Szegedi Híradó, 1891. április-június (33. évfolyam, 90-177. szám)

1891-04-02 / 90. szám

s előreláthatólag ezren és ezren fognak ki­tódulni péntek délután az osztrák-magyar­­államvasút indóházához, hogy lelkesült éljen­zéssel üdvözölhessék Szeged nagynevű vendégét. Jókai Mór az indóháztól egye­nesen K­e­m­é­n­d­y Nándorné úrnő vendég­szerető házához hajtat, melynek itt tartóz­kodása alatt vendége lesz. A költő péntek este lakásán marad s csak másnap fogja megtekinteni a várost. — A királyné Korfuban. Mint buda­pesti levelezőnk sürgönyzi: Erzsébet királyné — egy korfui távirat szerint — még Korfuban marad. — Személyi hír. Pálfy Viktor sze­nátor tegnap a délelőtti express-vonattal Budapestre utazott, hogy a honvédelmi mi­nisztériumban, mint a tanács megbizottja, eljárjon a Szegeden emelendő honvéd had­­bírósági épület s katonai fogház ismert ügyében. A szenátor április 5-én tér vissza a fővárosból. — Mária Valéria Bécsben. Fővárosi tudósítónk sürgönyzi egy bécsi távirat után, hogy Mária Valéria föherczegasszony férjével,­­Salvator föherczeggel együtt teg­nap Bécsbe érkezett. — Emlékérem. Főgymnasiumnak ön­­képző­ körének buziási Eisenstädter Róbert páratlan bőkezűséggel remekmivü ezüst és bronz emlékérmeket veretett, melyeknek egy-egy példánya a főgymnasiumban az év végén tartatni szo­kott záróünnepély alkalmakor fog ezentúl minden évben a legkiválóbb tanu­lóknak a­­szorgalom jutalmául adatni. A lelkes és áldozatkész tanügybarát ezen emlékérmekből, melyeknek méltatása és leírásával mai tárcza-közleményünk bő­vebben foglalkozik, öt évre terjedő meny­­nyiséget vezetett s egyszersmind az érem­­nyomó készüléket is megszerezve, az ön­képzőkörnek adományozta. A kiváló mű­­meczénás arról is gondoskodott, hogy e gyönyörű miva s mint ilyen egész haza­­szerte egyedül álló emlékéremnek egy bronzpéldánya a városi múzeumunknak éremgyüjteményét is gazdagítsa. — Hangverseny. Klasszikus zene föl­­séges, komoly hangjai töltötték be tegnap a Tisza-szálló dísztermét, melyben az idei farsangon át csupán tánczra hivó czigány­­zene dominált. A szegedi zenekedvelők egylete két évi szünetelés után ismét föltámasztotta az immár szunnyadozó zeneéletünket s rende­zett olyan fényes sikerű hangversenyt, ami­lyen, túlzás nélkül elmondhatjuk, vidéki vá­rosban legnagyobb ritkaság. A nem nagyszámú, de distingvált kö­zönség a műsornak összevágóan és szabá­lyosan előadott számai után alig győzte tap­sokban kifejezni azon valódi műélvezetet, melyben részesült. Dicsérettel kell megemlékeznünk a rendezőségről, mely a műsor összeállításá­nál teljesen mérlegelte azon tényezőket, melyek az ilyen hangversenynél szem előtt tartandók, t. i. , a laikus közönség ízlését és a műértők igényeit. A műsor első száma Szabady-Massa­­net «Hősi indulón-ja régóta ismert zeneda­rab, de mégis új volt előttünk ilyen teljes zenekar által előadva. Közreműködtek a zenekedvelők közül: Arató Frigyes, Boga Imre, S z o m m e r Endre és Daubrawszky Viktor tanárok, dr. E­d­v­i Illés Zsigmond sándorfalvi orvos, H­o­r­c­z­e­r Emil; a városi zenede nö­ven­dékei közül: Temesváry Géza, Deutsch Arthur, K u r u c z Ferenez és Gyula, továbbá a 83. gyalogezred zeneka­rának negyven tagja. Szik­or­a Já­nos, a katonai zenekar kiváló tehetségű karnagya vezette a taktust. A közönség nagy élvezettel hallgatta a «Hősi induló»-t, mely tudvalevőleg a török-magyar barát­ság idejében keletkezett s keleti török és magyar motívumai, mintegy jelezni kívánja a két nemzet ölelkezését. A második szám, melyet közkívánatra vettek fel, Händel örökszép dallamú Largo-ja volt; a hegedű­szólót Daub­rawszky Viktor zenedei tanár játszotta Szikora János karnagy harmonium-kísé­­rete mellett. E művészi tökélylyel előadott játék után perczekig tartó tapsvihar zú­gott föl. Az előbbi két számhoz méltán sora­kozott a harmadik, Mendelsohn «H- moll Capricció»-ja, melyet zenekar-kíséret­tel M­e­á­k Gyula adott elő, aki dilettáns­tól ritkán tapasztalható szabatossággal és erővel uralkodott a darab technikai nehéz­ségein, érvényre juttatva annak összes szép­ségeit. Magától értetődik, hogy a remekelő dilettánsnak bőven kijutott a tapsból. Talán indokolható is az a skepticziz­­mus, melylyel az utolsó számot Beetho­ven első szimfóniáját vártuk. Skepticzizmu­­sunkat a legkellemesebb csalódás győzte le. A szegedi műkedvelők által még nem játszott magasztos zenéjű szimfónia előadása magasabb műigényeket is kielégítene. Fö­lötte szép volt a «Scherzo» üde és élénk előadása, szintén elvarázsolt, az «An­dante»-nél pedig fényesen jutottak érvényre a szép és finom árnyalatok s ez a legekla­­tánsabb bizonyítéka annak, hogy a betanu­lás és a zenedarab előadása szakavatott kezekre volt bízva. Élénken sajnáljuk, hogy oly ritkán gyönyörködhetünk zenekedvelőink szép já­tékában, akik a tegnapi hangversenyen be­bizonyították, hogy a legnehezebb és leg­magasabb szárnyalású klasszikus zenedara­bot is gyönyörködtetően tudják előadni. Vajda, a tegnap esti hangverseny sikere biztatásul szolgálna a zenekedvelők egyle­tének több hangversenyek rendezésére. — Kedves hit asszonyoknak, Pozsony­ban egy női ipar­iskolai tanítónőket ki­képző intézet van. Ezt az állami intézetet a közoktatásügyi kormány be fogja szün­tetni, amint biztos forrásból értesülünk. Csáky Albin gróf kultuszminiszter az in­tézetben szükségelt gépeket, tan- és mű­­eszközöket, több mint száz darabot, a s­z­e­­gedi nőiparegylet iskolájának fogja adományozni.­­ A múzeum gyarapodása. A szegedi múzeum gyarapodni fog. Egyik budapesti tudósítónk arról értesít, hogy a nemzeti múzeum igazgatósága, a közoktatásügyi kormány fölhívása folytán, azon régészeti példányokból, amelyek a nemzeti mú­zeumban fölös számmal találhatók, egy na­gyobb kollekcziót fog a szegedi városi mú­zeum számára ajándékul kiválasztani. — A szentesi basa sorsa. Bejárta a lapokat az a hir, hogy Sima Ferencz, a szentesi «városi párt» basáskodó főkolom­posa, ki eddigi szép karrierjét pusztán sze­mélyes támadásokkal csinálta meg, miköz­ben alaposan fölforgatta a derék magyar város csöndes békéjét. Legutóbb a szentesi kaszinó ellen intézett, erős támadásai folytán a kaszinóval konfliktusba keveredett, ami­nek vége aztán Sima részéről egy csomó «provokálás», a kaszinó részéről pedig az izgága k­i­go­l­y­ó­z­á­s­a lett. A «lovagias ügy» ezt a régen várt befejezését ez a szen­tesi távirat tudatja: «Sima F­erenczet, a «Szentesi Lap» szerkesztőjét, a kaszinó el­leni durva támadásaiért a kaszinó választ­mánya ma délutáni ülésében k­i go­lyó­z­t­a.» — A püspök a katonáknak. Mint T­e­­mesvárról értesülünk, Dessewffy Sán­dor Csanádi püspök tegnap 50—­50 forintot adott az ottani katona zenekarnak s egy batallion bakának, akik a föltámadási kör­menetre kivonultak, a diszőrséget vezető tiszteket pedig fényes ebéddel vendégelte meg. — Nagyérdekű festmény. Említettük, hogy a nőiparegyesület a «Tisza-szálló» kistermében képkiállítást rendez, melynek megnyitására küldöttség fogja fölkérni Sze­gednek holnap ideérkező nagy vendégét, Jókai Mórt. A képkiállítás technikai ren­dezésével megbízott K­a­c­z­­­á­n­y Ödön je­les festőművész teljes buzgalommal végzi a képkiállitás rendezésének szép, de fáradsá­gos munkáját s mindent elkövet, hogy mi­nél becsesebb képeket lehessen kiállítani. Kifürkészte, hogy Szegeden kiknek birto­kában van műbecscsel biró kép. Talált is néhány becses festményt, melyek közül kü­lönösen egy forradalmi kép keltette föl figyelmét. A világosi fegyverletétel egyik jelenetét ábrázolja ez a kép. Vörös sapkás honvédek könyezve állnak körül egy havas fejű őrnagyot, aki rámutat egy tépett zász­lóra, mely ott hever az ágyán. Mintha csak azt akarná mondani az agg tiszt, hogy vegyék föl újra azt a zászlót, mely annyi diada­lmas csatában lobogott előttük. A honvédek közül többen boszosan néznek Világos felé, egy öreg katona az öklével fenyegeti meg a távolság miatt kissé elmo­sódó világosi várat. Az alakok élethűen vannak ábrázolva ; a csoportosítás és a ki­vitel művészi kezekre vall. Ez a kép, mely az ötvenes évek elejéről származik s egy ismert főnemes festette, jelenleg egy szegedi orvos tulajdonát képezi.­­ A ké­pet azonban a doktor nem akarja áten­gedni a kiállítás számára, mert nem haj­landó azt a szobája faláról leakasztani semmi körülmények között. Megjegyezzük, hogy a kép festője életben van. — A szatymazi orvosi állás. Nem ke­vesebb, mint hat orvos versenyez most a szatymazi kerületi orvosi állásért, amire hús­­vétkor járt le a pályázati határidő. Pá­lyáztak : dr. Fái Márk mosony­tétényi, dr. Filkor­a János budapesti, dr. Grün­­w­a­l­d Adolf (Ung megye) sztrajnyai, dr. Schw­artz Jakab mindszenti, dr. T­i­t­­t­e­­ Imre (Beregh megye) szolyvai, dr. K­i­s Gábor baranya-vörösmarti orvos. A pályá­zók közül már legközelebb kinevezi az uj szatymazi orvost a főispán, aki ezt a jogát tudtunkkal még nem engedte át a tanácsnak, melyet a laptárs tegnap kegyetlenül lekritizált azon mulasztá­sáért, hogy ezt az üres orvosi állást még most sem töltötte be. — A dalárda Jókai előtt. Koszorús Írónkat Szegedre érkeztekor, holnap dél­­ut­án 5 órakor a szegedi dalárda egy küldöttsége is fogadni fogja a perronon. A dalárokat, kik tudvalevőleg egyenesen Jó­kai megtisztelő kívánságára fognak a szom­­bati estélyen énekeim, László Gyula ta­nácsos, a dalkör elnöke vezeti. Ugyanaz a küldöttség másnap d. e. i1—12 óra közt tisztelegni is fog Jókainál s megköszöni neki azt a kitüntetést, hogy felolvasó-esté­jén hallani óhajtotta a szegedi dalár­dát is. SZEGEDI híradó, Csütörtök, 1891. április 2.

Next