Szegedi Híradó, 1871. január-június (13. évfolyam, 1-78. szám)
1871-04-26 / 50. szám
Éb volt én istenem ! mily arccal ülhetett ezen ember eddig az iskolaszéki gyűlésben ? Mily arcből kellett ahhoz, hogy ezen ember képes legyen a fentebbi iskolaszéki gyűlés jegyzőkönyvének 99. száma szerint azon indítványt tenni : „Hogy a békés-csongrádmegyei tanfelügyelő úr ő nagysága kerestessék meg, miszerint az országos tanügyi költségből a m. k. vallás- és közoktatási minisztériumnál Kistelek községben egy 3-dik osztály fölállítására némi segélyt kieszközölni méltóztassék." Az indítvány persze elfogadtatott sza kérvény támogatására szükséges adatok beszerzésére" egy háromtagú bizottmány küldetett ki, s ebben, persze, Greskovits is van. Ugyan ez a Greskovits úr miféle adatot szerzett? Talán csak nem azt, hogy a közlegelő eladásából befolyt s iskolacélokra szánt összeg fölosztásánál kurtára jutván, (ő csak 55 frtot bir belőle), reményű, hogy majd a m. k. minisztériumtól nyert pénz fölosztásánál magát kárpótolhatja? És tudnia kell a nyájas olvasónak, hogy ez ugyanaz a Greskovits, ki „írásos documentumokkal“ fenyegetett egy egyént, mivel az Deákra toasztot mondani mert, ki továbbá nem pirult írni, hogy „Viola urat a fölvilágosodottság terjesztése ingerlé föl", s fölmért sóhajtani: „Ha a „Szegedi Híradó“ minden t. olvasója mindkettőnket ösmerne, bizony önvédelemre egyetlen mentő szavacskát sem hoznék föl." (Lásd: Sz. H. 15. sz.) No hiszen, önt, Greskovits úr, a „Szegedi Híradó” mindent. olvasója most ismeri, s így kívánsága teljesült. Ám az egész dolognak van még egy másik sötét pontja is, s ez az, hogy Szeged városa megtudván, hogy Kistelek a por alatt levő közlegelőből száz s néhány holdat örökáron eladott szőllőnek, port indított Kistelek ellen s azt folyó év március 23-án meg is nyerte. Az ítélet oda megy ki, hogy az árkok behányandók s minden a régi állapotba helyezendő. Igaz, hogy Kistelek appellált, s Greskovits a főbírónak szemébe merte mondani: „ha ez az ítélet helybenhagyatik, elvágom a nyakamat de ha mindezek dacára a város a második fórumon is megnyeri a port, akkor furcsa dolgoknak nézünk Kisteleken elébe. Egyrészt: honnan veszi majd az elöljáróság a pénzt, hogy az illetőknek az árt viszszaadja, kik a szőlőföldet elvesztik ? Másrészt ki fogja megtéríteni a kárt mindazon szegény embereknek, kik már százakat költöttek a föld szöllőveli beültetésére ? Furcsa, nagyon furcsa állapot. Ha Kistelek elveszti a port, hát nem kívánjuk, hogy Greskovits János úr szavát tartsa, s nyakát elvágja , hanem azt igenis óhajtjuk és kívánjuk, hogy sokalja már meg egyszer maga is a kárt, melyet rövid idő alatt a kisteleki népnek, mint az anyagi, mint a szellemi téren részint okozott, részint okozni segített. Kisteleken oly jegyzőre van szükség, ki az annyira sülyedett s a végenyészet szélén álló szegény népet visszasegitse az újraszületés országába. Ezt kívánnék, hogy Greskovits úr szeme előtt tartaná. Viola. 1MM. Midőn e sorokat írjuk, a „megye atyja“ már őseinek földjében nyugszik, azon földben, melyen bölcsőjét ringaták, Nyáregyházán. Azon keserű tudat vitte e földbe , hogy az már nem övé: halálával kellett az ősi földből annyit megváltania, amennyiben a lélek nélküli test elfér. Valóban tragikus sors. Itt közöljük az elhunytnak rövid életrajzát. Nyáry Pál 1806-ban született Pest megyében , s bevégezve iskolai tanulmányait, azonnal a közélet küzdterére lépett, melyen oly tekintélyes állást vívott ki, hogy neve már a 40 es években egyike volt az országszerte ismeretes és kedvelt neveknek. Ifjú korában mint alügyész kezdte meg nyilvános szereplését Pestmegyében, 1840-ben már főjegyző volt. Ekkor jelent meg tőle egy füzet is „Javaslat Pestmegye közigazgatási rendszere iránt" cím alatt. Minden megyegyülésben résztvett s a szabad eszmék mellett szónokolt. A ráckevei kerület 1848-ban választotta képviselővé, s azóta mindig ő képviselte az az országgyűlésen. Említésreméltó , hogy midőn Kossuth katonaságot kért a törvényhozástól , Nyáry volt az első , ki fölállt s ég felé emelve kezét, így kiáltott: „Megadjuk !" Folytatót a mellékleten Országgyűlés. A képviselőház ülése ápr. 20-án. Horváth miniszter benyújtja az Eszterházy képtár megvételéről szóló törvényjavaslatot ő fölsége szentesítésével ellátva. Felolvasás által kihirdettetik. A napirendben elsősorban tárgyaltatik és elfogadtatik a ház ápril havi költségvetése; ezután harmadszor felolvastatván, véglegesen elfogadtatik az Ausztria és Szászország közti vasúti szerződést becikkelyező törvényjavaslat. Tárgyaltatik az eperjes-tarnovi vasút kiépítéséről szóló törvjavaslat. A központi bizottság véleményét Pulszky Ágost előadó előterjeszti és elfogadásra ajánlja a törvjavaslatot. Simonyi Ernő indítványt nyújt be arra nézve, hogy e javaslat tárgyalása halasztassék azon időre, midőn a munkácsszryi vasútvonal fog tárgyaltatni, mert nézete szerint két vasutat építeni Galicia felé fölösleges ; azt pedig, hogy a két vonal közül melyik lenne előnyösebb, előleges tanulmányozás nélkül meghatározni nem lehet. Bujanovich Sándor: a jelen javaslat már harmadszor van napirendre tűzve s már első alkalommal elismertetett annak szükséges volta. Ugyanazért, tárgyalását nem véli elhalasztandónak , annyival kevésbé, mert a munkácszryi vasútvonalról szóló törvényjavaslat is ismeretes már a ház előtt. Horn Ede nem osztja Simonyi Ernő nézetét. Geröve miniszter a hálózati rendszer szerinti terv elkészítését nem tartja hazánkra nézve gyakorlatinak, mert nagy munkaerőt, technikus készülékeket és időt igényel, melyeknek egyikével sem rendelkezünk. Ajánlja a jelenleg követett mód föntartását, mely szerint az egyes vállalkozók tervei kellő bírálat és hiányok pótlása után vétessenek kiindulási alapul s az ajánlatok legkedvezőbbike szerint engedélyeztessenek az egyes vasútvonalak. Szólnak még Irányi Dániel, Gorove miniszter, Vécsey Tamás, Tisza Kálmán, Hodossy Imre , Perczel Béla, Huszár Imre és Pulszky Ágost. Szavazás útján Simonyi indítványa elejtetik. A javaslathoz érdemileg szól először Tisza Kálmán és kész megszavazni azt, ha kellő felvilágosítást nyer a következő kérdésekre : van-e kellő garantia arra nézve, hogy e vasút folytatása Galíciában eszközöltetni fog, nyújt-e anyagi támogatást az érdeklett vidéki vasútkiépítésnél ? Gorove miniszter az első kérdésre kijelenti, hogy a két kormány körében létrejött megállapodás szerint az osztrák minisztérium, kötelezte magát a kérdéses vasút kiépítését a lengyel területen eszközölni, mit a munkács-szryi vonal létrejöttével bizonyára be fog váltani. A második kérdésre szintén megnyugtató választ adhat , amennyiben tudja, hogy az illető vidékek, a vonal sürgős kiépítését érdekükben állónak ismerik el. Szólnak még Simonyi Ernő, Bujanovich Sándor és Zsedényi Ede. Szavazás útján általánosságban elfogadtatik a törvjavaslat. A részletes tárgyalásnál az engedélyokmány némely pontjára nézve Simonyi Ernő. A szabadságharc után Nyáryt a haditörvényszék halálra ítélte, de az ítélet hosszú fogságra lön átváltoztatva. A nyilvánosság terén csak 1860-ban találkozunk Nyáryval, mikor a közéletnek megengedték, hogy egyet mozduljon. — A dec. 11-dikén megnyílt megyegyülésen Nyáry volt az, ki a 48-diki törvényes alapra való helyezés mellett szólalt föl, s aztán Pestmegye után ez alapra állt valamennyi megye. Hirtelen változva a viszonyok, Nyáry (ki alispán volt) és az egész tisztviselőség leköszönt. 1861-ben a törvényhozó-teremben, mint a határozati párt egyik tagja tűnt ki a fölirati vitáknál. 1865-ben és 69-ben újólag képviselővé választatván, az ellenzék soraiban foglalt helyet s küzdött annak elvei mellett , felszólalva minden lényeges kérdésnél. A legutóbbi megyei választásoknál Pestmegye ismét alispánnak választotta, de Nyáry ezúttal nem fogadta el e bizalmat, egészen törvényhozási teendőinek akarván élni. Azonban mindig legkiválóbb alakja maradt a megyegyűléseknek, melyeknek vezérszelleme volt. Kiváló szervező képességét is föl kell említenünk, melyet Pest megye élén olyannyira tudott érvényesíteni. A 40-es években a nemzeti színház ügyeinek vezetése körül is oly erélyt tanúsított, mint átalában minden ügynél, melyet fölkarolt. Nagy barátja volt mindig az irodalomnak és művészetnek, s annyira érdeklődött ezek iránt, hogy megvásárolt minden új könyvet s jelen volt a nemz. színház minden nevezetesebb előadásán. Oly egyszerűen élt s atalán oly igénytelen volt, hogy ily gyászos következményekre Irányi Dániel, Péchy Tamás és Horn Ede tesznek módosításokat, melyek azonban a miniszter fölvilágosításai után elejtetvén , a szerkezet változatlnul elfogadtatik. A képviselőház ülése április 22-én. Elnök meghatottan jelenti a háznak Nyáry Pál képviselő gyászos halálát s megemlékezve a boldogult múltjáról, honfiúi és politikai érdemeiről, fölhívja a tagokat, hogy a gyászszertartáson jelenjenek meg. A ház jegyzőkönyvileg részvétét fejezi ki a szomorú esemény fölött s a végtisztességen küldöttségileg fogja magát képviseltetni. Elnök jelenti, hogy Berzenczey László képviselői állásáról lemondott. Tudomásul vétetik s elnök uj választás eszközlésével megbizatik. Elnök interpellátiót intéz a kormányhoz: igaz-e, hogy a hírlapírókat nem értesíti a közmunkatanács működéséről? s mit kíván a kormány ez irányban tenni ? Ki fog adatni. Horváth miniszter benyújtja az ő felsége szentesítésével ellátott törvényt a fiumei provisorium pótköltségeiről, mely felolvasás által kihirdettetik. Továbbá benyújtja a miniszter tárgyalás végett az egyesült államokkal kötött konzulsági egyezmény iránti törvényjavaslatot. Pauler miniszter válaszol Schwarz Gyula interpellációjára, melyben kérdés van-e tudomása a miniszternek arról , hogy a csalhatlansági dogma több püspöki megyében kihirdettetett, s minő intézkedéseket tett a kormány a jus placetum érvényben tartására? A miniszter válaszában kijelenti , hogy nincs tudomása arról, miszerint hazánkban valahol kihirdettettek volna a csalhatatlanságra vonatkozó közlemények. A jus placetumot illetőleg hivatkozik az 1870. aug. 10-diki miniszteri körlevélre , melyben megrendeltetik, hogy a tetszvényjog föntartása mellett a római zsinat és pápa semmi rendelete ki nem hirdethető, hacsak előbb azoknak közzététele meg nem engedtetik. A kormány kötelességének tartja a tetszvényjog föntartását s reménye , hogy erre irányuló igyekezetében minden hazafinak kész támogatására számíthat. Schwarz Gyula teljesen megnyugszik azon elvi álláspontban , melyet a miniszter a tetszvényjog kérdésében magáénak vallott, azonban e jog gyakorlására vonatkozó értelmezés s a fönnforgó esetben tanúsított magatartás helyessége kérdés alá esik. Szükséges, hogy a miniszter mindig lankadatlanul résen álljon, nem jönnek-e be pápai közlemények, melyek azon néposztálynak, mely nem áll a műveltség magasabb fokán, belnyugalmát megzavarhatnák. Ily esetek pedig könnyen megtörténhetnek s belül az országban ezen eszmék agitátorokra találhatnak.— Részéről úgy tudja, hogy a Csalhatlanság a székesfehérvári templomban csakugyan ki lett hirdetve. Ez az elmondott elvek alapján kívánja szóló szigorúan megvizsgáltatni, valóban megtörtént-e a kihirdetés, s ha igen, akkor a legnagyobb erélylyel lépjen föl a miniszter. A választ csakis azon feltétel alatt veszi tudomásul, ha a miniszter mielőbb részletes információkat szerez ezen felhozott esetre nézve. A miniszter válasza tudomásul vétetik: alig gondolt volna valaki. Vagyoni zavarai állítólag már ott kezdődtek, midőn elkobzott birtokát a lehető legsiralmasabb állapotban kapta vissza. Öngyilkossága okát s egyszersmind a katasztrófa előtti lélekállapotát legjobban megmagyarázza azon nála talált levél, mely Pestmegye elsőalispánjának , Beöthy Lajosnak szól, s igy hangzik : „Tisztelt elsőalispán ur ! „Borzadva fog ön e hírről értesülni, melynek indoklása a következő sorokban foglaltatik. „Az ide mellékelt lajstromból ki fog derülni az esemény oka. Ha ön 48.000 írtra menő adósságom összegét összehasonlítja azzal a kevés pénzzel, (mert 89 kr volt zsebében) mely erszényemben találtatik , meg fog ön győződni, hogy máskép nem cselekedhettem. „Nem az ejt kétségbe, hogy koldussá lettem, hanem az, hogy annyi becsületes embert, köztök legjobb barátaimat, megkárosítottam, oly embereket, kiknek irántam való bizalma a pietással volt határos. „Azt ne higyje senki, hogy én szándékosan okoztam kárt valakinek. Múlt évi dec. hó elején elhatározom, hogy minden vagyonomat eladom s kielégítvén hitelezőimet, feloldozom barátaimat a kezesség kötelezettsége alól. Azonban akinek vevőnek kellett volna lenni, egy bizonyos körülmény folytán, mely talán később ki fog derülni, mely mindkettőnket érzékenyen sújtott, képtelen lett a vételt végrehajtani. „Nem azért hozom ezt föl, hogy mentegessem magamat. Mások vagyonát, mások nyugalmát kockára tenni borzasztó egy bűn. Én elkövettem e bűnt s az nem lehetne-Pauler miniszter felel Ghyczy Kálmánnak és gr. Zichy Nándornak a kath. aut. congressus ügyében hozzá intézett interpellációjára. Az előbbiben kérdésül van föltéve, hogy miután a jelenlegi congressus nem a törvényeinkben megszabott módon alakult s az általa megállapított egyház-kormányzati szervezet fönálló törvényeinkbe ütközik, szándékozik e a kormány e szervezet fogazatbavételét megengedni előbb, mintsem az az országgyűlés jóváhagyása alá terjesztetnék ? A másik interpelláció az előbbire a választ sürgeti és megnyugtatást kér az 1848. 26. t. c. 2. §-ában biztosított vallásfelekezeti egyenjogúság érvényben tartásáról. A miniszter azon pontokra, melyek a kongressus eljárása fölött érdemileg nyilatkoznak, jelenleg nem válaszolhat. Az ott érintett jogok és érdekek oly fontosak, hogy mielőtt a kongressus munkálatai alapos tárgyalás alá vétetnének, addig azok felől érdemileg nyilatkozni nem lehet; csak arra terjeszkedik ki szóló, hogy a kongressus nem a törvény szabta módon alakult. Ennek megcáfolására előterjeszti , hogy e kongressus az 1848. 20. t. c. elvének következménye, ő fölsége az elébe terjesztett választási szabályokat megerősítette ; az illető egyházat semmi törvény nem gátolta a kezdeményezésben. A jövőre nézve a kormány magatartása ez : a kitfelekezetek autonomikus jogát az ország törvényeinek határán belül elismeri az állam felügyeleti jogának teljes épségben tartása mellett. Amennyiben pedig ezen önkormányzati szervezés foganatosítása által a fönálló törvények megváltoztatása céloztatnék, ehez a törvényhozás hozzájárulását mélhatlanul szükségesnek tartja. Annálfogva a kormány, mihelyt a kongressus munkálatai eléje fognak terjesztetni , azokat beható megfontolás alá veendi s arra nézve a kifejlett felfogás szerint fog intézkedni. Ghyczy Kálmán elismeri, hogy a kath. kongressus eljárásának bírálata nem ez alkalomra tartozik, de fönntartja azon állítását, hogy a kongressus nem törvényszabla módon, vagyis az 1791. 26., 1848. 20. és 1868—69. tervcikk alapján alakult. Fentartja azon nézetét, hogy a kongressus határozatai, az országgyűlés jóváhagyása nélkül az ország kath. híveire nézve nem bírnak kötelező erővel. — Mióta az ország fönnáll , egy egyházi önkormányzat sem létesült ez országban az országgyűlés előleges jóváhagyása nélkül, ezen szabály alól a kath. hitfelekezet sem képezhet kivételt, ha az egyenjogúságot föntartani akarja. Szóló több tekintetben nem ért egyet a minisztérium politikájával, de meg van győződve őszinteségéről és lejalitásáról , ép e meggyőződésnél fogva kijelenti, hogy a miniszter válaszát azon értelemben veszi, melyszerint a minisztérium nem fogja megengedni, hogy a kath. kongressus határozatai foganatbavétessenek az országgyűlés előleges jóváhagyása nélkül. Ezen értelemben a válaszszal teljesen kielégítettnek érzi magát. Dr. Zichy Nándor szintén teljes belenyugvását jelenti ki a válaszba, melyet a ház is tudomásul vesz. A napirendben végleg elfogadtatik az eperjes-tarnovi vasútvonalról szóló törvjavaslat s folytattatik az irtványokról szóló törvsaket megbocsátva, se Isten, se ember előtt. „Amit most elkövetendő vagyok , azt nem a büntetéstől való félelemből követem el. Ők mily örömmel lépnék még vérpadra is, ha csak barátaimat megszabadíthatnám... „De a végzet határozott fölöttem, annak igy , nem máskép kellett bekövetkeznie. — Nem állhatok többé ellent. „Kérelmem önhöz, alispán úr, odairányul, hogy miután birtokom kezelése a legnagyobb rendetlenségben van, méltóztassék rögtön gondnokot kinevezni s minden ingó és ingatlan vagyonomat hitelezőim , illetőleg a kezesek minél nagyobb előnyére zár alá vétetni.“ E levélhez egy lajstrom volt mellékelve, mely Nyáry vagyoni állásának kimutatását tartalmazza, mely szerint Nyáry követelési állapota 59,070 frt, adóssága 47,129 frt. Holttestét, melyet az öngyilkosság színhelyéről a Rókus-kórházba vittek, innen másnap (szombaton) szállták a reform, egyház sírboltjába. Itt volt másnap d u. 3 órakor a temetési szertartás , melynek költségeit a képviselők aláírás utján födözék. Roppant néptömeg volt jelen, megadni a végtisztességet annak, ki egész életét a közügynek szentelé s ki annak koldusa jön. A képviselőház tagjai Somssich Pál elnök vezetése alatt nagyszámban jelentek meg; ott volt Pest megye egész tisztikara és számos taggal képviselve volt a ráckevei vár.kerület is; a tűzoltó-egylet szintén testületileg vett részt a gyászünnepélyen, a nemzeti színház tagjai pedig az intendáns vezetése mellett gyászlobogóval mentek. A zsúfolásig megtelt templomban Török Pál superintendens s utána Sziládi Áron tel.