Szegedi Híradó, 1870. július-december (12. évfolyam, 78-156. szám)
1870-09-07 / 107. szám
A tanítói díjak minimumára megjegyzi, hogy azzal a törvény több kárt tett, mint hasznot (zajos tetszés minden oldalról.) Ha nem mondatott volna ki a minimum, hanem a községekre bízatott volna a tanítók állását a körülményekhez képest javítani, úgy nem fordulnának elő oly esetek, hogy néhol még 300 irtot is*) keservesen csúsztatja ki, más helyen pedig épen le akarnak belőle alkudni. (Igaz !) Végre indítványozza: „Mondja ki az egyetemes gyűlés, hogy az 18118. közokt. törvény alapelveit helyesli, és hogy a törvény alapelvenek a gyakorlatban való helyes alkalmazásától várja egyedül népnevelésügyünk fölvirágzását. Mondja ki a nagygyűlés, hogy népnevelésügyünk fölvirágzását az iskolai hatóságok tagjainak ügyszeretetétől, erélyes és célszerű működésétől is reményüi, másrészt azt is elvárja a nagygyűlés, hogy ezen hatóságok minden tisztán nevelésügyi kérdésekben határozathozatal előtt az illető tanítói testület véleményét kihallgassák. (Nagy éljenzés. „Elfogadjuk !”) Roth Vilmos indítványozza, hogy a nagygyűlés fejezze ki rokonszenvét a községi iskolához a felekezeti fölött, és pedig humanitasi, vallási, nemzeti, különleges magyar nemzeti és végre nemzetgazdászati szempontból. Ezen indítványát szóló a legélénkebb tetszésnyilatkoztatokkal kisért beszédben fejtegetés végre így kiált föl: „mondjuk meg a népnek, mily iskolát ajánlhatunk neki.“ (Az egész gyűlés kevés kivétellel: „községit ajánlunk !“) Singer Samu fölhozza, hogy a közoktatási terv mellőzi azon alkotmányos vezéreszmét, mely szerint ahol egyenlők a kötelességek , ott egyenlőknek kell tenni a jogoknak is ; már pedig e tekintetben különbség van téve a községi és felekezeti tanítók közt; a kötelesség mindkettőre nézve egy, hanem a jogokban csak a községi tanítók részesülnek. (Igaz!) Megkéretni indítványozza a minisztert, hogy hatna oda a törvényhozó testületnél, miszerint egyenjogosítsa a tanítókat. (Zajos helyeslés.) Dr. Kilényi indítványozza, keressék meg a törvényhozás, miszerint a községi és hifelekezeti iskolákban működő tanítókra nézve egyforma törvényt alkosson. (É jenzés 1) Lokó (egri pap, volt képezdei hitoktató) hosszas küzdelem man szolloz jutván, nagy zúgás közt felolvassa a következő indítványt: „Miután a községi iskolák a vallásos tanítás kiküszöbölésére vezetnek; (Felkiáltások: „Nem úgy van!“) miután a közös iskolák nem annyira a versenyt, mint a versengést idézték elő; (Eláll!) miután a községi iskolákban a törvényszabta tantárgyak ugyanazok , melyek a felekezeti iskolákban is taníttatnak : határozzon a gyűlés felhatot az országgyűléshez, melyben az iskolai törvényt oda kel módosíttatni, hogy abból a községi iskolák teljesen kihagyattassanak.“ Amint szóló ezen utolsó szóhoz ért, ezer torokból hangzott egyszerre: „Le vele!“ Ez alkalommal teljesen meggyőződtünk arról, hogy a tanítói és kanton „torkos“ mily „rettenetesen“ vannak kiképezve. (1. A Lojko által előidézett izgatottság felraatlan. Az elnök kgyelmeztetett, hogy hagyja el a szószéket és ne hívja ki maga ellen a gyűlés mellalaukovasat; de ő tovább is akarván beszélni, végre is nagy nevetés közt kellett a szószeket elhagynia. “ Lieber felel Lajkonak . Nem ertem — úgymond — hogyan beszelhet így egy lelkész, miután a községi iskolakban is lelkeszek tanujak a vallastaut; zajos helyesles közt pártolja a községi iskolákat. Elnök jelenté, hogy a vita befejeztetett s a következőkben foglalja össze az indítványokat : 1. Mondja ki a gyűlés, hogy az 1868-ki közoktatás törv. alapelveit helyesli. — Edugadtatott. 2. Mondja ki a gyűlés , hogy a népnevelés előmozdítása a népnevelők es iskolai hatóságok üdvös közreműkodesetől varunk. — az iskolaszékek Úgy a megyei iskolatanács a lehető legszakértebb szülőkből alakulatsek.— Elfogadtatott. 3. Mondja ki a gyűlés, hogy a községi iskolákat nemzeti, vallási paedagógiai es nemzetgazdászati szempomokod esebe teszi a felekezetinek. Nagy szótöbbséggel elfogadtatott. 4. A tanítok fessegetésere rendelt alapból részesítse a törvenytiozas a felkezeti tanítókat is. — E fogadtatott. Ezzel a gyűlés delután 1 órakor véget ért. Ferenczi János, belv. 111. osztály tanitó. *) Ez pedig ma már csak az éhenhalástól menti meg a családos tanítót 1 F. Jegyzőkönyv*) a szegedi iskolaszéknek 1870. évi aug. hó 29. tartott üléséből. Elnök: Takács Mihály alelnök, jegyző Muskó Sándor. 122. Elnök az ülést megnyitván, olvastatott Szeged város tanácsának 1870. évi jul. 28-án 4944. sz. a. kelt végzése, melyben az iskolai célokra tett Rózsa-féle alapítvány kezelését az iskolaszékre ruházza át. V.— Az áttett alapítványi ösztöndíjak kiosztása pályázat utján történvén, e célból a pályázat kihirdetésével az elnökség bizatik meg. — A pályázati határidő 1. évi szeptember 12-re tűzetik ki. A pályázat következtében kiosztandó ösztöndíjak odaítélése céljából, az alapító végrendeletéhez képest, a helybeli gymnasiumi igazgató, a 8-ik osztály tanárai, a reáliskola és a tanítóképezde igazgatója meghívatni rendeltetik. 129. Olvastatott Dobó Miklós és Deák Gyula iskolaszéki tagok jelentése, a Szeged rókusi fiosztályban megtartott évi vizsgálatról, melyben a taneredményt egyátaljában kielégítőnek állítják. V.— Tudomásul vétetik. 130. Olvastatott Szeged város tanácsának 1870. évi aug. 11-én 5594. sz. a. kelt végzése az összes elemi tanítóknak a tornászat, elemeiben leendő oktatása tárgyában, melynek kapcsában elnök jelenti, hogy mind a tornászat elemeiben való oktatás, mind a tanítóknak az iskolaszék 118. határozata folytán elrendelt évtekezlet megtartatván, a tanyai tanítók, két három betegnek jelentett tanitó kivételével , készséges buzgalommal jelentek meg. V.— Az iskolaszék szándékolt üdvös intézkedésének csak részben is sikerülte, egyedül a tanyai tanitók érdeme lévén, ezeknek az népnevelés érdekében hozott szives áldozatkészségük ezennel jegyzőkönyvileg mint elismerést és dicséretet érdemlő tény örökíttetik meg. 133. Olvastatott Dr. Zimmermann Jakab népiskolai igazgató levele, melyben egy általa kiadni szándékolt magyar olvasókönyvet a helybeli elemi iskolák számára tankönyvül elfogadtatni kér. V.— Mielőtt valamely munkájat tankönyvül elfogdtatnék, szükséges lévén annak tüzetes átvizsgálása, ennek eszközölhetése céljából az elnökség megbizatik, miszerint Dr. Zimmermann Jakab urat egy mutatványpéldány átküldésére kérje föl. 134. Wagner Károly iskolaszéki tag szóval jelenti, miszerint a belvárosban két osztály számára az iskolai helyiség teljesen elkészülve és bebútorozva, a 3-ik osztály számára pedig szintén elkészülve, de bútorozás nélkül, az iskolaszék rendelkezésére áll. — Az alsó- és felsővároson építtetni kezdett külön 3 osztályú iskolák építése már szintén anynyira előhaladt, hogy azok is tető alatt vannak, — a további építés azonban a kedvezőtlen időjárás által egyelőre akadályozva van. V.— A tett jelentés folytán az iskolai helyiségek szaporodását az iskolaszék örömmel veszi tudomásul, a további intézkedések azonban részint a városi tanács végzésének, részint Wagner Károly iskolaszéki tag írásos jelentésének megérkeztéig elhalasztatnak. Több tárgy nem lévén, a jegyzőkönyv befejeztetett, s hitelesítésével az elnök és jegyzőn kivül Szabó János, Dr. Rosenberg Izidor és Ferenczi János iskolaszéki tagok bízattak meg. K. m. f. Takács Mihály elnök, s. k. Ferenczi János s. k., Szabó János s. k., Dr. Rosenberg I.só s. k., iskolaszéki tagok. Jegyzetté: Musko Sándor iskolaszéki jegyző. A csatatérről. Szeged, szept. 5. Az újabb sürgönyökből már jóformán tisztában áll előttünk a legújabb négynapos harcban létrejött hadi események folyamata, mely oly gyászos katasztrófával végződött a francia hadseregre nézve. Mic Mahous az őt üldöző porosz negyedik hadserege közt 29 én történt az első fontosabb összeütközés Nourtnal. Ez volt bevezetése a 30-an Baaumontnál vívott nagy csatának, melyben Mac Marou seregének úgy látszik fele, vagy talán nagyobb része, de semmi eseten sem az egész hadsereg megveretett . Mauronnal a Meuse jobb partjára szorulatott. E csatát a porosz hivatasos sürgöny következőleg írja le: Buzaucy, aug. 30. Ma Beaumontnál Mac Mahou hadseregét megtámadtuk, megvertük, a belga határra visszavetettük. A franciák sátorai elvétettek, a hosszabb üldözést a sötétség akadályozta. A harctól kitörA sedani calvítulatióra vonatkozólag egy cer.ni, szept 4-rol keti távirati tudósítás következő részleteket tartalmazza : A döntő csata szeptember elsején reggeli 4 órakor kezdődött és 11 óra hosszat tartott. A harc Sedan körül roppant nagy körben dühöngött. Estig 250,000 német dacára a franciák hősies ellentállásának teljesen bekente a francia sereget. Ekkor a porosz főhadiszálláson egy francia törzstiszt jelent meg mint Parlamentár s hírül hozta, hogy a franciák készek alkudozásba bocsátkozni. A poroszok föltétlen megadást kivontak. A Parlamentar e hírrel visszatért a francia táborba, miután megállapittatott, hogy az ellenségeskedés a francia válasz megérkeztéig beszüntettebb. Egy órával később Reike gr. főhadsegéd a francia táborból a királyi főhadiszállásra jött s jelenté, hogy a feltétlen megadás elfogadtatott. A főhadsegéd egyszersmind Louis Napoleon egy levelét kézbesíti, melyben Napoleon mondja: „Mivel nem sikerült golyó által meghalnom (?), nincs számomra más lépés nyitva, minthogy kardomat térséged kezeibe letegyem. Napoleon.“ Másnap reggel Napoleon több francia táborunk kiséretében a király főhadiszállására jött. A Sedauban elfogott franciák száma porosz hivatalos jelentések szeint 80,000-re (?) megy. A fogságba esett francia tábornokok közül, de Fauly (Wimpfen) hadtestparancsnok hiányzik. Egy mr szerint de Fllyt egy francia katona eddig ki nem derített okokból agyonlőtte. Mac Mahon hadseregéből az elfogottakon kívül sófajt belga területre is szorultak, hol le kelle tenniök a fegyvert. Eddigere 1 1,000 emberre megy ezek száma. Egyelőre Namuru a szállítás őket, hova a szintén belga területre szorult 400 tüzérségi szekeret, 1200 lovat és 2 ágyút is már elindítak. Igen számos sebesült is szorult a belga területre. — Úgy a francia, mint a német sebesülteket a belga a saját katonai kórházaikba szállnak. *) Térhiány miatt csak a jelentékenyebb tárgyakat közöljük. Szerke jedése folytán az elvett ágyuk száma még át nem tekinthető. Ezzel ellenkezik egy brüsseli magánsürgöny, mely határozottan azt mondja, hogy Mac Mahonnak nem egész serege vett részt e harcban. Ez azon körülményből is kitűnik, hogy a franciák a Meuse jobbpartjára vetettek vissza. Az egész hadsereg csata közben nem mehetett volna egy nagy folyón át. Ugyanezt megerősíti v. der Tanntbnoknak, a bajor hadtest parancsnokának e csatáról Müchenbe küldött jelentése, melyben azt mondja, hogy az ellenség számra nézve sokkal gyöngébb volt, s csak miután jobboldalán a német lovasság által túlszárnyaltatott, húzódott folytonos csata közben és rendben egyrészt Mouzonba, másrészt Maizon vette be Vendressee felé ; a kezeinkbe esett foglyok — úgymond azt állítják , hogy Mac Mahonnak csak előcsapatai küzdöttek ; a veszteség a nyert csatához képest nagy, stb. Másnap 31-én Mac Mahon Sedán felé vonult vissza. E napról a franciák győzelmet jelentenek, mi nem épen valószínűtlen, mert a küzdelem már Sedán közvetlen közelében folyt. Egy belga lap jelentése szerint ugyanis Bazeme helység akkor nagy részben égett. E helység alig 3000 lépésnyire fekszik Sedánhoz a corignam után. Elsején ismét nagy csata volt s úgy látszik, hogy e napon veretett meg teljesen Mac Mahon serege. Általános nézet, hogy Mac Mahon expeditiója a hadi történet egyik legmerészebb és legveszélyesebb kísérletének mondható; va banque játék volt ez, mely ha sikerül, megmenti Bazaillet , ha nem , megbuktatja Franciaországot, 28 mértföldnyi utat kellett volna tennie Metz felé, a roppant túlerővel bíró ellenség közepette, hegyes vidéken, mely némileg födözte ugyan , de meg is nehezítő előnyomulását. A mindig jól értesült porosz vezénylet azonban kellő időben fölismerte és kiaknázta ellensége veszélyes helyzetét s már aug. 27-én az egész porosz küzdő sereg arcválloztatást tet észak felé és megkészíté Sédánnal a francia katasztrófát, melynél gyászosabb nem érhette volna azt. September 6-án. Egy ma d. u. ideérkezett magán sürgöny szerint: Stra»»buirg tegnap csupunuul bevezetett. Pialxburg hőskölteménye. Vájjon ez irtóztató küzdelemben , mely százezrek vérével áztatja Franciaország földjét, a francia nemzet hősisége nagyobb-e, vagy szerencsétlensége?« Míg e kérdést teszszük, szemeinkbe a megindulás könye tolul, de nem tudunk rá felelni ; csak azt tudjuk, hogy óriás mind akettő. A fentebbi cím alatt a „P. N.“ következő emelkedett sorokat közöl: „Szivünket fájdalom és csodálat tölti el, midőn távolról Plalzburg hősies védelmét szemléljük. Minden nap, a ritka sürgönyök , melyek nem az ostromlott várból, hanem a környékbeli őrállomásokról küldetnek; minden nap, midőn a védelmet nehezebbnek, az ostromot fájdalmasabbnak tünteti föl, uj hőstetteket jegyez föl Pfalzburgról, egy újabb vonással toldja meg hősiességét. Elhagyatva, elveszve a Voges-hegységben, melynek átjárásait védi, közlekedés nélkül , magára hagyatva , nem tudva , vájjon Franciaország még francia-e vagy porosz, vájjon az ellenség győzött-e, Pfalzburg erélyesen, kétségbeesetten küzd, visszaverve az ellenséget és bizva Istenben. Katonák nélkül , csak néhány lakos és még gyakorlatlan nemzetőrei segélyével, de támogatva hazafisága és akarata által, küzd, küzd szakadatlanul. Hiába kerítették be a poroszok, mint mindig, túlnyomó számban. Hiába fogták el mindazokat, kik élelmet és lőszert vittek az ostromlottaknak. Hiába vágták el a patakot, mely vizet szolgáltatott a város lakosságának. Mindegy ! A pfalzburgiak a kutak és vizfogók vizét iszszák. Hiába akadtak árulók fiai között. A város azonnal ítéletet tartott felettük , csak a hajthatlan haditörvénynek engedelmeskedve és tudva, hogy az az ellenség, hadiadalmaskodik, véres megtorlást fog gyakorolni. A pattantyúk hiába gyújtották föl a város templomát, hiába lelt ötven ház a lángok martaléka, a golyószóró hiába rombolja az utcákat, Pfalzburg folyton küzd. Pfalzburg nem rendelkezik sem Metz bástyáival, sem Strassburg élelmi készleteivel, sem Taronville őrségével Pfalzburg csak másodrendű vár, melyre senki sem mert számítani. Pfalzburg azonban helyet vívott ki magának a történelemben. Pfalzurgot támogatja küzdelmében parancsnoka, Tanlant, ki egyszerű katona, erélyes hős, vasakaratú hazafi, próbás, hűségű férfiú. Tanlant éjjel-nappal figyelemmel kíséri az ellenséget és jó példát mutat. Mindent csak vitézségétől vár, bízik Istenben és fiatalában, és vár, míg kiszabadítják. Azon esetre , ha a segély későn érkeznék, a résen áll, lőporhordókkal lábainál s égő kanóccal kezében. Mikor Pfalzburgnak már csak utolsó köve, utolsó darab kenyere, utolsó pohár vize lesz, mikor utolsó katonája lankadtan le fogja ejteni fegyverét, mikor az ágyuk utolsó golyójukat kilőtték: aznap Tanllant légbe fogja röpíteni a várost, és övéivel a romok közé, és egy halom porosz holttestre fog nyugalomra szállni. Magasztos halál, méltó ily hősökhöz ! Külföld, Szeged, szept. 4. Franciaország. Franciaországnak nincs többé hadműveletképes serege. — Múlt számunk közölte a rémhírt Mac Mahon végzetes sorsáról. E pillanatban még nincs tudósításunk azon borzasztó hatás felől, mit e váratlan csapás Franciaországban előidézett. De elképzelhetjük, mily zavar, mily kétségbeesés rázza meg e pillanatban a jobb sorsra érdemes nemzet millióit, hiszen a rémhír egy villám volt, mely váratlanul csapott le, s melynek hatása sújtó és amellett gyors. A Parisban tomboló sötét viharnak egyes vonásait csak árnyakban sejtetik a sedani távirat óta érkezett magántudósítások, melyeket ma még inkább csak a bekövetkező eshetőségek gyanításának, mint valónak vagyunk hajlandók tekinteni. E tudósítások azt rebesgetik, hogy Eugenia titokban elhagyta Parist, Bazaine föladta Metzet és a fricia kamaráiban kiutálták a köztársaságot. Eltekintve a sejtelmes hírektől , a szomorú eredmény előrelátható. Már azon pillanatban , midőn a sedani táviratot vettük, Franciaország helyzete egész borzalmaival állott elöttünk. A védtelen országban nincs többé, ami határt szabjon az ellen elvakult győzelemittas tombolásainak. A porosz sereg szabadon vonulhat előre. Vér és láng jelölik pusztító nyomait. A Paris falain belől történtekre vonatkozólag ma előttünk fekvő tudósítások a németek iránti hangulatot és intézkedéseket teszik. A közvélemény nyíltan és fenyegetve követeli az összes párisi németségnek kiutasítását a védelem biztosítása érdekében. Általános megütközést szült, hogy a kiutasításrendszabályok még mindeddig nem léptettek életbe.