Szegedi Napló, 1913. április (36. évfolyam, 80-103. szám)
1913-04-03 / 80. szám
80. sz. tzeged, csütörtök SZEGEDI NAPLÓ 1913. április 3. A flottademonstráció. Antivári előtt vannak a hadihajók. — Nikita király le akar mondani. — Csapatokat fognak partra szállítani. — Oroszország szolidáris a hatalmakkal. — Hír Szkutari bevételéről. A monarchia hadihajói ma megjelentek Antivári előtt a montenegrói vizeken és ezzel kezdetét vette a flottatüntetés. Az angol, francia és olasz hadihajók még nem érkeztek meg, de már útban vannak Antivári felé, hogy megmutassák a kis Montenegrónak hatalmukat, erejüket és azt, hogy rendelkezésüknek minden körülmények közt teljesedésbe kell menni, Montenegró nem tarthat igényt Szkutarira, mert az Albániához fog csatoltatni és a vár vívása hiába való fáradság és emberpusztítás. Most, hogy a hatalmak határozatuk teljesítésére flottademonstrációval kényszerítik Montenegrót, Nikíta király elkeseredésében, megbízható értesülés szerint, le akar mondani trónjáról, sőt azt is elhatározta, hogy kivándorol Montenegróból. Oroszországba akar menni Nikolajevics nagyherceghez, aki veje. A hatalmak mindezzel nem törődnek, határozatuknak érvényt óhajtanak szerezni mindenáron és elhatározott dolog, hogy az esetben, ha Montenegró a flottatüntetés dacára sem hagyna föl Szkutari ostromával, akkor Antivárinál csapatokat szállítanak partra, hogy elüldözzék Szkutari alól az ostromlókat. Távirataink itt következnek: Cetinje. Ma reggel hét órakor egy osztrák-magyar hajóraj jelent meg Antivári és Dulcignó között és a parttól tíz kilométernyire horgonyt vetett. A törökök elhagyták a kis Tarabos hegyet és a nagy Tarabosra vonultak vissza. Bécs. Itt az a hir terjedt el, hogy Szkutari elesett. A hir megerősítése nem érkezett eddig meg és így valószínűtlen Szkutari elestének hire Berlin. Nikita király elhatározta, hogy lemond és örökre elhagyja Montenegrót. A király Déloroszországba akar menni vejéhez, Nikolajevics nagyherceghez. Bécs: A montenegrói válság lefolyását beavatott helyen a következőképpen képzelik el: A montenegrói vizeken egy hadihajóraj jelenik meg. A puszta demonstrációt elegendőnek tartják, hogy Montenegró felhagyjon az ostrommal. Ha azonban ennek dacára folytatnák Szkutari ostromát, akkor ostromzárat rendelnének el, ami abból állna, hogy a flottademonstrációban résztvevő hatalmak csapatotokat szállítanának Antivák és Dulcignónál partra, ha azonban ez sem változtatna Montenegró magatartásán, akkor a monarchia és Olaszország azt a megbízást kapná, hogy még az esetben is, ha Szkutari időközben el is esnék, a szerb és montenegrói csapatokat kényszerítsék Szkutari elhagyására. Pétervár: Az a jelentés, hogy Oroszország helyesli a flottademonstrációt, itt nagy izgalmat keltett. Az orosz külügyminisztériumban kijelentették, hogy Szkutarinak Albániához való csatolása elhatározott dolog és a vár ostromának semmi célja sincs. Oroszország nem vesz ugyan részt a flottademonstrációban, de nem is akadályozza azt meg, mert a tüntetésnek kollektív jelleggel kell bírnia. Az ellen azonban tiltakozna Oroszország, hogy egyes hatalom hajtsa végre a rendszabályokat. Pétervár: Teljesen megbízható helyen alaptalannak mondják azokat a híreket, amelyek Izvolszky párisi nagykövetnek Londonba való helyezéséről, vagy külügyminiszterré történő kinevezéséről szólanak. Antivák előtt a flotta. Bécs, ápr. 2. Az együttes flottatüntetéseiben résztvevő osztrák-magyar hadihajók már Antivári előtt állanak. Mára várják oda azolasz hadihajókat ,is. Az angolok hajóraja szintén útban van. Az eddigi értesülések szerint Franciaország nem, vesz részt a flottai tüntetésben, hallatszott, mint egy írzökkenő madár osont el mellőle. Badiusz bánatosan nézett utána és tágra- nyílt szemmel vette észre, hogy a murítuszbokroknál a leány egyenesen a férfi karjai közé repült. A férfi pedig nem volt más, mint Kriszpinusz, aki szenvedélyesen ölelte magához a karcsú leánykát. V. Badiusz most már érezte, hogy szívében fakadni kezd a gyűlölet virága. VI. Titusz Liviusz XXV-ik könyvének tizennyolcadik fejezetében ezeket írja: Mikor a konzulok Kampaniában szerte pusztítottak, a kápuaiaknak és Majónak kiroháznttól félelembe ejtve, szétszórt katonáikat fa zászlóikhoz hívták ugyan egybe, de minthogy nem volt már annyi idejük, hogy harcvonalba sorakozzanak, megverték őket és ötezerötszáznál több embert veszítettek. Ennek folytán a különben is elbizakodott népségnek ugyancsak megnőtt a szarva és a rómaiakat állandóan ingerelték apró támadásaikkal, a konzulok ellenben ebből a kudarcból rájöttek, hogy ezentúl óvatosabbnak kell lenniök. Egy kis esemény azonban az egyik oldalon újra fölserkentette a bátorságot, a másik oldalon pedig lelohasztotta a vakmerőséget, mert hát a háborúban nincs olyan kis dolog, aminek esetleg nagy fontossága ne volna. Titusz Kvintusz Kriszpinusznak vendége volt egykoron a kampánnai Badiusz, akiveligen bizalmas jó viszonyban volt. Barátságukat még szorosabbra fűzte az a körülmény, hogy Badiusz, még mielőtt a kampániaiak Rómától elszakadtak volna, Rómában megbetegedett és Kriszpinusz házában nagyon jó bánásmódban részesült. És ugyanez a Badiusz, az előőrsöket túllépve, a vas kapuja elé állott és Kriszpinuszt hivatta. "Mikor "erről Kriszpinusznak jelentést tettek, ez abban a hisszemben, hogy amaz barátságos és bizalmas megbeszélést óhajt, mert a két állam elszakadása utánis szeretettel gondolt a régi barátságra, pár lépéssel a többiiek előtt közeledett.Mikor egymást megpillantották, Badiusz így szólott: — Kriszpinusz, én téged mérkőzésre szóljalak. Szálljunk lóra, a többiek lépjenek viszsza és majd mi ketten fogjuk eldönteni, hogy kettőnk közül melyik a vitézebb? Kriszpinusz erre azt felelte, hogy egyiknek sincs hiánya ellenség dolgában, akiken bebizonyíthatják vitézségüket, ő bizony kikerülné Badiuszt, mé ha a harc mezején istalálkoznék vele, nehogy kezét vendégének vérével megszentségteleníse. Ezzel megfordult és eltávozott. Hanem a szampánal ezután még pökhendibb módon kezelte gyávaságát és pulyaságát emlegtetni és elhalmozta, mindenféle gyalázkodással, mely inkább ő rá illett volna, vendéglátó ellenségnek nevezte őt el, aki úgy tesz, mintha kímélni akarná azt, akivel nem mer kiállani. Ha ő abban a véleményben van, hogy a két állam egymástól való elszakadása folytán az ő egymáshoz való viszonyuk nem változott volna, hát akkor ő, kiapuai Badiusz fölmondja ezennel a római Titusz Kvintusz Kriszpinusznak a vendégbarátságot. Nincs neki többé semmi köze sem hoz, és ő nem állhat szövetségben olyan ellenséggel, aki az ő szülővárosa, az őképe és házi istenei ellen mint támadó ellenfél lépett föl. Ha tehát igazi férfi, akkor lépjen elő. Kriszpinuszt, aki egy ideig tűrte ezeket a szidalmakat, végre aztán a saját emberei beszéltek rá, ne tűrje büntetés nélkül a kampányainak gúnyolódását. Mikor aztán a vezérektől engedelmet kért, hogy a sorból kiáltva mérkőzhessék a fevó ellenféllel, a kapott engedelem után fegyvert öltött, lóra ült és harcra hívta Badiuszt. A kampániai haladék eélkül jelentkezett. És ők lóval lónak ugratva, egymásra támadtak. Kriszpinusz a lándzsájával átdöfte Badiusz bal vállát és lováról leugorva a földre zuhanthoz sietett, hogy gyalogtezerrel végezzen vele. Badiusz azonban, mielőtt Kriszpinusz még rátámadhatott volna, otthagyta lovát és vértjét és viszszaszökött az emberei közé. Kriszpinusz pedig diadallal tért vissza az övéihez, így írja le ezt a történeti eseményt a jó öreg Titusz Liviusz, aki egy klasszikus történetirróhoz illő diszkrécióval hallgatja el, hogy Badiusz gyűlölete nem szülővárosa ellenségének szólott, hanem abban a pillanatban fakadt volt ki, mikor a szép darázskarcsú Hosztilia a mirtusz-lombok alatt az ő vőlegényének, Kriszpinusznak szerelmesen a keblére borult. Katonai vélemény: Bécs, ápr. 2. A flottatüntetésről a Neues Wiener Tagblatt katonai oldalról a következőiketközli: A flottatüntetés után a legelső lépés a montenegrói tengerpart biokádja lesz. Ez Montenegróra végzetes lehet, mivel az orságban éhínség van és az élelmezést a hegységek és a nehezen járható hágók és utak miatt eddig főleg a tengerről látták el görög orosz hajók. A blokádkeresztülvitele céljából az egész vidéket zónákra osztják föl és minden egyes zónát egy nemzetközi hajóosztályra bíznak. Ha a blokád megkezdődött, akkor a blokkozók feladata, hogy a blokádot szakadatlanul ténylegesen föntartsák, mert ha a blokádot például a hajók kis száma miatt nem viszik egészen keresztül, akkor megszűnik kötelezővé tenni. Ha Montenegró a blokád keresztülvitele után is intranzigens marad, akkor esetleg sor kerül a tengerpart egyes legfontosabb pontjainak megszállására. Olaszország felhívása: Róma, ápr. 2. A félhivatalos lapok értesülése szerint a nemzetközi flotta a vezényleti viszonyok rendezése után a montenegrói vizeken valószínűleg még ma föl fogja szólítani a montenegrói kormányt, hogy záros és rövid határidő alatt vonja vissza csapatait .