Szegedi Napló, 1895. július (18. évfolyam, 157-182. szám)
1895-07-02 / 157. szám
Szeged, kedd Szegedi Napló. Kálmán Imre, Illés Antl, Czékus József, Czékus István, Palotai Ferencz, Zádory Péter, Zádory József, és Kormos Antal. — Halálozás. Bódogh János budapesti posta és távirófőtisztet súlyos csapás érte a napokban ; neje, szül. Mailár Anna elhunytával. Bódogh sok ideig élt Szegeden s itt különösen a gyorsirászat tanításában szerzett érdemeket. Gyászában sok szegedi rokon osztozik. A lesújtott férfi, neje haláláról a következő jelentést adta ki: Bódogh János posta- és távírda főtiszt, mint az elhunyt férje és ennek leánya Ibolya, özv. Mayer Ferenczné szül Maliár Rozália, Mailár Albert és neje, és Maliár József mint testvérei, Csók Kálmán és neje Szerelemhegyi Karelin, Bajza István és neje, Teklár Ferencz és neje, mint sógorai és sógornői, fájdalomtól megtört szívvel jelentik minden rokon, ismerős és jóbarátnak, hogy a szeretett és felejthetlen emlékű nő, testvér és rokon Bódogh Jánosné szül. Makár Anna folyó évi június hó 28-án, reggeli hat órakor, hosszas kínos szenvedés és a haldoklók szentségének ájtatos felvétele után, életének 55-ik és házasságának 13-ik évében jobblétre szenderült. A megboldogult drága halott halt tetemei folyó hó 29-én, d. u. 2 órakor fognak a gyászházban . VIII. ker. Jószef-körút 69. szám alatt a róm. kath egyház szertartásai szerint beszenteltetni és onnan Kun-Félegyházára elszállittatván, ott a családi sírboltban örök nyugalomra helyeztetni. — A belügyminiszter kifogásai. Sok év óta készül Szegeden egy szabályrendelet, mely sehogysem nyeri meg a belügyminiszter tetszését. Pedig nagyon fontos dologról, a statisztikai adatok gyűjtési módjairól van szó a hosszú ideig készülő statisztumban. Legutóbb azért nem hagyta jóvá a belügyminiszter a szabályrendeletet, mert ez, minden díjazás nélkül kötelezi a szegedi állomások vasúti tisztviselőit, hogy az áruforgalmi statisztika adatait a hatósággal közöljék. A tanács a visszaküldött szabályrendeletet ma adta ki Zombory Antal tanácsosnak újabb véleményadásra. — Ne menj Amerikába! A jó Amerika még ma is egy nagy tömeg ember szemében a boldogság hazája, ahol mihelyest partra ér valaki, rögtön elkezdi az aranyat ásni azon alattomos czélzattal, hogy húsz év múlva mint milliomos nagybácsi szerepeljen a vén európai újságban. A dolog pedig nem éppen így áll. Ottis egymásnyaszent Péternek ilyen kosztja volna a menyországban, nyomban lejönne a földre s abonálná magát a „Kék nefelejts“-nél. És mégis úgy áll a bál, hogy elhagyom a Kék nefelejtset. Hiába a remek koszt, hiába a sok okositó prédikáczió a házasság ellen, eltávozom. A vendéglősnek még egy utolsó kísérlete érdemel megjegyzést. Elhozatta a sógorát, egy öreg bádogost, aki szóval iparkodik rám hatni. — Látta, ezelőtt ötven évvel vagy hét hétig hevültem egy kis leányért, ma nekem van nyolcz leányom ... És amíg létekzem, mindig viselem annak a szerelmes két hétnek a következményeit. Én megmaradtam konokul álláspontomnál. A vendéglős fölpattant. — Menydörgős menyke . Ön is házasodik, uram ? — Én ? Nem ! Eszem ágában sincs. Hanem a huszonnégy újdonsült férj barátom mindegyike meghívott havonkint egyszer ebédre. Tehát minek abonáljak, mikor ők házasok és náluk ebédelhetek ? Erre aztán már nem tudott válaszolni a Kék nefelejts tulajdonosa, hanem hallgatott, mint a csuka. Én pedig ebédelek a férjes barátaimnál, isteni ebédeket és a huszonnégy ebédért havonként huszonnégy aranyos menyecske tanácsait hallgatom meg. Micsoda ebédek és micsoda tanácsok ! És mig én élem világomat, gyakran kán él az ember s a jobb érzésű amerikai egyletek már számtalanszor figyelmeztették a kivándorlani szándékozókat, hogy gondolják meg, mit cselekszenek a pénz, vagy biztos állás kilátása nélkül ne induljanak az új világrészbe. Ma megint a new-yorki kereskedelmi kamara titkársága irt hozzánk ezúttal könyvvezetők, kereskedősegédek és hasonló álláshelyeket intve le. Levelének az a része, melynek közlését kéri, Így hangzik : A new-yorki kereskedelmi kamara újólag figyelmezteti a könyvelőket, kereskedő-segédeket és hasonló állásban levőket, hogy biztos állás, jogérvényes szerződés birtokában induljanak csak útnak, máskép ne vándoroljanak Észak- Amerika felé. Mert százezrek vannak most is ilyenek állás nélkül s a viszonyok javulását a közel jövőben nem lehet remélni. Ellenben amerikai czégek képviselőket keresnek Európában s igy ez irányban hozzánk fordulnak. A reflektálóknak e czégek tisztáját szívesen megküldi a titkárság) New York, Room 79, Whitehall Str. 15.) — Egy honvédfőhadnagy tragédiája. Sokan emlékeznek még Szegeden F uk a honvédfőhadnagyra, aki két év előtt került el innen. Azóta boldog ember lett belőle , előkelő, vagyonos leányt vezetett oltárhoz s Nagybecskereken élte világát. Onnan jön most a megrázó hir, hogy Fuka főhadnagy leesett a lóról s néhány napi szenvedés után meghalt. A szerenczétlen véget ért ifjú tisztet ma délután temették el Nagybecskereken általános részvét mellett. — Tanítók figyelmébe. A következő sorok közlésére kérettünk fel. Mindazon tanítók, kik az „Aradvidéki Tanító-egylet“ jubileuma alkalmából az aradi és Csanádi egyesült vasutak vonalain akár Aradra s vissza, akár valamely kirándulásra szóló mérsékelt áru menetjegyigazolványokat óhajtanak, forduljanak július 5-éig Maurer Mihály egyleti titkárhoz (Arad, Orczy u. 10.) vagy az eredeti meghívó bemutatásával nevezett vasúti igazgatósághoz, pontosan megjelölve az útirányt és a végállomásokat. — Adomány a zsidó árvaháznak. Malt héten említettük, hogy Kohner Henrik markomba nevetek, mikor látom, hogy a tisztelt huszonnégy barátom keserves keresményét a mi kis városunk tisztelt társadalmának hányféle alakja : szabó, czipész, háziúr, tejes asszony, adószedő, orvos, ügynök, asztalos, lakatos, üveges és később játékkereskedő feji meg a nap, hónap, év minden órájában . . . Látom milyen nagy és hányféle adót kell fizetni a boldogságért . . . És még ők beszélnek velem vállveregetve. Még ők henczegnek és Eifel-torony magasságból néznek alá reám olyan büszkén, olyan boldogsággal, az elégültségnek olyan biztos nyugodtságával, hogy szinte fejcsóválva nézek arra az Eifel-toronyra . . . De azért idelenn maradok váltig és vígan költöm el a huszonnégy menyecském törtjét, akik közül a legszegényebben is több bit van, mint az egész Rómában, mert tegnap arra a kérdésemre, hogy mit fognak csinálni, ha majd az ételt több felé kell osztani, a menyecske nevetve válaszolta : — Jó az isten! — nem hagy el bennünket. Önök mindnyájan tudják, hogy a kis menyecskének igaza van, az isten csakugyan jó, nem hagyja el az embert, de azért önök mégsem házasodnak meg mindnyájan, hanem megmaradnak csökönyösen agglegénynek, pedig egyikőjük sem áll a „Kék ne felejts“ tulajdonosának hatása alatt. kocsiháti földbirtokost súlyos baleset érte. Kocsiját a lovak elragadták és oly szerencsétlenül esett ki, hogy lábát törte. A Kohner-család táviratilag hívta betege ágyához Goldschmidt György dr. szegedi orvost, akinek lelkiismeretes kezelése alatt a beteg most már csaknem teljesen fölgyógyult. Kohner Henrik, orvosa, Goldschmidt iránt az elismerését és háláját leginkább azzal vélte kifejezni, hogy ötszáz forintot küldött készpénzben a szegedi zsidó árvaház javára, melynek alapját háromezer forinttal, tudvalevőleg, Goldschmidt dr. vetette meg. Az árvaház elnöke, Szivessy László dr. meleghangú levélben köszönte meg a szép adományt. A nyári délutánokra lépett érvénybe a közgyűlés határozata, melynek értelmében július és augusztus hónapokban délutánonkint nem működik a torony alatt a közigazgatási gépezet. Kivételt képeznek és délutánonkint is kötelesek hivataloskodni a rendőrségi tisztviselők, az adóhivatal, melyben azonban a pénztári tisztek már augusztusban megkezdik ismét a délutáni hivataloskodást, a számvevőség, melynek tisztviselői augusztus elsején szintén befejezik a nyári vakációzást. A tiszti Ügyészségnél, a javadalmi és gazdászi hivatalban egy iktató és egy beosztott tisztviselő tart inspekciót. A pénztári tisztviselők csak akkor kötelesek délutáni hivatalos órát tartani, ha délelőtt pénztári zárlatot nem csináltak Végül minden igtató hivatalban megtartják a szokott hivatalos órákat. Teljes két hónapig tartó szabad délutánjuk csak a többi tisztviselőknek van. — A gőzfürdő betonja. Ma végzett a tanács a gőzfürdő betonjának azon részével, melyről már régebben kimondatott, hogy használhatlan. László Gyula gazdasági tanácsnok volt az ügy előadója, aki bejelentette, hogy a vállalkozó eddig a hozzá intézett felhívás daczára sem szedette föl a rosszul lerakott műalapot. A tiszti főügyész véleménye szerint is joga lévén a városnak a betont fölszedetni, az esetleg keletkező por következményeitől nem kell félni. A tanács ennélfogva felhívta Steinhard és Lang művezetőket, hogy a beton rosszul sikerült részét szedessék föl, az erre szükséges költségeket jelentsék be és a pénzt a vállalkozó fogják kiutalványozni. A csengere-pusztai-bajai vasút bejárása A csengere-pusztai-bajai helyi érdekű vasút közigazgatása bejárása június 2- án kezdődött s július 5-éig fog tartani, mivel a bizottság az olvasztó hőségben csak megszakításokkal működhet. A vasúti bejáráson Zombory tanácsnok és Gróf útibiztos, Csongrád megye részéről Mikes Gyula főmérnök és Saághy szolgabíró, Pestmegye részéről Horváth Árpád főmérnök, Fóka Lajos főszolgabíró és dr. Farkas Imre biz. tag, a kereskedelmi minisztérium részéről, Reviczky osztálytanácsos és Spányik műszaki tanácsos, a magyar államvasutak társasága részéről pedig Tiszay és Brock felügyelők jelentek meg. — A polgármester sebei. Makón, — mint írtuk, — Széll György ügyvédet, a szegedi öreg honvédegylet elnökét, választotta meg a város polgármesternek. Az egyik ottani újság vezérczikkben foglalkozik a választás után az uj polgármester személyével s ez alkalomból felemlíti azon sebeket, melyeket Makón a polgármester kapui szokott, így mondja : „És bár tudjuk, hogy nálunk a polgármester széke tövisekkel van kirakva, melyben egy akaratlan mozdulat is könnyen okoz sebesülést a rajta ülőnek, mindazonáltal hiszszük, hogy meg fog felelni a benne helyezett bizalomnak.“ — Hivatalos eskü. Eisenstein Jakab dr. kórházi első alorvos és Burger Mór dr. kórházi alorvos, ma tették le a polgármester előtt a szokásos hivatalos esküt. — Csongrádi lapok állítólagos megszűntetése. Mint vádlott állott a szegedi en- 1895 julius 2 157. 87.