Szegedi Uj Nemzedék, 1921. augusztus (3. évfolyam, 173-196. szám)

1921-08-05 / 176. szám

Szeged, 1921 augusztus 5., péntek. Ára 2 korona. Ill­ik évfolyam, 176. szám. Szerkesztőség és kiadó­hivatal : Szeged, Kálvária­ utca 10. szám. Telefon 153. Főszerkesztő DOBAY GYULA DR. Szerkesztésért felelős KEMÉNY SIMON Kiadja: A Szegedi Uj­ Nemzedék Lap­vállalat Részv.­Társ. Keresztény politikai napilap. Előfizetési ára: Egész évre . . 480.— , Fél évre . . . 240.— , Negyed évre . 120.— , Egy hónapra . 40.— , Egyes szám ára 2 kor. Nem! Nem! Soha! Vagyon és jövedelem vallomás Irta: Köszö István nemzetgyűlési képviselő A háború ideje alatt jött divatba, hogy az állam folytonosan kutatta, mi van polgárai zsebé­ben és miből tudnak jövedelmeket teremteni az emberek. Ekként tudta meg azt, hogy mennyi teherrel lehet a meglévő vagyont megterhelni és mennyi az, amit az egyes emberek jövedelméből el lehet venni anélkül, hogy az illetőnek meg­élhetését lehetetlenné tenné az állam. A nemzetgyűlés másfél éve nem igen tesz egyéb számottevő munkát, mint gyári áron alul szerkeszti az adótörvényeket. Már elérkeztünk oda, hogy a legsúlyosabb természetű adókat nemcsak kivetik, de azokat kezdik irgalmatlanul be is hajtani, tehát a már behajtás alatt álló adóterhekből láthatjuk és érez­hetjük, hogy az adó nem fedezhető a nor­­ális jövedelemből, hanem a meglévő vagyonból kell pénzt csinálni azért, hogy az adót fizetni tudjuk. Egy elvesztett háború természetes következ­ménye a vagyon leszegényedés. Ekként tehát tűr­nünk kell a nagy terheket és viselnünk a haza jövőjéért és felebarátaink iránti köteles szeretetből azon súlyos terheket, melyek embertársaink meg­mentése és jövő boldogulásunk valóra váltása céljából elkerülhetetlen követelmények. Ezelőtt a politikai vezérek mindig azzal biztatták és vigasztalták a polgárságot, hogy majd elviselhetőbb lesz a közterhek súlya. Ma aki iga­zat akar mondani, kénytelen megvallani, hogy még''ezután jönnek a nehezebb idők. Mindig lát­juk és tapasztaljuk, hogy a sokat szidott múlt idő a Kánaán kora volt vagy a bő esztendők ideje és most következett el — nem a hét szűk esztendő — hanem a nyomorúság hosszú kor­szaka. Mindenki adja meg az államnak, ami az államé, de senki ne adjon többet, mint amit a törvény követel az állam részére. •Miután az 1920 és 1921 évre szóló vagyon­adót és jövedelmi adót az adóalanyok, tehát az adózó polgárság vallomása alapján rójják ki az 1920. évi XXIII. t.­c. alapján, tehát augusztus 15-ig minden ember, kinek vagyona 20.000 ko­rona értéket meghalad és esetleg 1920 évi jöve­delme 10 000 koronát meghaladott, vallomást adni köteles, mert ellen esetben vagyonadójának 50 százalékát és jövedelmi adójának dupláját kö­teles fizetni, tehát bírság fejében óriási­ összeget követelnek tőle, ekként önmaga iránti kötelesség­ből mindenki adjon vallomást, ha magát nem akarja bírságokkal tönkretenni. A bejelentési határidő eredetileg július 30-ig tartott, de a kisgazdapárt kieszközölte — közöt­tük én is — hogy a bejelentési határidő augusz­tus 15-ig meghosszabbíttatott, mert a legnagyobb munkaidőben — aratáskor — nem lehetett kí­vánni a gazdáktól, hogy ezen bevallásokat elő­készíthessék. Vallomást íveket a városi adóhivatalnál a főszámvevői hivatalban lehet kapni, tehát menjen mindenki oda és állíttassa ki az ívet hozzáértő emberekkel, mert mulasztásának következménye igen súlyos. Aki elmulasztja a vallomásadást, a mulasztás ellen nincs jogorvoslatnak helye, tehát fizetni kell a kétszeres adót, miből azt hiszem, az egyszeres is elég sok. A vallomási ív kiállítása után az illetékes kerületi adótisztnél adandó be s ott a vallomás beadásáról elismervényt adnak, tehát ilyet kérjen mindenki, hogy igazolhassa a vallomási ív be­adását. Én megtettem mindent, amit lehetett, tehát most már az adózó polgárság feladata, hogy el­ismerje azt az igazságot: „Segíts ember maga­don, az Isten is megsegít.“ Többet nem tehettem és nem tehetek, mint tanácsot adjak. Aki reám hallgat, élvezi előnyeit; aki nem hallgat reám­, viselje következményeit. Előkészü­letek az újszegedi háromszög átvételére A szerbek nem tesznek előkészületeket a kivonulásra Az újszegedi háromszög kiürítése , hír­adásunk szerint f. hó 28-án, Nyugatmagyaror­­szág átadásával egyidejűleg, bekövetkezik.. A szerbek ugyan még semmi előkészületet nem tettek a kitakarodásra, de a magyarok már ko­moly formában foglalkoznak vele. Iván Mihály szőregi téglagyáros 40 lakást ajánlott fel telepén a rendőrség és rendőrkarhatalom részére. A lakások közül­­ négy,­­ öt, 18 egyszobás, 10 pedig egy szoba konyhás lakás. Jellemző a barát­ságtalan viszonyra, mely a szerb hatóságok és a magyar lakosság közt fennáll, hogy a szerbek a tisztviselőknek már átvinni sem engedik meg azt a kevés lisztet, cukrot vagy bármi mást, amit a beszerzési csoportjukban olcsóbban kapnak. A polgármester a tisztviselőknek megígérte, hogy lépéseket fog tenni érdekükben. Hogyan akarták Persionék a területi integritás jelszavával eladni az országot? Szövetkezés a kisantanttal — A liberális blokkra akartak támaszkodni A keresztény Magyarország elgáncsolására egye­sült politikai tábor sajtója a­ tőlük megszokott módon igyekeztek elpalástolni ezt a nagy politikai összees­küvést. A cáfolatok dacára a hatóságok a megkezdett irányban tovább folytatták a nyomozást s megdöb­bentő adatokra bukkantak. A Károlyi Mihállyal, Jászi Oszkárral, Kunfi Zsigmonddal, Garami Ernővel, Lovászy Mártonnal, továbbá az egész bécsi „emigrált“ szövetséggel, a szerb oltalom alatt álló pécsi bolsevikiekkel egyértel­műen, sőt ezek megbízásából folytatta bűnös machi­nációit Persián és Rejed, hogy külső beavatkozás segítségével­ meg­­döntsék a mai keresztény Magyar­­ország rendjét. A hazaárulók egy úgynevezett „Plattform“ létrehozásában állapodtak meg Benes révén az egész kisantanttal. Megállapította a rendőrség, hogy Persián és Rejed futárral küldték Prágába Beneshez „plattform“-jukat, amelyben a kisantant részére meg­teszik írásbeli előterjesztésüket. Ebben az előterjesztésben részletesen kifejtik, hogy a kisantantnak nincsen vesztett ügye Magyar­­országon, ha a belső erők segítségével felborítja a mai rendet. Ez a belső erő, a liberális blokk, amely szerintük hű kifejezője Magyarország politikai köz­érzületének. Olyan nagy politikai tömegek állanak — mondja az előterjesztés — e koalíció mögött, hogy a kisantant rajtuk keresztül akadály nélkül ér­vényt szerezhet politikájának. A plattform-tervezetben közük Benessel azt is, hogy a liberális blokkban helyet foglal a Rassay Károly vezetése alatt álló füg­getlen polgárok és földművesek pártja, Giesswein Sándorral a keresztényszo­ciális gazdasági párt, a Gyáriparosok Országos Szövetsége, az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés Sán­dor Pállal, a Magyarországi Szabad­­kőműves páholyok Purjesz Lajossal, a „Világ“ című politikai napilap fő­szerkesztőjével, Nagy Ferenc, a Ká­rolyi-kormány közélelmezési minisz­tere, a Radikális Párt, végül pedig a Köztársasági Párt is. Persián és Rejed tudatják Benessel és általa az egész kisantanttal, hogy" ezekkel a politikai ala­kulatokkal és politikai vezérférfiakkal olyan koalíciót volna lehetséges létrehozni, amely mindenben megvalósítaná az 1918-iki őszirózsás forradalom vívmányait._____ Életre lehetne hívni a népköztársasá­got, amely befelé nemzetközi és de­mokratikus, kifelé pedig pacifista po­litikát folytatna, amely politika min­denképpen megfelelne a kisantant kí­vánalmainak. A plattform-tervezet külön pontja az, amelyben tudatják Benessel, hogy Magyarországon nem lehet mást, mint területi integritás alapján álló kormányzati uralmat megvalósítani. Az általuk létrehozandó kor­mány szintén az integritás jelszavával „operálna“, de ennek semmi komoly jelentősége nem volna, mert a Magyarország és a kis­antant között fölmerülő kér­dések sohasem fejlődhetnének odáig, hogy katonai összeütközést eredményezhessenek. A Persiánék az időt elérkezettnek látták a terv megvalósíthatására, mert a kormányzó személyét is támadják a parlamentben és­ ezért valószínű, hogy a magyar nemzetgyűlést hamarosan feloszlatják és új választást rendel­nek el. A liberális blokk kormányra való segítéséhez nagy pártkasszára volna szükség, mert Magyarorszá­gon a választás sok pénzbe kerül. Persián és Rejed tehát kijelentik, hogy a biztos siker reményében milliókra volna szükségük. Ennek előterem­tésére azt a javaslatot terjesztik elő, hogy a kisantant országai adjanak ré­szükre behozatali engedélyeket. Így, tekintettel arra, hogy Magyarországon most kez­dődik a cséplés, több száz vagon szénre volna sür­gősen szükség, amelyet eladhatnának a kisgazdáknak és módot keresnének arra, hogy érzelmi közeledést is hozzanak létre a magyar kisgazdák és Csehország között. A szállítási engedélyekből származó jövedelem elegendő volna a liberális blokk választási győzelmére. A rendőrség megállapította, hogy a Rákóczi­­úton lévő „Kisgazdák Beszerző és Értékesítő Szövet­kezet“ című iroda, melynek vezetője Szinger—Szemző Ernő, a Károlyi-kormány volt földművelési államtit­kára, szintén e célt szolgálta volna. A szállítási engedélyeket ez az iroda kapta volna, amely a jövedelmet a libe­­­­rális blokk választási kasszájába jut­tatta volna. Érdekes, hogy Szinger megneszelve a leleplezést, megugrott a szerb megszállta területre. Amikor nálunk Persiánék aknamunkája folyt, ugyanakkor Pécsett is hasonló irányú, hasonló­­célú politikát folytattak.____ ____ O* értesíti a mélyen tisztelt cipőrendelő és vásárló közönséget, hogy Szeged, Szegfü­ u. 2 sz. a Zlallino­vlowSZi házban a legmagasabb igényeknek is 48 óra alatt készít jutányos árban elsőrangú cipőt. Ugyanott állandó nagy készáru raktár. 1284 Tisztviselőknek engedmény.

Next