Szegedi Híradó, 1866. július-december (8. évfolyam, 52-104. szám)
1866-07-01 / 52. szám
kenységi körét ez év elején „Kölcsön-segélyzőegyletük,“ már ismét egy új egylet alapszabályai lettek a nm. Helytartótanácshoz fölterjesztve: „A pécsi első ipar egyleté“, melynek célja összesített erővel arra törekedni, hogy részletes befizetések által gyűjtött tőke segélyével az egylet tagjainak anyagi társas és házi viszonyai előmozdíttassanak. Mindenekelőtt az egylet élelmiszerek vételére és eladására üzletet kezd, s mihelyt a tőkerészlet befizetések és nyeremények által elengedő összegre szaporodott, a vállalat minden kereskedelmi és ipartárgyakra ki fog terjesztetni s arról gondoskodani, hogy a nyersanyagok megvételével az egyleti tagok számára lehetővé tétessék a készítményeket olcsóbb áron előállítani s ezáltal az ipart emelni; — alakulásának időtartama 30 évre terjed. Hallomás szerint Madarász András, városunk egyik tehetős polgárának is fen van egy folyamodványa egy második nyomdáért. Ha megkapja az engedélyt, talán ismét föltámadnak a boldogult—„Pécsi Lapok“ — mely lapokat a fönebbi években adtak ki, midőn a lyc. nyomdának ő volt bérlője. E lyc. nyomdában jelen meg most is egy lap, a „Kalauz“, ft. Szauter Antal tanítóképezdei igazgató úr avatott vezetése mellett, a nevelés köréből. Társas összejöveteleink is vannak koronként a kaszinó nyári helyiségében. Színházunk, mióta Szigeti eltávozott, üres. Most azonban első hozzánk Szigligeti a nemzeti színház tagjainak egy részével. Mint előleges jelentéséből olvassuk, 29-dikén kezdi meg előadásait „Mirabeau ifjúsága“ című színművei, az elsőrangú tagok közül jő: Feleki, Szerdahelyi s Prielle Cornelia, kinek Gauthier Margitjáról (most harmadéve, midőn ugyancsak Szigligetivel itt volt) még most is édesen emlékezik városunk közönsége. A társulat nyolc előadást ad, hihetőleg tele házak előtt. Tegnap tartotta a kereskedő segédi kar nyári táncvigalmát a Tetyén. Fesztelenül mulatott a kör s városunk szépségekben gazdag hölgykoszorúja szépen volt képviselve. A Tegye-hegy síkja már magában oly szépen van alkotva a természettől, hogy itt jól nem mulatni talán nem is lehetne. A Tetyét még egy magasabb hegy a Mecsek egészíti ki, melynek ormairól mozsárdurrogások üdvözölték az újonnan jött vendégeket. Ma reggel egy kis permetező eső áztatta földünket, melyből nagyobb adag nem ártana. Különben nálunk a fagy nem ártott nagyon sokat, a lapályon elvette a szellőt, de a hegyen nagyon szépen mutatkozik, s ha a jég meg nem veri, bő szüretre van kilátás. Nem igy Somogy s Zalában. Ott már ínség uralt. A balatonvidéki ínségesek számára Virág Gyula ügyvéd ur városunkban 160 irtot s egy db aranyat gyűjtött, mely összeg Csillagh László zalamegyei alispán úrhoz beküldetett. A marhahúsnak szűkében vagyunk; mészárosaink fontját 18 krrel magasabbra akarták emelni, ez okból pár nap nem vágtak. Ellák, Csongrád , junius 27. 1866. Népünk által a már oly rég óhajtott városi tisztujítás mai nap megtörtént s következő rendben folyt le : Megyei alispán Stammer Sándor ur tegnap — jun. 26-dikán — a volt képviselőket s a város tisztesb lakosit egy tanácskozmány s illetőleg a városi elöljáróság kijelölésére meghívta, hogy a nm. kir. helytartótanács rendelete folytán az 1848. 23. t. c. alapján a tisztujitást megejtse. A kijelölések megtörténvén, mai nap a követválasztásra szavazó képes lakosság, már korábban becéduláztatván, megjelent és alispán ur vezetése mellett közfölkiáltással a város birájának Bagi Józsefet; esküdt-birónak ifjú Gulyás Istvánt; adószedőnek Bányai Antalt; tutornak Reinhard Ferencet; esküdteknek: Faragó Mihályt, Tekulics Istvánt, Kókai Mártont, Fekete Józsefet, Szőke Mihályt, Heringer Gábort, Mészáros Antalt, id. Szabó Jánost, id. Gyovai Jánost és Futó Kovács Józsefet választotta meg. Jegyzőknek pedig: Werner Andort, Szőnyi Károlyt és Mészáros Károlyt; kapitánynak: Stammer Bélát; Írnokoknak: Fekete Pétert és Reményffi Jánost közfölkiáltással választá meg a nép. Orvos és halottkémlő nem vállalkozott a csekély 60 frt fizetés mellett. Megjegyzendő, hogy mindezen tisztviselők az 1847-dik évi fizetésjárulék mellett választottak, mely fizetés — atalán oly csekély, hogy szakképes egyént — főleg a pénztárakhoz (105 frt mellett) aligha nyerhetnénk s igy nem tudjuk egyelőre, hogy miként fognak a földmives és kézműves osztályokból választott tisztviselőink hivatásuknak megfelelni. Azonban mind e megválasztott egyének a nevezett osztályokból a jegyzőkre támaszkodnak , hogy ezek fogják írásbani teendőjüket végezni! Egyelőre még nem tudjuk, hogy mi fog bekövetkezni ez új elöljáróság működése alatt!? Adja az Ég, hogy e szerencsétlen városnak anyagi állapotán ezáltal segítve legyen 11... Már most áttérek más tárgyra, melyen személyemet s ennek a mennyire kimélytelen, annyira jogtalan megtámadását illeti. Ugyanis: „A „Szegedi Híradó“ 50-dik számában a szentesi dalegylet megbizásából, ennek jegyzője, Zolnay Károly által egy cáfolat (?) jelent meg, mely minden egyéb lehet, csak cáfolat nem, s melynek szenvedélyes kifakadása egy testülethez, mely magát erkölcsinek nevezi, éppen nem illenek. Azt bátran mondhatta volna a tudategylet, hogy a fölszólamlás korai volt, anélkül is, hogy oly meggondolatlan kitételekre engedjen magának szabadságot! Mert így a gondolkozni tudó és elfogulatlan olvasó socratesi bölcsesség nélkül is átláthatja, miszerint nem Dániel a rágalmazó és részakarata már csak azért sem, mert akként nyilatkozik kérdéses levelében, hogy önkénytelen tiszteletet érzett magában a dalegylet megpillantásakor, hanem részakaratot olvashat a dalegylet részéről, mely a helyett, hogy a tudósítást egyszerűen megcáfolta volna, levelező személyének esik s azt gyermekhez illő gunynyal inergeti. Mi egészen mást vártunk egy testület részéről, hogy t. i. a jutalékot elküldve, jelentést tesz a dolgok kiegyenlítéséről ! Már ez igy illett volna egy testület méltóságához, nem pedig az igazmondásért részlelkűnek, aljasnak cimezgetni tudósítót! De könnyű volna itt a testületet, az ő irmodorát követve, bizonyos 1863-diki testülethez hasonlítani az ő 4 írt 14 kvnyi jótékonyságával, mely jövedék aligha födözné a terem kidiszítése miatt történt fallyukgatások s a t. kijavítását. Azonban követelt műveltségünk nem engedheti meg, hogy oly mértékkel mérjünk, melylyel nekünk méretett! Azért pedig nem okolhatjuk a t. dalegyletet, hogy oly csekély tiszta jövedelem maradt, mert hiszen miért nem pártoltuk jobban előadásukat, akkor a jutalék is több lett volna! Végre legyen szabad ajánlanunk az egyesület jegyzője Z. K. úrnak is jövőre nézve, hogy habár a testület megbízta is, ne engedjen magának ily kíméltelen és igaztalan kifakadásokra tért! És ezzel az elfogulatlan. olvasóra bízzuk annak megítélését, hogy melyikünk áll az igazság terén, tudósító-e, vagy a szentesi dalegylet. Bániéi. Helybeli újdonságok. * A fagy és szárazság által sújtott, ínséggel fenyegetett vidékek szomorú állapotainak enyhítése tekintetéből kibocsátott pénzügyminiszteri rendeletet, a Sürgöny következőleg ismerteti. E rendelet előrebocsátván, hogy a földbirtokosok várakozásaikban különféle időviszontagságok folytán már több év óta megcsalódva, önhibájuk nélkül szorult helyzetbe jutnak, mely a legközelebbi kedvezőtlen időjárás okozta károk által még súlyosbodott, rendelé, miszerint az idén egyes községekben s vidéken a fagy által okozott károk azonnal s hivatalból összehassanak; tekintet nélkül arra, folyamodott-e az illető tulajdonos vagy sem? valamint azon esetben is, habár ilyen kérelem a hatóságok által előbb már visszautasítva lett volna. Ez összeírásnál a szőlőkben okozott károk akként állapíttatnak meg, amint a szőlőtermés egészen megsemmisítve jön, vagy kétharmada, vagy pedig egy harmada tétetett tönkre, s az adó elengedésénél csupán a szőlőtermésben okozott kár vétetik alapul, tekintet nélkül arra, hogy a szőlőben kapás-vetemények, főzelék, vagy más hasonló melléktermékek termeltettek-e vagy sem? Egyéb művelési ágaknál azonban, ha az eredeti vetemény eltávolíttatott, s ugyanazon földön, melyen az első vetés kárba ment, pótvetemények termeltettek, a föld úgy tekintetik , mintha termésének két harmada tétetett volna semmivé. Az illető közegek utasítva lőnek ezen összeirásokat haladék nélkül befejezni, s azok alapján az adóelengedést azonnal létesíteni. Közelebbi útmutatás a hazafias adakozások útján beszerzendő sebkötési anyagok minősége és nemeire nézve. Fődolog a sebkötési anyag teljes tisztasága, mely tehát, ha már használatban volt kelméből készíttetik, gondosan kitisztítandó. A finom tépet, mely a sebek közvetlen befedésére szolgál, kellő puhaság végett használt fehér és gondosan kimosott vászon (nem pamut) kelméből készítendő, legalább 4 — 5 hüvelyk hosszú szálakban. A durva tépet, mely befedésre és a kötések kitöltésére használtak, durvább vászon vagy pamut szövetekből is készíthető s rövidebb szálú lehet. A pólyák szövött és szálában metszett vászondarabokból állnak s legalább 3 rős hosszúak, azonban két hüvelyknél nem szélesebbek. Egy hüvelyknyi pólyák vagy puha vászon szalagocskák ujjak bekötésére szükségesek. A pólyák egyik neme sem szegendő be, szalagocskáknak a régihez való varrása pedig fölösleges. A nyomfoltok (compresseu) fehér vagy félfehér, puha, új vagy használt vászonból állnak. Az egyszerű összehajtott nyomfoltokhoz 1/4 rőf, a kötszerekhez 7, rőf vászon szélességben keresztül metszetik s be nem szegetik. A karkötőkhöz szükségelt háromszögű kendők egy rőfnyi vászon rézsútos átmetszése által nyeretnek, (szintén szegély nélkül). Négyszögű mellkötők egy félrőfnyi, négyszögben metszett puha vászondarabokból szegély nélkül készíttetnek, s mind a négy sarkon rőfnyi hosszúságú keskeny szalaggal láttatnak el. Fejkötők fejsebekre legalkalmasabban nagy szemekben hálóztatnak (weitmaschig genetzt). * A Lendvay pár tegnap lépett fel először a helybeli színpadon „Mirabeau ifjúsága“ című színműben. Az eső délután hatalmasan neki eredt s az előadás kezdetekor is esett, minek következtében a színházat csak kis közönség látogatta. A művészpár igen meleg fogadtatásban részesült, s minden jelenet után többször és zajosan kitapsoltatott. Ma a Lendvay pár fölléptével „Don Caesar de Bazan“ fog színre kerülni. Az előadásról közelebb bővebben szólunk. * Második dalárda Szegeden. Hallomás szerint Szegeden egy második dalárda van alakulóban. Jobb lenne inkább a már létezőt támogatni s azt aként szervezni, hogy a kitűzött célnak minél inkább megfelelhessen. *A csongrád városi tisztújítást iletőleg, melyről lapunk csongrádi levele emlékezik, egy másik tudósítást is vettünk. Eszerint az állandó provizóriumban végbement alkotmányos tisztújításnál a vezérelv eleinte az volt, hogy minden községi hivatal tiszteletből viseltessék, ez keresztülvihető nem lévén, arról is beszéltek némelyek, hogy egyátalában ne is legyen hát elüljáróság. Ezt azonban a többség el nem fogadta s igy elhatároztatott, hogy az elüljáróság „paraszttanács“ oiva alatt évi bérrel ellátott hivatalnokokból állíttassák össze. A választás eredményéről a fentebbi levél szólván, itt tudósítónk után egyedül a fizetés mennyiségéről teszünk említést. A biró évi fizetése 147 frt, mellékjárulék: 2 pár csizma, 2 akó vinkó és 1/2 véka aszaltmegy; az esküdtbiróé 126 frt, 1 pár borjúbőr csizma és 1 akó bor; a tanácsbelieké 42 frt; a pénztárnoké 105 frt, 2 pár csizma és 2 holdnyi kendertermés; az első jegyzőé 262 frt, 2 pár csizma; a második jegyzőé 262 frt, az írnoké 39 frt 371/2 fr. Valóban azt hinné az ember hogy tudósítónk tréfál. * Egy szegény asszony sanyarú sorsának enyhítésére hívjuk a könyörületes szivü emberbarátokat. A segélyt igénylő nő neve Csasznek Anna, ki 5 apró gyermekét eddig saját munkája után tartotta fen, azonban már 6 hét óta munkára képtelenül, súlyos betegségben fekszik s immár minden segélyforrása kiapadt. Mezei Péter ur, helybeli borbélymester értesülvén a nő szomorú helyzetéről , egy aláírási ív körözése utján néhány fillér összegyűjtésére határozta el magát. Az összegyűlt jótékony adományokról e lapban fog számolni. * Rögtönbírósági Ítélet. Barna Tódor, 24 éves, görög nem egyesült vallású, feleséges, gyermektelen, békési születésű, 1858. óta szentesi lakos, kinek vétségét s a Szentesen összeült rögtönbiróság elébe állíttatását múlt számunkban említettük, a bíróság által önvallomása, a sértett nyilatkozata s tanúvallomások után vétkesnek találtatván, kötél általi halálra ítéltetett, mely ítélet rajta Szentesen, múlt hó 27-én végre is hajtatott. * Beküldetett hozzánk: „Az okszerű dohánytermelés“, különös figyelemmel Magyar-, Erdély és Gácsország viszonyaira. Szerző Mandis János, cs. kir. pénzügyi tanácsos és dohánybeváltási felügyelő. Németből fordította Szelényi Károly. A hasznos mű, mely az okszerű dohánytermesztésről szakavatottan értekezik s 13 kőnyomatú táblával van ellátva, a cs. kir. dohánygyárak és beváltási hivatalok központi igazgatóságának tulajdona. Ajánljuk dohánytermesztőink figyelmébe. * Tűz a felsővároson. Tegnap este 11 óra tájban erős zápor eső alatt a villám a felsővároson egy házba lecsapott s a ház leégett. * Céllövészet. A múlt pénteki céllövészet alkalmával lőttek 1 négyest, 5 hármast és 24 kettőst. Lőtték: Kokits Sándor 1 négyest, 2 kettőst; Erőskövy Antal 3 hármast, 2 kettőst; Schopper Károly 1 hármast, 5 kettőst; Rohrbach Antal 1 hármast, 3 kettőst; Zászlósy János 7 kettőst; Házig Péter 3 kettőst; Brauswetter János 2 kettőst. *A k.-m.-vásárhelyi lyceumban az 1865/6-dik iskolai évet bezáró vizsgák ily renddel tartatnak. Julius 21-én délután a bölcseleti II. osztályé a vegytanból. Julius 23-án délelőtt és délután a bölcseleti I. osztályé. Julius 24-én délelőtt a VI., délután az V. osztályé. Julius 25-én délelőtt a IV., délután a III. osztályé. Julius 26-án délelőtt a II., délután az I. osztályé. Az érettségi vizsga a szóbeli tárgyakból, miután az írásbeliek július 12., 13., 14., 16., 17-ik napjain bevégeztettek, julius 30-án tartatik meg. Ezen vizsgákra a szülőket s átalában a tanügy barátokat tisztelettel meghívja az igazgatótag. Vegyesek. * A képviselőház jobb közepének tagjai, mintegy 200-an, az országgyűlés elnapolása napján, délután, összegyűltek az „Európa“ szálloda nagy teremében, hogy üdvözöljék vezérüket, Deák Ferencet s illetőleg elbúcsúzzanak tőle. A szónok Gomssich Pál volt. Deák Ferenc megilletődötten válaszolt, kívánva, hogy bár mielőbb találkozzanak ismét. Azután Somssich üdvözölte az elnököt, Szentiványi Károlyt. Majd újra Deák Ferenc szólalt meg s köszönetet mondott Szentiványin kivül gr. Andrássy Gyula és Zeyk Károly alelnököknek. Az üdvözletek befejezte "után Szentiványi Károly a jelenvoltak figyelmét Hugó Károly iró hazánkfia állapotára hívta fel s gyűjtött annak részére. Most a jelenvoltak testületileg kisérték Deák Ferencet szállására, a kapu alatt még egyszer kezet szorítottak vele. Egy harsány „éljen“ a szabad ég alatt s az alsóház ezen mostanában legerősb pártjának tagjai szétoszlottak. * Az országgyűlés elnapolásáról a „P. N.“ következőleg nyilatkozik: „Az országgyűlés elnapoltatok. Mikor hivatik ismét egybe tanácskozásainak folytatására, nem tudjuk. De tudjuk és érezzük azt, hogy a kormány egy felette nagy előnytől, nagy erkölcsi támasztól foszta meg magát, midőn a házi tűzhelyhez küldi azon országgyűlés tagjait, melynek készsége felől méltánylólag szól maga az elnapoló kir. leirat is, melynek többsége felől minden biztosítás nélkül is tudhatta a kormány, hogy a kiegyezés ügyét compromittáló minden oly tény vagy célzat ellenében, melyet a haza érdeke nem igazolhatna, Archimedes szavaival lépne föl: „noli turbare circolus meos.“ * A Kisfaludy-társaság múlt szerdai ülésén — Zichy Antal olvasá föl bensőséggel írt elégiáját „Fáy Gusztáv fölött.“ Azután Egressy Gábor olvasott az általa írt „Színészet könyvéből“ a hanglendületről, a szórendről, a sírás és nevetésről — érdekes töredékeket. Szabad-e a színésznek valóban sírni? e kérdést állitá föl. Szabad, sőt kell, ha érez, véli Egressi. Tolnay Lajos egy a társaság számára írt regényéből genreképi epizódot olvasott föl „Atyafi-fogók“ címmel. Végül pedig Vadnai Károly olvasta föl Kunságinak „Pest photographiája“ című satyráját. A felolvasások után Gyulai Pál tett örvendetes jelentést arról, hogy gróf Nádasdy Lipót Vörösmartynak az ő birtokában levő nyéki szülőházára márvány emléktáblát tétet. Majd a Shakspeare-vállalat került szőnyegre. Tomory Anasztáza ez évben nem viselheti a kiadás költségeit, de a titkár, Greguss buzgó utánjárása után, Emich Gusztáv előlegezni fogja a költséget, s így ez évben még egy kötet jelen meg két vígjátékkal: a „Makrancos hölgy“ és a „Tévedések vígjátékéival, fordíták: az elsőt Lévay József, a másikat Arany László. A titkári jelentések közt érdekes volt az, hogy Szakál Lajos népköltő a Sárossy Gyula által hozzá 1837-től 1841-ig írt baráti levelek közül hatot a társulat kézirat-gyűjteményének ajándékozott. Malzeski „Máriá“-jának fordítását a bírálók nem fogadták el kiadásra, továbbá megint két új shakspearei fordítást adtak be: egyik a már másféle fordításban is beadott „Vízkereszt“, a másik: „Elveszett szerelmi fáradság“ (Love’s labour’s lost), fordítá Rákossy Jenő. * A püspöki kar, káptalanok és birtokos szerzetek tanácskozmánya múlt kedden abban állapodott meg, hogy hűségi s hódolati feliratot küldenek, a sebesült barcsiak ápolási költségeire egy év alatt lefizetendő kétszázezer forintot adnak össze s több egyháztestületi helyeken korodákat rendeznek be a sebesültek számára az illető főpapok és testületek költségén. * Gróf Széchenyi Béla nem megy a táborba, hanem Erdélyt utazza be , Kecskeméthy Aurél társaságában. * Bulyovszky Lilla asszony — mint a „M. V.“ hallá — a király utcában a „csokoládé gyár“ föliratu szép házat 60,000 frton vette meg. Ezt, mint magyar színésznő bajosan szerezhette volna meg. * Új hir a népszínházról. Budán az a hir kering," hogy némelyek ez elnémított közintézetet katonai kórházzá akarják átalakítani. * Művészeti hírek. Madarász Viktor, Párisban tartózkodó művész hazánkfia „Krisztus az olajfák hegyén,“ kitűnő festményét Napóleon császár vásárolta meg. Most a jeles művész újra festi e képet és a párisi világkiállításba szándékozik azt kitétetni. Ugyancsak a párisi világkiállításra van szánva Vidéky János festménye is, melyet tulajdonosa, Weiss Bernát nagykereskedő, a képzőművészeti társulat csarnokában közszemlére kiállíttatott. Vidéky festménye „Hunyady Lászlót“ ábrázolja börtönében, amint Gara Mária szökésre akarja bírni. * Heves megyében a villám egyszerre 4 embert sújtott agyon: a férjet és nőt s két, 17—18 éves leányt. Mindeniket őszszekulcsolt kézzel találták. Különös, hogy e