Szegedi Híradó, 1876. január-június (18. évfolyam, 1-78. szám)
1876-06-30 / 78. szám
Tizennyolcadik évfolyam. 1876. 78-ik szám. Hiltik a kladóhivatallól dvkelvr: Egész évre 0 frt. Félévre 4 frt 50 kr. Évnegyedre 2 frt 25 kr.Szegedi Híradó. Szerkesztőségi iroda: hol a lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni, Klauzál-tér 209. sz. a. az udvarban balra. Megjelen: Vasárnap, szárdán és pénteken reggel. Előfizetési föltételek: Sitf*Ui liiharkszilittal ét vidékre pulii. Egész évre 10 frt. Félévre . 5 frt. Évnegyedre 2 frt 50 kr. Péntek, június 30-án. Hirdetések dijai: A héthasébos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr, és minden beiktatásnál 30 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban, valamint Pesten, Bécsben és Európa nevezetes városaiban létező valamennyi hirdetési irodában. Kiadóhivatal: / Berger Zsigmond özvegye könyv- és kőnyomdája, papír- és irószerkereskedése, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. Előfizetési fölhívás a „SZEGEDI HÍRADÓ 1876-ik évi tizennyolcadik évfolyamának második felére s harmadik negyedére. Midőn fél- és negyedéves előfizetőinket, kiknek előfizetései e hó végével lejárnak, ezek idejekorán való megújítására fölhívjuk s lapunk iránt Szeged és vidéke t. közönségének további pártolását kérjük, ezúttal azon kedvező helyzetben vagyunk, hogy e kérelmünk indokolásául rendkívül i s oly körülményekre hivatkozhatunk, amik reánk nézve szerfölött kedvezők. Mindenki tudja , hogy Szeged a jövő hónapokban országos jelentőségű kulturális és közgazdasági mozgalmaknak lesz központja. Első helyen áll ezek közt az országos kiállítás, amely e nemben első kísérlet hazánkban ; második az országos halál ünnepély s harmadiknak jön a Dugovics-szobor ünnepies leleplezése. Mindegyik külön-külön is elég volna arra, hogy a közfigyelmet az idén városunkra vonja; a három együtt pedig hatásában oly nagy, hogy Szeged augusztus—szeptember hónapokban az ország központja, hogy úgy mondjuk, szíve lesz, ahol a nemzet életerei összefolynak. Itt lesz a haza népei összeségének találkozása, hogy életképességének mérvét manifesztálja s a magyar társadalom közgazdasági jövőjének irányt adjon. Itt lesz Magyarország! Természetes tehát, hogy lapunk a jövő félévben, de kivált annak első felében , kiváit érdekkel birand az egész hazai olvasóközönségre nézve, s e részben a vidék közlönyei közt okvetlenül kimagasló állást foglaland el, föltéve, hogy csak kissé hű krónikása leend az itt lefolyandó eseményeknek. Erre nézve pedig biztosítjuk az olvasót, hogy rajtunk nem fog múlni semmi. A sokoldalú mozgalmak hű visszatükrözésére nemcsak a megfelelő munkaerőkről fogunk gondoskodni, hanem arról is, hogy az egyes érdekes mozzanatok kellő gyorsasággal és terjedelemben jussanak a közönség tudomására, s evégből, ha a szükség úgy kívánja, rendkívüli számokat is fogunk adni. Magától értetődik azonban, hogy e mellett legkevésbé sem fogjuk elhanyagolni tárcánkat s egyéb rendes rovatainkat s gondunk lesz reá, hogy olvasóinkat úgy a hazai mint a külföldi , különösen a most rendkívül fontos és minket kiválóan érdeklő keleti események színvonalán tartsuk. Bizalommal kérjük tehát Szeged és vidéke közönségének támogatását, s azon reményben vagyunk, hogy ezzel, a szomorú anyagi viszonyok jósora is, ezúttal fokozott mérvben fogunk találkozni. A szerkesztőség, veszélylyel, jóllehet — s ez a leggosszabb — éppen nincs kizárva annakhetősége sem, hogy a második fázisát lépett keleti bonyodalomból végre s a rettegett európai háború fog kifjledni. Igaz ugyan, hogy kül- és belsül lapok egyre biztatnak egyrészt az úgynevezett északi hatalmak, a „három császár“ egyetértésének fönnállásával a jöl eshetőségeire is, másrészt hirdetik, hog az angol kormány határozott semlegességre kötelezte magát az orosznak, az nem képzelhető anélkül, hogy viszon ez is hasonlóra ne kötötte volna le magát, s hogy egyátalán a nagyhatalmad egyelőre a be nem avatkozás elvét szigorúan követendik. De meddig terjed el az „egyelőre“, s miként fog a diplomatiai akció megindulni akkor, ha majd az egyik vagy a másik fél a csatatérés, döntő ütközetet veszít ? S ki bíznék abban, hogy a hatalmak közt a látszólagos (mert ilyennek tartjuk) egyetértés akkor sem fog megbomlani, midőn látjuk, hogy egyfelől Anglia lázasan folytatja hadi készülődéseit tengeren úgy mint szárazon, s másfelől Oroszország hasonlót tesz, s bukaresti tudósítások szerint Belgrád mellett föltűnő sietséggel csapatokat von össze, s úgy látszik, e ponton tetemes orosz hadsereget akar fölállítani ? Mint látjuk tehát, a legvészterhesebb eshetőségek küszöbén állunk, amikkel szemben az osztrák-magyar birodalomnak, de különösen Magyarországnak már ma a f előrelátóhoz van szüksége, hogy semmi meglepetés ne érhesse s a legkomolyabb esemény is készen találja. Ily helyzetben aláírjuk egyik nagy politikai lapunk szavait, hogy : aki ma államférfiúl tisztet visel Magyarországon, az számoljon a helyzettel, s hogy „államférfin, ki az ügyek élén áll, — nevezzük néven őket: Andrássy és Tisza — bírjon tudatával annak, hogy ha sikeres támogatást akar a nemzettől, igaz nemzeti politikát kell követnie. A nemzet összes erejét fölajánlja nekik, ha politikai magaviseletük bizalmat ébreszt. . . . Hideg számító ész vezesse parancsaikat, — a nemzet engedelmeskedni akar, de föllépésükben ne hiányozzék a nemzeti öntudat, nehogy elcsüggedjünk“.„ Mindez nagyon jól van mondva, de ezzel még nincs minden megmondva, amit a komoly helyzet itt benn követel. Ha megvárjuk — és joggal megvárjuk, — hogy kormányunk a fenyegető rész küszöbén s annak netáni beállta esetére valódi nemzeti politikával és a magyart jellemző bátorsággal föl tudja használni a nemzet erejét, s ha belátjuk a szükségét annak, hogy viszont a nemzetnek is szükség esetén egész erejét a latba kell vetnie, akkor megkövetelhetjük s kell követelnünk azt is, hogy némuljon el végre az a szilaj lárma, az a féktelen agitáció, amely — Budapestről, Debrecenből, Aradról, stb. kiindulva — hónapok óta sajtóban és piaci gyülekezetekben a kormány hitelét és tekintélyét aláásni, az iránta való bizalmat megingatni s a nemzeti egyetértést szétdúlni törekszik! Mert szégyennel és fájdalommal tapasztaljuk, hogy vannak magyar emberek, — mondjuk, vadmagyarok — kik, a szenvedély bőszült lángjától megvakítva , még ma sem látják be , hogy a hazát fenyegető vész küszöbén nincs helye az egymás elleni torzsalkodásnak, ellenben nagyon is szükségünk van arra, hogy hazánk, közös édesanyánk szeretetében egyesüljünk, hogy, ha netán eljő a végzetes óra, vállvetett erővel nézhessünk a vész szemébe. A mi nézetünk tehát az, hogy aki még most sem tud magától észre térni, azt észre kell téríteni. Ma még csak az omladina megfékezését követeljük a kormánytól, de már erre semm elegendők meglevő törvényeink, melyek a kellő hatalmat nem adják kormányunk és bíráink kezébe. Rendkívüli eszközök kellenek tehát. De ezt csak a törvényhozás adhatja meg azzal, ha a rendkívüli eszközök igénybevételére a kormányt följogosítja. Ezért rebesgetik az országgyűlés közeli összehívásának eshetőségét. Mi is kívánatosnak tartjuk ezt. Mert ha azt akarjuk, sőt követeljük, hogy a kormány a válságos időben jól őrködjék a haza érdekei fölött, akkor meg kell adnunk neki a kellő hatalmat, amelylyel utólagos felelősség mellett ugyan, de föltétlenül élhessen. És ha csakugyan úgy alakulnának az események, hogy" a monarchia és hazánk létérdekeit fenyegetnék, amitől isten őrizzen, de ami már ma is a valószínűségek sorába tartozik , akkor éljen a kormány hatalmával, de nemcsak az omladinabeli izgatók ellen, hanem mindazok ellen, kik e hazafiai közt az egyenetlenséget szítani s a vezénylő hatalom tekintélyét, erejét gyöngiteni merészük. . Aki őrjöng, a Lipótmezőre vele, s a kínok „nál,, c.i.o* reá ! Mindennek van határa, s ma olyan időket élünk, midőn a hazafinak első és utolsó argumentuma: Salus reipublicae suprema lex esto! Előfizetési föltételek. Szegeden házhozhordással és vidékre postán: Egész évre 10 frt, félévre 5 frt, negyedévre 2 frt 50 kr. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve : egész évre 9 frt, félévre 4 frt 50 kr, negyedévre 2 frt 25 kr. Az előfizetési pénzek beküldésére ajánljuk a postautalványok igénybevételét, mint a pénzküldés legkényelmesebb és legolcsóbb módját. A kiadóhivatal, Szeged, június 29. A küszöbön álló szláv-török háború folytán a hazai közvélemény öszszes orgánumai a legkomolyabb színben látják a helyzetet s egyértelműleg vallják, hogy a véres fajharc legelső sorban és legközvetlenebbül hazánkat fenyegeti Hazai ügyek, Szeged, június 28. A „Nemzeti Hírlap“ hitelt érdemlő forrásból azon fontos hírt közli , mely szerint minden intézkedés meg van téve arra nézve, hogy a képviselőház rendkívüli ülésszakra haladéktalanul összehívható legyen. Ghyczy elnök Budapesten marad s a szolgaszemélyzetnek kiadta a parancsot, hogy tíz nap múlva mindenki helyén legyen. Az országgyűlés esetleges közeli összehivatásának nevezett lap szerint most még alig lehet más célja , mint az , hogy a törvényhozás adja meg a kormánynak a felhatalmazást a szükségessé válandó rendkívüli eszközök alkalmazására. Ilyen lenne szerinte — amit elkerülhetlenül szükségesnek tart — az , hogy a délvidéken a közigazgatás vetessék ki az omladina híveinek kezéből. Az omladina ellen egyébiránt a kormány közegei most már kezdenek azon erélylyel föllépni , ami rég kívánatos volt. Mint a „P. N.“ értesül, Kozma állami főügyész és Löw ügyészi helyettes e hó 27-én a déli vidékekre utaztak, folytatandók a nyomozásokat, amikre az eddig megtalált irományok bő anyagot nyújtanak. N. Kikindán, a „Hon“-nak egy távirati tudósítása szerint, már több elfogatás is történt s ezek nagy izgalmat keltettek , sőt a túlzók körében zavarok is fordultak elő. A Szegedről berukkolt két század katona nyilván elvette a kedveket a további hencegéstől. — N. Becskereken is alighanem történt vagy akart történni valami, mert oda meg Temesvárról kértek katonaságot. Zágrábbó 1 f. hó 27-től azt sürgönyözik, hogy Pejagics ex-archimadritát, akit ötvenedmagával egy káplár 3 közlegényével a határvidéken elfogott (1. „Vegyes“ rovatunkat), Zágrábba vitték, ahol látogatásokat is tesznek . Debrecen város intelligens - 1 - 1 - - nem nézhetvén tovább ,érelemmel a szélsőbal piaci hősei által űzött gyalázatos üzelmeket, végre elhatározta magát, komolyan síkra szállni ellenök s a következő nyomtatott proklamációt bocsátotta ki Debrecen város polgáraihoz : Polgártársak! Mindenütt, hol az emberiség kisebb-nagyobb társadalmat alakítva államokban tömörült, azt tapasztaljuk, hogy községeket és országokat mindenütt a hidegen fontoló ész, nem pedig a szenvedélyektől megvakított indulat kormányozott és kormányoz. Mi is lenne a községekből, az országokból, ha azokat nem a megfontoló ész, hanem a vakon rohanó szenvedély kormányozná?! Semmi egyéb, mint rendezetlen embercsoport, melynek kebelében nem lenne sem személy-, sem vagyonbátorság, sőt nem lenne szabadság sem; mert ily állapotban utoljára is egynek erős keze ragadná meg a hatalmat s az a többiek szabadságát megsemmisítené. Századok repültek el Debrecen város gyakran vészfelhőkkel megterhelt ege fölött. Hála a gondviselésnek, történelme ily rendkívüli állapotot nem mutathat föl. Eljött századokkal ezelőtt ide őseinkre a tatár; eljöttek a török hadak, hogy városunkkal barbár fegyvereik súlyát éreztessék. Pusztító fegyvereik éle vérnyomokat és füstölgő romokat hagyott maga után, de őseink egyetértése és józan esze fönn tudta tartani városunkat e veszélyek közepette, hősies bátorságuk pedig elvégre is utat mutatott a betolakodóknak. Az általuk okozott károkat kiheverték s munkásság utján ismét vagyonosokká lettek, mert e városnak minden időben voltak értelmes vezetői, elöljárói, kikre a nép hallgatott és tanácsaikat követte. Nemcsak őseink szenvedtek; szenvedtünk mi is önvédelmi harcunkban a legközelebbi múltban s az arra következett önkényhatalmú kormány alatt. E nehéz időbeli, midőn alig hallottunk egyebet, mint vértanúink halálhörgését s a jó hazafiak rablánca csörgését. Debrecen város lakói egyetértők voltak, együtt tűrtek szenvedéseikben s értelmes vezetőik tanácsára megadták magukat a sorsnak, úgy intézvén dolgaikat , hogy az önkényhatalom minél kevesebb anyagi és erkölcsi károkat okozzon városunkban. Együtt örültünk 1861-ben , midőn az önkényhatalom vaskarja Olaszország virányin megtöretvén , országgyűlésünk összehivatott. Ezen országgyűlésre elküldtük képviselőinket, köztük az ifjú Tisza Kálmánt, ki az egyházi önkormányzatot is megsemmisíteni törekvő önkényhatalom ellen férfias bátorsággal küzdött, nála, de csak a főkapitány jelenlétében. E sürgöny szerint valószínű , hogy ezt a pincéből előrántott hős fölkelővezért Jászberénybe internálják. — No, Jászberénynek ugyan kijut ebből a jófajtából, már van egy fiatal muszka ágense , most kap hozzá egy vén magyarevő rác papot, ha ugyan vén. Hanem a derék jászberényieket ez aligha fogja megvigasztalni a megyeszékhely elvételéért. ) # Ebbe a szép koszorúba fonjuk a következő muszka mákvirágot is. Az orosz sajtó már kezdi lázítani az osztrák-magyar monarchia szláv népeit. A szentpétervári „Neue Zeit“ legújabb száma ezeket írja: „Az osztrák szlávok lényegileg — bár látszólag tűrhetőbb formákban — teljesen hasonlítanak a török rájákhoz. Az igazság legegyszerűbb követeléseit is lábbal tapodják a németek és a magyarok. A hadseregben, hajóhadban , bíróságoknál, kereskedés és iparban visszaszorítják a szlávokat. Csakis az a sorsuk, hogy fizetik az adót a német-magyar dicsőség fönntartására. De most a szlávok készülnek valamire és az ausztriai szlávok is várhatnak valamit. Úgy látszik, derül a szlávok szabadságának hajnala. A pártok egyesüljenek és halaszszák viszályaik kiegyenlítését alkalmasabb időkre. A „Zasztava“ fölhívását, hogy a törökök ellenében nyújtassék a testvéreknek segély , úgy kell érteni , hogy most harcolni kell mindazok ellen, kik a szlávok fejlődésének ellenszegülnek, tehát a németek és a magyarok e 11en is.“* És ez a lap — jegyzi meg a „Hon“ — szabadon jár be az osztrák-magyar monarchiába s igéit Prágától Újvidékig szentirásként imádkozzék le, mert az kifejezése a „nemhivatalos Oroszország“ közvéleményének.