Szegedi Híradó, 1892. április-június (34. évfolyam, 79-157. szám)
1892-04-01 / 79. szám
Horváth Gyula pláne inz utálással fenyegeti Magyarország miniszterelnökét. Ez már egy kicsit sok a jóból. Ha Horváth Gyula sértve érzi magát, (aminthogy éreznie is kell), a Kölnische Zeitung állítólagos «pesti» levele által , melynek szerzője, jó forrásból vett értesülés szerint senki más, mint Bethlen Miklós gróf, a Budapester Tagblatt cz. nemzeti párti közlönynek munkatársa, módjában áll mint magánembernek a törvény rendes utján, vagy lovagiás után megszerezni a kellő elégtételt. De mivel ebből az egyedül czélhoz vezető eljárásból semmiféle személyes kellemetlenség nem származnék a magyar miniszterelnökre : természetes hogy sem a sértett képviselő, sem pártja nem találta elfogadhatónak. Arra persze senki sem gondol, hogy ez a herczehurcza a nemzet bőrére megy. A közönség mulat rajta, a rendezők élvezik a hatást s kellemes izgatottsággal lesik, várják, mikor unja már meg a komédiát a heczerek czéltáblája. Tisza Kálmán tizenöt esztendeig várakoztatta őket s úgy látszik Szapáryban is van akkora adag türelem, amennyi elég erre a századra. Aki megéri, meglátja. A közönséghez. A XXXIV-ik évfolyam második negyedének küszöbén bizalommal fordulunk a közönséghez, hogy azt a nagybecsű pártolást, melyben eddigelé törekvéseinket oly végtelen hálára kötelezőn részesítette, ezentúl se vonja meg a legrégibb magyar vidéki laptól. A »Szegedi Hiradónak« programmot, nagyhangú, önreklámírozásokkal áradozó előfizetési fölhívást adnia, nézetünk szerint merőben fölösleges. Vagyunk és maradunk, akik voltunk. Szerény, de ha közkatonái a nemzeti szabadelvűségnek, a minden alku és utógondolat nélkül való, hamisítatlan demokrácziának, soha nem lankadó éberségü őrszeme a magyar szellemnek itt a sokféle nemzetiség által tarkított délvidéken; terjesztői, istápolói a magyar nemzeti kultúrának és elsősorban független, tántoríthatatlan szószólói Szeged minden jogos érdekének. Jól tudjuk, hogy amaz örvendetes lendület, melyet az Alföld ifjú szép fővárosa épp a legközelebbi időben nyert, tetemesen fokozza amaz igényeket is, amiket Szeged közönsége az ő orgánuma iránt támaszthat. Épp ez okon minden erőnkkel azon leszünk, hogy a »Szegedi Híradót» ne csak eddigi színvonalán megtartsuk, hanem megfeszített munkálkodással, ahol kell, anyagi áldozatokkal is folyton emeljük. Kimerítő, gyors, pontos és élénk riport; bő távirati rovat; a közgazdasági élet minden jelenségét felölelő napi közlemények; eredeti, lehető gyakran aktuális tárcák, mulattató apró czikkek, érdekfeszítő, irodalmi becscsel biró regények közlése; minden személyes animozitástól ment tárgyilagosság a politika és társadalmi, önkormányzati élet napi kérdéseinek megbeszélésénél . Íme ezek a mi újságírói hitvallásunknak főbb ágazatai. A most folyó érdekes franczia regény befejeztével a nagyhírű Rider Hagard angol regényírónak egyik legújabb, nagyszabású regényét fogjuk közölni, akinek «Jess» cz. regénye szintén a «Szegedi Hiradó»-ban jelent meg magyarul s annak idején oly méltó feltűnést keltett érdekfeszítő meséjével s választékos előadásával. A zseniális angol író fényes talentuma ezen új művében is teljesen érvényesült. Tisztelettel kérjük a »Szegedi Híradó közönségét, hogy az új évnegyed alkalmából szíveskedjék az előfizetéseket idejekorán megújítani, nehogy a lap adminisztrácziója körül valami zavar támadjon, újnak látszó papírt vont elő és a bírói székhez lépett. íme biró úr, nézze. E pllanatban váratlan fordulat állott be. Egy földig lefátyolozott nő rohant a tárgyalási terembe és egyenesen a vádlott előtt foglalt állást. — Ismersz-e nyomorult ? — kiáltott az utonjött. — A hang gyakran csal. — Lásd hát arczomat, — szólt a nő és színpadias taglejtéssel föllebbentette fátyolát. A vádlott arczának egy izma megrándult, de az is csak egy futó pillanatra, mert azután nyugodt lett, mint a szobor, s így szólt: — Sohasem láttam önt, asszonyom. — Oh csalfa, álnok, hitszegő, hát nem ismered azt, ki előtt oly sokat térdepeltél és kit imádtál, mint a megváltót, ki érted hagyta el a világot jelentő deszkákat. — Ön őrült, asszonyom ! — Nem vagyok, az nem, de nőd vagyok, ki elöl elfutottál. — Micsoda, tehát ön is, asszonyom ? — Igen, biró úr, neje vagyok ez embernek, ki visszaélt bő szerelmemmel. Oh Tafit, hogy tehetted ezt velem ! — Ön téved asszonyom, ez az úr nem Tafi, mert neve Baker, McGarry, s ha akarja William Burney. — Oh kérem, nem, hiszen csak ismerem férjemet. Tekintsen a papírra és látni fogja, hogy én igazat beszélek— és hangos zokogás között fölemelte felső ruháját és az alatta levő tarka ruha zsebéből egy zsebkendőbe csavart félig elégett papirost vont elő és a bíró orra elé terjesztette. — Csakugyan a vőlegény személyleirása hajszálig talál a vádlottra. — De én megbocsátok neki, csak térjen vissza hozzám, mert én 6 esztendő múltán is oly forrón szeretem őt, mint egybekelésünk napján. — Ez mind szép, de ehhez az úrhoz már önnön kívül ketten formálnak just. — S vájjon kik ? — kérdés nr. 3 és ijedt tekintettel nézett szét. — Ama hölgyek ott, — mondá a rendőr a mellette, két felül álló hölgyekre mutatva. — Ők azt merik állítani . . . ? — Hogy feleségei a vádlottnak. De nem csupán állítják, hanem éppen úgy mint ön, ezt hivatalos dokumentummal bizonyítani is képesek. — Megálljanak uraim! az égre megálljanak, ne ítéljék el addig a vádlottat, mig nekem igazságot nem osztanak, — hiába egy kövér nő, kinek arczát szintén fátyol takarta és lihegve rohant a tárgyalási terembe. — Mi a kívánsága lady ? — szólt a biró, kinek hangján a türelmetlenség és harag vegyüléke volt érezhető. — Én ez embernek hites neje vagyok. — Csakugyan ? — mondá a biró, — az ügyész, az írnok, a börtönőr és a védőügyvéd egyszerre. — Ha ez igaz, akkor a védelemről lemondok, — rebegte ijedt arczcal az ügyvéd. — Éppen most olvastam a «Morning Journal »-ban, hogy férjemhez hasonló vádlott, többnejüség miatt törvény elébe állíttatott, eljöttem, hogy ezt az embert szemtől szembe lássam és valóban ő az, — az én Timem. — Szabad kérnem a házassági oklevelet ? — Készséggel. A nr. 4 föllebbentette fátyolát, melyre a hallgatóság hangos kaczajban tört ki, sőt a biró is elvesztette komolyságát, mert jóízűen nevetett a kacsagókkal. — De asszonyom, hiszen ön — férfi! — Csalódik biró úr, én érző szívvel, nemes lélekkel biró nő vagyok. A «Dime Museum» bámult Mirable-ja. Nyakig nő vagyok, de arczom férfié. Huszonöt dollárt keresek hetenkint, ezért csábított el a léha — mondó csillogó könyekkel szemében a tömör körszakállú és pörge bajuszu alak. — Szörnyű ember! — kiáltott szigorral a biró, mikor lesz önnek elég a feleségekből ? — Biró úr, — viszonzá a vádlott hideg nyugalommal, erre nem tűzhetek határidőt. Ez a kérdés úgy látszik, nálam nem nyer megoldást. — De hát meddig gondolt ön nősülni ? — Mindaddig, míg — egy igazi jó asszonyt találok. Fájdalom ez eddig nem sikerült. Tovább leszek kénytelen keresni. — Ön nem fog keresni, mert Singsingbe tölti élte hátralevő napjait. Minden házasságáért egyenként öt évre ítélem. Ön sokat élvezett a jóból, ezentúl legyen része a rosszban. SZEGEDI híradó. Egész évre. Félévre . . Előfizetési föltételek. . . 14 frt. I Negyedévre. 3 frt 50 kr . . 7 » I Egy hóra . 1875 . Tisztelettel a „Szegedi Híradó" szerkesztősége és kiadóhivatala. Péntek, 1892. április 1. Hirek. Határidők: Április 1. A felsőbb leányiskola növendékeinek Ünnepélye, az árvamegyei ínségesek javára. Április 6. Rendkiv. városi közgyűlés d. u. 4. órakor. — Személyi hírek: Fehér Ipoly pannonhalmi főapát, tegnap a fővárosból Szegedre érkezett. — Lévay Ferencz min. osztálytanácsos, ma utazik el Szegedről. — Királyi adományok. A király az izsáki róm. kath. hitközségnek iskolaépitkezési czélokra loo irtot, Polyánk a gör. kath. hitközségnek temploma kijavítására loo irtot, a stefanóczi gör. kath. hitközségnek a tanítói lakás kijavítására és iskola-fölszerelési czélokra lOO frtot, végül a rikosd-szászfalvi görkel. román egyházközségnek templomépítésre lOO frtot adományozott. — Rendkivüli közgyűlés. A mára kitűzött rendkívüli városi közgyűlést e hó 6 - ára halasztották. A halasztás azért történt, hogy ez alkalommal a gőzfürdőépítés ügyében is lehessen véglegesen határozni. A rendkívüli közgyűlésnek másik két tárgya tudvalevőleg a műútépítés s az állami óvónőképző intézet kérdése.