Szegedi Uj Nemzedék, 1921. március (3. évfolyam, 48-72. szám)
1921-03-01 / 48. szám
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában. Hiszek egy isteni örök igazságban. Hiszek Magyarország feltámadásában. ___________________Amen! Munkásbiztosító pénztárt állít fel a város Az évenként fizetett munkásbiztosítási díjak összege felül van a 300 ezer koronán. — A munkások nyugdíj ügye. — Városi temetkezési intézet felállítása. A város szociális és népjóléti intézményei a közeljövőben egy ily intézménnyel gyarapodnak. Arról van szó, hogy a város a saját tisztviselői és alkalmazottai részére külön munkás- és betegsegélyző-pénztárt állíttat fel, hogy csökkentse azt a túl magas összegre menő kiadást, melyet munkásbiztosítási díjak címén fizet a kerületi Munkás biztosító pénztárnak. A városi számvevői hivatal ma terjesztette be a tanácshoz a munkásbiztosító illetmények kifizetéséről szóló kimutatást. A kimutatásból kiderül, hogy a város ezidőszerint évenként több mint 300 ezer koronát fizet különböző alkalmazottai után, betegsegélyzési járulék címén. Ez az összeg, melynek fizetésére törvény kötelezi a várost szembeötlően magas, különösen ma, amidőn a városnak szociális intézményekre fordított egyéb kiadásai is milliókra rúgnak. Éppen ezért felmerült az a kérdés, hogy a városi alkalmazottak sérelme nélkül, milyen intézkedéssel lehetne elérni azt, hogy a városnak e célra fordított kiadásait összhangba hozzák jövedelmével. Balogh Károly tanácsnok a mai tanácsülésen kifejtette, hogy a városnak a munkásbiztosításról szóló törvény értelmében joga van önálló munkásbiztosító pénztár felállításához. A törvény ugyanis kimondja mindazon vállalatok, melyek legalább 300 munkást alkalmaznak, vállalati munkásbiztosító-pénztárt állíthatnak fel. A törvény egy másik pontja pedig kimondja, hogy ahol a munkások létszáma állandó változásnak van kitéve, ott az átlagos létszám az irányadó. A vállalati munkásbiztosító-pénztár felállításának azonban ez sem szolgál akadályul, mert háromszázon állandóan felül van a száma azoknak, akik után a város, munkásbiztosítási illetéket fizet. E terv felvetésekor szóba került még egy másik megoldás is. E szerint a kérdést akként oldanák meg, hogy a város a nyugdíjasok közé sorolná az összes alkalmazottait, tehát még a napszámos munkásokat is. Ez a megoldás azonban már nehezebb volna mert a nyugdíjjárulékot az alkalmazottak saját maguk kötelesek fizetni, amire pedig különösen a munkások nem igen hajlandók. Ezt a rendkívüli fontos szociális kérdést azonban — amint a polgármester kijelentette — lehetőleg a pénztár felállításával együtt fogják megoldani. A város tanácsa igen nagy előszeretettel foglalkozott a vállalati pénztár felállításának gondolatával és megbízta a számvevőséget, hogy készítse el a vállalati pénztár felállítására vonatkozó terveket. Az ügyre nézve egyébként kérdést intéztünk Scultéthy Sándor főszámvevőhöz ki a következőket mondotta: " A pénztár felállításával körülbelül 150 ezer koronát takarítana meg a város. A hivatali személyzetet emiatt nem kellene szaporítani, mert e betegsegélyezésekről szóló kimutatást eddig is a város vezette. A felállítandó pénztár keretében temetkezési intézetet is létesítünk a tisztviselők számára, hogy lehetővé tegyük az olcsóbb temetkezést, mert az az összeg, amit most kapnak temetkezési járulék címén a tisztviselők, még koporsószegre is kevés. Pórul járt bolsevista agitátor. 1920. évi december 28-án a Károly-király laktanya előtt Bosznai Kálmán Vasvármegyei gyalogezredbeli közvitéz állt őrt, amikor egy Kovács Mihály nevű polgári egyén közelébe férkőzve őt megszólította és bolsevista eszmekörben mozgó beszédével fegyelemellenes magatartásra csábította. Bosznaielőször figyelmeztette s röfögni távozásra szólította fel, midőn azonban Kovács államellenes kijelentéseit ismételte, Bosznai a csábítót letartóztatta és feljelentette. A hadosztálybíróság folyó évi február 11-én megtartott tárgyalásán Kovács Mihály polgári egyént a katonai törvénykönyv 325. §-ába ütköző, az állam hadereje ellen elkövetett bűntett tiliátt két évi és hat havi súlyosbított börtönre ítélte. A kormányzó Bosznait tizedessé léptette elő és 1000 korona jutalomban részesítette. SZEGEDI ÚJ NEMZEDÉK P. Bus Jakab konferenciál (dr. L. I.) A múlt hét nagy események színtere volt. Komoly férfiak, úri emberek lépés zaja verte fel a belvárosi templom környékét. Új élet megindulása kelt a léptek nyomán. Minden rendű, rangú és korú férfi útra kelt a belvárosi templom felé, hogy ott meghallgatva a neves szónok tanítását s megáltozott emberként hagyja el a csonka templomot. S bent a templomban a késő délutáni órákban nagy hallgatás tikkadt. A gondrágott embertömegnek jól estek a szavak, mert azok csüggedt akaratát kissé megolvasztották s a lélekbozótból erkölcsi sudarakat emeltek ki. Valami nagy boldogság forrósodott a lelkekbe. S míg azok előbb a hitetlenség vagy legalább a közömbösség porában fetrengtek, a hervadt lelkek élni, eszmélni kezdtek. A szívekből néhány órára elhúzódott a gondtenger hullámaival, amint azokat Bus páter szavaival végig tapogatta. Gyönyörű látvány volt ez a férfi tömeg. Nagy részét az áhitat hozta oda már kezdetben. De azután folyton dagadt a meggyőzödéses hallgatók száma. Valami életszükség lett Bus atya konferenciáinak a meghallgatása s a kopogó lépések zaja fokozottan újult meg. I Elátkozott emlékeket emleget első beszédében, amelyek az ember milliókat a kétségbeesés, kétkedés, s a tagadás szilijéhez kötötték. S mikor próbáltak kételkedni, a tudós oktatók arcára szélesedett a gőg s más következtetésre nem tudott jutni a tudomány e korifeusainak minden erőszakos törekvése, minthogy a kétség sivárságát mutatta életcélnak a nyugtalan emberi tömegek elé. Hiányzott tanításuk nyomán az archimedesi pont, ahonnan az ember a lét nagy kérdései között imbolyogva — kimozdította volna bűnös és határozott ideák nélkül szűkölködő életének irányát. A modern bölcsészet tehát nem lehet a lét kérdéseinek erdejében az ember irányítója. Maga sem tud eligazodni, nemhogy másokat vezethetne. Gyenge, erőtlen és határozatlan ott is, ahol a szív nyughatatlansága egyedül a határozottságban talál békéltetőt. S mert csak világtalan tapogatózókat nevel, a határozott útmutatásra várók tömege az apostol szava felé fordítja figyelmét: „Tudom, kinek hittem“. Ez idézetben merül ki a második beszéd. E hit már biztosságot nyújt. A megnyugvás, a lélek békéje verőfényezik ki belőle. Itt már áthidalt mélységek felett járunk, megokolt feladatok, megoldott végcél, verőfényes utak fogadják az emberi lelket. Nem kell bölcsészeti elméletek poros lomtáraiban kutatnunk, hogy végre is dologvégezetten menjünk ki onnan. A kereszténység napigazságai hullanak a szószékről az embersorok közé. Most már látunk. Látjuk a célt, látjuk az eszközöket. Könnyű a haladás. Vértanuk és hitvallók mennek elül. Tudósok és tudatlanok megférnek e világfelfogás mérlegelésében egymás mellett, mert ez több békét és boldogságot adott az emberiség lelke elé, mint az egész emberi tendenciózus tudakosság. Ez már nem öli be az embert vegetatív erőinek vad etetésébe, hanem zamatosabb és finomabb örömök zsilipjeit is megnyitja, hogy onnan az igazi kultúra, nap eszmék, nemes elhatározások és önfeláldozások szülessenek meg. Bevilágító, széles látókörű szavak hangzanak Bus páter ajkáról, amikor Krisztus egyéniségét s tanításának isteni fenségét vázolja. Nem értéktelen szemétdombra fordítja hallgatóinak tekintetét, hanem örök érvényű igazságok szépségei felé, amelyek az eget, a földet túlélik. A történelem sok fenséges ténye bizonyítja ez igazságokat. S mikor a gyöngytanácsok szava közvetlen melegséggel a hallgatók lelkét megtermékenyítette, akkor szerdai beszédében az avult, elnyűtt filozófiai elméletek mellett felhozza a párhuzamot Krisztus és Nietsche között. Nem akar a modern és küzködő léleknek egy felelettel sem adós maradni. Teljes világosságot akar gyújtani a lelkek előtt, hogy tudják s megismerjék, hol találják az örök élet igeit. Nietsche tanítása sok elsodort élet kárhozata lett. Isten tagadásában felszökő jegenye helyett erotikára hígult lelkeket nevelt. Ez a tanítás igazi kulturtömegeknek kosztja soha sem lehet, mert a ki nem ernyedő öklök diadalát zengi, megvetve, letarolva az igazság, irgalmasság és emberszeretet megnyilatkozásait, ma csak dölyfösség, büszkeség és düh tajtékzik. Az élet megalázott nyomorultjaihoz nincs szava. Übermenschei a Szamuellyk és Kun Bélák. Krisztus tanítása az embervilág tiszta ritmusa. Míg ott az idegek a küzdelemben összeomlanak, Krisztusnál acélossá lesz a gyenge akarata, hogy az emberek szemében a rongya bukott nyomorult bűnös is később a hős magasáig emelkedjék. Itt békés szelídség, szeretet terem s az erények übermenschei alkotnak nagyot, dicsőt az emberiség javára; ott csak az önzésük orgiáit s romlás, pusztulás két visszhang gyanánt a pöffeszkedő emberi méltóság diadalmi jeleként. A kifordított lélek minden fonákságával szemben áll itt a krisztusi lélek élet elevensége, amely kilobban az arcokra, hogy az önfeledésen át termeljen mások számára e porban boldogságot, igaz örömet, sebet gyógyító irgalmasságot. Hatalmasan felépített szép párhuzam volt Bus páter e beszéde. Rávilágított azután következő beszédére, hogy ne meddő keresztény életet éljünk s ne rossz valutával spekuláljunk, végzetes váltót se forgassunk, hanem cselekedeteink a krisztusi jószándék, a kegyelemben élő embernek tettei, szavai és gondolatai legyenek. E beszédével közvetlen a keresztény ember lelki életének mélyébe markol s a tekintetet Krisztus kegyelme felé fordítja, amellyel működve a cselekedet valutája a legnagyobb értéket éri el s az égbe segíti a végcél felé törő embert. Meríteni kell tehát Krisztus kegyelmének forrásából, hogy életeleven s érdemszerző legyen minden tettünk. De érdemszerző cselekedetünk csak úgy lehet, ha lelkiismeretünk szerint élünk. A logikus gondolkodás útján így jutott el ötödik beszédének tárgyához, hogy a nemarkácionális vonalon az Ítélet alkalmával miképpen lesz a biró előtt értékes életünk, ha Isten szavát követjük. Érvelése bő mederben folyt itt s változatos formában mutatta be a viaskodó lélek diadalát a halál gondolata felett. S mert a diadalért küzdeni kell, le kell tipornunk a bűnös természetet, a világ előnynek beállított hazug kísértéseit s az ősi ellenség, a gonosz csábítását, a lélek vérszegénységét az élet útján való erős táplálkozással kell pótolni. Mivel pedig nagy út van hátra az életből, kelj fel és egyél az Oltáriszentségből, hangzott harsonaként a hatodik beszéd. S ezzel véget ért az ünnepi hét. A keresztény öntudatra ocsúdott férfitömeg lélekben erősen, kegyelemben gyarapodva vette magát hazafelé. S mikor a lépések a templom környékének kövezetén szétdöngtek, úgy láttam, az eddigi nemtörődöm élet avarja alól egy nagy kérdés tört elő: ely erős lesz-e nemzeti öntudatunk a jövő destruktív irányzatával, ha nem adunk neki erős keresztény alapot? Alig hihető volt az általános meggyőződés. Mert Bus páter szava mozdító hatalom ez alap megteremtésében s lelke tüzes lobogása ezt célozta, a hétköznapi munka közül kimagasló ünnepi hangulatról, amelyet beszédjeivel keltett — ezért kellett megemlékeznünk róla. 1921 március 1 Napi hirek Mai Naptár: 1621. március I. Kedd. Kath. és prot. Albin. Napkelte 6 ó. 56 perc. Napnyugta 4 ó. 59 perc. Időjárás: Hűvös, szeles, csapadék. Somogyi könyvtár: Zárva. Mit 7.eu m: Zárva. Városi Színház: Ezüst sirály. Belvárosi-Mozi: Repülő lovas III rész. Széchenyi-Mozi: Damaskus csillaga. A felsővárosi templomban 1-én d. u. 5 órakor P. Bus konferenciát tart a férfiak részére. Kószó István dr. nemzetgyűlési képviselő a gazdák érdekében szót emelt a nemzetgyűlésen. Interpellációt jegyzett be a földmivelési és közélelmezési miniszterekhez, melyben kérte, hogy az állattenyésztő gazdáknak legyenek segítségére és Szeged város gazdaközönsége részére búza és rozs korpát adjanak, továbbá az adógabonát beszolgáltató egyéneknek az adógabona beadásakor annyi korpát adjanak azonnal, mennyi korpa az általuk beszolgáltatott gabona rendes kiöltése mellett keletkezik.. Akik pedig már korábban beadták adógabonájuat, azoknak is utaljanak ki megfelelő mennyiségű korpát. Felpanaszolta, hogy a kukorica korpa csupa léha, minek tápláló ereje nincsen és a jószág nem eszi, mert köhög tőle. A miniszterek megígérték, hogy a kérelmet a lehetőség szerint teljesítik. A földművelési miniszter azonnal utalványozott Szegednek több vagon korpát, ami a napokban megérkezik. Kinevezés: Dr. Somogyi Szilveszter polgármester Erdős István okleveles gazdászt kinevezte a városi gazdasági hivatalhoz segédtisztnek. A fogadalmi templom barangai javára indított gyűjtés eddigi eredménye a következő. A főispán és a polgármester ivén: Szegedi kendergyár 5000, Bach Bernát 5000, Szeged-Csongrádi Takarékpénztár 5000, Koós Elemér 200, May R. Gyula 2000, Kelemen Béla dr. 1000, Vajda Manó 1000, Sólymos Elemér 2000, Wagner Gusztáv 500, dr. Korpássy Gyuláné 1000, Szegedi Kézművesbank 500, Általános Hitelbank 1000 dr. Balogh Marczell 1000, Balázs Zoltánná 1000, Fluck Dezső 500, dr. Kovács József 400, Szegedi Ker. és Iparbank 2000, Magyar-Olasz Bank 1000, Szegedi Bankegyesület 1000, Alföldi Mezőgazdasági R. T. 1000, Kereskedelmi és Gazd. R. T. dr. Kovács Ödönné 200, Ottovay Károlyné 200, Kiss Ferencné 400, Szegedi Népbank R. T. 500, Szegedi Hús és Vásárpénztár 1000, Vassyné 200, dr. Polgár Árminné 1000, Prágai Józsefné 1000, dr. Szallay Józsefné 1000, dr. Baros József 500, dr. Csoháni János 300, özv. idb. Tóth Ferencné 5000, özv. ifj. Tóth Ferencné 500, Tóth Pál 500, dr. Aigner Károly 1000, özv. Tóth Péterné 3000, Alacs Zoltánná 100, Pálfy Dániel 1000, Leinzinger Gyula 300, dr. Becsey Károly 1000, Somogyi Szilveszter 1000, N. N. 50, Masáné 20, Első Magyar Ált. Biz. T. 3000, Fonciéré Bizt. 1000, Légszesz Már 2000, A Szegedi Kaik Növédő Egyesület gyüjtőivén: át. Kószó Istvánná 1000, Borbély József 1000, dr. Tóth Mihályné 1000, Kath. Növédő 6440, Gárgyán Imre 2000.