Szegedi Híradó, 1867. január-június (9. évfolyam, 1-52. szám)

1867-05-05 / 36. szám

1867. Kilencedik évfolyam. krill. Megjeleli: Betenkint kétszer, vasárnap és csütörtökön reggel. Szerkesztési iroda: Tanoda-utca, Vadász-ház I. emeletében Szegeden házhozhordással is vidékre postán. Egész évre................................................8 firt. Félévre .................................................. 4 „ Évnegyedre...............................................2 „ Előfizetési föltételek: Egyet szám­ára 8 kr ptzfz. ért. . Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadó­hivatalban; Pesten Neumann A. hirdetési irodájában; Bécsben Burger Zsigmond könyvkereskedése, hova az elő- Oppelik A. hirdetési irodájában; Maria­m. Frankfurtban Hausenstein és Voglernél, valamint a Jaeger-féle könyvkereskedésben; Lipcsében Sachse és társánál; Párisban Havas, Lafitte, Bullier és társánál. Kiadóhivatal: könyvkereskedő fizetési pénzek küldendők. Helyben a kiadóhivatalból elültetve: Egész évre...............................................6 frt — kr. Félévre....................................................8 „ — „ Évnegyedre...............................................1­9­60 „ 36-ik szám. Vasárnap, május 5-én.­­ Hirdetések díja: A hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 6 kr, két­szerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beigtatás mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek föl. Kincstári illeték minden egyes beig­tatásért 30 kr. A „Nyilttér“ben a négyhasábos petitsor igtatási dija 15 ujkrajcár. A nép szava Isten szava! Valamint az üdítő és erősítő ital megárt, ha akkor élvezzük, midőn fölhevültünk; va­lamint a tűz éltető hősége kimondhatlan nagy kárt okozhat, ha gondatlanul bánunk vele és meg nem őrizzük, úgy vonhat a legszentebb igazság is káros következményeket maga után, ha helyesen nem értjük és roszul alkalmazzuk. Ha valaki a „vox populi vox Dei“-t tiszteli, úgy mi tiszteljük azt, ha valaki Rousseau azon híres kitételéhez : „Le peuple est le souverain!“ ragaszkodik, úgy mi ragaszko­dunk hozzá lelkünk minden hűségével és erélyé­­vel. Igen: „a nép szava Isten szava!“ és „a nép az uralkodó!“ őt illeti az uralko­dás, de tiltakoznunk kell e sarkigazságok fél­remagyarázása ellen; tiltakoznunk kell azon visszaélések ellen , melyeket a szabadság tit­kos ellenségei e szent igék ferde értelmezésé­ből kiindulva, a szabadság ellen elkövetnek. Először is: mi a nép ? A nép a nemzet különböző rétegeinek összege. A mágnás és milliomos bankár éppen úgy számítandó a néphez, mint az iparos vagy földmívelő. Hazudik tehát, ki azt mondja, hogy csak az alsó osztályok képezik a népet, a többi pedig u­r, mert alkotmányos országban nem létezik más úr, mint a törvény, a föl­sőbb és alsóbb osztályokból való emberek pedig mind csak egyenjogú szabad pol­gárok. Vagy nem volna-e képtelenség azokat, kik vagyonra szert tettek, vagy a tudomány által fölebb emelkedtek és úgynevezett urakká lettek, a nép tagjai sorából kitörülni? Képtelenség volna azért, mert minden józan fölfogás szerint csak az szólhat hozzá a közügyekhez, ki abban valami által érdekelve van és azt érti, azért van a választási jog mindenütt, még a szabad Amerikában is bi­zonyos vagyonra vagy értelmiségre vonatkozó feltételekhez kötve. E szerint az úgynevezett urak igenis hi­vatva vannak a népuralomban résztvenni, so­kan pedig az úgynevezett nép közül nem tart­hatnak igényt reá, mert sem vagyonuk, sem műveltségük foka nem üti meg a törv­ny ál­tal kiszabott mértéket. Vagy mire vezetne az, ha például a gazda cselédjei saját akaratukat a gazdának szabályul föltolnák, ha a gazdáram vagyoná­val — mihez semmi közük nincsen — saját kényük s kedvük szerint rendelkeznének? A­ki tehát a legszegényebb néposztályt azon ígérettel kecsegteti, hogy majd őket is hasonló jogban részesítendi, mint amilyennel a vagyonosabb bir, az lehetetlent igér, az meg­érdemli, hogy izgató s népcsábító névvel il­lessük, az szándékos, vagy önkénytelen cin­kosa a reactionak. Mert, hogy mivé válik az alkotmány és a szabadság oly országokban, hol a proleta­­riusok, azaz azon egészen vagyontalan em­berek, kik sokat nyerhetnek, de semmit sem veszthetnek, a felszínre jutnak; azt megmu­tatta a régi római birodalom romlása, azt tanúsítják a francia forradalom vér- és átok­teljes évei, azt bizonyítják a dél- és közép­amerikai társaságok gyakori s öldöklő forra­dalmai. Minden alkotmány bizonyos formákhoz van kötve, minden közeg hivatalos eljárásá­nak a törvény által meghatározott modorban kell történnie. E formákra a szabadságnak éppen úgy szüksége van, mint a léleknek a testre. Ki a testet megsemmisíti, megszünteti ezzel a lélek működését is; ki a formákat nem tiszteli, megsemmisíti magát a sza­badságot. Valódi szabadság nem létezhetik törvé­nyes korlátok nélkül, és ki ezen korlátok lerombolásán dolgozik, az aláássa az alkot­mány dísztemplomát, melynek romjain aztán a zsarnokság könyvára újra fölépülend. Ismételve mondjuk tehát, hogy az, ki többet ígér , mint a­mennyit a törvény megenged, csak hazánk ellenségeinek kezére dolgozik. A törvényes korlátokat nem ismerő sza­badság vagy anarchia, szülője volt mindig az absolut uralkodásnak és mindig az is leend. Minden jó honpolgár kívánja, hogy szent alkotmányunk fönálljon és korszerűen fejlőd­jék ; ki többet kíván, mint a­mennyit hazánk műveltségi állapota megenged, ki oly követe­lésekre, melyeket teljesíteni nem lehet, buzdít, az nem érdemli meg a jó hazafi nevet. Mayer Miksa: A tisztujítás napjai Szegeden 1867-ben. II. A választások csütörtökön reggel 8 óra­kor folytattatván, esti 7 óra után bevégződtek. A választók száma, mely az első nap felülmúlta a kétezret, csütörtökön dél felé már alig emelkedett ötszázig. A tisztújítási elnök Dáni Ferenc m­indenek­­előtt jelenti, hogy Őrhalmi Lajos megvá­lasztatott első törvényszéki tanácsnok ez ál­lásáról lemond s új választásra hívta föl a választókat azon megjegyzéssel, hogy a meg­választandó nem első, hanem ötödik törvény­­széki tanácsnok leend. Erre tetemes szavazattöbbséggel H­ó­d­y Imre prov. tanácsnok választatott meg ötödik törvényszéki tanácsnoknak. A többi állomások szavazattöbbség útján következőleg lettek betöltve: Főjegyző lett: Mészáros György prov. első aljegyző. Főügyész: Viday Károly. Első aljegyző: Korpás Menyhért prov. másod aljegyző. Második aljegyző : Mészáros Lajos prov. harmad aljegyző. Harmadik aljegyző: S­z­­­u­h­a Gusztáv. Alügyész: Schmidt Imre provis. al­­ügyész. Alkapitány: Nagy Antal prov. alkapitány Polgári levéltárnok : Malatinszky Márk. Pusztai kapitány: V­é­k­e­s Imre. Főmérnök: Novák György. Főorvos: Erőskövi Antal. Főszámvevő : Hódy Antal. Pusztai biztos: Szilágyi József. Belvárosi biztos: K­e­m­é­n­d­y Nándor. Rókusi biztos: Somogyi József. Felsővárosi biztos: Virág­h József. Alsóvárosi biztos: Mészáros Sándor. A tisztújítás végével elnök a központi­bizottmány sátorába kérette az újonan válasz­tott tanácsot, mire Őrhalmi Lajos tisztújítási jegyző az új tisztikar névsorát fölolvasta. En­nek végeztével elnök a tisztikarhoz fordulván, körülbelül a következőket mondá : A tisztújítás be van fejezve. Nem keresem az irányt, mely annak szellemét átlengte. Tudva vannak az okok, melyek az eredményt elő­idézték. Két párt állott szemközt, a többség győzött, a kisebbség visszavonult. De meg vagyok győződve, hogy az alkotmányos el­vekhez híven, az összes polgárság meg fog nyugodni a többség által előidézett ezen ered­ményben. Elvárja önöktől a haza, elvárja a nemes város, hogy a törvényszabta korlátok között alkotmányosan vezetik városunk ügyeit. Le­gyenek meggyőződve, hogy a megválasztandó képviselő-testület , a­mennyiben a törvény korlátai között végezik működésüket, önöket támogatni fogja, de legyenek elkészülve reá, hogy a­mint az alkotmány és törvényesség útjáról letérnek, a képviselőkben hű ellen­őrre találandnak. Legyen fő gondjuk, hogy azon temérdek sebekre, melyeket a kényuralom 18 éven át városunkon ejtett, annak rögtöni behegedéséről szó sem lehetvén, itt találjanak. Legyenek önök szegényeknek úgy, mint gazda­goknak , árváknak úgy, mint ügyefogyottaknak gyámolói. A kisebbséget pedig hivataluknak szeplőtlen kezelésével s az alkotmányos ösvé­nyen való tán­toríthatlan haladásukkal iparkod­janak kiengesztelni. Erre Réh János röviden válaszolt: Örömmel hallja elnök úrnak ezen alkot­mányos nyilatkozatát, melynek szellemében maguk is haladni óhajtanak. Végül köszönetet mond a város és a ta­nács nevében elnök úrnak a választások ve­zetésében tanúsított részrehajlatlan eljárásáért. Elnök ezután a kijelölő­ bizottmány tag­jainak legforróbb köszönetét nyilvánítja azon férfias és lelkiismeretes támogatásáért, mely­lyel terhes állásának közepette részükről ta­lálkozott. Mire Burger Zsigmond a bizottmány ré­széről viszont elnök úrnak mond köszönetet a bizottmányi értekezletek alatt tanúsított részrehajlatlan s tapintatos eljárásáért, s kí­vánja , hogyha majdan Szeged közönsége ezen alkotmányos jog gyakorlására újólag fölhivatik, az elnök választásában éppen oly szerencsés legyen, mint ezúttal volt. És ezzel Szeged város 1867-dik évi al­kotmányos tisztujítása a haza és alkotmány éltetésével befejeztetett. Vidéki levelezések. Baja , ápril 28-án. A kedvező időjárás folytán lehető leg­szebben viruló vetéseink alapos reményt kel­tenek mindenkiben egy dús aratásra, s e részben reményünket nem is ingatá még meg semmi sem, csupán vidékünk lapályosabb — az úgynevezett sárközi földjeit — fenyegeti végpusztulás. Ugyanis a tartós esőzés és a felvidéki hóolvadás következtében színig tölt ős Duna óriási léptekkel kezd kikelni medréből s száz­ezrek gazdag reményeit temeti hideg hullá­mai alá. F. hó 15-én a megrongált Duna védtel­­sen először is Fajszvidékén tört be az ár­s Dusnok, Bogyiszló s Kalocsa határait nagy részben elönté; majd 16-dik élelén Sükösd s Csanád uj töltésein hatott át s a legszebb földeken 2—4 lábnyi viz fekszik. Közelünkben még Szent-István község ment az árvíztől s védtöltésén éjjel-nappal több száz ember dol­gozik. A városunk alatt fekvő, két év előtt kertekké alakított mocsáros (Deák-virány) szintén fenyegetve van, az új töltést több helyütt megrongálta a hullám s minden erő­feszítés mellett is kevés remény van meg­mentésére, mert a viz többhelyütt már föl­­fakadt. Az úgynevezett Pandur- és Rezét­­szigetek is minden védtöltés dacára, teljesen víz alatt vannak. Időjárásunk a múlt heti esőzések után derült s meleg, a 16-diki roppant zápor s jég semmi jelentékeny kárt nem okozott. A tisztújítási mozgalmak nálunk is megkezdődtek, a pártok és nézetek azon­ban oly szétágazók, hogy alig lehet sejteni is valamit a jövő tisztikar alakulása felől. Városbírónak Loos ügyvédet s Kósa A. jelen­legi főbírót emlegetik ; főjegyzőül: Décsi K. 61 -iki s Csupor Gy. jelenlegi főjegyzőt kan­didálják; aljegyzőül: Matkovics, Peanics, Po­­povics; tanácsnokokul: Décsi, Szűcs J. Rezs­­nyi, Peanics s­a t. forognak szóban. Színházunkban múlt levelem óta követ­kező darabok adattak: Múlt hó 4-én „Egy szó a miniszterhez“ és „Elkényeztetett férj“, vígjátékok. Az első­ben ki kell emelnünk Lakatosnét (Madame Auberdin), ki ilyféle szerepekbe igen otthon találja magát, Kendi a bourlesi csizmatisz­títót jelesül személyesítő, az utóbbiban Csá­szárné sokoldalú tehetségéről volt alkalmunk meggyőződni. Ápril 6 án Császárné jutalmául telt szín­ház előtt adatott: „Erdő szépe“, a jutalma­­zandón kívül (Palma) kiemelendő még Ko­­peczky (Mérei György). 7-én „A pajkos diákok“, mint e szín­­idény alatt első Operette zsúfolásig megtöltő a színházat s e mulattató művecske átalános tetszésben részesült. Ez alkalommal páratla­nul játszott Kendi (Fleck, csizmatisztító), ki éneke­­s játékával e szerepben, mondhatni, egyedülinek tűnt föl. — A másik jó szerep, Frinke, Császárné kezében volt, ki gyönge hangja dacára, meglehetősen játszott. Taná­csoljuk egyébiránt neki, hogy szép drámai tehetségét ne vesztegesse ilyféle szerepekre; maradjon saját szakmájánál, mert különben sokat veszthet azon illuzióból, mely drámai szerepeit átlengi. Szorgalmat tanúsított ez operettében Erdélyi János (Antal), Szuper (Brandt) és Lukácsi (Geier). Ugyanez estén adatott még: „Egyik a kettő közül“, vígjáték Kövértől. Kendi, mint parlagi lovag, különö­sen mint ittas, szerepét sok természetességgel játszotta. 9-én üres színház előtt adatott: „Köny­ves Kálmán“, dráma Jókaitól. A címszerepet Erdélyi Sándor, (Ingolit) Császárné, (Almost) Kopeczky helyesen adták; ez utóbbi különösen szerepe hibátlan tudása és érzésteli szavalata által tűnt ki. 11-én „Tücsök leánya“, 13-án „Pajkos diákok“, 14-én „Lelenc“ adatott. Húsvét másnapján Szigetközi és Timárné fölléptéül színre került: „A jó madár“, Szig­ligetitől. Szigetközi mind az éhenhaló, mind az úrrácseperedett tótot (Vavranc) helyesen ábrázolá. Timárné (Borcsa) néhány népdalt meglehetős érzéssel énekelt; hangja nem utoló, habár nem a legiskolázottabb. Kendi (Gyuri, inas), mint mindig, úgy most is jól játszott. Az előadás utalán összevágó volt. Utolsó előadásul 23-án „Matrózok a fe­­délzetről“ operette és „Fips, a híres nőszabó­, bohózat adatott; az operette kevésbé sikerült, m­íg a bohózatot Szigetközi (Fips) játéka — leszámítva gyönge hangját, élvezhetővé tette. A társulat 26-án Zomborba ment. A ta­gok közül, mint halljuk , Kendi, Erdélyi Sándor és Császár Miklósné a budai népszín­házhoz szerződtettek. Mint ügyes, tehetséges és szorgalmas tagok meg is érdemlik e helyet. Nem mulaszthatjuk el ez alkalommal az operettekben tett közreműködéskor kifejtett szorgalom és ügyesség tekintetében zeneban­dánkat és karmesterét Matauschek Antal, bajai zongora tanítót kiemelni. R. 1. Helybeli újdonságok. * Nagy történetírónk Horváth Mi­hály tegnap délután Szegedre érkezett és só­gorához Krikay úrhoz szállott. * A városi képviselők választása ma fog történni és pedig: palánkban a város­házi tanácsteremben, felsővároson a volt ka­szinóban , Rókuson a „hét pacsirta“ című vendéglőben s alsóvároson az ottani elemi iskola helyiségében. A szavazatok összeszedé­­sére a következő küldöttségek neveztettek: Palánk belváros részére Kolb Antal tanácsnok úr elnöklete alatt: Csiszár János, Tóth Mi­hály mészégető, Rohrbach Antal, Pálfy Fe­renc , Terescsényi György , Leffter Mihály Szekerke József, Zombori András és Szabó János, felsőváros részére Korda István ta­nácsnok úr elnöklete alatt: Fekete István, Klivinyi József, Zombori András, Fodor Ist­ván ügyvéd, Imre Antal, Gera József, Kátay Ferenc, idősb Felmayer Antal és Hubert András; Rókusváros részére Lengyel József tanácsnok ur elnöklete alatt: Répás József, Babarczy József, Vedres János, Mihálkovics János, Körösi Antal, Szemmári József és Gábriel János; alsóváros részére Georgievich György tanácsnok úz elnöklete alatt. Szűts Ferenc szűrszabó, Kiss István, Rajki Mihály, Tóth János tanyai kapitány , Dobó Miklós János, Börcsök Ignác és Sári Antal.­­ A lefolyt tisztújítás alkalmával a főkapitány megválasztatása után — mint már írtuk volt — az alkotmányos érzületű folyamodók tömegesen visszaléptek a kijelöl­­tetéstől. A visszalépettek a következők: Ta­kács Mihály, Molnár Márton, Mihályfi Ferenc 61-iki tanácsnokok; Wagner Károly, Rigó Jó­zsef, László Mihály, Eördögh Mihály, Dobos István, Nagy Sándor, Jeney Károly ügyvédek; Muskó Sándor, Zombory Antal és Adler Lajos.­­ Az első törvényszéki tanácsnokká megválasztott Őrhalmy Lajos (61-iki főjegyző) pedig a választás alkalmával távol lévén, ha­­zajövetele után azonnal leköszönt.­­ A megválasztott három fő­tisztviselő tiszteletére rendezett fáklyás­menetre nézve utólag meg kell említenünk, hogy az a mily ritka sajátságos, és oly nagy­szerű látványt nyújtott — nem annyira a fáklyák nagy száma, mint az összetolult rop­pant embertömeg által. Fő jelleme volt e me­netnek a sajátságos rendetlenség, minek okát az erélyes rendezőség hiányában, vagy talán inkább a tömeg rendezhetlenségében kell ke­resnünk , de annyi bizonyos, hogy ebben állott eredetisége s nagyszerűsége. A polgármester­nél végbement tisztelgésről hallomásból csak

Next