Szegedi Híradó, 1866. július-december (8. évfolyam, 52-104. szám)
1866-09-27 / 77. szám
1866. Nyolcadik évfolyam. Idlegjelen: Életenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerlx-esastési Iroda: Ötpacsirta utca Terestyéni ház emeletében. Illítolóhivatal: Burger Zsigmond könyvkereskedése. Előfizetési föltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre ....................................................8 frt, Félévre........................................................4 „ Évnegyedre...................................................2 „ Helyben a kiadóhivatalból elültetve: Egész évre ...............................................6 frt — kr. Félévre..............................................3 „ — „ Évnegyedre...............................................1 „ 60 „ A hírthasábos pestisor egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr, Bélyegdij minden egyes beiktatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 ujkrajcár. Az előfizetési pénzek és hirdetmények Burger Zsigmond könyvkereskedéséhez elmerendők. Egyes szám ára H kr osztv. ért. 0 4c. Előfizetési felhívás ,szegedi híradás nyolcadik évfolyamának utolsó negyedére. Évnegyedes előfizetőinket, kik Szeged város és vidéke érdekeit képviselő, hetenkint kétszer megjelenő lapunk irányát osztják, s annak bő és változatos tartalmával meg vannak elégedve, tisztelettel kérjük az előfizetés megújítására. Előfizetési feltételek: Szegeden házhozhordással és vidékre postai küldéssel évnegyedre 2 frt; helyben a kiadóhivatalból elvitetve 1 frt 60 kr. Szeged, szept. 25. 1800. Az elővigyázat nemcsak politikai, de társadalmi erény is. Minden cselekvést kellőleg megfontolni, minden oldalról megvizsgálni, nemcsak pillanatnyi hatásait, de későbbi következményeit is számba venni, valamint azon feltételeket idézni elő , melyektől a terv sikere függ: dicséretreméltó és értelmességről tanúskodó eljárás úgy a magán, mint a nyilvános életben is. De az elővigyázat erénye csak a maga helyén erény; ha túlozzák ott is, hol erélyes és gyors tettre van szükség, akkor megszűnik az lenni, akkor a közéletben egészen más névvel szoktuk megnevezni. És vannak esetek, melyekben csak a gyors tett menthet, minden halogatás pedig ártalmas, melyekben minden elmulasztott nap kipótolhatlan veszteség. Ilyen eset az idén a mun ka kérdés a magyar alföldön. Hogy igazunk volt, midőn e lap 67-dik számában írtuk, hogy: „Az idő sürget!“ — kitetszik az a munkások készülőfélben levő folyamodványából, melyet ng. Wéber György kir. biztos úrhoz fölterjeszteni szándékoznak. Fájdalom azonban szavunk nem hatott el oda, honnan körülményeink közt, az orvoslást várhatnék. Városunk és vidékünk munkásai még mindig nem kaptak munkát. Erre pedig nélkülözhetlen szükségük van, még nagyobb szükségök, mint egy hónap előtt, midőn ez érdekben fölszólaltunk. Nagyobb szükségük van reá, mint akkor volt, mert azóta a cholera hozzánk is beköszöntött Hogy függ az össze? — Igen egyszerűen. A cholera leghathatósb előmozdítója a rosz étkezés. Azt mondja az orvosi rendelet, hogy ily időben minden ember naponkint legalább egyszer húst vagy húslevest egyék. De honnan vegyen a szegény munkás húst, kinek kenyere sincs? Ezer meg ezer emberélet forog itt kérdésben , a nyavalya naponkint ragadja áldozatait és a segély még mindig nem érkezik. Az érett megfontolás ajánlatos, sőt szükséges más körülmények közt, most azonban, midőn a halál a szegény, nyomorult emberajtaján oly türelmetlenül kocogtat, midőn az ínség folytán úgy is eléggé lesújtott munkás gunyhójába bevonul és ott zsarnokul garázdálkodik, midőn a kegyetlen sors e csapásai őrültségig fokozzák a szegény szenvedéseit, akkor rögtön kell segíteni, rögtön kell munkát adni, munkát előteremteni még akkor is, ha nem volna! De munka van, miért tehát a halogatás? A bureaucratismus egyik átka, hogy a sok tanácskozás és irkálás miatt csak nehezen haladhat valamennyire. Úgy látszik, hogy némely körök még nem szabadultak ki egészen a bureaucratismus bilincseiből. Európa és Ázsiának legmagasb északi részén örök hófedett pusztaságokon egy pogány népfaj lakik: a Samojedek. Papjai, az úgynevezett: „Tadebitos“-ok, kik egyszersmind orvosai is, ez utolsó minőségüket igen furcsán fogják föl. Ha veszélyes beteghez hivatnak, azt mondják, hogyha a beteg még a jövő hajnalpkrt meglátja és állapota jobbulásnak indul, akkor gyógyításához fognak, különben, ha „Num“ (Isten) nem segít, nincsen segély. Igen, ha munkás népünk a jövő aratás hajnalát meglátandja, talán segítve is lesz rajta. Ha t. i. az Isten segíteni fogja, de mirevalók akkor a „Tadebitos“-ok ? ! Mayer Miksa: A vidéki gazdasági egyletek közgazdasági osztályai. M. V. Hazánk gazdasági viszonyai s anyagi sajnos visszamaradásunk minden gondolkodó elmét azzal foglalkoztatnak: mi módon lehetne kínos helyzetünkből kibontakozni? Ez átalánossá vált kérdés napról-napra többeket foglalkoztat, az önfentartási ösztön által előidézett segélyezési törekvés mindenek előtt tenni, azután a legszükségesebbeket tenni, végre reformálni igyekszik! Az érdekeltség tehát és a figyelemmel kisérés elvitázhatlanul meg van népünkben gazdászati állapotaink és viszonyaink iránt s ezzel kapcsolatban a vágy is tenni, működni anyagi jobblétünk előmozdítására, vagyis beismerése annak, hogy magunk vagyunk hivatva bajainkon segíteni, a hiányokat eltávolítani és a tehetségünkben álló eszközökkel, a már elenyészett közöny helyén fölsarjadzott közszellem jótékony sugarai alatt, nemzeti vagyonosodásunk gyarapodását eszközölni. Azonban a javítási szándék nem haladott meg annyira, hogy nemzetgazdászatunk gyökeres és mindent magában foglaló újjászületését tűzte volna célul, s nem terjedt el a tettvágy és a mindenki általi közreműködés szükségességének érzete oly mértékben, hogy az a nemzet éppen gazdászati érdekeinek előmozdítását célzó és gazdászati életének megfelelő működésre hivatott egyleteket is ez irányban, munkásságra ösztönözte volna. Értem pedig ez egyletek alatt a vidéki gazdasági egyletek nemzetgazdászati osztályait, melyek a legszebb remények mellett keletkezve és mindenek által az ország jövő fölvirágzásának emeltyűiként tekintetve, létezésök ideje alatt életüknek semmi jelét nem adták. Avagy él-e az a test, amely nem mozog? Mindenütt mozognak, mindenütt tesznek a mit tudnak a haza anyagi helyzetét illetőleg, csak az említettem osztályok nem adják jelét e nemű törekvéseiknek. Pedig a gazdasági egyletek nemzetgazdászati osztályainak , nagy és sok teendői vannak. Mindenekelőtt figyelmüket a közlekedési eszközökre kellenéne fordítani, a nemzeti jólét ezen ütemeire, melyek nélkül vagyonosság, annak gyarapodása, emelkedése nem képzelhető. Lehetnek a nemzet birtokában productíverők fölösen, lehet termelése gazdag és tökéletes; mit érnek mindezek azon eszközök nélkül, melyek azokat a fogyasztás karjaiba szolgáltatni hivatják? Eltemetett holt kincsek lesznek azok, melyek mellett a nemzet élhet ugyan, de emelkedettebb álláspontra sohasem vergődhetik. E tekintetben pedig mily sok tennivaló van hazánkban , mily sok a hiány, mely pótoltatást vár! Ha nem egyébre, csak a létező és vizsgálódásaik terén jelentkező közlekedési eszközökre vetik szemeiket, már találnak elég tért, melyen hivatásukat teljesíthetik, mert azok többé kevésbé messze állnak a tökély fokától s ritkán összhangzók a gazdászati érdekek követelményeivel. Ezek javítási módozatainak előadása tehát, valamint javításaik eszközlése, gazdászati elvek szerinti elintézése és a közérdekek szerinti kezeléseik kimutatása mind megannyi teendői a gazdasági egyletek nemzetgazdászati osztályának egybefüggőleg új közlekedési utak létesítésével, mely utóbbi feladat, jelesül a jobb piacok szerzését, a vidék áruinak forgalomba hozatalát és külkeretét tartva szem előtt, mint főfontosságú emelkedik ki. De ha a közlekedési ügy ily nagy fontosságú, nem kevesebb figyelmet érdemel egy, a mezőgazdaság állapotát híven visszatükröző statistikának készítése sem. Bajokat, hiányokat csak úgy lehet orvosolni, ha ismertetik azoknak forrása, ha tudatik, mik a kórállapot előidézői, úgy, de bírunk-e mi nyers termény gazdászatunkról csak félig-meddig is kielégítő rajzot? rá tudunk-e biztosan mutatni a gazdászati élet rétegeit ez vagy amaz irányban senyvesztő bajokra, miután a gazdászati viszonyok egymásra hatása folytán ezen okok igenis gyakran másutt, mint az első pillanatra hihető volna, keresendők. Ha valahol, bizonyára az agronóm statisztika elkészítésében mindeddig igen keveset tettünk. Minek valamely vidéknek természeti erői? mennyi ebből, vagy abból a termelés? hogy viszonylanak azok a termelési erőkhöz? miben keresendők ennek vagy annak a hiánynak okai? még mindez ideig mély homályban vannak, és úgy látszik, nincs is kéz, mely szabadítólag kívánna működni ez irányban — s nincs szándék, mely törekednék mindennek földerítésén — hacsak a gazdasági egyletek nemzetgazdászati osztályai nem lépnek a tettek terére, hogy kéz kezet fogva, szorgalmas gyűjtés és fáradhatlan fürkészés folytán elkészítsék gazdászati életünk azon könyvét, melyben hűs rajza állana anyagi állapotainknak, s melynek fonalán biztosan haladhatna a szakférfiú javítási törekvéseiben. Mily roppant haszna és üdvös kifolyása lenne ily adatgyűjteményeknek, fölösleges volna bizonyítgatni, ott van a példa Angolos Franciaországban; csak ezekre kell tekintenünk, hogy napnál világosabban lássuk hatását a mezőgazdasági adatok szorgalmas gyűjtésének, hogy meggyőződjünk arról, miszerint nem tudóskodási viszketeg az, de első rendű életszükséglet. Ezeken kívül az ipar és az e körül keletkező mozzanatoktól sem kellene megvonni figyelmöket, s míg egy oldalon a mezőgazdasági álapotok földerítése, a forgalmat előidéző közlekedési utak emelése ügyében buzgalommal járnának el, más részről a nemzetek jóllétének alapkövét, vagyonosodásuk, művelődésük tényezőjét is létesíteni fáradoznának. Szigorúan vizsgálat alá vehetnék a területükön létező iparágak állapotát egyenként és összesen, kijelölnék az utakat, melyeken azoknak haladni, a nehézségeket, melyekkel küzdeni s a módokat, melyek segítségével azokat leküzdeniük lehet — föltüntethetnék azok kihatását az összes gazdászati életre s a kivántatóságokat, melyek egyik vagy másiknál jelentkeznének. Eddig úgyis mostoha gyermeke volt gazdászatunknak az ipar, melynek eleget véltek tenni az által is, hogy élni hagyták; illő tehát, hogy egyszer jelentőségéhez képest karoltassék föl, hogy megadassék neki azon figyelem és pártfogás, melyet követelnie jogában áll. Hogy pedig az ország megtehesse a szükséges intézkedéseket , a tényleges állapot kellő ismertetése, jól fölfogott érdekeik előadása s virágzásuk valódi föltételeinek föltüntetése kívántatik, mi, hogy megtörténjék, első helyen a gazdasági egyletek nemzetgazdászati osztályaitól függ. Fölhozzam-e továbbá azt, hogy a nemzetgazdászati osztályok működéseik által az eszmecseréknek mily hatalmas előmozdítóivá lennének? miként nyernének napról-napra tért a nemzetgazdászati elvek, szóval hirdetésük úgy, mint gyakorlati hivatásuk által? — említsem e, miszerint a közszellem gyapontokat nyerve, gyarapodnék, erősödnék, hódításokat tenne s biztos alapjává nőné ki magát hazánk szebb jövőjének! És végre, ha egyes vállalatok keletkezésének kérdései merülnének föl s ipar vagy közlekedési javítások létesítése ütköznék nehézségekbe, ott volnának az adatokkal rendelkező osztályok, a vidékeket minden irányban ismerő, szükségleteit tökéletesen értő egyének, kik biztos fölvilágosításokat nyújthatnának. Ha a törvényhozásnak fölvilágosítások kellenének , az egyes alkalmakkor fölmerülő indítványok miként létesíthetése iránt , vagy ama vidéken, lennének községek, melyek tapasztalataik hőforrásait föltárva, karöltve a törvényhozással a legüdvösebb javítások életbeléptetését eszközölhetnék. De fölösleges volna több előnyét, hasznát a gazdasági egyletek nemzetgazdasági osztályai működésének fölsorolni; — túlságosan elégségesek ezek arra nézve, hogy a létezők bontakozzanak ki tétlenségükből és feleljenek meg hivatásuknak, a hol pedig nem léteznek, alakíttassanak ilyenek hasonló célokra. Levelezések. Szentes, sept. 19-én 186. (Nyilvános számadás.) A szentesi dalegylet az 1865-ik évben megalakulván, közgyűlésileg elhatározta egy zászlót — mint a mely jelvénye az egyesülés és összetartásnak — készíttetni; e célból Szentes városa és vidéke közönségéhez felhívást intézett, melyben azt a zászlóra teendő adakozásra szólítja föl. E felhívás következtében a szentesi dalegylet zászlójára következő adakozások létettek: Abaffy László 50 kr., Abaffy Zsigmond 50 kr., Alexovits János 50 kr., Ászt Gyula 20 kr., Bánhidi Gábor 1 frt, Balogh Ede 10 kr., Balogh Lajos 80 kr., Bamberger Sámuelné 30 kr., Batik Sándor 1 frt, Bauer Jakab 30 kr., Béresi Ádám 20 kr., Beke Kálmán 1 frt, Bélák János 30 kr., Bobisch Károly 20 kr., Borsos Zsigmond 1 frt, Boros Sámuel 1 frt, Boryszlavszky 20 kr., Bogyó István 30 kr., Böhm 1 frt, Budai József 50 kr., Burg Ferenc 1 frt, Czikatricis Pál 30 kr., Csikányi Károly 40 kr., Csukás Benjamin 1 frt, ifj. Csúcs János 20 kr., Czukor Noé 30 kr., Davidovits István 1 frt, Demjén Lajos 1 frt, Dobos József 20 kr., Dobray Sándor 1 frt 50 kr., Elekes Pál 20 kr., Engel Márton 50 kr., Erdődi Antal 1 frt, Eördög Aurél 1 frt, Eisdorfer Gusztáváé 2 frt, Farkas Gedeon 1 frt, Farkas Lajos 1 frt, Frank Ármin 10 kr., Fleischl Ignác 1 frt 50 kr., Ferenci Sándor 50 kr., Felserzburg Adolf 10 kr., özv. Fehér Józsefné 1 frt, ifj. Fried József 1 frt, id. Fried József 50 kr., Fried Zsigmond 1 frt, Frommy Sándor 50 kr., Fülöp Lajos 48 kr., Fülöp Mihály 5 frt, Garai Imre 1 frt, Gibba György 30 kr., Iladzsy Alexandra 1 frt, Haris János 2 frt, Hajek János 6 frt, özv. Hankiss Károlyné 2 frt, Hevesi Mihály 10 kr., Hódy Lajosné 20 kr., Horváth Ferenc 1 frt, Horváth István 30 kr., Hódy János 2 frt, Hochmann Ignác 50 kr., Hönigh János 15 kr., Hubert Péter 40 kr., Huszka Károly 20 kr., Hutiray Lajos 1 frt, Hunyadi Lajos 1 frt, Kamocsai János 50 kr., Karray Lajos 50 kr., Klein Árpád 1 frt, Kiss Zsigmond 20 frt, Kiss Pál 6 frt, Kristó Nagy Pál 1 frt, Kohn Gábor 40 kr., Kohn Mór 4 frt, Kopp2 frt, König Simon 1 frt, Leeb Mátyás 2 frt, Lövi Hermann 20 kr., Mácsai Terézia 40 kr., Márton József 10 kr., Mátok Béla 50 kr., Matlaszkovszky 1 frt, Magyar József 50 kr., Meress 1 frt, Mészáros Mihály 20 kr., Mécs Balogh Sándor 40 kr., Mihályi Ágoston 7 frt 20 kr., Nagy Ferenc 1 frt, Nagy Sándor 1 frt 50 kr., Nagy Teréz 20 kr., Német Antal 1 frt, Niedermann József 50 kr., Nyíri Józsefné 30 kr., Novák Ferenc 1 frt, N. N. 20 kr., N. N. 10 kr., N. N. 20 kr., Oláh Mihály 20 kr. Oblát Pinkas 10 kr., Oppenheim és Neumann 3 frt, id. Páczi Mihály 1 frt, Praznovszky Mihály 1 frt, Pacher Pál 20 kr., Pacher Sámuel 40 kr., Pacher N. 50 kr., Pokomándy Károly 3 frt, Pokomándy Ferenc 20 kr., Pollák Róza 50 kr., Potyondy Béla 1 frt, Rácz László 50 kr., Rákos Antal 50 kr., Ringwald 1 frt, Sarkadi Nagy István 1 frt 30 kr, Sarkadi Nagy József 1 frt, ilj. Sarkadi Nagy Mihály 20 kr, Salgai János 10 kr., Schlachta Imre 50 kr., Stammer Sándor 1 frt 50 kr., Szathmtári Ede 50 kr., Szathmári Edéné 50 kr., Szabó József 1 frt, Schlesinger József 1 frt, Soós Lajosné 30 kr., Soos Kálmán 1 frt, Schömhal Antal 1 frt, Sulcz Mihály 1 frt, Tóth János 90 kr., Tassy Károly 1 frt, Tóth Vilma 30 kr., Tomory Sándor 30 kr., Zuckermann N 15 kr., Jándy Ferenc 1 frt 44 kr., Jurenák Gyula 1 frt, Jurenák Sándor 1 frt, Jurenák József 60 kr., Vágási Gábor 1 frt 74 kr., Vasvári Kovács György 20 kr., Valter Loránd 1 frt, Vékony János 20 kr., Wellesz Ede 4 frt, Wellesz Dávid 50 kr., Weinmann Bernát 60 kr., Weiner Farkas 20 kr., Weisz Lipót 1 frt, Vidovich Mihály 7 frt, Wimmer Károly 50 kr., Vucsák János 1 frt, Az aszta Ilos ifjúság adománya 10 frt.