Szegedi Híradó, 1892. január-március (34. évfolyam, 1-78. szám)

1892-03-08 / 58. szám

Kedd, 1892. márc­IUS 8. SZEGEDI híradó. Közgazdaság. A budapesti gabonatőzsdéről. — Márczius 7. — Búzát ma gyengén kínáltak, a vétel­­kedv gyönge, az irányzat lanyha volt és 700X­ métermázsa kelt el. A határidőüzlet gyönge volt. Kész búza keresetlen. Határidő üzlet. Délutáni (5 órai) zárlat: A budapesti terménytőzsdéről. Disznózsír 54 frttal, 3 drbos tábla­szalonna 46.25 frttal, szerb szokványszilva 6­4 frttal, 100 drbos 60/g frttal, 85 drbos 8.50 frttal kelt. — Szesz csendes. — Szesz nyers osztalékok­ 20.25—20.75 frton, élesztő-szesz 22.50—23 forinton, szesz fino­mított 57.50—58.00 Irton 100 liter százalé­­konkint: 10.10—10.12 9.22—9.24 10.08—10.10 5.29­ 5.31 5.74-5.76 Búza tava­szra: 10.2­5 Búza máj.—jun. 10.19 Búza őszre: 9.24 Tengeri tavaszra 5-31 Zab tavaszra: 5-75 Repete: 13.40 Búza tavaszra Búza őszre Búza máj.-jun. Tengeri máj.—júniusra Zab tavaszra A budapesti értéktőzsdéről. A tőzsde a tartós üzlettelenség követ­keztében a nemzetközi értékekben ma is kedvetlen volt. Délutáni zárlat: Kőbányai sertés-keresk- csarnok jelentése. — márczius 7. Sertés/étszám. Márczius hó 4-én volt készlet 136,848 drb., márcz. hó 4-én fölhajtatott 2914 db, elszál­lttatott 1537 darab, márczius 7-én maradt készletben 138,225 darab sertés. Új takarékpénztár. Levelezőnk Írja: Kübekházán takarékpénztár alakult. Az alakuló közgyűlésen 200 tag 1300 jegy­zett részbetéttel volt jelen. A közbizalomnak engedve az elnök­igazgatói tisztet Herzog Ferencz Kübek­­háza közbecsülésben álló plébánosa fogadta el.­­ Titkárrá K­e­m­p­f Gézát, a fel­­ügyelőbizottság elnökévé Szegő Árpádot, tisztviselőkké­ T­ó­t­h Ferenczet és Pol­lik Sándort választották meg. A vaskapunál a munkák valamennyi szakaszban ismét megkezdődtek ,s úgy a munkások, mint a műszaki hivatalnokok teljes számban rendeltettek állomáshelyeikre. R­u­p­c­s­i­c­s György főmérnök igazgató visszatért olaszországi útjából és szintén átvette már a munkálatok vezetését. Osztr. hit. M. hitein 4^0-OS ar-­j^r. Leszam. bankr. Allamvasut Rimamurányi 307-50—308.— 343------343-25 107.40--107.45 1­12.50 282.50--282.75 168.25 Öcletirányzat: Az üzlet változatlan. Magyar, urasági, öreg, nehéz, 45 50 írttól 46.50 írtig. » » » közép. 44— » 45— » » » fiatal, nehéz 47-50 » 48-50 » » » » közép 47.— » 47.50 » » · » könnyű 45­— » 46.— » Magy. közönséges(szedett) nehéz 45.— írttól 46.— frtig. · » » közép 44.— » 45 50 ‹­­ » » könnyű 44.— » 46.— * Szerbiai nehéz 45.— » 46.— » · közép 44 50 * 45 50 » » könnyű 43 50 » 44.50 » REGÉNY. Francciából: Gyalokai Aranka. 28 (Folytatás.) — Nem, csak tartsd magadon ruhái­dat, nem azt akartam mondani. Majd ké­sőbb beszélünk erről. Mondd csak, mi akarsz lenni ? Beszélj nyíltan. Sokáig czipeltem még azután i­s a batyut, miután volt miből él­nünk, hogy neked jó nevelést adhassak, de én még elég erős és tevékeny vagyok, még folytathatom a kereskedést. Ha be akarsz lépni az egyetembe, hogy tudomá­nyodat kiegészítsed, csak szólj, én fizetni fogok érted. Vagy ha tudsz más pályát, amely neked tetszene, válaszd azt, nekem mindegy, csak becsületes legyen, és hogy , idővel az legyen belőled, ez minden óhaj­tásom. A fiatal­ember tiszteletteljesen csó­kolta meg atyja durva kezét, meg volt hatva ennyi engedékeny jóság által, melyet eddig nem sejtett atyja érdes külseje alatt. — Nos hát fiam, mit határozol ? — kérdi mindig nyugodtan. — Sokszor gondoltam erre a kérdésre atyám, — felelt Fülöp, — és azt határoz­tam, hogy ha ön is beleegyezik, úgy mér­nök leszek. Szeretem a mértani és ez a pálya nálunk úgyszólván még gyermekko­rát éli . . . — Mérnök . . . olyan, aki nagy ru­dakkal és lánczokkal méri a földet ? — Igen, olyan, atyám. — Micsoda gyönyörűséget találhatsz te ebben ? — kérdi az atya megvető arcakife­­jezéssel. — Azt gondolom, hogy ahhoz fe­lesleges annyit tanulni, hogy az ember a földet méregesse . . . Fülöp sohasem birt sejtelemmel atyja tudatlanságáról, mivel mind­­ oly pontosan kikérdezte tanulmányai felől és oly szigorúan követelte az előírt programmhoz való ra­gaszkodást. Most egyszerre új érzelmekkel vizsgálta atyját, ámbár tisztelete egy csep­pet sem csökkent iránta. Ez az ember, ki nem tudott semmit, hogyan ellenőrizte lé­­pésről-lépésre tanulmányait, mint ahogy ezt csak egy tanár tehette volna . . . Mennyi erőmegfeszítésre, mennyi önuralomra volt szüksége ennek az atyának, hogy el ne árulja magát ! Fülöp, ki eddig csak félt atyjától, most érzi, hogy szereti is. — Nos, felelj ! — mondá Savéli nagy füstkarikákat fújva pipájából. — Lássa atyám, ez olyan állás, ame­lyen sokra vihetem; és miután az arany­érmet megkaptam a gymnáziumban, úgy mindjárt fogok kapni helyet; és ha elvégez­tem a műegyetemet, úgy azonnal alkalmaz­hatnak a kataszternél s azután idővel majd mérnök lehetnék. — És ez tetszik neked ? — kérdé atyja, kinek tetszett az az eszme, hogy fiát azonnal alkalmazhatják és nemsokára már ő is valaki. — Igen atyám, ha beleegyezik, én ezt a pályát mindenekfelett szeretem. Saveli tovább szítta pipáját néhány perczig, anélkül, hogy szólott volna, amely szünetet Fülöp nagyon hosszúnak talált. — Legyen, beleegyezem, — mondá végre. Megmondod, mit kell tennem és én megteszem. A fiatalember felállott és térdre borult atyja előtt, mint ahogy az orosz parasztok szoktak. Savelít meghatotta fiának ezen cselekedete, félretette pipáját, megáldotta fiát és újra tovább füstölt. Fülöp boldogan sétálni ment, hogy örömét a szabadban élvezhes­se. Anélkül hogy tudná merre megy, a patak felé vette útját, és nemsokára a romok előtt találta magát. Dudva és vad zab nőtte be a tégla­halmazt, és a szél által ide hordott kevés földben minden gyom kihajtott. A kö­vek között apró nyárfa­hajtások bújtak elő, gyökereikkel lassankint szétválasztva a kö­veket, s halk, édes nesz szállt innen a sétáló füléig, mert az esti szellő futott vé­gig a növényzeten. A fiatal­ember öröm­­teljes érzelmeire könnyű fátyol borult, mert kegyeletes meghatottsággal gondolt azokra, kik egy­kor itt laktak. A Bagrianosról szóló sötét legend­a kevés nyomot hagyott hátra emlékezetében , amire még legjobban emlékezett, ez egy hölgy és kis leánya voltak, kiket egy pa­raszt mentett ki a lángok közül, és úgy tet­szett neki, hogy azt a parasztot Savélinek hívták . . . talán az atyja volt . . .Föl­tette magában, hogy kérdést tesz ez iránt nála. (Folytatása következik.) I d ó J a !■ a . Sz' A m­eteorológiai m. k. közp. intézet idő­járási jelentése márcz. 7 én : Kilát­ás: Nagyobbodó felhőzettel egye­lőre még hideg idő, később azonban emelkedő hőmérséklet várható. a 0­0 rv­es V a aJ ^ ■'-­ -a ‘■4„ W­S T 2 u cnV ~1 J ” 1 0 -a 1 .•« c X. il ' ab r ^ i j ^ Jagyzets. 530—14­2 960 0 , 0 Légnyomás emelkedett, hőmér­sék csökkent, köd. V i z á­ll á­s­ — márczius 5. — Tokaj -J-5 00. Szolnok J-3 24. Csonkád 4^ 3.40 Szeged -J-3'62. T.-Becse -J-2.77. Arad -0 44 — márczius 7. — Tokaj -14-55. Szolnok -1-3'28. Csongrád Szeged -1-3'56. T-Becse -1-2-76. Arad —0 51. N­y 1 111 é­v. A legjobb szer­vizib­etegség ellen, nemkülönben a következő betegségeknél, mint ság, frigy- és hólyaghurut, nehéz­ség, máj betegség stb. ellen a világhírű orvosok által ajánlva. 921—10—9 €rBOB8TEIV-féle tengeri gyógytár Omnnden (Felső-Ausztria). 1 Üveg ára utasítással 1 írt. Csomagolással 1 írt 20 kr. Pályázat. Szeged sz. kir. város hatóságánál üresedésben levő egy számtiszti, egy segédszámtiszti, esetleg ürese­désbe jöhető még egy segédszámtiszti, továbbá két II. osztályú írnoki állásnak életfogytiglan tartó időtartamra választás útján leendő betölthetése végett ezennel pályáza­tot hirdetek. A számtiszti állással 600 frt évi fizetés és 60 frt évi átalány, a segédszámtiszti állásokkal egyénenkint 550 frt évi fizetés és 50 frt évi átalány, a II. osztályú írnoki állásokkal egyénenkint 400 frt évi fizetés és vala­mennyi állással öt évenkint S^/^-kal számított fokozatos fizetés emelés, valamint szabályszerű nyugdíjigényre való jogosultság van egybekötve. Fölhívom tehát mindazokat, kik említett állások valamelyikét elnyerni óhajtják, miszerint az 1883. évi I. t.-cz. által előirt minősítésüket igazoló és egyébb ok­mányaikkal is felszerelt pályázati kérvényüket f. évi márczius hó 22-ikének d. u. 5 órájáig a főispáni iktató hivatalba (városi széképület , emelet) nyújtsák be. Szeged, 1892. évi márczius hó 6-án. Pálfy F., 176—3—3 polgármester. Felelős szerkesztő: Dr. Lipcsey Ádám. Kiadótulajdonos: Endrényi Imre.

Next