott határidőt meg nem tartotta, az annak adott engedély a törvény 3. §. szerint az új vállalkozóra száll át. Annak elkészítése a népnek huzamosan tartó pénzforrást nyújt. Mert a törvény szavai szerint ugyanaz „Pestről vagy Bölcskéről vagy ezen pontok vidékeiről, Szegeddel, Csongráddal és Szolnokkal vagy ezek vidékeivel lévén összekötendő, hosszúságánál s hajózhatási minőségénél fogva tetemes munkát igényel. Éhez járul, miszerint ezen egész csatornavonal egészen az ínséggel sújtott vidéknek tetemes részén fog áthúzódni, és igy az annak mentében eső többnyire népes községek hazulróli kimozdulás nélkül fognának munkát nyerni, mely munkák pedig ugyszólva az egész vonalon egyszerre megkezdethetnének. Ugyanaz mind a közre, mind a vállalkozókra is jutalmas teend. És pedig : A közjó tekintetében azért, mert: A rajta alkalmazandó zsilipek, vagy a mennyiben lehetséges, víztartók segélyével lehetségessé teszi egész mentében a földöntözést; mert tetemes vízmennyiséget fogván magába fölvehetni, ennélfogva a dunai áradások irányában valóságos árhárítóul fogna szolgálni; mert a csatorna állandó vize és a partjai hoszszában mindkét oldalt ültetendő parterdők által a receptoroknak — a mi víz- és hegyszegény vidékünkön különben igen csekély — száma állandó tényezőkkel szaporodván, alföldünk éghajlati viszonyai tetemes javulást nyerendenének, mert általa a közlekedési, különösen pedig kevés vízközlekedési vonalaink egygyel szaporodnának, mely olcsóságánál fogva a kereskedelemnek annyival nagyobb előnyére lenne, minthogy azt a vasutak drága egyedárussága alól részben emancipálná. Hogy ugyanaz a vállalkozó részvénytársulatra is hasznos lenne, ennek legyőzésére elégségesnek tartjuk az idézett engedélyező törvényre utalnánk; meg lehetvén győződve mindenki, miszerint a honatyák, kik hazánk anyagi fejlődését és haladását is szem előtt tartva, ezelőtt 22 évvel a kérdéses csatornát hasznosnál, sőt szükségesnek tartották, s mint ilyet a törvény otalma alá vevék, mielőtt ezt tették volna, a hasznosság tekintetében a körülményekkel bizonyosan számot vetettek, s és azáltal, hogy a vállalatot a törvény oltalmára méltatták, annak közhasznúságát is kimondották. Márpedig amely vállalat törvényileg közszükségűnek, közhasznúnak mondatik ki, az a vállalkozókra nézve is okvetlenül nyereséges. Igen, de hát ki, miként és miből létesítse a Duna-Tiszai csatornát? Mint fentebb érintők, a kérdésben forgó csatorna dunai torkolata a törvény szavai szerint Pestnél és Bölcskénél, vagy ezen pontok vidékein, tiszai torkolata pedig Szegednél, Csongrádnál és Szolnoknál vagy ezek vidékein fogván lenni, ebből következik, miszerint ezen vállalat ügye nem egy községnek vagy egy megyének, hanem két kerületnek ügye, és így országos ügy. Csekély nézetünk szerint tehát e vállalatnak is, ép úgy, mint ez az 1832/6. XXV. t.-cikkben megállapított vasútvonalakkal történt , az orsz. magyar gazdasági egyletnek kellene élére állani, és azt ismert erélyével fölkarolni, legalább addig, mig a kivitelhez megkivántató részvénytársulat megalakulna. Ha ez egyszer megtörténendett, a további teendők közt leginkább a mérnöki munkálatok érdemlik a főfigyelmet. E részben azonban e társulat néhai Beszédes mérnök úr teljesen bevégzett művében kész kincset fogna találni, melyet úgy hiszem, csekély változtatással értékesíthetne. További figyelmet pedig itt is mint mindenütt, a pénz kiteremtése érdemelne, úgy hiszszük azonban, hogy ily országos hasznú vállalatnál nem csak hogy a csatorna vonalába eső községek és egyes birtokosoktól jogosan várhatunk annyi áldozatkészséget, mint amennyit községeink és egyéb birtokosaink egyik másik vasútvonal irányában tettleg tanúsítottak; annyival inkább, mert a csatorna a partján levő fekvőjószágokat nem csak közlekedés, de climatikus tekintetben is, és így kétszeresen értékesíti; — de még a külföldről is bátran fölteszszük, miként ily biztos jövendöjű vállalattól tökéit, — szükség esetén — ép úgy nem tagadandja meg, mint a vasút vállalatoktól. Egyébiránt mi az orsz. gazd. egyesület tagjainak hazafisága s több ízben kitüntetett eszélyessége iránt oly kegyelettel viseltetünk, miszerint ha az a kezdeményezést kezeibe veendi — mi fölött még csak kétkedni is hazafiai bűnnek tartanók — nem fog késni elkövetni mindent, valamit csak célszerűnek vélend megteremtésére egy oly vállalatnak, mely mind a közös hazának, mind különösen a tiszai alföldnek javára, a jelenleg pedig ínséggel küzdő alföldi nép segélyére szolgál. Csermelényi Iván: Olajpogácsa.*) Csodálni lehet, hogy az ezévi takarmányszűkében hazánk igen kevés vidékén ismerik fel becsét az olajpogácsának, és csak igen kevés gazda találkozik, aki annak beszerzésére pénzt rászánni hajlandó lenne, holott véleményünk szerint ezen póttakarmány, jelenlegi áránál fogva, a többi takarmányfélékhez képest jutányosnak mondható. A külföld ezen igen jó és egészséges marhatápszert nagyobb mértékben méltányolja, elszállítnak abból kifelé több év óta rendesen nagy mennyiséget, s belföldi olajgyárainknak a külföld képezi ezen cikkre nézve piacát. Miért hagynék tehát a mostani takarmány szűk időben ezen ritka tápanyagot idegen kezekre jutni, különösen most, midőn más években annyira buja tenyészetü legelőink s rétjeink annyira kopaszok, hogy csak nagy gonddal fogja a gazda marháját a végelpusztulástól megmenthetni. Sokszoros tapasztalás nyomán pózol egy mázsa repcepogácsa 2'/a mázsa szénát**), és kerül ez utóbi jelenleg 2 fit 50 kr—3 ftjával majdnem 6 egész 7 frtig o. é. az egész országban tekintet nélkül egyes helyekre, míg egy mázsa repcepogácsa még ma is 3 írtjával kapható, a vevőnek tehát több mint 50-nyi hasznot juttat, de még a marhavész ellen is jószerül bizonyult, minthogy a vért tisztítja. Bátorkodunk, főleg nagyobb marhaállománynyal bíró földbirtokosainkat ezen terménycikk igénybevételére figyelmeztetni, akiknek inkább áll tehetségében, szükségükhöz mért mennyiséget időszakonkénti elszállítással biztosítni, és akik annyival kevésbé ismerendik félre az ezen cikknek alkalmas voltát, miután feltakarmányoztatását zár alatt, tehát a legszigorúbb ellenőrség mellett megtétethetik. Ez idő szerinti nagy szorultságban levő gazdaközönségünk érdekében ezen figyelmeztetést szükségesnek láttuk, hogy mindenki, akinek módja engedi, magát ezen hasznos takarmányneművel helyekorán elláthassa, anynyival inkább, mivel az, a roszul kiütött repcearatás következtében a szokottnál csekélyebb mennyiségben fog ez évben termeltetni. (G. L-k.) Hazai mozgalmak. Zombor, julius 30. (Berták Sándor pesti cimbalom-művésznek hangversenye.) Amíg a műélvekben gazdag pestiek, Wagner Richard magasröptű szellemétől vezettetve, hatalmas hanghullámzatok kíséretében szívesen haladnak egy az eddigitől eltérő irány szerint a múlt meseszőrte édene felé, s csaknem testi szemeikkel gondolják látni, mint vonulnak a villámtól hasított és szélvésztől űzött sötét felhők magas hegyormokon át; a villám záporában, száguldó lovakon mint hurcolják a Walkürök a csatamezőn elesett harcos hulláját, mígnem léglovaikat legelőre eresztvén, prédáik fölött diadalt ülnek, addig mi romboriak, azon, mit sajátunknak, tehát eredeti magyarnak nevezhetünk, az ösztönszerű kegyelet naiv édes örömével csüggünk. Minket ezúttal nem vezettek a nagy Wagner hatalmas harsonái, az általa költőileg fölfogott mesés kori Wodán nevű harcok Istenéhez, hanem zilált jelenünkhöz közelebb eső múltúnk fénypontjain merengtünk, ahová Berlők Sándor ez est al *) Kapható Pesten, Schoosberger S. W. és fia olajgyárában, kisebb és nagyobb mennyiségben. **) Ha nem lehetne is a repcepogácsával 2'/. m. szénaértéket pótolni, az ennél kisebb arányban is jutányos lenne ez idő szerint a gazdára nézve, nem is figyelve azon, a rendes körülmények közt is figyelemre méltó körülményre, mely szerint a legújabb vegyészi vizsgálatok nyomán minden a külföldre szállított mázsa repcepogácsával egyúttal négy mérő búza hamu-alkatrészeit is engedtük csekély árért a hazából kivándorolni.