Szegedi Napló, 1911. szeptember (34. évfolyam, 208-233. szám)

1911-09-21 / 225. szám

ZO­SZ Szeged, csütörtök SZEGED 1911. szeptember 21. galam bevásárló helye ma is messze terjedő körzetének. Egészségi tekintetben köztudomás szerint is első helyen áll Szeged. Nyílegyenes, aszfalttal, kővel burkolt, fásí­­tott, széles utcák, nagyszámú tér, mindmeg­annyi park, sok sétahely, játéktér, az egész várost körülövező erdősítés, villatelepek, ár­­­tézi kutakból táplált magas és alacsony nyo­mású vízvezeték, csatorna­hálózat, arányaival ési alacsony áraival tömegek befogadására al­kalmas ártézi közfürdő, tiszai fürdők stb. ad­ják meg ehhez az alapot. Nagy gondot fordítunk a közélelmezésre, vá­­góhidunk a műsz­aki haladás minden vívmányá­val rendelkezik, piacaink, behozatalunk állan­dó orvos-rendőri ellenőrzés alatt állanak. Szorgosan ügyelünk az erkölcsrendészetre, nemkülönben a járványos betegségek meg­előzésére. Közkórházunk, gyermekkórházunk, mentő, betegszállító, fertőtlenítő s más állami és vá­rosi egészségügyi intézmények mellett ma is két elkülönítő kórházzal és külön megfigyelő kórházzal rendelkezünk, de kötelezőleg el van látv­a ilyennel minden egyes tömegellátásra szolgáló intézet is.­­ Az egészségügyi hatóságok mellett a tiszti főorvos mellett 14 kerületi orvos teljesíti a közegészségügyi szolgálatot, kellő számú se­gédszemélyzettel és állandó nagy eszközökkel igyekszünk minden egészségre hátrányos álla­pot megszüntetésére. Amint kiváló gondoskodásunk tárgya megle­vő intézményeink fejlesztése s a város fejlő­désének lehető fokozása is. Harminc év előtt, az árvíz után alig más­fél millió korona volt a város költségelőirány­zata, 1910 végén ötmillió hétszázezer koronát tüntet ki a zárszámadás bevétel és kiadásként. Hat háromemeletes, hét kétemeletes nagy bérház épült egy­etlen év alatt és egész tömege a közmunkáknak foglalkoztatja állandóan kö­zegeinket. Nagyarányú városfeltöltés, általános csator­názás, két új népliget, kertgazdagi minta­telep, kendertermelési akadémia, két nagy ne­velő- és tápintézet, vakok központi intézete, három új népiskola, főgimnázium kibővítése, gépészeti és elektrotechnikai felső ipariskola, zeneiskola és hangversenyterem, központi sporttelep, vasúti számvevőségi palota, vasúti műhelytelep, központi javadalmi hivatal, vá­sárcsarnok, plébániaépület, röszkei templom, fogadalmi templom, három új polgári iskola és a hatszáz ágyas új közkórház tíz milliót meg-­haladó értékben állanak ezidő szerint kivitel vagy tervkészítés alatt, tárgyalásokat folyta­tunk harmadik főgimnázium, második felső ke­reskedelmi, harmadik fiú-polgári iskola, nő­gimnázium létesítése érdekében. Kétségtelen mindezekből, hogy Szeged, mint az ország legnépesebb és legfejlettebb vidéki városa, úgy központi fekvésénél, kedvező ösz­­szeköttetéseinél, mint kitűnő egészségi, gaz­daságos megélhetési, megállapodott gazdasági, haladott ipari és kereskedelmi viszonyainál fog­va egyetem elhelyezésére kiválóan alkalmas vá­ros s az egyetem befogadására, az újjáépítés óta következetesen folytatott közművelődési politikája folytán teljesen elő is van készítve és rendelkezik a további fejlődés minden elő­­föltételével. Tudjuk jól azt, hogy az ország egyetemek iránti igénye a szegedi egyetem fölállításával végleges kielégítést nem nyerhet, de kétségte­len az is, hogy bármely más városban léte­­sitettnek is egyetem. Szegednek és a körzeté­hez tartozó terjedelmes és népes országrésznek élénken érzett szükséglete a felsőbb oktatás terén mindig fönmaradt s azt csak a szegedi egyetem képes megszüntetni. L­egutóbb 1906-ban volt alkalma városunk közönségének áldozatkészségét bejelenteni, mellyel az egyetem fölállítását szolgálni kí­vánja, most, hogy Nagyméltóságod bölcs el­határozással s erős kézzel viszi megvalósítás elé az ország legnagyobb kulturügyét, a fel­ső­oktatás fejlesztését, újra megfontolás alá vette törvényhatóságunk a hozzájárulás kér­dését és vagyoni erejének szigorú mérlegelé­sével 197—1911. szám. alatt hozott határ­ozatá­­val a nagy nemzeti közcélra fölajánlja a sze­gedi egyetemhez: a városi múzeumot és könyv­tárat, a 600 ággyal építendő új közkórházat, ennek s az orvosi egyetemnek elhelyezésére a már kijelölt 25 hold területet, a­ központi egyetem elhelyezésére a mai közkórház 2 hold 480 négyszögöles telkét, az időközben lé­tesült gyermekkórházat, továbbá készpénzben három millió koronát, a városi múzeumra ed­dig­ fordított évi 30.000­ korona állandó, hoz­­zájárulást, a fejlesztéshez 15 éves részletek­ben másfélmilliós koronát és a meglevőkön­­túl 10 új alapítványt összesen tízmillióháromszáz­­kilencvenegyezerhétszázhúsz korona értékben. Fölajánlja továbbá 283/1911. számú köz­­gyűlési határozatával: az egyetem kémiai, fi­zikai, geológiai és botanikai, esetleg egyéb in­tézeteinek az orvosi egyetemmel kapcsolatos elhelyezése esetére az ennek és klinikáinak cél­jaira kijelölt 25 holdas terület mellett elterülő három holdnyi 950 négyszögöl nagyságú vá­ros tulajdonát képező, illetve amennyiben az ellenkező oldal volna előnyösebb, az ott vétel útján megszerzendő hason nagyságú terüle­tet, valamint az egyetemmel kapcsolatos né­mely intézmények: füvészkert, meteorológiai, csillagászati, magvizsgáló stb. intézetek cél­jaira Újszegeden a népkert szomszédságában, esetleg amennyiben előnyösebb volna a város tulajdonából más helyen, 50 hold területet, úgy az állami szemkórház kibővítéséhez az e célra fentartott 616 négyszögöl telket. Mindezek beszámításával ajánlatunk végle­ges mértéke tizennégy millió koronára emelkedik Kötelességszerüleg kijelentjük azonban, hogy ajánlatunkat vég­legezettnek, áldozatkészségün­ket kimerítettnek tekinteni nem óhajtjuk és a tárgyalások megindítása estén azok során készek vagyunk vagyoni erőink mérlegelése mellett a részleteket a szükséghez képest mó­­dosítani. — a kultuszhoz: Mély tisztelettel kérjük Nagyméltóságodat kegyeskedjék törvényhatóságunk tisztelettel­jes kérését nagybecsű figyelmére méltatni, ajánlatunkat elfogadni és a szegedi egyetem mielőbbi létesítése érdekében a tárgyalások mi­előbbi felvételét kegyesen elrendelni. — miniszterelnökhöz: Mély tisztelettel kérjük Nagy méltóságodat kegyeskedjék törvényhatóságunk tisztelettel­jes kérését nagybecsű figyelmére méltatni, ajánlattunk elfogadását és annak megvalósítása érdekében a tárgyalások mielőbbi elrendelé­sét hatalmas befolyásával támogatni. Kelt Szeged szabad királyi város törvény­­hatósági bizottságának 1911. évi junius hó 30-án tartott rendes közgyűléséből. Lázár György dr. polgármester. Oaál Endre dr. tanácsos. A polgármester Zichy grófhoz. Zichy János gróf közoktatási miniszterhez Lázár György dr. polgármester álta­lános figyelem mellett a következő beszédet intézte: Nagyméltóságú vallás- és közoktatási mi­niszter úr! Kegyelmes uram! Nemcsak Szeged városának, nemcsa­k a szomszédos megy­ei és városi törvényhatóságoknak, hanem Magyaror­szág egész alsó részének nevében jelentünk meg ma Nagyméltóságod előtt azért, hogy év­százados sérelmünk orvoslását, egy a magas kultúra jegyében forgó kívánságnak kielégí­tését kérjük. ‘ Kérelmünk Magyarország tanulmányügyének oly magas régióiban forog s ekként az alvi­­dék kulturális jövője szem­pontjából fontosság­­ dolgában annyira predominál, hogy annak ere s­zete ledöntötte köztünk a vallás, nemzetiség, társadalmi osztályzat, politikai hitvallás és a közigazgatási keretek által vont válaszfalakat. Alsómagyarország népe tömör légióként áll Na­gyméltóságod előtt. Igen, itt áll tömör, lelkesült légióként Alsó-­­ m­agyarország népe azért, hogy akkor, amidőn Nagyméltóságod bölcsesége, a felsőbb kultú­ra iránti érzéke és s tettrekész energiája Magyar­­ország felsőbb tan­ügyének új, immár nélkülöz­­hetlten.A vált hajlékok fölállítását aktuális po­litikájának céljaként napirendre tűzte, az én szerény ajkaimon keresztül az Alvidék javára Szegeden, az Alvidék e gócpontján egy tudo­mányegyetem fölállítását kérte. Szeged város közönsége ezen, az ország 44 tárvényhatósága által erkölcsileg támogatott s örömmel jelzem, a koronás király jóindulatá­tól kísért kérelmével részint magában, ré­szint a szomszédos törvényhatóságokkal együt­tesen az utóbbi 32 év alatt már ötödször já­rul a közoktatási kormány mindenkori feje elé, háromszor jelent meg ő felsége trónjának zsá- I molyánál. Már ezen szívós, következetes maga- I tartás is igazolja, hogy igazsága van, mert­­ egy közjogi test kérelmében csak akkor lehet I ily szilárd és következetes, ha annak alapját­­ az erkölcsi igazság megingathatlan sarkköve képezi. Megnyugvással olvastuk Nagyméltóságodnak ezredi budgetbeszédét, amelyben azon helyi­­­előföltételekről nyilatkozott, amelyek fönfor­­­­gása egy tudományegyetem fölállítása szem­pontjából nélkülözhetetlen. Ezek: a­ nemzeti szempont és az alkalmas miliő. Ami a nemzeti­­ szempontot illeti, én ezzel kérelmünk előter­jesztése keretében foglalkozni nem kívánok.­­ Oly mértékben köztudomású Szegednek már­­ kétszáz év óta az alvidéken mindig hűségesen­­ teljesített nemzeti munkája s ily irányú jövő hivatása a nemzet közvéleményében, hogy ezt ma már adatokkal bizonyítani akarni az alap­­t­­étel gyengeségét jelezné. De elismerte ezt­­ már a nemzet törvényhozása, amidőn a város nagy katasztrófája után alkotott rekonstruk­­cionális törvények indokolásában ekszpressis verbis kimondotta, hogy «Szeged fönmaradása eminens nemzeti és állami érdek.» Hogy tehát a nemzeti szempont Szeged mel­lett szól, ez vitán kívül áll, ez­ resoinoicata. Ami a miliőt illeti, a legutóbbi katolikus nagy­gyűlés alkalmábó­l volt alkalma Nagyméltósá­godnak személyesen meggyőződni arról, s vég­telen örömömre és megnyugvásomra e meggyő­ződésnek felismerő szavakban kifejezést is adott, hogy 32 évi soha nem bivalgó, hanem fáradt­ságos, de mindig öntudatos s épp ezért min­dig a nemzet osztatlan rokonszenve által ki­sért munkával sikerült ott lenn, a Tisza jobb­partján, a Tisza—Dunaköz homokbuckái szé­lén oly hatalmas magyar metropolist alkotnunk, amely nagyságával, szépségével, közművelődé­si intézményeinek számával, azok kulturális emelkedettségével s vagyoni állapotának min­dig féltékenyen megőrzött rendezettségével az egész alvidéknek imponál s az ország «második városának» a fejedelem s nemzet által elismer­tetett és elismertetik, ez előföltételnek te­hát a város predominálólag szintén megfelel. És hogyha Nagyméltóságodnak bölcsesége Szegeden egy tudományegyetem fölállítása ál­tal, amelynek anyagi terheihez, vagyoni viszo­nyaink határai között, de fejedelmi bőkezű­séggel hozzájárulni hajlandóknak nyilatkoztunk és nyilatkozunk, sikerül megkezdeni azon nagy­­jelentőségű és kulturális munkát, amely az al­vidék kulturális egyenjogúsítását s ezzel a ma­gyar államnak a jövő közgazdasági és kul­turális hódításaink egyedüli talaját képező Balkán-államok felé v­aló kellő és hódolásra­­késztő kifejlését eredményezendi, akkor nem­csak az alvidéknek, hanem a tárgyilagosan és igazságosan gondolkodni tudó egész nemzetnek hálája fogja őrizni Nagyméltóságod közéleti tevékenységének emlékezetét s oly emléket ál­lít magának Magyarország politikai és kultúrtör­ténetében, amelyet,­­­hogy Ősróma orátorá­­nak szavait idézzem: «Nec imber­edax, nec aqu­ila impotens possit diruere, nec innubera­­bilis annorum series, nec fuga temporum.­­ Memorandumunkat hódoló tisztelettel át­nyújtva, ajánljuk magunkat és kérelmünket Nagyméltóságod kegyes jóindulatába. Fog-Krém

Next