Szegedi Híradó, 1876. január-június (18. évfolyam, 1-78. szám)

1876-02-04 / 15. szám

monarchia jelen alapját, s Ausztriára úgy mint Magyarországra nézve a béke és jóllét új kor­­szakát jelezte. Deák túlélte e nevezetes tény befejezését annyi ideig , hogy tanúja lehetett műve megszilárdulásának ; az a tudat , hogy mily szolgálatokat tett hazájának, bizonyosan megédesítette a nagy hazafi végperceit.“ A vidékről. (Cáfolat.) Dorosma, jan. 31. Az „audiatur et altera pars“ elvénél és t. szerkesztő ur ismert lovagiasságánál fogva re­mény­em, hogy jelen sorok helyet találandnak becses lapjában. Egy állítólag községi pótadót fizető szüle a miatt emel panaszt b. lapjában, hogy Dorosma város tanácsa roszul alkalmazott takarékosságból repceszalmával sütteti az iskolákat és hogy e miatt 8° hideg-meleg mellett a gyermekeknek és a tanítóknak megbetegedniök kell. Nem tudom, ama szülő hol olvasta a repce­szalmának azt az elemzési táblázatát, amelyből igazoltatnék, hogy annak melegítő értéke úgy állana a búzaszalmáéhoz, mint­­ a 3-hoz; de nem is tudhatom, mert nem vagyok szakember, hanem egyszerű dorosmai tanácsnok. Annyit azonban mégis tudok, és ezt belátandja minden józan ember, hogy ha a tüzelő mennyisége ele­gendő, a repceszalmával is be lehet fűteni, miről az igen tisztelt szülő meggyőződhetett volna, ha Sziger József igazgató-tanító úr lakására megy, ahol oly nagy a melegség, hogy az orvos annak betegeskedő nejét kevesebb fűtésre ii­tette. Fűtőanyag tudtommal elég van, ha tehát az iskola mégis hideg , úgy tessék a nyilvános­ság helyett a nevezett ig.-tanító úrhoz folya­modni, aki bizonyára segítend a bajon. A gyanús „szülő“, aki azt is tudja, hogy a tanítótestület az „illető helyen már többször sür­getett orvoslást“, tévedésben méltóztatik lenni, vagy a közönséget szándékozik tévútra vezetni; mert ha a tanácsnál, nem többször, de csak egy­szer is, emeltetett volna e miatt panasz, csekély­ségem is tudná; minthogy pedig ilyenről még utánjárással sem szerezhettem tudomást, kényte­len vagyok az egész közleményt szándékosan elferdítettnek és utóbbi részét egyenesen rága­lomnak nyilvánítani. Ha van a „szülő“-nek panasza, rukkoljon ki vele, de ne becsmérelje épen a tanácsot, a­mely háromnegyed részben intelligens emberek­ből áll s amely különös törekvése tárgyává tette a tanítók és iskolák helyzetének javítását. Hogy ez a tanács még­sem fut, hanem csak csiga­módra halad, az nem fogja megbotránykoztatni azt, ki a talajt ismeri, melyre pályája építve van. Egy tanácsnok. Távirat Dudopcaliffi. ■ Budapest, febr. 3. (Föladatott d. u. 4 óra 40 perckor.) Szeged város részvétiratai tegnap Grbiczynek, ko­szorúi az akadémiánál átadattak. A t. hatóság koszorúja a több száz között egyike a kiválóknak. A nép kora reg­geltől tengeráradatként hullámzik. A te­metés alatt minden bolt zárva. Az óriási gyászmenet délben indult meg az Aka­démia elől s 3 órára ért a temetőbe. Az utcákon a rendet három ezred katona tar­totta fönn. Király ő fölségét Mendel képviselte. Jelen volt József főherceg, A­n­d­r­á­s y , sat. Helybeli újdonságok. Még a haza nagy halottját siratjuk, midőn szivünkben a gyásznak, szemünkben a könynek uj forrása támad ! A haza gyásza mellett, amelyben milliókkal osztozunk, házi g­y­á­s­z is ért bennünket ; s bár ez csak a mienk s rajtunk kívül keveseké, de ama mellett helyet kér ez is, amint helyet foglalt szivünkben az általa okozott külön fáj­dalom, amely kifejező hangot keres. Dr. Kleinmann Upot, a „Szegedi Híradó“ főmunkatársa, tegnap, folyó hó 3-án, d. e. 11 órakor hosszú szenvedés után el­hunyt! Hetedfél éve, hogy boldogult barátunk első közleménye e lapokban megjelent, s ez időtől fogva ő volt e lapnak mellettünk leghivebb ba­rátja, legbuzgóbb belmunkatársa és legerő­sebb szellemi támasza. Nem tudjuk, a fájdalom nagyobb-e keb­lünkben, melylyel a legönzetlenebb barátot, a legtisztább szivü, legnemesebb lelkű emberek egyikét siratjuk, vagy az őszinteség, melylyel ez elismerő vallomást teszszük, hogy emlékének kö­­telességszerűleg adózzunk, s amelylyel kimond­juk, hogy lapunkat az ő halálával súlyos vesz­teség érte. De a mi veszteségünk eltörpül a boldogta­lannak szegény családja mellett, amelynek öröme, reménye, büszkesége, mindene volt. E szűk keret nem elég arra, hogy ritka erényeinek, miket csak kevesen ismertek, ke­gyeletünkkel méltókép adózzunk; meg fogjuk ez adót hozni később úgy, amint igaz érzel­münk sugalla. Itt csak annyit említünk meg, hogy Kleinmann Lipót tudományos képzettsé­gére nézve oly magaslaton állott, amilyenre az ő korában csak ritka ember jut; hogy nálánál lelkesebb magyart és hazafit nem ismertünk; hogy mint polgár és ember mintaképül szolgál­­hatandott a mai erényekben laza korban, s vé­gül, hogy hozzá fogható­anfeláldozó fiút nem is­mertünk. Halála szép volt, mint élete. Erős lelke az utolsó pillanatig ébren volt s arkain a szeretet szavaival halt meg. — Kevés embert ismertünk, a­kiben a kötelességérzet oly erős lett volna, mint benne. Ez magasztossá téve halálát. Valóban úgy halt meg, mint a hős a csatame­zőn, karddal kezében. Az ő kardja atoll volt, amelyet nem szűnt meg forgatni, amig kezét emelni bírta, hogy elvállalt kötelességé­nek eleget tegyen. Vasárnapi ciceró-cikkünk: „A miniszterelnök válasza“, még az ő tollából folyt, s ime, ma már halott. Ezt még pénteken irta. Szombaton már nem bírta meg­­irni az országgyűlési tudósítást s ez haláláig gyötörte. A hős addig küzd, mig kardját emelni bírja , ő addig irt, mig a tollat bírta, és csak akkor szűnt meg, midőn a nemes fegyver kihul­lott kezéből. Csak 35 évet élt. Legszebb férfikorában ragadta el a halál, a zord halál, mely vele egy hasznos és reményteljes életet visz a sírba. Három­ korona-utcai lakásából ma délután 1/­ 3 órakor kisérjük a nemes lélek kihűlt porait az örök nyugalom helyére. Legyen neki könnyű a föld s legyen pihe­nése édes annak, kinek az élet oly sok szen­vedést és oly kevés örömet nyújtott! Áldás és béke vele !­­* A Deák- emlékszoborra, amely bizonyára meglesz, első gondolt a hű Fiume vá­rosa és talán a második Szegeden K­é­r­y Já­nos úr és neje, akik együtt t­í­z forintot küld­tek be hozzánk a Deák Ferencnek emelendő emlékszoborra. Azt hiszszük, nem sokáig kell várnunk, midőn ez összeget illetékes kezekbe szolgáltathatjuk. — A helybeli zsinagógában Deák Ferenc emlékére jövő vasárnap, február 6-ikán d. u. 3 és fél órakor gyászisteni tisztelet tartotik.­­ A „Hegykoszorú“ és a húsvéti hangverseny. Hölgy­koszorú cím alatt köze­lebb egy leány­ egylet alakult városunkban, a­mely azon szép feladatot tűzte maga elé, hogy húsvét másnapján saját erejéből egy nagyobb­­szabású hangversenyt rendezzen a J­ugonics­­szobor javára. A kezdeményezők első meg­állapodása az volt, hogy mintegy 40 hölgy ke­ressék föl a hangversenyben való föllépésre, to­vábbá, hogy városunk összes fiatal hölgyei, mint pártoló tagok, vonassanak az egylet körébe és pedig bizonyos csekély dijak mellett, amelyek­ből begyülendő összeg az előleges költségek fö­­dözésére lesz fordítandó, hogy igy a tiszta jöve­delem majd minél nagyobb legyen. A szép eszme kedvező talajra talált, a­mint azt az egy­letnek már megnyert tagok nagy száma mutatja. A kezdeményező hölgyek, amint a részvét biz­tosítani ígérte a sikert, a Dugonics-szoborbizott­­sághoz folyamodtak azon kéréssel, hogy ez az általa ugyancsak húsvétra rendezni elhatározott hangversenyéről mondana le és engedné át nekik annak rendezését. A bizottság szívesen hajolt kérésekre s néhány tagját kiküldé, hogy velők értekezésbe bocsátkozzanak, a mi azóta már megtörtént s a vállalat most már a legjobb fo­lyamatban van. A programm megállapítása fö­lött tegnapelőtt folyt a tanácskozás, hogy minő eredménynyel, még nem tudjuk; annyit azon­ban már tudunk, hogy a többi közt lesz egy impozáns női énekkar, egy 16 kezes darab zon­gorán, sat. Az énekpróbák Róth Endre úr ve­zetése alatt már­is megkezdettek. A „koszorú“ eddigi tagjainak névsorát jövő számunkban ho­­zandjuk. — Az olvasó-egylet harmadik fölolvasási estélye jövő pénteken, f. hó 11-én fog megtartatni. Morvát Sándor fő­­gymnáziumi tanár úr fog fölolvasni ily című ér­tekezést : „Van-e létalapja az egyete­mes nyelvnek? Mind a fölolvasás érdekes tárgyánál, mind a fölolvasó átalánosan tisztelt egyéniségénél fogva — ki még a Petőfi-ünnepély alkalmával tartott szép felolvasása óta élénk emlékezetében van közönségünknek — van okunk hinni, hogy ezen estély is minden tekintetben meg fog felelni várakozásunknak. — Az „Alsóvárosi társalgó-egylet“ bor- és szesztermék-kiállítása múlt szerdán, e hó 2-án nyittatott meg s mint már jeleztük, tartani fog bezárólag e hó 6-ig. A megnyitás Fodor Imre egyi. elnök alkalmi beszédével vette kez­detét, melyet Király F. nagy érdeklődéssel hallgatott fölolvasása „Szeged bor- és szesz­­termeléséről“ követett. A kiállításon mint­egy száz bor- és szesztermék lett bemutatva, s elmondhatjuk, hogy annak megtekintése nem­csak szakértők­ és érdekeltek, hanem bárki ré­széről is a legnagyobb élvezettel történhetik. A kiállítás ünnepélyes bezárása és a szombaton d. n. tartandó bírálat kihirdetése és a kitűzött ju­talmak kiosztása vasárnap este 6 órakor fog történni. — A „Szeged bor- és szesztermelésé­ről“ szóló érdekes felolvasást lapunk vasárnapi számában fogjuk közölni. — Az iskolaszék végre is gondosko­dott, hogy a Sobai-féle házban elhelyezett elemi leányiskolák nyomorult állapotán segítve legyen. E helyen két tanteremből készitenek egyet, igy legalább el lesz érve azon cél, hogy az eddig összezsúfolt leánykák tágasabb helyiségben lesz­­ek. Egy osztály bérelt házban fog elhelyeztetni. — A belvárosi főiskoláknál ismét foganatba vé­tetett az úgynevezett „s­z­é t­s z­ó r a t­á­s.“ Egy osztály ismét áthelyeztetik a tiszaparti Schäffer­­sde házba, ami magában véve elég hiba, még­pedig kétszeres okból; először , mert az épület közvetlen a tiszaparton van, tehát a tanulókra nézve szerfölött veszedelmes; másodszor, mert az iskolaépület a sörházi kaszárnya mellett van, alól az örökös dobolás és trombitálás naphosz­­szat tartván, az előadásokat rendkívül gátolja, sőt sokszor negyedórára is megakasztja. Hát morális tekintetben mit szóljunk e helyről! ? Az iskolák összecsoportosítására nézve ajánljuk a hatóságnak, hogy mielőbb új és alkalmas is­­kola építéséről gondoskodjék a belv. elemi isk. számára.­­ „Kósza Jutka, az akasztott ár­váj­a.“ Ez a címe Lukácsy Sándor leg­újabb népszínművének, a­mely legelőször hol­nap fogja nálunk a színpadi siker próbáját ki­áltani , szerzőjének j­u­t­al­o­mj­á­t­ékár­a. Szerzőnek „A pók“ c. népszínművében már a kompozíció és jellemfestés figyelemre méltó jelei mutatkoztak, óhajtjuk, hogy azokat itt fejlődés­ben találjuk. Fölhívjuk a holnapi előadásra kö­zönségünk figyelmét. — Halálozás. A P. N.-ban olvassuk nem csekély meglepetéssel, hogy H­o­ó­s Ferenc ügyvéd, 1848—9-iki honvédszázados és volt orsz. képviselő, még jan. 9-én Martonoson el­hunyt. A hold, szép képzettségű férfiú volt s a politikai mozgalmakban tevékeny részt vett; az utóbbi években többször fölkereste lapunkat is tartalmas politikai cikkeivel. Béke hamvaira! — Tan­ügy. A „ Békés-csongrád megyei tanító egyesület“ helybeli tagjai legközelebb is­mét két szakosztályt alakítottak meg. A egyik a nyelvészeti és történelmi szakosztály, melynek elnökévé egyhangúlag ismét Nagy János polg­ásk. igazgató, jegyzőjévé pedig Kamocsay Imre választatott meg. E szakosztály megalakulása alkalmával egyidejűleg értekezletet is tartott, melynek tárgya a mondat fő- és mellékrészei­nek okadatáltan és helyes irányban való meg­állapítása volt. Ezúttal V­a­s­s Mátyás szakosz­tályi tag bejelentette, hogy a jövő szakértekez­­leten gyakorlati előadást fog tartani tanítványa­ival s a jelzőket fogja megismertetni. Aján­lata közhelyesléssel elfogadtatott. — A másik szakosztály, mely megalakult, a természet- és mennyiségtani ; ennek elnöke V­é­s­z­i­c­s Lajos, jegyzője pedig Ferenczi István lett. A tanító­egyesületnek van tehát ez időszerint helyben három megalakult szakosztálya, u. m. 1. a ne­velési és művészeti, 2. a nyelvészeti és törté­nelmi, 3. a természet- és mennyiségtani, mely szakosztályok fölváltva havonként egész buzga­lommal tartják meg nyilvános szakértekezletei­ket; o Hxun­kállxolnak­ ex tanügy omolyaón . A szegedi iparos ifjak egyleté­nek múlt számunkban hozott közgyűlési tudó­sításában a tisztviselők névsorából tévedésből ki­maradt a pénztárnok neve, amely tisztségre is­mét Maróczy József lett megválasztva. — Pótlólag azt is megemlítjük, hogy az iparos-ifjak egylete e közgyűlésen jegyzőkönyvileg fejezte ki fájdalmát a haza bölcsének elhunyta fölött.­­ A helybeli első izr. bet­eg­­­ápoló-egylet jan. hó 23-án tartotta ez évi rendes közgyűlését, tagjainak élénk részvéte mellett. Elnöknek nagy szótöbbséggel Eisler Fülöp választatott, kiben a közbizalom már másodizben összpontosult; alelnök lett: Neu­bauer József, egyleti orvos dr. A 11 w e­r Ár­min. Ezen egylet már 16 év óta működik, mely idő alatt számos nyomorba esett embertársát látta el a szükséges gyógyszerekkel, azonkívül pedig pénzbeli segélylyel is. — Dorosmán Deák Ferenc dicső­ült nagy hazánkfiáért az engesztelő gyász­mise kedden tartatott meg. — Kiadóhivatalunk figyelmezteti a t. c. közönséget, hogy Rádóczy József, e lapok volt kihordója, ez állásáról már régebben elbocsáttatott és a lap részére semmine­mű pénzek fölvételére többé jogosítva nincs. —­ A „M­agyarország és a Nagy­világ“ 5-ik száma megjelent a következő tar­talommal : Megváltó nélkül. Elbeszélés. (Boros­tyáni Nándor.) Folytatás. — Aláz’ szolgája. . . . (Költ. Szabó Endre.) — Cigány temetése az er­délyi havasok között. (Képpel.) — A festő mű­helyében. (Képpel.) — A biró színe előtt. (Kép­pel.) — A hiéna. (Képpel.) — Az uj Bellaria Bécsben. (Képpel.)­­- Az orvosi tudomány első kezdetei. (Vége.) — Kirándulás Bécsbe. (Porzó.) — A sárga álarcos. Elbeszélés. (Wilkie Collins.) Folytatás. — Különfélék. — Sakkfelad­vány. — Szóralány. — Szerkesztői üzenetek. Előfizetési díj : negyedévre 2 frt 50 kr, félévre 5 frt, egész évre 10 frt. — Dr. Kleinmann Lipót, nevelőinté­zetem kitűnő képzettségű hold. tanára elhunyta alkalmából, az idő rövidsége miatt ez után tisz­telettel tudatom intézetem összes tanárkarával, hogy a boldogult temetése ma délután fél há­rom órakor leend a belvárosi háromkorona­ ut­­cai lakásából. Szeged, 1876. január 4. Zerkovitz-Prinz Janka, nevelőintézet-tulaj­donos. — Értesítés. Aluljegyzett bizottság tisz­telettel tudósítja mindazokat, kik az olvasó-egy­let által rendezni szándékolt álarcos bálra páholyjegyeket váltottak, — hogy jegyeik ára az egyleti szolga által házukhoz visszaküldetik. Szeged, 1876. febr. 1. A r­e­n­dez­ő - b­iz­o­tt­sá­g. Meghívás. A „Tanügyi k­ö­r“-ben (özv. Csorvai Já­nosné háza, volt Lloyd-helyiség) folyó év és hó 5-én (szombaton) délutáni 5 órakor Bauer Si­mon főreáltanodai tanár „A tankönyv el­mél­eté“-ről fölolvasást tart, melyre a kör t. c. rendes és pártoló tagjait tisztelettel meghívja Szegeden, 1876. február 3. az el­nö­k­s­ég, Fölhívás. Alólirott egész tisztelettel kéri mindazon t. zeneszerző urakat, kik az általa munkában levő magyar zenészeti lexikonban­ helyt foglalni akarnak s magyar születésűek , hogy életrajzukat munkáik címeivel együtt legkésőbb ez év május hó végéig beküldeni szíveskedjenek. Budapest, 1876. febr. 1. Ságh József, IV. ker. Lipót­ utca 22. V­egyes. * Egy kártyavető jóslata. Egy­szer, nagyon régen, midőn Deák Ferenc élettel­jes fiatal ember volt, egy szabadban töltött mu­latság alkalmával megyei tiszttársainak egy ci­gány kártyát vetett ; a boldogult Deákra is rá­­j­­ött a sor, bár nem örömmel adta rá magát, hogy meghallgassa a barna jóst. Ez azt jóslá neki, hogy nagy ember lesz belőle, de azért nem fog­­­ágyban meghalni. A jóslat valóban tel­jesült : Deák Ferenc nagy ember lett s nem ágy­ban, hanem karos­székben halt meg. * K e h i d á n, Deák Ferenc volt ősi birto­kán, az intelligencia elhatározta, hogy a kastély­ban egy művész által Deáknak reliefképét állít­tatják föl, alája egy márványtáblát helyeznek, melybe e szavak vésetnek : „Deák Fer­en­c lakóháza.“ A kastély tulajdonosa, Baranyi úr, födezi a költségeket. A leleplezés nagy ün­­nepélylyel fog végbemenni. * Kik haltak meg január 28-án 1­814-ben Nagy Károly, 1547-ben VIII. Henrik, Anglia királya, 1805-ben Csokonai Vitéz Mihály, 1876-ban Deák Ferenc. i * Deák Ferenc arcképei érde­kében. Minthogy dicsőült nagy hazánkfia „Deák Ferenc” arcképeinek elárusítására a fő­városi árvaházak javára csak a főváros van,jo­gosítva, és csakis azon képek tekinthetők ere­detieknek, melyek a főváros bélyegével el van­nak látva, s igy minden egyéb a bélyeget nél­külöző, nem eredeti kép elárusitása az árvahá­zak kárára történnék ; ennélfogva fölhivatik és figyelmeztetik mindenki, a ki felejthetlen nagy hazánkfia eredeti és­ egyedüli hű arcképét kí­vánja megszerezni, hogy a jótékony cél tekin­tetéből az arcképek előlapján látható fővárosi bélyegre figyelemmel legyen. * Egy vidéki Uctatius. Egy szászókai beregmegyei parasztember, a zsidók iránti gyű­löletből,­ nem rég következő tettre határozta el magát. Kiszolgált tüzér lévén, sziklai nyárfából egy ágyút készített, azt megvasalta s még leb­­bentyüvel is ellátta. Mikor azután a zsidók egy szombaton imádkozni összegyűltek, a paraszt erősen megtöltött ágyúját az ablakon keresztül közéjük irányzó, de a vasdarabokkal, szegekkel s más primitiv ágyutöltelékkel saturált ágyú az elsütéskor egészen más irányt vett s ekként semmi élő­lényben kárt nem okozott. Jelenleg Actatius kollegája ágyústól együtt, a beregszászi törvényszék börtönében gondoskodik az ágyuké­­szités nehéz mesterségéről. * Egy hős kutya. Münchenben köze­­lebb különös hőst temettek el teljes katonai pompával. A híres Milo volt ez, melynek a kutyák története nem egykönnyen mutathat föl párját. Ez a kutya, mely három hadjáratban tényleges részt vett, 1864-ben kezdte hadipá­lyáját, midőn a westphaliai 15. gyalogezred sorai közt ment először háborúba. Részt vett az 1866. évi hadjáratban is, midőn Kissingennél súlyosan megsebesült; az 1870—71. évi hadjáratból sem maradt el, jóllehet nagyon beteges volt. Három hadjárat becsületjelvényeivel földiszitve foglalta el szokottt helyét a porosz-frrancia háború al­kalmával is, az előőrsöknél, melyeknél ébersé­gével sok hasznot tett. Hadipályáját azonban a napokban megszakította a halál. Századának egy osztálya kísérte ki és sírja fölött távlö­­vést tett. * Ismét nagy vasúti szerencsét­lenség történt Amerikában Huntingdonnál.­­ Két vonat ütközött össze, mi iszonyú rombolást okozott. Az összeütközés utáni jelenet iszonya­tos volt. Halottak és sebesültek halommal fe­küdtek a kocsik romjai alatt. Csodálatos azon­ban, hogy oly utas is volt elég, ki legcsekélyebb sérülést sem szenvedett oly kocsiban, melyben a többi mind összezúzatott. Egy kocsi szögletében egy embert plaidjébe burkolva, mély álomban találtak; vele szemben egy másik utas aludt, de ez már az örök álmot aludta. Egy harma­dik kocsiban egy fiatal embert találtak, ki egy elalélt nőt igy­ekezett magához téríteni. E nő meghalt, mondá a vasúti orvos. Nem, nem ! Ne mondja azt, orvos, hisz nővérem ő! Egy női­ kocsiban az asszonyokat mind halva találták, s az egyik ölében egy halott pincset. A halottak száma, amint eddig megállapíthatták, 14, a­ ne­héz sebesülteké 30. Az összeütközést az idézte elő, hogy a vonatvezetők az iszonyú hózivatar­ban a jelző lámpásokat nem láthatták. Érték- és váltó-árfolyam. Bécs, 1876. február 3-án. 5°/0 metalliques 68.70 5°/0 nem. kölcsön 73.75 1860-iki államk. 111.15 Bankrészvények 8.79 Hitelrészvények 189. London 114.40 Ezüst 104.— Cs. kir arany 5.391/2 Napoleon Ádor 9.18V 100 márka 56.70

Next