Szegedi Uj Nemzedék, 1921. augusztus (3. évfolyam, 173-196. szám)

1921-08-03 / 174. szám

Szeged, 1921 augusztus 3., szerda. Ára 2 korona. Ill­ik évfolyam, 174.szám. Keresztény politikai napilap. Előfizetési ára: . 480.— K ., 240.­. . 120.— . , 40.­ .­­Egyes szám ára 3 kor. Egész évre . Fél évre . . Negyed évre Egy hónapra ! A T I 5^ ff Szerkesztőség és kiadó­­hivatal . Szeged, Kálvária­ utca 16. szám. Telefon 153. Főszerkesztő DOBAY GYULA DR. Szerkesztésért felelős KEMÉNY SIMON Kiadja: A Szegedi Nemzedék Lapvállalat Részv.-Társ. Nem! Nem! Soha! Utazgatnak. Két futó vonat robogása veri fel az éjszaka csendjét. Az ércóriások prüszkölnek és tüzet okád­nak. Tüzes, égő szemekkel figyelnek a sötétbe, mint őskorbeli félelmet gerjesztő szörnyetegek. Mö­göttük messze elnyúlik vészthozó üstökösök mérges gázokkal teli csóvájaként komor füstfelhőjük. Két futó vonat sötét füstje két vastag fekete vonalat húz Európa térképére .. . Keletről nyugatra két irányornyit mutat. Bukarestből és B­elgrádból , Párisba. Utasaiknak melegük lett, menekülnek tőle. Mások is keresnek enyhülést a nyári hőségtől tó­partján, hegyekben, tengeren, vagy­­ kevésbé regényes szőlőházban, tanyán; ki lovon, ki kordén, ki gyalogosan, ki hajón vagy vonaton, de ilyen fény, ilyen­­ pompa, ilyen kényelem egyiket sem környezi, mint a két keleti utast. Szőnyeges, jól elfüggönyzött termekben múlnak perceik. Szemök járását, arcizmaik rándulását nagy, néma szolgahad lesi. Testi épségükért egész hadseregeket mozgó­sítanak s ha ,az utazás fáradalmai között epesztő szom­juságot éreznek, ujjuk mozdulatára mint varázs­ütésre ezüst tálcákon gyöngyöző frissitőkkel üdítik őket. Parancsuk, tetszésük szerint áll, úgy robog a vaskolosszus.­­És mégis,­. mégis, a szerényebb igényű­ utasok közül vájjon hányan cserélnék el verejtékes gyalog­lásukat, fárasztó kocsizásukat, lovaglásukat, izzasztó vasúti utazásukat e keleti, balkáni kényelemért? Volna-e olyan tudatlan, aki nem ismerné e két vonat titkát? Aki ne tudná, hogy kerekeik el nem toncpítható kattogásából eltiport népdí zoko­gása tör elő, a tengelyek és fékek csikordulásából szétszakított nemzetek jajszava, véresre vert asszo­nyok, lányok, férfiéül fájdalomkiáltása, árvává tett a­próságok szivbemarkoló sírása hallatszik? S mialatt a két vasparipa lihegve száguld s a végkimerülésig erőlködve vágtat át tönkre silá­­nyitott, kizsarolt, kiszipolyozott vidékeken , hiába iparkodik mindkettő menekülni az állandó, szörnyű, kisérő hangáradattól, gazdáik odabent álmatlan, sápadt arccal vetnek egy-egy kényszerű pillantást nem szívesen látott, de el nem űzhető, folyton fel-feltünedező utitársaikra. Az egyik utitársaik közül, mint alvilági sötét árny, oldalán egy összezúzott asszonnyal, szemé­ben gyilkos tűzzel, fenyegető, rettentő tekintettel, vértől csepegő ujjal mutat a konak felé, ajkain egy, egyetlen egy szó lebben el leheletszerűen: igazságot! Oh szörnyű kép, tekintsünk el tőle, fordítsuk félre szemünket!­­ Íme egy unda tekintetű, délceg férfialak emelkedik a félhomályból. Pillantása a vért meg­fagyasztja, karját Serajevó felé nyújtja. Véres testét egy még véresebb asszony öleli. . . S hiába vág­tatnának kétszeres gyorsasággal, e szörnyűségektől nincs menekülés, nincs szabadulás. A másik vonat utasának r­ég számosabb az utitársa. Két nagy utitársaságra oszlik. Az egyik előtte jár, folyton szemei előtt van. Mintha a cso­portból, hol a bukaresti parlamenti pokolgép áldo­zatai tűnnek fel az áruló Lucaciu vezetése alatt, néha-néha egy csontkéz nyúlna ki, valamelyik sá­padt árnynak tulajdon keze s rémítő kitartással hívogatna . . . integetne ? A másik csoportot a deb­receni bombamerénylet sápadt arcú, fájdalmas tekintetű áldozatai képezik. Bár nem látja őket tisztán, mégis folyton érzi jelenlétüket. Nyugtalanul űzik, hajszolják, folyton a sarkában, nyomában vannak s nincs menekülés tőlük, nincs álom, nincs pihenés miattuk. S a két vonat csak vágtat. S amint a szélroham lecsapja két oldalára a korom­fekete füsttömeget s beburkolja komor, át nem látszó köpenyével előrerepülő testét, ott terpeszke­dik rohanva a síkság fölött, mint egy óriási, kísér­teties denevér. S az emberek rontás ellen keresztet vetnek magukra, amerre elzúg felettük. Két futó vonat sötét füstje két vastag fekete vonalat húz Európa térképére. Keletről nyugatra két irán­­nyit mutat: Bukarestből és Belgrádból Párisba. Nem érzik, nem látják ott messze Párisban, hogy politikai gyűlölködésük elvekultságában e két irány-nyilból a rövidlátásnak, a gőgnek, a politikai ostobaságnak olyan éles, kemény acélnyilait ková­csolják, melyek végül is, ha rövidesen magukhoz nem térnek, a saját szívükbe, nyugat mostan dédel­getett kedvence, Franciaország szívébe, Párisba fúródnak halálos mérgükkel? Nemzetgyűlés A nemzetgyűlés mai ülését háromnegyed 11 órakor nyitotta meg Kenéz Béla alelnök. A gazdasági felügyelői szolgálatról szóló tör­vényjavaslat van napirenden. Egyes szakaszokat módosítás nélkül fogadnak el. Az elnök bejelenti a törvényjavaslat részletes tárgyalását. Következik a hazaárulók vagyoni felelőssé­géről szóló törvényjavaslat általános tárgyalása. Ez a törvényjavaslat a hazaárulók vagyonának elkobzásával foglalkozik, amit már az 1915. XVlII. d.-c. is kellően megjelöl, mely szerint a hazaárulók összes ingatlanaikkal felelősek. Csak­hogy ennél a törvénycikknél nem találunk intéz­kedést azokra a birtokokra, amelyekhez birtoklási várományos­ jog fűződik, mint amilyen a hitbizo­mányosok és ennek a birtokosaik hazaárulóknak bélyegeztetnek. Rassay indítványt nyújt be, amely szerint a hitbizományok teljesen átalkalmaztathatók legyenek a kincstárra, ha a volt birtokosok vagy váromá­nyosok bebizonyított hazaárulás vádjával terhel­tetnek. Grieger Miklós: Nem keresek bűnbakot a háború elvesztéséért, állítom, hogy a háború el­vesztéséért, nem csupán Károlyi Mihály felelős. Windischgrätz vádjai még nem bizonyíthatók be teljesen, azonban tény, hogy Károlyi Mihály volt az oka annak, hogy a Dieg-féle békeszerződést nem fogadtuk el. Tény az, hogy előkészítette a vörös uralmat, átadta az uralmat Kun Bélának, elsikkasztotta az ország becsületét és hitét. Úgyis mint miniszterelnök, úgyis mint köztársasági elnök, úgyis mint emigráns olyan bűntetteket követett el, amelyek a hazaárulás kritériumát fedik. A régi magyar­­törvény a haza javára elkobozza a hazaárulók vagyonát. Károlyi Mihálynál nem­csak magánvagyonról van szó, hanem hitbizo­­mányról is. Nem lehet tekintettel lenni a jogutó­dokra. A javaslatot megszavazza. Károlyi József­nek szívesen odaadja a hitbizomány felét. (Óriási zaj a baloldalon és a kisgazdapárt soraiban. Fel­kiáltások : Nem lehet, a hadirokkantaknak kell adni.) Utána Kerekes Mihály kéri, hogy a hitbizo­­mányt ne juttassák az oldalágak tulajdonába, ha­nem teljes egészében a hadirokkantak között osz­­szák szét. A javaslatot nem fogadja el. Ezután Tomcsányi Vilmos Pál igazságügy­miniszter szól a tárgyhoz. Különleges vagyon a hitbizomány. Ezt nem lehet valakitől elvenni, mert nem tulajdonosa az illető, hanem csak ha­szonélvezője a hitbizományos. Hogy a hitbizo­­mányt teljes egészében el kell venni, ezt az indít­ványt jó érzékével nem tartja összeegyezhetőnek, ezért az indítványt nem fogadja el.­­Nagy zaj. Közbekiáltások és ellentmondások az ellenzéken és a kisgazdapárti képviselők sorában.) Ezután a nemzetgyűlés nagy többséggel el­fogadta a hazaárulók vagyoni felelősségéről szóló törvényjavaslatot. Rakovszky István felolvas egy levelet, amelyet Prónay Pál alezredestől kapott. A levél a követ­kező : Nagyméltóságú Rakovszky István házelnök úrnak Budapest. A világháború lezajlott, a kommün és min­denféle harci veszély megszűnt és előbújtak kü­lönféle rejtekekből és álarcokból a konjunktúra hiénái és hazafias politika címén, támadják a nemzeti hadseregnek azt a csapattestét, amelynek tisztjei és legénysége a legönzetlenebbül elsők voltak abban, hogy a régi rendet helyreállítsák; a Prónay zászlóaljat ma azok támadják, akik ne­künk csak hálára vannak kötelezve. Nagyméltóságod egyszer sem tartotta haza­fias kötelességének, hogy az elnöki székből vétót mondjon a rágalmak és sértések ellen, amelyek­kel azelőtt mások, jelenleg Beniczky Ödön igyek­szik a keresztény mivoltát bebizonyítani, sőt ellen­kezőleg, elnök úr ilyenekben kéjelgett. (Nagy zaj.) Nem szándékozom egy pártatlan érzésű ház­elnök kötelességeit felsorolni, nem tekintek az én privát ügyeimre Kornhauserral, amely Beniczky megvilágításában sem felel meg a valóságnak, hanem a következő pontokat akarom Nagyméltó­­ságodnak tudomására hozni. (Nagy zaj az egész Házban.) 1. Burkoltan meggyanúsított engem elszá­molatlan pénzekkel, amelyről a nyugta nálam van. 2. Meggyanúsított engem állítólagos keresz­tény irányzatú miniszter üldözésével. 3. Meggyanúsította a zászlóaljat, diszkredi­­tálva annak tisztikarát és legénységét, hogy nem valók, a csendőrséghez. 4. Oda állítja a nemzeti hadseregnek egy érdemes tartalékos főhadnagyát Héjjas Ivánt és Francia Kiss Mihályt, mint rablógyilkosokat. .Mindkettő a zászlóalj tartalék állományába tar­tozik. Nem tűrhetem, nem tűrheti a tisztikar és a zászlóalj legénysége, hogy egy képviselő ilyen súlyos vádakat szórjon egy zászlóaljra, amely köz­­tisztviseletnek örvend a keresztény világban. (Nagyzaj felkiáltások: Igen, úgy van!) Úgy Héjjas Iván tartalékos főhadnagy,,mint Francia Kiss Mi­hály tiszthelyettes önzetlen hazafiak, amit tesznek, azt a hazáért és nemzetért tették, úgy hogy semmi piszok és semmi szenny nem tapad kezeikhez. Nem hiszem, hogy akár a Rakovszky, akár a Be­niczky család fel tudna mutatni ilyen hazafiakat, mert különben nem sülyedhettek volna az utó­dok annyira, hogy az egyik rágalmaz, a másik helyesel. Beniczky a zászlóalj ultimátumát meg fogja ezekért a sértésekért kapni. (Nagy zaj) és a házelnök hasson oda, hogy e zászlóalj meg legyen követve a Ház előtt és a nyilvánosság előtt eze­kért a rágalmakért és sértésekért, mert különben gondolkozóba ejt, hogy elnök urat nem a csehek küldték-e megszállott területről (Nagy zaj az egész Házban) azzal a hazafias céllal, hogy politizáljon és kártyát keverjen. (Nagy zaj az egész Házban) Prónay Pál alezredes. Rakovszky István: Megállapítom, hogy az alezredes urat soha sem láttam, róla itt a Házban vagy a hálón kívül nem nyilatkoztam. Rakovszky István: Azokat a sérelmeket, amelyek a levélben fel vannak sorolva, nem kö­vettem el. Ha az alezredes sértve érezte volna ma­gát, akkor sem hozzám kellett volna intéznie a levelet. A címzésben tévedett. A levelet akkor is Belicska Sándor honvédelmi miniszter és Ráday Gedeon gróf belügyminiszterhez kellett volna cí­meznie, az ő kötelességük lett volna őt megvédeni. Még egy személyes ügyben akarok beszélni. Prónay Pál levelében azt írja, hogy valószínűleg a csehek küldöttek, hogy itt politikát csináljanak és kártyát keverjenek. Ugyanilyen jogon később, ha a miniszterelnök személye nem tetszik neki, azt fogja állítani, hogy őt meg a románok küldték ide. Bejelentem mentelmi jogom megsértését. Ezután Bethlen István gróf emelkedik szólásra. A nemzet szuverenitásának letéteményese a nemzet­gyűlés és ennek letéteményese a Ház elnöke. (Vi­haros helyeslés a Ház minden oldalán.) Örömmel vettem, hogy Rakovszky István mentelmi jogának megsértését itt a Ház előterjesztette. A legteljesebb elégtételt fogja adni Rakovszky képviselő úrnak. (Óriási taps. A képviselők felállva ünneplik a miniszterelnököt.) Ezután Beniczky bejelenti mentelmi jogának .

Next