Szegedi Híradó, 1869. július-december (11. évfolyam, 52-104. szám)

1869-09-16 / 74. szám

János úr tartott az iskola­épület közelében fölállított sátorban ünnepélyes misét és egyházi beszédet. Az ünnepélyre sokan jelentek meg a vá­rosból is, köztük az iskolaszék elnöke s több tagja , hogy az iskolát a nyilvánosságnak át­adják, városi képviselők s mások. Az iskolá­ban mintegy 70 növendék, fiú és leány, volt jelen, kik a velök megtartott rövid vizsgála­ton kielégítő eredményt mutattak s a jelenvolt vendégek részéről mindannyian megajándé­­koztattak. Az ünnepélyt Dobó Illés mezei gazda tanyáján barátságos ebéd követte, melyet fű­szereztek a szebbnél szebb toasztok. Tóth János népiskolai felügyelő a felséges királyi párt, Szeged város polgármesterét s tanácsát, később az iskolaszéket s az iskolaszék elnökét és jegyzőjét s Burger Zsigmond urat, mint a népnevelés kiváló és áldozatkész barátját, f­élteté. Dáni Ferenc a tan- és nevelésügy ma­gasztosságát gyönyörűen ecsetelvén, kiemelte, hogy „az iskolaszék elkövetett s el fog kö­vetni mindent, hogy Szeged város újabb nem­zedékét a művelődés kellő fokára emelje, hogy egypár évtized múlva elmondhassuk, misze­rint Szeged város egész területén nincs ember, ki írni, olvasni ne tudna. Bármit tegyen is azonban az iskolaszék, fáradozását csak úgy koronázhatja az óhajtott siker, ha működésé­ben a nép minden osztálya által támogattatik. Óhajtja, hogy az iskola­gondnokok mellett az iskola még minden szülőben egy külön gond­nokra találjon; mert a népnevelés ügye azon tér, hol pártoskodásnak többé helye nincs, s hol a népnevelés fejlesztése iránt minden érdeknek egyesülni kell.“ Oltványi tanyai kapitány Melichert, s Rohrbach a legszebb humortól ragyogó beszé­deiben Tóthot, Melichert s a tanítókat, mint a nevelésügy buzgó napszámosait, élteté­ végre Muskó iskolaszéki jegyző a mezei gazdákért emelt poharat, kiemelvén, hogy a mezőgaz­dászat táplálja az ipart, az ipar táplálja a kereskedelmet, a kereskedelem a forgalmat, s a forgalom a művelődést, mely a társadalmi élet alapját képezi. Az uj iskola ünnepélyes fölavatása ekként a legszebb rendben ment véghez, az ebédet a legszebb egyetértés s jókedv fűszerezte s ezt a szabad ég alatt rendezett népünnep követé. Legyen áldás az uj iskola fölött, s adja Isten, hogy a reáfordított áldozat és fáradság gyümölcseit bőven megteremtés * * * Flví VÍZKÍTÍI K­­i­m­únim­ó nőnorvlo intézetében. A nevelésügy korunkban, a közvélemény aegise alatt — aránylag a régihez — örven­­detes haladást von, s nem lehet nem örülnünk, midőn e haladást egy oly intézetben látjuk kiemelkedni, mely városunkban keletkezte óta egyike a legkedveltebbeknek. Keméndy-Druc­­ker Irma nőnöveldéjét értjük, melyben a hó 13-án délelőtt, és folytatólagosan délután tar­tott vizsgálatok megerősítették benünk azon hitet, hogy ő növelde a ráhalmozott dicsére­teket majdnem általánosságban megérdemli. A tapasztaltak szép sike­r, tapintatos kezelés és finom bánásmódról tanúskodnak mind a jeles nevelőnő, mind az egyes tantárgyakat előadó tanárok részéről. — Elismerjük, hogy a nő­nevelésnek egyik legbiztosabb vezérfonala a vallásban rejlik, s lelkünk örült, midőn a vallástan- és szenttörténetekből a kitűnő szor­galm­i tanítványok jeles feleleteit hallottuk. Magyar, német és francia nyelvben alapos is­meret, tiszta és szabatos előadás ajánlották a növendékeket, s mig a magyar történelem alakjai a kis honleányok ajkain kedves, meleg elbeszélésekben elevenültek meg, addig a ma­gyar koronatartományok földrajza, avatott térképi tájékozás mellett, mind a nevelőnő képességének, mind a növendékek kitartó szorgalmának elvitázhatlanul szép jelét tárta föl, s nem hiányzott a megelégedés úgy a gyermekek jelen volt szülői és a szépszámú hallgatóság, mint a délelőtt elnöklő tanfelü­gyelő úr ő nagysága arcáról sem. De amiben a kitűnő tanítványok önmagukat látszottak meghaladni, az a magyar nyel­v volt. Egész örömmel hallgattuk — korukhoz képest — széles nyelvtani ismeretet tanúsító talpraesett feleleteiket mind a mondattani, mind a nyelvtani elemezésből, s a szép siker a növendékek szorgalma az intézet jó rendszere mellet, nagyrészben a jeles tanító Nagy János úr ér­deme , kinek e téren­ képzettsége e lapokban már más alkalommal is megérdemlett dicsé­rettel volt kiemelve. Egyéb tantárgyaknál — természettan és rajz, számtan és világtörté­nelem dióhéjben — a siker szintén kielégítőnek mondható. Végül a női kézimunkákat kell em­lítenem, megbírálásuknál azonban sajnálattal kell kijelentenem, hogy szakértő nem vagyok, s talán a kellő méltánylást — mit csak mű­értő adhatna — részünkről kárpótolni fogja annak nyilt elismerése , hogy a növendékek kézimunkái szépség és ajánló csinosság tekin­tetéből méltán dicséretére válnak készítőiknek. A vizsgálatot egyik növendéknek szívhez szó­ló s a női, haza és család iránti kötelmeket egy iránt hangoztató búcsúbeszéde s utána az elnöki méltányló párbeszéd fejezte be. S mi örömmel telve a tapasztalt siker fölött, azon kívánattal hagytuk el a kitűnően vezetett növelde falait: vajha oly arányban pártolná azt közönségünk, mint amily lelkiismeretesen, kitűnő buzgalommal és kitartó erélylyel vezeti azt tulajdonosnője. Egy jelenlévő. — Az „Alföldi tanító-egylet“ folyó évi szept. 19-én tartandó közgyűlési tárgyai­nak sorrendje: 1. Évi jelentés. 2. Pénztári kimutatás. 3. A központi bizottmány által ajánlott dolgozatok felolvasása és megvitatása. 4. A jövő közgyűlésre kitűzendő kérdések meg­állapítása. 5. Az egylet ügyeire vonatkozó in­dítványok benyújtása vagy előadása. 6. Tiszt­­újítás. 7. A jövő évi közgyűlés helyének meg­határozása. Szeged, 1869. szept. 14-én. A központi bizottmány. * Értesítés. Az „Alföldi tanító-egylet“ t. c. vidéki tagjai értesíttetnek, hogy a folyó hó 19-én megtartandó közgyűlésre megjelenő tagtársak magukat a belvárosi elemi iskola helyiségében bejelenteni szíveskedjenek, hol a rendező-bi­zottmány által elszállásolásaikról lehetőleg gondoskodva leend. Szeged, 1869. szept. 14-én. A központi bizottmány. Hazai ügyek. — A horvát bán fölesketése. A tartománygyülési terem karzatai már fél 9 órakor tömve voltak. A gyűlési tagok a terem középső helyeit foglalák el, mig a számos külső küldöttségek a terem jobb, a belsők pedig annak belszárnyát foglalák el. Mindenki dísz­­öltözetben jelent meg. 9 órakor Bedekovics, Festetics és Lónyay miniszterek megjelenvén, ismételt élénk zsi­­ó-kiáltásokkal üdvözöltét­­­tek. Erre az elnök megnyitván az ülést, a legutóbbi ülés jegyzőkönyve hitelesíttetett. El­nök kijelenti, hogy napi­renden van b. Rauch Levinnek Horvátország-Slavonia s Dalmatia bánjává beiktatása, s erre felolvassa a kül­döttségek tagjainak neveit, melyek közül az első a királyi biztost a tartománygyűlésbe meg­hívja, a második őt a főbejárásnál s a 3-ik a terem bejárásánál várja. A küldöttségek az CUJ!-íi.4L UvljvUlU lUUU.uuU “ 1 ' _ „ u:„a 1... biztos megérkezéséig felfüggesztetik. Elnek jelentvén, hogy a kir. biztos már a tartománygyülés épületében van, az ülés folytattatik. A kir. biztost a terembe érkezte­kor hosszas zsi­­ókkal üdvözölték. A Márk­­téren felállított zenekarok a néphymnust kez­­dék játszani. A kir. biztos elfoglalja a számá­ra rendelt helyet s a tartománygyülés elé ter­jeszti azon legf. leiratot, melylyel ő kir. biz­tossá neveztetett ki. A leirat felolvastatik. ő Felsége nevének olvasásakor átalános lelkesült zsiv­ó hallatszik Erre Raizner tollvivő felol­vassa a bán számára készített esküformát. A kir. biztos előterjeszti azon legfelsőbb diplo­mát, mely b. Rauchhoz intéztetett s melylyel ő bánná neveztetett ki. A kir. biztos a bán beleegyezésével 3 küldöttséget jelöl ki, me­lyek közül az egyik a bánt a teremben meg­jelenésre kéri meg, a második őt az épület bejárásánál, a 3­ik a terem bejárásánál várja. A küldöttség a kijelölt helyekre indulván, a bán megérkezéséig az ülés felfüggesztetik. Tiz és fél órakor a bán szűnni nem akaró zsi­­ó-kiáltások közt a terembe lép; miután itt helyét elfoglald, a kir. biztos hosszabb be­szédet tart, melyben a bánnak az alkotmány körüli érdemei kiemeltetnek. A kir. biztos elő­­számlálja mindazon erényeket, melyek szemé­lyében nagy mértékben egyesülnek; később arra utal, hogy most már a horvát nemzet Magyarországgal egyesülve, a dicsőség s mél­tóság utján halad. Erre kiemeli a bán magasz­­­tos feladatát s azon meggyőződését fejezi ki, hogy az a nemzet jogait mindenkor megoltal­­mazandja. Erre a bán ünnepélyes csend közt a kir. biztos kezeibe teszi le az esküt. Az eskületétel után a kir. biztos a bánt ő Felsége nevében beiktatottnak nyilvánítja. Erre zajos zsi­iók közt 3-szor fölemeltetik. Ekkor a bán egy üdvözlő beszédet olvas föl, mely a gyülekezetre villanyszerű hatást gyakorolt. Azon emelt hangon tett nyilatkozat, hogy ő kész a kibékítés politikáját sajátjává tenni, lelkesült zsi­nó-kiáltásokat idézett elő. A szerencsésen létesített kiegyezésre, a kato­nai határőrvidék részleges polgárosítására vo­natkozó pontok szintén zsi­no­­s éljen kiáltá­sokkal üdvözöltettek. Végül a bán azon remé­nyét fejezi ki, hogy a tartománygyűlés bizo­nyosan megoltalmazandja az alkotmányt, a törvényt, s a szabadságot. Miután élteté a ki­rályt, az elnök rövid beszéddel átadá neki a báni jelvényeket, mire az egész gyülekezet a székesegyházba ment. * Helybeli újdonságok. /Rendkívüli közgyűlés fog tartatni jövő vasárnap délelőtt, melynek főtárgya a 3 ik hondvédzászlóalj állomása iránti intézke­dés , mely már halaszthatlanná vált. Azt hisz szük, e fontos és sürgős ügyben nem kell kép­viselőinket minél számosabb megjelenésre buz­­títanunk. Ezenkívül fel fog vétetni a sertés­­hizlalók ügye s még egypár kisebb érdekű sürgős ügy.­­ A közoktatási minisztérium­tól tegnapelőtt érkezett le a válasz Vadász , Manó kér, tanfelügyelő úrnak, a megyei iskola­tanács ügyében tett ismeretes fölterjesztésére. A minisztérium azt tette, amit joggal vártunk, t. ill. mind a megyei, mind a szegedvárosi iskolatanácsosok választását megsemmisítette, azon okból , mert a megye és város több ta­got választottak egybe, mint amennyit a tör­vény megenged, és mert a beválasztási arány nem volt a hatóság által közö­sen megállapítva. A minisztérium tehát utasítja a két törvényhatóságot, hogy 1-szer álla­pítsák meg a törvényes létszámot, 2 szer a beválasztási arányt, s ennek megtörténte után újra ejtsék meg a választást. — Részünkről — mert nem is vártunk mást — teljesen meg vagyunk e felsőbb intézkedéssel elégedve, csak azzal nem vagyunk tisztában, miért hozza föl a minisztérium indokul azt is, hogy „több tagot választottak, mint amennyit a törvény megenged“, holott a törvény 3- ben állapítja meg a maximumot, a két választás számará­nya pedig ezen belül maradt? Csak az eset­ben érthető ez, ha a minisztérium úgy ma­gyarázza a törvényt, hogy e számban a val­lásfelekezetek képviselői és a tanítók válasz­tottjai is benfoglaltatnak. Óhajtandó lett volna azonban, hogy minden felmerülhető kétség megelőzése végett a minisztérium e nézetét világosan kimondta volna.­­ Szombaton 18-án Komáromi La­jos j­ut­al­o­m­j­átékául adatik „A lengyel száműzöttek forradalma­­ Szibériában!“ leg­­ujjabb látványos színmű, 3 szakaszban, „Lan­­gievicz és Pustovojtov“ című előjátékkal. Irta Lukácsi Nándor. Záradékul: „A lengyelek emléke Svájcban.“ Nagy némaképlet, esz­ményítette Komáromy Lajos. — A jutalma­­mazandót, ki a helybeli szintársulatnak leg­jobb férfi tagja, azt hiszzük, nem szükség bő­vebben ajánlanánk a közönség pártfogásába. Egyúttal megemlítjük itt, hogy a közelebb lefolyt előadásokról színi tudósításunk, sok egyébbel együtt, a hoszszu nap (szedők hiánya miatt) maradt el a jövő számra.­ ­ A helyb. hadsorozó bizottmány 4„LU npOU UH UIU UW «■- UV1CUUUVUI» V.... térése végett, s mint értesülünk, oly méltá­nyosan s igazságosan járt el minden egyes esetben , hogy senkinek sem lehet ellene pa­nasza. Ez ülések alatt történt, hogy egy asz­­szony nagyon keservesen rimánkodott fiáért, de biz azt semmikép sem lehetett fölmenteni. Mikor aztán látta, hogy már hiába, el kell menni a fiúnak, megadta magát, hanem arra kérte az urakat, hogy ha már „muszáj“ neki katonának lenni, hát legalább honvédnek sorozzák. Tehát hiába oztályoztak annyit a kedve hazafias Magyar Ujságok, nálunk bizony a köznép közt mégis több becsülete van a hon­véd névnek, mint valaha lesz száz olyan szél­­bali hadakozónak, mint a M. Újság és haza­boldogító széltoló társai­­ . A tükör-utca lakosai panaszt nyúj­tottak be hazánk amiatt, hogy a Kocsis ötvös féle ház sarkán volt olajlámpát, midőn az a kövezés miatt alacsonyra jutott, levet­ték és vissza sem tették többet; minélfogva utcájukat most már csak fél lámpa világí­taná, ha a jószándéknál többre tudna menni; de bit az nem akadályozza meg, hogy az utca élésházi részén, holdvilágtalan estéken egy prusi sötétség ne uralkodjék, s ilyenkor az ottani meredek lejáráson járatlan ember még a nyakát is szegheti. A tükör utcabeliek is adakoztak az elésház-utca kövezetére, s ezért bizony nem érdemlik meg, hogy elis­merés fejében még azt a gyarló világosságot is elvegyék tőlük. Figyelmeztetjük a belvárosi­­ rendőrbiztos urat, s kérjük, legyen szíve­­utána nézni, hogy a szögletlámpa ismét visz­szakerüljön régi helyére.­­ A szegedi lövész-egylet múlt vasárnapi céllövészete egyszersmind díjlövé­­szet is volt, a­menyiben a legjobb lövé­sek a már említett Kerni féle három igen szép díjjal jutalmaztattak. Az elsőt nyerte Roth Roth Róbert egy szeglövésre, másodikat Rá­­kosy Nándor egy szép négyesre , s a harma­dikat szintén ily lövésre Krausz Albert úr. A lövészetben résztvettek közül lőttek még Erős­­kövy János 3 kettőst, 2 hármast­. Zalaváry Béla 4 kettőst, 2 hármast, Roth Róbert 6 kettőst, 3 hármast, 1 ötöst (szeg.) Havrek 3 kettőst, 2 négyest. Kern 1 kettőst 1 hármast Szavits Ist. 1 k. 1 h. Metz 1 k. 1 h. 1­­négyest Lőcsey 1 hármast. Rákossy Nándor 14 k. 7 h. 3 négyest. Krausz Albert 6 k. 2 h. 2 né­gyest. Zászlósy János 5 k. 4 hármast. Schop­pper Károly 2 négyest. Brauswetter János 1 k. 1 hármast. Mezey Péter 3 kettőst.. . A he­l­y b. a­s­z­ta­los - i­pa­rtársula­t részvényeseit e helyen is figyelmeztetjük a jövő vasárnap d. u. 3 órakor a szabadelvű­kön helyiségében tartandó közgyűlésre, mi­után fontos tárgyak kerülnek tanácskozás alá, milyen pl. az alapszabályok módosítása, a 2-dik részlet befizetése s a t. / Idővesztegetés. Szegedről a rad­­nai búcsúra 1600-an mentek el. — Ezt az ép oly rövid, mint jellemző újdonságot a „Sz-k“ hozza. Mi részünkről teljes szivünkből rámond­juk az „Ament“. Azt hisszünk egyébiránt, hogy a radnai búcsú szent hite meglehetősen alá fog szállni az idei búcsú után. Az valami rend­kívül épületes, amiket a szent helyen és aj­­tatos seregben történt tömérdek lopásról be­szélnek. Eszerint csak lovat valami 16 ot lop­tak el, ezenkívül pénzeket a zsebekből quan­tum satis, az apróbb csenéseket nem is em­lítve, melyek száma légió. Még az is megtör­tént, hogy az alvó lábáról a czizmát lehúz­ták! — Menjünk a radm-­i búcsúra!­­ Az iskola­ utcai lakosok egészen föl vannak háborodva azon — bocsánat a durva szóért, amit használni fogunk , de ide más alig illik — azon disznóság miatt, ami ott napok óta véghez megy. Ugyanis az utca közepén levő csatornát már egy hét óta tisz­títják, de hogy? Hát úgy, hogy a kiszedett posványból egész halmokat hánynak össze az utca közepén, s onnan rakják csak szekérre, ahelyett, hogy egyesen odaraknák. így aztán természetes, hogy pokoli bűz terjed szét az egész utcában; ehez járul még az is, hogy a kocsikon holmi ládafélének hire sincs, s azok a híg posványt utcahosszat végighullat­ják , úgy hogy egy nő végig nem mehet Sze­ged város „váci­ utcáján“, hogy ruháit tönkre ne piszkolja. Már most kérdjük, van-e még a kerek világon oly elátkozott emberi fészek, ahol a tisztaságot így kezelnék. Nincs, Sze­ged város e tekintetben unicum! Ha nem ismernénk a mi derék hatóságunk finom ér­zékét­ , azt kellene hinnünk , hogy az ő szán­déka szerint történik ez a gyönyörű csator­natisztítás !­­ Az eddig Krebsz és Mayer cég alatt ismert s rég idő óta jó hitellel biró helybeli vaskereskedést Mayer Ferd. tulajdo­nostárs egészen átvette elhalt társa örököseitől, s f. hó 1- től kezdve már saját cége alatt vezeti.­­ A k.­m.-vá­sár­helyi lövölde ünne­pélyes megnyitása végre harmadszorra csak­ugyan sikerült f. hó. 5-én. A népkert szépen volt diszintve s fényesen világítva. Este tánc­­mulatság fejezte be az ünnepélyt, melyben mintegy 3000 ember vett részt. Ezzel kap­cot kellett az idén adni, midőn a sokkal népe­sebb Szeged csak 197-et ad, ami bizony nincs rendén. Vegyesek. * Ő felsége a király — Írják Pest­ről — e hó vége felé fővárosunkba lő. Ő Felségével több főherceg is lejő, továbbá a császári és királyi udvar körül tartózkodó külföldi vendégek, az udvari személyzet nagy része. Az udvar a fővárosból Gödöllőre fog rándulni, sőt Bécsből talán egyenesen oda megy le, miután Gödöllőn nagyobbszerű va­dászatok fognak rendeztetni. E vadászatokat megelőzőleg ő felsége a királyné is Gödöllőre fog menni, a cs. s kir. gyermekekkel, hol az ősz egy részét töltendik. * A magyar pénzügyminiszté­rium körözvény által adja tudtára valameny­­nyi hatóságnak , hogy a papír tízkrajcárosok és a régibb fajtájú úgynevezett ezüsthatosok csak jövő évi ápril 31-éig fogadtatnak el fize­tésül az adópénztáraknál, azután pedig csak a budai központi ál­lampénztárnál váltatnak be. KÖZGAZDÁSZATI ROVAT. A kézműipar életfeladata, tekin­tettel Szegedre. 1. Közös raktárak és üzletek. (Vége.) Az első ily iparos részvény­társaság 1844- ben keletkezett Nagy-Brittániában 20 taggal s 300 frt tőkével, mely most 3000 tagra, 340.000 frt tőkével nőtte ki magát, évenkint 1.600.000 frt üzletet csinál s 160.000 frtot oszt ki részvényeseinek. Csupán Angliában volt már 1862-ben 400 ily egyesület 60,000 taggal, 2 millió frt tőkével s 60 millió frt forgalommal. Német­országban ugyanazon évben 500 társaság ál­lott fönn, 1 */a milliónyi alappal. A magyar iparosok ebből kivehetik, hon­­nét meríthetnek orvosságot az anyagi halál ellen s a jólét egészséges életére. Az egész művelet azon alapigazságon nyugszik, misze­rint cseppekből áll a tenger,­­ egyesekből a millió A mire egyesek elégtelenek, képtele­nek, az sokaknak egyesülése által könnyen elérhető.

Next