Szegedi Napló, 1890. október (13. évfolyam, 269-299. szám)
1890-10-19 / 287. szám
Vasárnap, október 19.1890. Egyes szám ára 5 kr. XII. évfolyam. 287. szám. SZEGEDI NAPLÓ. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI és IRODALMI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: SZERKESZTŐI IRODA ÉS KIADÓHIVATAL. Egész évre 14 frt — kr. I Netrycd évre 3 frt 50 kr. | Iskola-utcza, Dáni-ház 18. SZ. Félévre . 7 frt — kr. [ Egy hóra . 1 frt 20 kr. | Bérmentetlen levelek estak ismert kéztől fogadtatnak el. HIRDETÉSEKET és nyílttéri közleményeket a kiadóhivatal ________mérsékelt sírjegyzék szerint számit. Veszedelmes áramlat. (A magyar városok terhei.) P/fged, okt. 18. Egy pict kis részlet az állami költségvetés tárgyalásából. Egy indítvány, melyet előterjesztett Gaá Jenő. Hogy a budapesti kereskedelmi akadémia segélyezésére fölvett 2000 frtot törölje a pénzügyi bizottság és adja ezt az összeget inkább hasonló vidéki czélokra. Egészségtelen a helyzet, mely ellen ez az indítvány fordult, persze hasztalanul. Mert ami czím egyszer belefut az állami budgetbe, azt onnét nehéz kibolygatni, kivált ha fővárosi érdekről van szó, vagy annak csak a látszatáról. Hanem az indítvány sorsa nem változtat annak igazságán és jogosultságán semmit. És nem változtat az sem, hogy fővárosi intézményről volt szó. Mert a magyar főváros emelkedéséért, diadalaiért rajong mindenki, csak azt nem tudjuk belátni, hogy az ország minden kincsét a maga kedvenczére halmozza, még azokat a kincseit is, melyeken jog szerint és okosság szerint osztozniuk kellene a törvényes jogosultaknak, épen az ország előnyére. Nem is az a kívánatos, hogy a budapesti kereskedelmi akadémiától elvonjon az állam kétezer forint évi segélyt. Kívánatos az, hogy a kereskedelmi szakiskolákat akkor is segítse az állam, ha nem fővárosiak, sőt hogy teremtsen ilyen iskolákat a vidéken is, ahol közvetlenül hozzáférhetők a magyar közönségnek, mely ellen örökké panaszkodunk, hogy gyermekeit nem akarja a kereskedő pályára adni. Ha mindent központosítunk, ha azt a helyzetet állítjuk elő, hogy a fiatalság Budapesten találja meg a magasabb kereskedelmi oktatást is, akkor ne csodálkozzunk, hogy a fővárosba szorított ifjak ugyanazzal a költséggel inkább az egyetemet keresik föl. Teljesen elfogadható, hogy a budapesti kereskedelmi akadémia tovább is élvezze az államnak segélyét. De ebből aztán következik az, hogy a vidéki akadémiák még inkább rá vannak utalva és még inkább érdemesek hasonló segélyre, mert míg a fővárosi intézetek oly látogatottak, hogy szubvenció nélkül is födözhetik költégeiket, a vidéken s különösen eleinte elengedhetetlen a segélyezés. Szeged városa például máris tetemes összeget fordít a középkereskedelmi iskola fönntartására és mikor annak akadémiává való átalakítá-sával foglalkozik, a nehézséget a nem lényegtelen költségtöblet okozza, melyet már-már nem képes előteremteni. Hiszen ez a város valósággal tönkreteszi magát kulturális feladatainak teljesítésében. Épen most tárgyaljuk a városi költségvetést és annak egynéhány számadatával igazolhatjuk, hogy az állam támogatása sehol sem volna indokoltabb és kötelességszerűbb, mint a vidéki városokban, melyek missziójuk és feladataik magaslatán állanak ugyan, de egyszersmind az anyagi kimerülés széleie jutottak. Szeged jövő évi budgetjében tisztán a tanügyi kiadások 128,221 frtot tesznek, a tudományos és művészeti czélokra szóló költségek 30,402 frtot. És a tanügyi kiadások között természetesen nem szerepel az iskolák építésébe ruházott mintegy két millió forint kamatterhe, amivel együtt összes kiadásaink húsz százlokja megy el a közoktatásra. Éls ezzel az óriási áldozattal szemben az állam szűkkeblű és fukar a végletekig. Néhány ezer forint közoktatási segély kieszközléséhez folyamodások, deputácziók és befolyásos pártfogók kellenek, ha ugyan mindez kárba nem vesz, mint ahogy évek óta történt. Szinte veszedelmessé válik már az az áramlat, hogy a nemzetre nézve elsőrendű érdekeket szolgáló vidéki városokat az állam csak kötelességekkel terheli meg, de nem gyámolítja magas hivatásuk teljesítésében. Sőt inkább megbénítja őket, amint tette a fokozódó jövedelmű regálék megváltásával, melyeknek emelkedő értékére a kommunitásoknak százfelé szüksége volna. Előbb-utóbb komoly mozgalmat kell indítaniuk a magyar városoknak, hogy a maguk napról-napra növekedő szükségletéhez az állam is járuljon legalább annyival, amennyi költséget okoz nekik az állam helyett végzett közigazgatás. Ez a legkevesebb, amit a vidéki városok kívánhatnak és az, hogy az általános értékű közművelődési intézmények föntartásában ne legyenek a saját fogyatékos erejükre utalva. Mert ha tovább is úgy folyik a dolog, mint eddig, hogy még a bíróságok elhelyezési költségeit is a városokra hárítják, maholnap igazán a fejlődés ambícziójától fosztják meg a magyar városokat, melyek oly lelkes föláldozással viszik előre az ország kultúráját. A függetlenségi és 48-as párt Programmja*) Úgy a történelem tanúsága, mint saját tapasztalásunk is ama meggyőződést szülte és gyökereztette meg bennünk, hogy Magyarország csak úgy biztosíthatja fönállását s csak úgy fejtheti ki szellemi és anyagi erejét teljes mértékben, ha állami függetlenségét, melyhez az önföntartás elidegeníthetlen jogán kívül számos úgy régibb, mint ujabb törvények szerint kétségtelen joga van, hova előbb visszanyeri. Ennélfogva főtörekvésünk oda irányul, hogy a közös és közösen érdeklő ügyekre vonatkozó 1867-iki törvények, melyek az ország önállóságát lényegesen megcsonkítják, alkotmányos uton eltöröltessenek ; Magyarország a függetlenség minden kellékeivel elláttassék s igy önálló hadügye (külön hadserege), önálló külügye, ön- s álló pénzügye és kereskedelme legyen, az ő felsége uralkodása alatt álló többi országokkal és tartományokkal pedig csupán a fejedelem személyének azonossága által álljon viszony, bafi. Amiből önként következik, hogy a ■ közös ügyek tárgyalására rendelt bizottságok — a delegácziók — megszüntessenek s Magyarország törvényhozása és kormánya az ország minden ügyeit kizárólag maga intézze és kezelje. Az igy függetlenné lett Magyarország Iddig egyfelől területi épségét és önállóságát bárki ellen megvédeni fogná, addig másfelöl a többi, különösen pedig a szomszéd államok I függetlenségét tiszteletben tartani s velök I baráti viszonyban élni óhajt; területi nagyobbodásra nemcsak nem áhítozván, de sőt a nemzet akarata ellen közelebb történt foglalást is határozottan rosszalván, azt meg-s szüntetni kívánja. Biztosítva lévén ily módon az ország függetlensége és belbékéje s Horvát-Szlavonországgal az 1868. XXX. t.-cz. épségben tartása s mindkét részről pontos végrehajtása mellett helyreállván a jó egyetértés, bizalommal foghatunk belügyeink rendezéséhez, hazánk szellemi és anyagi erejének fejlesztéséhez. Mely munkában az ősi kipróbált intézmények lényegéhez s ezek között a választási rendszerhez való ragaszkodás mellett a szabadság és egyenlőség elvei, az erkölcsiség és haladás törvényei fognak vezérelni, megtartván igy a régiekből ami jó s nem zárkózván el a kor szellemének megfelelő reformok elöl sem. Ehhez képest a személyes szabadságnak minden önkény ellen való biztosítását, a vallásszabadság megállapítását, ennek minden következményeivel együtt, úgyszintén a sajtó, gyülekezési és egyesülési szóIrányi Dániel, elnök. • Ezen, az országgyűlési függetlenségi és negyvennyolczas párt által 1884. évi szeptember 29-én egyhangúlag elfogadott s változatlanul favált Programm közzétételét az orsz. függetlenségi és negyvernyolczas párt folyó 1890. évi október 2-án elhatározván, azt ezennel közzéteszem. Lapunk mai száma 12 oldalból áll.