Szegedi Híradó, 1877. július-december (19. évfolyam, 78-155. szám)
1877-10-19 / 125. szám
Tizenkilencedik évfolyam. 1877. 125-ik szám Péntek, október 19-én. Megjelen: Vasárnap, verdán és péntaksn raggal. Előfizetési föltételek: Sttidin hizhoihordival dividdkrs postán. Égés* érte 10 frt. Félévre . Sí írt. Évnegyedre 2 frt Cí0 kr. Helyben a kiadóhivataltól elvitetve Égési évre 9 frt. Félévre 1 frt 50 kr. Évnegyedre 2 frt 25 kr. POLITIKAI ás VEGYESTARTALMU LAP. Szerkesztőségi iroda: hol a lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni, az udvarban balra. Klauzál-tér 209. sz. a. Egyes szám ára S Irr. Hirdetitek dijai: A héthasábos petitsor vagy annak türéért egyszeri hirdetésnél 6 kr. kétszerinél f1 kr. többszörinél 4 kr, és minden beiktatásnál 30 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékai kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyílttériben a négy hasábos petitsor iktatási dija Ifi kr. Hirdetések fölvétetnek: Szegeden a kiadóhivatalban , valamint Pesten, Bécsben és Európa nevezetes városaiban létező valamennyi hirdetési irodában. Kiadóhivatal: Burger Zsigmond Özvegye könyv- és kőnyomdája, papír- és irószerkereskedése, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. Az alsó-tiszai városok érdekében. ii. Ezúttal kitűzött célunk eléréséhez nem használunk kerülőutat, sőt egyenesen feléje tartunk, midőn egyúttal Garzó urnak egy másik, igen lényeges nyilatkozatára reflektálunk, amely már egyenesen e lapok ellen intézett szemrehányást képez. „És ha elgondolom, hogy a „Szeg. Hir.“ a veszedelem első jelentkezésétől fogva mily keményen és gyakran megtámadta, kárhoztatta, vádolta és elítélte a tiszaszabályozás miatt a szakértőket, a kormányt, egyeseket és társulatokat, állítván, de nem bizonyítván, legalább nem másokat meggyőzőleg bizonyítván, hogy ez a szabályozás nemcsak kivitelében hibás, hanem alapjában és egész rendszerében rész, amely helyett más, új alapon kell egészen újat kezdeni, bármibe kerüljön is (állami költségen ?), — ha ezt elgondolom, önkéntelenül arra a gondolatra kell jönnöm, hogy a „Szeg. Hir.“ és a szegedi köztörvényható bizottság némely tagja tulajdonképen készen is van a maga nézetével és meggyőződésével, csakhogy nem bírja vagy nem akarja azt úgy indokolni és formulázni, hogy azt a Szegeden kívüli érdeklettek is magukévá tegyék, sat.“ így olvas a fejünkre Garzó úr, a miből következik s a mit cikke további folyamában nyíltan is kimond, hogy ő a tiszaszabályozási rendszert, a mely alapjában véve nem egyéb, mint a víznek két part közé egy szűk mederbe való erőszakolása s a mely máris annyi nyomort árasztott reánk, hogy, mondjuk, ezt a rendszert ő éppen nem találja hibásnak, sőt olyannak találja, amelynek alapján a kivitelben elkövetett hibákat helyrehozni és a permanenssé vált árvízveszélyt fejünkről elhárítani lehet. Irigyeljük Garzó úr jóhiszeműségét, amelylyel ha bírnánk, lelkünk bizony nehéz aggodalmaktól szabadulna meg s jobban tudnánk élvezni a rövid élet elröppenő perceit; de hát hiában, a szomorú tények láttára nem vagyunk képesek a G. ur jóhiszeműségét, vagy, mondjuk, meggyőződését magunkra erőszakolni , és vigyázzon G. ur, mert amint a második vízveszély óta a vélemények, még az általa említett szakértői körökben is, módosultak, nemsokára megérheti, hogy véleményével egészen magára marad. Ha már nekünk nem hajlandó hinni G." ur (amit egy csöppet sem veszünk résznéven) s ha nem hisz azoknak sem, akik lapunkban , részint a tapasztalati tényekből kiindulva, részint tudományos elvekre alapítva véleményeket (miket azonban G. ur, úgy látszik, vagy nem olvasott, vagy elfeledett) nálunknál sokkal alaposabban kimutatták, hogy a tiszaszabályozás nemcsak kivitelében, hanem alaprendszerében is hibás: higgyen hát Károlyi Sándor grófnak, ki a „P. N.“-ban nemrég közzétett cikkeiben egész nyíltan ugyanezt állitotta; s ha ennek sem hisz, hinni fog talán Hobohmnak, a hírneves belga vizépitész-mérnöknek, a ki ugyanezt állítja, a ki a vízmérnöki tudomány megállapított elveiből, a számítások rideg kérlelhetlenségével mutatja ki a tiszaszabályozásnál irányadóvá lett tudatlanságot és lelkiismeretlenséget ; s a ki még tovább is megy és a tapasztalás által már is igazolt klímaváltozásra mutatva megjósolja, — amitől már Paleokapa is félt — hogy a nedvesség hiánya miatt az oly enormis költséggel ármentesített földek végkép terméketlenekké válnak, amikor aztán a hajdan Kánaán-Tiszavölgy százezrei sírva nézhetnek a földeiket védő töltésekre. És bátrak vagyunk. Garzó urnak szelid szavakban is éles vádjára megjegyezni, hogy mi igenis már tavaly készen voltunk a magunk meggyőződésével és nézetével, formuláztuk is azt nem egyszer; kimondottuk, hogy a tiszaszabályozás által okozott bajokon gyökeresen segíteni csak úgy lehet, ha vagy visszaadják — egészben vagy részben — a Tiszának természetes ártereit, vagy egy párhuzamos, öntözésre is használható, csatornát építenek a türbő víz levezetésére. Ez utóbbit különösen Stefanovics lovag ajánlja lapunkban, akit akkor, mint tudjuk, a tiszaszab. szakértő urak tisztára agyondorongoltak, tudatlan, abszurd állításaiért, de akit most Hobohm mérnök, aki ugyanezt ajánlja, rehabilitált. Kijelentettük azonban mindig, hogy mi nem vagyunk szakértők s igy nem is vindikálunk nézeteinknek csalhatatlanságot; nem vindikáltuk ezt a lapunkban mások által tett s általunk helyeselt javaslatok részére sem; épp azért léptünk föl a külföldi szakértő meghívásának eszméjével; ehez ma is ragaszkodunk, de ma már kimondjuk azt is, hogy az illető állam, amelytől kérjük, garantírozza a kiküldendő szakférfiú megbízhatóságát. Mindahoz, amit a tiszaszabályozás kérdésében eddig mondottunk, ragaszkodunk ma is, elvi álláspontunkat fönntartjuk ma is , de viszont belátjuk azt is, hogy a tényleges viszonyokkal számolnunk kell. Bármint itt is ki a tiszaszabályozási munkálatok felülvizsgálatának eredménye, bármit hozzanak is javaslatba, be kell látnunk, hogy a gyökeres orvoslás egyhamar be nem következhetik, mert ez oly nagy áldozattal jár, amilyent az állam jelen pénzügyi viszonyai közt meg nem hozhat, Így például az árterek visszaadása megsemmisítene több milliónyi adóalapot, amit az állam ez időszerint nem nélkülözhet. A Hobohm és Stefanovics által javasolt levezető és öntöző csatornák építése meg oly roppant összegbe kerülne, hogy a nyakig adósságba sülyedt állam azt előteremteni képtelen. Minthogy pedig kétségtelen dolog az, hogy ezeken kívül semmiféle módszer nem háríthatja el tőlünk a rettegett veszélyt, amelynek tehát az alsó Tisza völgye ezután is kitéve lesz okvetlenül, az a kérdés tálul elénk: mit tegyünk tehát mégis, hogy legalább a városokat biztosítsuk némileg az elenyészés katasztrófája ellen ? Erre a kérdésre már előző cikkünkben jeleztük a feleletet. A kérdés megfejtése az, hogy a városokat erősebb védelemben kell részesítenünk, mint a földbirtokokat. Hogy miért kell ezt tennünk, arra már szintén megfeleltünk múlt cikkünkben, s azt hiszszük, hogy indokaink helyességét be kell látnia, de egyszersmind méltányolnia is kell mindenkinek, aki nemcsak a földet, melyen él, hanem a hazát is szereti. Csak az a kérdés marad tehát még megfejtendőnek : mi módon lehet ezt gyakorlatilag, a lehető legkevesebb költséggel kivinni? Mi erre nézve más módot nem tudunk, mint a következőt: A kormány javaslata alapján az országgyűlés alkosson egy ideiglenes törvényt, amely az ideig is, míg a tiszaszabó munkálatok gyökeres orvoslására kerülne a sor, állapítsa meg általában a védgátak magasságának maximumát, amelynél följebb menni sehol és semmi esetben sem szabad, kivévén a városokat, amelyek tisztán a várost védő töltéseiket a maximális magasságnál két vagy három lábbal magasabbra emelhetik, sőt kell emelniük. Újabban, mint tudjuk, a városok biztosítása végett az hozatott javaslatba, hogy mindegyik város külön körtöltéssel védje meg magát. Nagyon helyes , de ha ezt az elvet elfogadjuk, akkor el kell fogadnunk azt is, hogy a gátak emelésének határ szabassék, mert különben sohasem tudjuk, meddig kellene haladnunk az egek felé és sohasem fogunk megszabadulni az erőemésztő védelmi kiadásoktól, de még az elöntethelés félelmétől sem. És ha a határt megszabjuk, a városok csak az esetben lesznek, amennyire emberileg lehetséges, biztosítva, ha védtöltéseik állandóan magasabbak, mint a többi társulati töltések. Ami a dolog anyagi oldalát illeti, e tekintetben is kívánatos az, mert igy csak egyszer kell fölépítenünk védtöltéseinket a törvényes magasságig s azokat aztán csak jó karban kell tartanunk. Ajánljuk ez indítványunkat a budapesti nagygyűlés városi tagjainak figyelmébe. Ha valaki ezt az indítványt előterjeszti, nem kétkedünk, hogy a gyűlés elfogadja azt és hathatósan ajánlani fogja a kormány pártolásába ; ha nem, akkor a városoknak maguknak kell föllépniük tételek biztosítása végett. Hazai ügyek, Országgyűlés. A képviselőház okt. 15-iki ülésében véget ért az általános vita s a szavazás is megejtetett a szeszadóról szóló törvényjavaslat fölött. A tárgyhoz ez ülésben hozzászóltak : Szontágh Pál (gömöri), ki azon nézetből kiindulva, hogy politikai önállásunkat sem tarthatjuk fönn, ha gazdasági önállásunkat nem fejlesztjük, a vámkülönzést pártolja, s nem helyesli, hogy ez politikai tekintetekből mellőztetik ; bátorság kell csak és szembe lehet szállni a küzdelemmel.• A szeszadó törvényjavaslatot nem fogadja el, mert az a mezőgazdasági szeszgyártást tönkre teszi; helyesebbnek tartaná, ha a szesz is a fogyasztással adóztatnék meg. Mudron y Soma a szeszadó törvényjavaslatban nem lát egyebet, mint a magyar szeszipar elnyomására irányzott osztrák törekvést. Hosszasabban szól ezután az indirekt adók közössé tételének eszméjéről. Ez csak úgy lenne elfogadható, ha az indirekt adók terheivel együtt azok előnyeiben is részesülnénk. A most tervezett adóemelés a különben is pangásnak indult magyar szeszipart tönkre fogja tenni. — Hegedűssel szemben igyekszik ezután bizonyítani, hogy igenis van mit tartanunk az osztrák versenytől. Az utóbbi évek ki- és beviteli adatai is bizonyítják , hogy ez a verseny sújt bennünket. Kiemeli a szesztermelés nagy fontosságát a mezőgazdaságra. Nekünk úgyis az intensív mezőgazdaság fejlesztésére kell törekednünk, mert az extensív mezőgazdaság terén fiatal államok megbizhatlan versenyével állunk szemben. — A közös osztrák-magyar szeszadó már eddig is 8—9000 mezőgazdasági szeszgyárt pusztított el. Ha ez történt eddig, hogyan képzeljük, hogy a helyzet javulni fog, ha az adót 50—60 százalékkal emeljük. E javulást csak a külön vámterülettől vagy a külön adóterülettől várja. Az előterjesztett adótörvények hermetice elzárják Magyaroszágot a naturalisztikus ipar fejlődésétől. Ha e törvényeket elfogadjuk, törvénybe iktatjuk ez iparágak lehetetlenné tételét. Öngyilkos politika ez, melyet követni nem akar, s ennélfogva a törvényjavaslatot nem fogadja el. Bernáth Dezső nem fogadja el a törvényjavaslatot. Csatár Zsigmond határozati javaslattal kívánja a kormányt utasíttatni a kiegyezésnek . A cukoradóról szóló törvényjavaslat tárgyalása a képviselőház szerdai határozata értelmében a pénteki ülés napirendjére tűzetett ki. Minthogy azonban — írja a „Hon“ — többek részéről újólag is aggodalmak merültek föl a tekintetben, hogy az osztrák birodalmi gyűlés tárgyalásaival szemben meglesz-e számunkra a kellő garancia, valószínű, hogy a tárgyalások hosszabb időre fognak terjedni. A kiegyezési javaslatok tárgyalásának megállapításakor ugyanis elnökileg kimondatott s jegyzőkönyvbe is vézetett az alsóháznak az a határozata, mely szerint az összes kiegyezési javaslatok egyszerre terjesztendők szentesítés alá. E határozat most jegyzőkönyvi kivonatban valószínűleg közöltetni fog a felsőházzal is azon alkalomból, mikor az első kiegyezési javaslat oda tárgyalás, illetőleg hozzájárulás végett átküldetik. Úgy halljuk, hogy a főrendiház e tárgyalással épen nem fog sietni, úgyhogy még a jövő héten sem fogja tárgyalni egyik javaslatot sem, napirendről való levételére, úgy, hogy a választások utánig egy évi provizórium legyen. Ezután Széll Kálmán pénzügyminiszter szólalt föl s hosszabb beszédben kell a törvényjavaslat védelmére. Szerinte a javaslat nem tartalmazza a terményadót , melyet a ház sem akar életbeléptetni,hanem a tényleges szeszipari viszonyok tekintetbevételén alapszik. A javaslat által célbavett adóemelés még az eddigi szeszgyártásnál tapasztalt termelésképesség határain belül marad. A pénzügyminiszter, cáfolva a törvényjavaslat ellen szólottak érvelését, azt bizonyítja, hogy az általa alkalmazott átalányozási rendszer nem meríti ki a szeszgyárosokat. Fejtegeti a mezőgazdasági szeszgyártás hanyatlásának okát, amelyet abban talál, hogy a magyarországi apróbb gyárak versenye által tétettek tönkre. Az Ausztria és Magyarország szesztermelése között több képviselő által létezni állított kedvezőtlen arányt tagadja és statisztikai adatokat hoz föl annak bizonyítására, hogy Magyarországon a szeszipar az utóbbi időben nemcsak hogy nem csökkent, sőt ellenkezőleg emelkedett. Szónok abban a meggyőződésben, hogy a tárgyalás alatti törvényjavaslat a középutat követi és hogy az a magyar szeszipart tönkre tenni nem fogja, ajánlhatja a háznak. Végül Simonyi Ernő, mint indítványozó, szólalt föl; azután név szerinti szavazásra tűzetett a törvényjavaslat, mely 141 szavazattal 93 ellenében részletes tárgyalás alapjául elfogadtatott. — Monarchiánk bukaresti képviselője — mint írják — erélyes hangon tett a romániai kormánynál előterjesztést azon hamis hírek miatt, melyeket Kogolnicseanu román külügyminiszter az állítólagos erdélyi betörés tárgyában jónak látott világgá bocsátani. — No, hát majd ez is bocsánatot kér a „tévedésért“, mint Risztics, aztán kvittek leszünk. A franciaországi választások. Megtörtént ez a nagy Csata is. Az eredményt már múlt számunkban jeleztük s az lényegesen nem változott az újabb hírek szerint sem. Az eredménynyel állítólag egyik fél sincs megelégedve, mert mind a kettő csalatkozott reményeiben . Mac-Mahon és kormánya, mely nem hagyott érintetlenül semmi eszközt, azt hivék, hogy a különféle monarchikus töredékek öszszegével legyőzi a republikánusokat; ezek viszont még nagyobb többséget vártak a szavazástól , és csalódott mind a kettő. Amaz nyert ugyan mintegy 40 kerületet, de ezzel mit sem ért el: a köztársasági párt vesztesége dacára is oly többséggel rendelkezik, amennyi untig elég akaratának alkotmányos úton való érvényesítésére. Hogy mi lesz e választási harc eredménye Franciaországra nézve, az minket kevésbé érdekel , annál inkább érdekel az, hogy mi hatása lesz az európai helyzetre ? Fájdalom, hogy e tekintetben örvendetest nem merünk várni, különösen reánk nézve nem. Franciaország belügyi harcával előre úgy voltunk, hogy bármelyik fél győz, igazi örömmel egyiket sem tudjuk üdvözölni. Akár az egyik ujjúnkat vágjuk meg, akár a másikat, mind akettő fáj. Mac-Mahon és kormánya győzelme a zsarnokság, az alkotmány és népjogok jeltipró-