Szegedi Híradó, 1864. július-december (6. évfolyam, 53-104. szám)
1864-12-03 / 97. szám
1864. Hatodik évfolyam. ]Vegjelen : Hetenkint kétszer, szerdán és szombaton reggel. Laterisesztési iroda: Egyháztér, 337. sz. Eiiadóthivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Szegeden házhozhordással Egész évre........................ Félévre ... . . . Évnegyedre........................ Előfizetési feltételek: és vidékre postán: .......................8 írt ....................4 „ • 2 „ Helyben a kiadóhivatalból elvitetve: Egész évre......................................6 írt — kr. Félévre ....................... 3 „ — „ Évnegyedre .... . . . 1 „ 60 „ Egyes számára & kr osztr. ért. Ihirdetésok: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdij minden egyes beigtatásért 30 kr. A „Nyílttérien a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 ujkrajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsigmond könyvkereskedéséhez címezendők. Válasz a hattyas-ballagitói földek kérdésében közölt v ellennézetekre. Kellemetlen érzéssel fogunk e sokat vitatott s már-már elmérgesített kérdés újbóli taglalásához, mert tudjuk, hogy a legérdekesebb dolog is hosszan pörgetve, unalmassá válik; azonban e lapok 89., 90. és 91-ik számaiban, isten látja lelkünket, minden mellék tekintet nélkül, egyedül városunk érdekében közölt fölszólalásainkat, az ellennézetüek nevében Ássa Kürthi úr oly modorban támadja meg, három számon át összehalmozott rengeteg valótlanságaival oly jobb sorsra méltó erőlködéssel igyekszik állításainkat gyöngíteni, ismert dolgokat elferdíteni, szóval a szerecsent fehérre mosni, miszerint a gyávaság gyanúja nélkül lehetetlen hallgatva visszavonulnunk, s hogy az ellennézetü cikkíró saját szavaival éljünk, „nem akarva is“ újra „hozzá kell szólanunk“ e kérdéshez, hogy még jobban megvilágítsuk ez ügyet, s „az igazságot érvényre jutni segítsük.“ Hogy Ássa Kürthi úr hányadmagával lehet az ellennézetü oldalon, nem tudjuk, de hogy számuk a második oldalon állókhoz oly arányban áll, mint tengerszem az óceánhoz, ezt hangosan ki merjük mondani, s ez, úgy hiszszük maga elég erős argumentum az ellennézetű cikkek ellenében; és valóban, Ássa Kürthi úr cikkeitől, itteni hatásukat ismerve, nyugodtan alhatnánk, ha azt nem hinnénk, miszerint e tárgy fontosságánál fogva meszszebbre is figyelmet kelthetett, mi pedig azt óhajtjuk, hogy az igazság a távol ködéből is tisztán kivehető legyen. Utáljuk a tárgytól eltérő s személyeskedésre fajuló polémiákat, de anélküli,hogy ilyen bűnt akarnánk elkövetni, mielőtt cikkei cáfolatához fognánk, meg kell rónunk Ássa Kürthi úr modorát, melylyel gyöngesége érzetében célzatos izgatással vádol lapot és cikkírót, s „újabb időben nem ismer cikket, mely egy hatósági közeget merészebb megtámadással illetett volna.“ Az ily modoron nagyon megérzik a hatalom jogávali ijesztgetés, s az ily fegyver ellenünkben nem fér össze a lovagiassággal. Ássa Kürthi úr, miután „tiszteli mindenki véleményét,“ igy fakad ki ellenünk: „de azon praeoccupatio s zaklató erőszakolás, melylyel cikkíró saját nézetét, mint csalhatatlant s bevégzett igazságot — föltolja a közönségre, azon vakitásra és lárma indításra szánt túlzások és elferdítések, melyektől hemzseg a cikk — elfogulatlan önzetlenséget és jóakaratu tiszta meggyőződést nem árulnak el.“ Ami az önzetlenséget és tiszta meggyőzést illeti, e tekintetben — higgye meg Ássa K. úr — sem önnel, sem ellennézetű társaival nem cserélünk; az önzetlenség és tiszta meggyőződés bizonyára azon részen van, ahol az igazság, melyet mint minden kissé nagyobb dologban, úgy itt is a közvélemény jelöl ki, mely, mint A. K. úr is tudni fogja, ritkán csalódik, s ha pillanatra félre is lehet vezetni, de elaltatni nem. Hogy a közvélemény, ez oly becses portéka, itt melyik részen van, azt A. K. úr nagyon jól tudja, s higgye el, mi ennek tisztábahozása végett nem rettegnénk a legszabadelvűbb eszköz alkalmazásától, mely kettőnk közül nyíltan rámutatna arra, kit illet a közvélemény tógája. A. K. úr szereti s élvéül vallja a sajtószabadságot, de — úgymond — egyéni magánnézetek szóvivőinek a közhatóság elleni féktetlenségében sajtószabadságot és üdvöt nem lát. Tehát A. K. úr szerint ott vagyunk, hogy a közhatóság ellenében sajtó útján féktelenkedni lehet. Boldog Magyarország, hallod ezt? s irigyelsz még valamit Washington államától? Ha A. K. úr cikkeinkben csakugyan a tisztesség korlátain túlhágást, sőt féketlenséget lát, úgy tiszteljük a sajtószabadságróli elveit, de nem oszthatjuk, mert az ilyen elvek szerint annyi volna a „noli me tangere,“ hogy a szellemi közegek számára alig maradna fen az ártatlan novellák és verseken, meg a rész követet s több efélék regisztrálásán túl valami. Nem tudjuk, Cicero pro domo sua beszél-e A. K. úr, de eljárása nagyon emlékeztet az olyan példákra, melyek nem ritkák a történelemben, hogy a forradalmár, ha hatalomra jutott, ellenévé válik azoknak, kiknek sorából kilépett, s az ellenzékből választott miniszter féktelennek bélyegzi a sajtót, mely valamely nem helyeselhető eljárását megtámadni a közvélemény nevében elég bátor volt. Azonban ennyi elég A. K. úrról s e kis eltérésért is az olvasótól bocsánatot kérünk. És most térjünk a dologra, nézzük A. K. úr ellennézeteit, melyekkel a város érdekét oly dicsteljesen védelmezi, midőn prókátori tollat ragad a tanácsi határozatnak, jobban mondva Fotti Mária ügyének védelmére. Lássuk tehát A. K. úr ellennézetű cikkeit, miként bizonyítja be azokban ellenünk szótt vádjait, minő állításokkal s adatokkal igyekszik Fotti Mária ügyét a város ellenében az igazság színvonalára emelni s ezáltal a közönség részvétébe ajánlani; mi voltunk e vakítók és elferditők, vagy ő, ki egyesnek érdekét védi ezreké ellenében. Evégből három cikkében fölhordott főbb állításait egyenként, sorrendben vesszük bonckés alá. Először is bevezetésül mindjárt Fotti Jánost nagyon rokonszenves alakban igyekszik bemutatni, a város áldozatkész, vállalkozó szellemű polgárának nevezi, amiért 8769 forint perbeli (de még végérvényesen el nem döntött) követelését a városnak nagylelkűen elengedte, s ezért cserében elvállalt 15 évi haszonélvezetre egy oly 600 (most már 710, Fotti János saját állítása szerint pedig 800) holdnyi földterületet, mely „az ideig a város birtokában értéket nem képviselt (!, s jövedelmezés szempontjából nem létező volt.“ (!?) előadja, hogy a városi tár akkori időben csakúgy szükségben szenvedvén, mint jelenleg (?) örülhetett, hogy a 8769 forint leendő perbeli kiadással együtt e csupán sásbokrokat termő földektől tarnl.Ha,rabozluk, melyok«t jövedelmezővé tenni egyébként úgy sem lett volna képes, mig így 15 év múlva egy jóltermő párt volt ingyen (!) átalveendő, szóval nagy bölcsen kisüti, hogy Fotti János ajánlata annyira előnyös volt a városra nézve, hogy azt a perbeli követelés elenyésztetése nélkül is egyedül elkellett volna fogadnia, s hozzáteszi még, hogy ha Fotti János elő nem lép az eszmével, a hattyús és ballagitói földeken mai nap is sásbokrokat forgat a szél búzakalász helyett. S mindezeket azért mondja el így, hogy később felkiálthasson : hát az ilyen ember nem érdemel méltánylatot? Hiszen ha így állna a dolog s a város nagylelkűségek gyakorol hatására képes helyzetben volna, akkor, higgye meg A. K. úr, mi sem szóltunk volna ellene; csakhogy nem úgy van ám az, ahogy A. K. úr mondja, hanem nagyon is másképen. Mert először is, bármennyire kívánja A. K. úr, nem engedhetjük meg azon állítását, mely szerint a városi tár 1848 ban is csak oly szükségben lett volna, mint jelenleg, mert ha szükséges vállalatokra nem volt is heverő tőkepénze, de adósságai sem voltak, oly jelenségre pedig épen nem emlékszünk, hogy hivatalnokait ne bírta volna fizetni, mint az mostanában nem egyszer megtörténik. Olyan nagy kényszerűség tehát épen nem volt, hogy e még csak első bíróságilag eldöntött pertől csak ilyen vagy bármi áron menekülnie kellett volna, hiszen nagyon jól tudja azt A. K. úr is, hogy ez időben a város százezrekre menő kölcsönöket bírt fölvenni más célokra, s ha erre képes volt, az örökösen pörlekedő Fotty János urat is csak kitudta volna elégíteni, anélkül, hogy belehalt volna. Aztán meg bármennyire erőltessük szemünket, mégsem láthatjuk azt a nagy előnyt, mely a földek ekkénti átengedésével a város részére jutott. Mert csak a kemesi földek példáját hozzuk föl, hogy A. K. úr meggyőződjék arról, miszerint a város e földekről is sokkal előnyösebben intézkedhetett volna. Ezen 376 holdnyi földterület, a Fotti J. vállalkozása előtt egy évvel, tehát 1847-ben, töltéskészítés és kiszárítás kötelezettsége mellett 10 évre adatott a tápéi lakosoknak. A 10 év leteltével a város e földeket a legjobb állapotban s oly töltéssel védetten vette át, melynél szilárdabb és jobb e vidéken alig van. Vájjon az alsóvárosi nép, melyhez e kitűnő termékenységü földek oly közel esnek, ugyanennyi időre s hasonló föltételek mellett nem két kézzel kapott volna-e a hattyasballagitói földeken? Így aztán 10 év múlva a város csakugyan párt, még pedig biztosított várt kapott volna birtokába, nem úgy mint most 16 év múlva, midőn e földekkel a biztosság (s ez a legfö) tekintetében csaknem ott van, ahol volt 16 év előtt, mert szakértők legújabb vizsgálata szerint a Fottitöltés most is úgy áll, hogy egy jóravaló árvíz ismét elsöpörheti. Akkor aztán ránézhetünk A. K. vázára. Ilyen eljárás mellett a nemes város már rég húzhatná e földek bérjövedelmeit, mert azok a szegény emberek kötelezettségeik pontos teljesítése mellett sem tolakodtak volna a város nyakára örökös hosszabbítási kérelmekkel. Hol van itt tehát a városra nézve az a nagy előny, amit A. K. úr erőnek erejével ki akar sütni Fotti Mária érdekében? bizony furcsa szemüveg kell hozzá, hogy ilyesmit lásson az ember. De legnagyobb sajnálatunkra le kell vonnunk még a boldogult Fotti János úrról azt a nymbust is, melybe A. K. úr igyekszik burkolni. Azt mondja A. K. úr, hogy ilyen meg amolyan áldozatkészséget tanúsított Fotti J. a város iránt, midőn perbeli követelésének elengedésével a kérdéses földek átvételébe bocsátkozott, s miért? ennek magyarázatát adja fönebb idézzük soraiban, s később, ahol többször nyomatékkal elmondja, miszerint e földek csak sásbokrokat termő, vizjárta, vad és műveletlen földek voltak, melyeknek termékenynyé tételére a vállalkozó haszonélvezőnek évekre volt szüksége. Nem úgy van ez A. K. úr, hanem máskép, t. i. úgy, hogy Fotti J. a hattyas ballagitói földek átvételével körülbelül 400 hold olyan földet kapott, melyek már tökéletesen vllva voltak, ujját Ulmiutinulus uB-nek kibéreltettek s a városnak már azelőtt is hasznot hajtottak; élő tanúink vannak arra, hogy e földek már 1828-, 29- és 30-ban magas haszonbéri jövedelmet adtak, s ugyancsak egyik tanú atyja is a fenebbi években ezekből több holdat bírván bérbe, holdjától 20 váltó forintot fizetett, s ugyane földek 1831-től 1839 ig folyvást használtattak. Azon időben pedig 20 váltó forint alighanem volt annyi, mint ugyanannyi most pengőben. Később pedig 1840-től egész 1847 ig idézett tanú maga, valamint mások is bírtak folyton e földekből bérben, 1200 □ öles holdját 18— 20 pengő forintért, s e földek ezidőben már úgy álltak, hogy csak igen kevés hold adatott ki 8arton alul. Tehát nem Fotti János értékesítette és javította azokat, hanem olyan földeket kapott kezére, melyek már akkor is Szeged legjobb s legkapósabb földjei voltak, dacára annak, hogy töltéssel a vizár ellen biztosítva nem valának. Azonban nem szükséges itt tanukra hivatkozni; nyílt tények ezek , miket százan, meg százan tudnak. — Tehát nem áldozatkészség működött e földek 15 évves megszerzésében Fotti J. urnál, hanem a lehető legeszélyesebb spekulatio; tudta Pál mit kaszál, ezt elhiheti A. K. úr. Ezáltal azonban korántsem kívánjuk Fotti János urat visszatetsző színben föltüntetni, sőt dicsérjük életrevaló ügyességét, de ilyen körülmények közt épen nem engedhetjük meg az Ássa K. úr által alaptalanul ráruházott érdemet, valamint az ebből következett méltányosságot sem tekinthetjük indokoltnak. Ez eddig Ássa Kürthi úr cikkeinek mintegy bevezetését képezi, mely után cikkeink azon részének cáfolatába kezd, ahol mi Fotti Jánosnak károsodási panaszai ellenében e földekből vett hasznait voltunk bátrak állítani, ő részletezi Fotti J. károsodásait, mi ezt nem tettük oly lelkiismeretesen haszna kimutatásánál, mert nem erre helyeztük a fősúlyt, minthogy az nem is a kár vagy haszon kérdésében fekszik, hanem A. K. úr kedvéért már most meg kell tennünk, hogy ellenében ezt is döntő adatokkal kimutassuk, mi fölhozott sántikáló adatai s elfogultságot vagy járatlanságot tanúsító számításai ellenében, azt hiszszük, nem lesz nehéz. Erről a jövő számban, e gyér. földszinti lakosok tapasztalhatták. A nedves és penészes lég gyakran betegséget idéz elő a háznál, legtöbb kárt okoz pedig a szobabútorokban és ruhafélékben, azonkívül ez utóbbiak annyira magukba veszik a penészszagot, hogy az másoknak is, kik nem szokták meg, kellemetlenséget okoz. Mindenki óhajtana e bajoktól menekülni, főleg pedig a házigazda, kinek a falak nedvessége még azon bajt is szüli, hogy évenkint kell házat javíttatni, néha tetemes költséggel. Pedig e nedvességnek a házakból eltávolítása nem épen nehéz, csak a módot kell célszerűen alkalmazni. És e módot könynyű feltalálni, ha megvizsgáljuk, hogy honnan származik a falak nedvessége. Ez pedig épen attól származik, amire az ember nem is gondol, t. i. a csurgástól. A földet az eső nedvesíti meg, és minél több az eső, annál nedvesebb lesz a föld is, mi azután a falakra behat. De az eső magában még nem okozna nagy nedvességet, hanem okozza ezt a csurgás a házfedélről. A lecsurgó víz mindig a fedél szélességének arányában szaporodik, minél szélesebb a fedél, annál több víz csurog le róla s mondhatjuk, hogy a csurgás az esőt százszorosan neveli a ház mellett a falak tövében, igy nem csoda, ha a ház falait megnedvesíti. A ház gazdájának fő gondja legyen tehát a csurgást a háztól eltávolítani Az értelmes építész, már az épület tervezésénél azon működik, hogy a csurgást minél kevesebb térre vezesse, a legtöbb azonban ezzel mit sem gondol, sőt az építető gazda néha fukarságból oda is vezeti a csurgást, hova szabály szerint meg nem engedhető. És e hiba főleg akkor követtetik el, midőn a csurgás a szomszéd udvarára vitetik, mi dhal ucuiuoctu UiUUiOiiCuiuwUbunuist a legnagyobb kellemetlenséget, hanem saját házához viszi a nedvességet, mit tűzfal mellé vont félhajú fedéllel elháríthatott volna. A csurgás teljes alkalmazása mellett a nedvességet a falaktól két móddal lehet eltávolítani. Egyik legbiztosabb mód: csatornát vonni az eresz alá, mi által egy pontra gyűjtvén a vizet, az ártalmatlanul elvezettetvenk. Másik mód a ház mellékének táblaköveibeli kirakása vagy asphaltali beöntése, azaz, ha a házak mellett az utcára járdát rakunk. Ha a járda teljesen készíttetik, akkor a házzal mintegy összeforrva lenni látszik és két célra szolgál, t. i. kényelmes járásra s a háztól a nedvességnek eltávolítására. A járdakészítésnek városunkban szokásba vett módja többnyire csak az első célnak felel meg, míg ellenben a nedvességnek épen gyarapítására szolgál azáltal, hogy épen a ház töve a csurgás alatt apró kövekkel rakatik ki, vagy ha széles köveket raknának is oda, azokra kevés gond fordíttatván, nyílásai közt az esővíz könnyebben behat a földbe, így aztán a fukarkodás és hanyagság sokszoros kárt okoz, mert felcsapódván a lecsurgó esővíz, a vakolat egyenkint leválik a falról és az folytonos javítást kíván, mint tömérdek épületekénél tapasztalható. Ugyan ez okból a járda sem menti meg a házakat tökéletesen a nedvességtől és csak akkor tökéletes a vízmentesség, ha csatorna is van az épületen, így aztán lassan kint, még a régi nedves falak is kiszáradnak. A házakról, a vakolatnak lehámlása ellen , igen célszerűen használtatik a cementvakolás , miután ezt a nedvesség nem porlasztja el, sőt attól inkább keményedik, s azért ki csak teheti, a nedves szobában használni el ne mulaszsza. Van azonban a nedves szobafalaknak még egy kellemetlen oldala, mely kivált a festett szobákban mutatkozik. A mellett, hogy a nedves fal minden bútort megront, még igen dísztelen is, mert a festék rajta mindig sötétebbnek látszik, és gyakran megpenészesedik. E bajt akkor lehet elhárítani, ha a vakolat leveretik a nedves helyen, (inkább többet kell leverni) a vakolattól letisztított falat jól meg kell seperni, egy ideig száradni hagyni, azután azt olvasztott szurokkal vagy asphalttal bevonni s ezt azonnal portól tiszta homokkal vagy igen apró kavicscsal behinteni; midőn pedig megkeményedett, belehet vakolni, mi ha'tran száradt, (ez igen lassan történik) ajy' jegyen, lehet reá festeni. Meg kell úgy távolítja el nőnk, hogy ez eljárás c*la a fal nedvesa faltól a neves tol*'- Hogyan kell az épületektől a nedvességet eltávolítani. Hogy mennyi bajt és kellemetlenséget okoznak a nedves szobák, azt különösen a