Szegedi Híradó, 1879. július-december (21. évfolyam, 79-225. szám)
1879-10-19 / 172. szám
Huszonegyedik évfolyam 1879. 172-ik szám. Vasárnap október 19-én. Megjelenz ünnep utáni napokat kitérő mindennap. Előfizetési föltételele : Szegedének zhozhordással és vidékre postán . Egész évre . . . 15 frfc —kr. Félévre .... 7 ,50, Érnegyedr . . a „ 75 „ Egy hóra ... I „ 35 „ Előfizetések legcélszerűbben postautalvány utján eszközölhetők. POLITIKAI ás VEGYISTARTALMU NAPILAP. Szerkesztőségi iroda : hol e lap szellemi részét illető ügyekben értekezhetni. Klauzál-tér, 209. sz. a. az udvarban balra. Egyes szám ára: 3 szr. Hirdetések dijai: A. héthasábos petitsor vagy annak teréért egyszeri hirdetésnél 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. és minden beiktatásnál 30 kr. kincstári illeték fizetendő. A bizonyítékul kívánandó lapok és a nyugtabélyeg külön fizetendők. A „Nyílttériben a négyhasábos petitsor iktatási dija 15 kr. Hirdetések fölvétetnek a fővárosi és a külföldi nagyobb hirdetési irodákban is. Kiadóhivatal: Barker Gusztáv könyv- és kőnyomdája, könyvkötészete, papírraktára, hova az előfizetési pénzek és hirdetések küldendők. Szeged, okt. 18. Alább közöljük Tisza Lajos királybiztos úrnak a körtöltés tárgyában kelt leiratát a köztörvényhatósági közgyűlés leiratára. A leirat mind tárgyánál , mind hangja komolyságánál fogva kiváló figyelemre méltó , s bár a közgyűlés ismert óhajtását nem teljesíthetőnek jelenti ki, azt hiszszük, hogy kitűzött célját: a lakosság bizalmának helyreállítását — amennyiben azt a közgyűlés enunciációja netán megrendítette volna — helyre fogja állítani. Két okból merjük ezt mondani: egyik az az erős bizalom, melyet a kir. biztos úr az ő felelőssége alatt készülő mű s a város biztossága iránt kifejez, ami el nem tévesztheti hatását a közönségre, amely tudja azt, hogy a nagy munka mellett mily nagy felelősség is terheli Tisza Lajos vállát, aki erre hivatkozik is. A másik ok az, hogy a leirat nem utasítja vissza mereven a város kérelmét, sőt esetleg, ha szükségességéről alkalma lesz meggyőződni, kilátásba is helyezi annak foganatosítását , csak mostanra nem látja azt teljesítendőnek, de teljesíthetőnek sem az idő előrehaladottságánál fogva .... Kétségtelen, — s magunk is elégszer hangoztattuk — hogy Szeged rekonstrukciójának első és alapföltétele a bizalom a város jövője iránt; ha ez hiányzik, s ha ez épen Szeged népében nem áll erős alapon, akkor a város gyors föltámadása és fölvirágzása nagyon problematikus. Ezen igazságtól van áthatva a leirat is, a mely élénken óv a bizalmatlanság magvának elhintésétől, s hogy azt, a mennyiben netán megingott volna, visszaállítsa, részletes leírását adja a készülő körtöltésnek s azt a leiró királybiztos garanciájával látja el. Szeged közönségének keblében oly erős gyökeret vert a Tisza Lajos személye iránti bizalom, hogy határozott kijelentései okvetlenül megnyugvást fognak kelteni azoknál is, akikben a jövő miatti aggodalom netán föltámadt volna. Egy dolog kétségtelen, azt. ill., hogy a közgyűlés kérelmének ez idén való megvalósítása az idő előhaladottsága miatt már lehetlen, s nagyon elég lesz, ha a körtöltést a mostani méretekkel tökéletesen ki lehet építeni. Ha egyéb nem, ez egymaga is elegendő indok lehet arra, hogy a törvényhatóság a leiratban megnyugodjék. Mert azt hiszszük, a jövő tavasz eshetőségei ellen inkább legyen kisebb méretű, de jól elkészült, mint nagyobb méretű, de félig-meddig kész vagy összehányt körtöltés. A tavasz aztán — amely próbaköve lehet az új töltésnek — megtanít arra, hogy mit kell tennünk. Abban azonban biztosak vagyunk, hogy a töltés Tisza Lajos király biztossal mindenesetre oly erős lesz, hogy a habok erőt nem vehetnek rajta. S ha csakugyan oldalába jönne jövő tavaszszal a víz, akkor megtudjuk azt is, hogy nála nélkül mit ér, honnan jön is a vészkiáltás — sugalmazta légyen ezt a higgadt megfontolás, szakértelem, vagy a márciusi napok óta még le nem csillapodott izgatottság — ha a város közönsége az épülő körtöltésre nézve némelyek részéről nyilvánított aggodalmat magáévá teszi a nélkül, hogy időt venne magának az aggodalom alaposságát mérlegelni, vagy e részben legalább is saját szakközegeit meghallgatni, nemcsak, de sőt folyó hó 12-én tartott közgyűlésében hoz egy olyan határozatot, mely a város polgárságát nemcsak megfélemlíti, hanem megingatja annak keblében a város legközelebbi jövője iránti bizalmat is. E határozattal szemben nekem, ki azon küldetéssel és azon erősen föltett szándékkal jöttem a városba, hogy azt eddigi polgárai számára új életre ébredni segítsem (amire pedig csak az esetre vagyok képes, ha a város polgárai városuk jövője iránt ép oly erős bizalommal viseltetnek, mint viseltetem én) kötelességem megkísérleni, hogy a város polgárainak a fentebbiekhez hasonló határozatok által megingatott bizalmát higgadt érvelés által visszaállítsam. Az épülő körtöltés két méterrel szélesebb koronával épül, mint minden eddigi tiszai védtöltés. Magassága 1,5 méterrel haladja meg az eddig észlelt legmagasabb árvízállást. Szakálló — víz felőli — rézsűi egyeznek a tiszai védtöltések rézsűivel, azaz: 1 : 4-hez készülnek. Ezen védtöltés előtt, az osztrák államvaspálya rendező-pályaudvarától (hol a töltés kezdetét veszi) egészen azon pontig, hol az összekötő pálya az alföldi vasút fővonalával találkozik, hatalmas elővédet képez a vasutak töltésteste. Az utóbb említett pontnál átmenvén a töltésvonala a síneken, az alföldi vasút előtt vonul el, mintegy 1600 méter hosszban mindenütt a vasút-töltéshez támaszkodva. A 97. számú őrház előtt keresztüljövén az alföldi vasút töltésén, átvág a makkoserdő alatt a régi szilléri töltés sarkának. Igaz, hogy ezen legutóbb érintett vonal egy egészen új hányásból álló töltésrész lesz, amely sem élőből, sem hátulról vasúti töltés által nem támogattatik, s hogy ennélfogva, míg meg nem ülepedik, mindenesetre kevésbé szilárd védbástyát képez, mint a körtöltés előbb említett részei Ennek ellenében azonban nagy tényező az, hogy a vonal nagy része előtt a makkoserdő természetes baktörőt képez. De ezenkívül, amennyiben e vonalnál aggodalomra ok volna, eloszlatja ezt az a körülmény, hogy az alföldi vasút mentén általam teljes épségben meghagyott szádfal s a tavaszi árvíz alkalmával is teljesen szilárdnak bizonyult régi szilléri töltés által képezett csúcs ezen szakasz előtt oly védművet képeznek, hogy szükség esetén ezeknek okszerű védelme által bizton elérhető lesz az, hogy a viz a körtöltés makkos-erdő alatti részének a lábához el ne jusson. Azon ponttól pedig, a hol a körtöltés a régi szilléri töltés sarkába szakad, egészen a felső tiszapartig, az a régi, megállapodott töltés vonalát követi s ezen vonal méreteit egészíti ki. A hol a körtöltés a vonal okszerűbb irányának szempontjától a szilléri töltés régi vonalától eltér, ott az uj, mintegy 600 m. hosszú vonal mögött fönnhagyatik a régi töltés. Fölhozatik még, mint az aggodalom egyik oka, hogy a köd-gödrök itt-ott a töltés mögött ásattak s hogy ez által a töltés meggyöngíttetik. Igaz, hogy a ködgödrök rendszerint a töltés előtti téren szoktak ásatni. És ez az épülő körtöltésnél sem tévesztetett szem elől annyiban, amennyiben föld a töltés mögött csakis ott vezetett, ahol azt a helyrajzi viszonyok kényszere folytán máshonnan nyerni nem lehetett; itt azonban gond fordittatott arra, hogy az anyaggödrök megfelelő távolba helyeztessenek s csak sekélyen aknáztassanak ki. A földnek a töltés mögül ilykép való vétele a töltés állagára hátrányos nem lehet; rendes viszonyok közt azonban kizáratik költséges volta által. Mert élőből a töltés közeléből — teljesen kimélyíthető gödrökből — a földet sokkal olcsóbban lehet előállítani, így állván a dolgok, azt hiszem, minden higgadtan gondolkozó ember be fogja látni, miszerint Szeged városa ezideig nemcsak hogy nem volt annyira megvédhető állapotban, mint amilyenben lesz ezen körtöltés kiépülése által, de még nem is terveztetett soha, hogy a város ily méretű védművekkel körülvétessék. Azon körtöltés méretei, melyet a város 1877-ben építésre elfogadott, de ki nem építtetett, a város levéltárából kivett adatok szerint a következők lettek volna : legnagyobb koronaszélesség 5,70 méter, külső rézsű részben 1 : 4-hez, részben 1: 3 hoz. Aggodalomra tehát nincs ok, vészkiáltásra nincs szükség. Hanem igenis lehet majd a tavaszon szükség a polgárok nyugodt, rendszeres, folytatólagos munkásságára, aminek szilárd alapot a bizalom, a higgadt, félelemtől ment kedélyhangulat kölcsönöz. Ez az alap pedig nagyon meglesz ingatva az által, ha, ami épen nem fekszik Szeged érdekében, a polgárok tettre való készségét már előre megzsibbasztjuk, sőt ha őket a bizalmatlanság folytonos fokozása által tán még az eltávozásra is késztetjük. Különben, eltekintve mindezektől, úgy látszik, a város közönsége maga is belátja, miszerint föliratának ez évre már — az évszak előrehaladottságánál fogva, — semmi gyakorlati eredménye nem lehet. S mindazonáltal oly dolgokkal foglalkozik, amelyek keresztülvitele csak a jövő évben volna eszközölhető. Hogy a jövő évben mit kell tenni, hogy kell-e a körtöltés méreteit fokozni vagy sem, s ha igen, mily arányban, ezt a tavasz fogja megmutatni. Ma a fölirat semmi okadatolt adatot nem mutat föl arra, hogy miért kéretik épen 10 méter korona szélesség és például miért nem 12—15, vagy tán nem lenne-e elég 9 ? Tény, hogy mentül nagyobbak a méretek, annál nagyobb a biztosság. Csakhogy a szakértőknek épen az a föladatuk, miszerint tapasztalataikhoz képest s vizező-észleleti adatok alapján ily építkezéseknél csakis azon méreteket álllapítsák meg, amelyek a biztonságra nézve elkerülhetetlenül szükségesek. Mindaz , ami e tekintetben fölösleges — magától érthetőleg — ok nélküli kiadást von maga után, ezt pedig az államnak szintúgy , mint a törvényhatóságnak vagy egyesnek is kerülni kell. Ismétlem tehát, hogy az épülő körtöltés biztonságát és szükség esetén a megvédhetőségét illetőleg aggodalomra ok nincsen. Arról egyébiránt biztosíthatom a város közönségét, hogy, amennyiben a töltés méretei fokozását szükségesnek látnám, alapos és meggyőző számítások és tervekkel fölfegyverkezve fogom önként megtenni a szükséges lépéseket arra, hogy az a kellő mérvben és időben eszközöltethessék. Erre indítani fog engem úgy a felelősség érzete, mint azon őszinte érdeklődés, melylyel a város újból való fölvirágoztatása iránt viseltetem. A kérdésnek ennél bővebb tárgyalásába bocsátkozni ma időelőtti volna. Szegeden, 1879. október hó 18-án. Tisza Lajos s. k. alagcsővezés kilenc millióba kerülne, s az emeletes házak épitése ellenkezik a szegedi nép szokásaival. De a föltöltés tárgyában adott tanács figyelembe fog vétetni...“ Tisza Lajos kir. biztos leirata. (Szeged városához a körtöltés ügyében.) Szeged sz. kir. város közönségének. Folyó hó 12 én 389. szám alatt tett fölterjesztésére válaszom a következő: Azon szomorú katasztrófa után, mely Szeged városát a tavaszon érte, nem lep meg bár Kossuth és Szeged. U. L. (Ujváry Lajos), a „P. N.“ szerkesztője — ki mint az Atheneum egyik küldöttje Kossuthnál Baracconeban látogatást tett — érdekes levélben írja le az ő és két társa első látogatását, a melyből mint legörvendetesebbet megemlítjük, hogy az öreg urat jó egészségben találták. — A levélben szó van arról is, hogy beszélgetés közben előjött Szeged is, s erre vonatkozólag U. L. ezeket írja : „Szeged sorsa kiválólag érdekli Kossuthot. Fájlalta, hogy Szeged érdekében irt levele figyelembe nem vétetett. Helfy arról biztositá, hogy Tisza kormánybiztos igen tüzetesen tanulmányoztatta Kossuth tanácsait, de azok egy része valósithatlan. Az A tiszavölgyi társulat központi bizottsága által 1879. évi junius hó 16-án és 17-én rendezett szakértői értekezlet eredménye. (Folytatás.) 1. A Tisza és mellékfolyóinak vízgyűjtő területe. Minden folyót kizárólag a légköri csapadék táplálván, ennek nagyságától s a vízgyűjtő terület kiterjedésétől, felszíni és geológiai viszonyaitól függ annak időszakonkénti vízhordata. A Tiszának és mellékfolyóinak a vízgyűjtő területe — Katona Antal főmérnök előterjesztése szerint — körülbelül 2660 négyszögmértföldre tehető, melyből a Bodrogra 87, a Sajóra 140, a Zagyvára 130, a Szamosra 380, a Kőrösökre 360, a Marosra 470, a Begára 50 négyszögmértföld esik. A Bega hajózó-csatorna mellékfolyóinak a vízgyűjtő területe — a Temes- Begavölgyi vízszabályozó társulat adatai szerint — 28 négyszögmértföld, s ezen az 1877-ik évi nagy víz alkalmával másodpercenként 2782 köbméter víz gyűlt össze. Ezen víztömegből a topolovetzi árapasztó csatorna a Temesbe vezet 150 köbmétert, az Ó-Béga víztömege azonban 57 köbméterrel szaporítja a Bega vizét, a hajózó csatorna tehát másodpercenként 185 köbméterrel növeli a Tisza víztömegét. 2. Meteorológiai észlelő állomások fölállítása s a meteorológiai szolgálat szervezése vízműszaki szempontból. (Indítvány.) A Tiszáról és a többi mellékfolyóiról hasonló adatok, sajnos, nincsenek. Sem az egész vízgyűjtő terület kiterjedése, sem az időszakonként lehulló csapadék, annál kevésbé az a víztömeg, mely ebből a folyókba jut, nem ismeretes. Csak úgy volna ez kideríthető, ha a Tisza és mellékfolyóinak völgyeiben —mint azt Pecl József mint főmérnök kifejté — több arra alkalmas helyen meteorológiai megfigyelések történnének. Ilyen észleletek ugyan az ország több vidékén léteznek, azonban nem vízműszaki célból, tehát nem a folyamszabályozás és folyamszolgálat igényeinek megfelelőleg. Ezért mielőbb intézkedni kellene, hogy — miként azt a „Temesvidéki Mérnök- és Építész-Egylet“ a Temes- Bega völgyében ez év elején már megindította, úgy — a Tiszának és mellékfolyóinak völgyeiben is arra alkalmas helyeken állíttatnának föl elegendő számú meteorológiai észlelő állomások. Ha ezen állomásokon a hőmérséklet, a légcsapadék mennyisége, a beszivárgás és elpárolgás mérve, a hóréteg vastagsága, stb. pontosan feljegyeztetik, akkor a folyam mentén nemcsak a bekövetkezendő árvizek nagyságáról lehetne jó eleve értesülést szerezni, hanem a már égető kérdéssé vált belvíz levezetéshez is nélkülözhetetlen és biztos adatok birtokába jutnánk. De addig is, míg ezen észlelő állomások rendszeresen szerveztetnének, igen kívánatos volna — mint azt Hajdú Gyula kir. főmérnök kifejti, — hogy az országos központi meteorológiai intézet számos észlelő állomásának megfelelő adatai, a folyók vízállásait ábrázoló grafikai táblázatokkal egybefoglalva, rendszeresen összeállíttassanak és jövőre folytonosan evidenciában tartassanak. — A bécsi rendjelpörhöz. A magyar királyi főállamügyészség, mint a „P. Lt.“ írja, a bécsi tartományi törvényszéknél megsürgette a Schweizer Sonnenberg-féle pör okmányainak átküldését. Ezen átiratra az a felelet érkezett, hogy az okmányok jelenleg az osztrák semmitőszéknél vannak s onnan csak a per befejezte után küldhetők át.