Szegedi Uj Nemzedék, 1924. november (6. évfolyam, 252-275. szám)
1924-11-01 / 252. szám
SZEGEDI ÚJ NEMZEDÉK Augusztusra tető alá kerül a plébánia bérpalota (Saját tudósítónkról.) A város, mint ismeretes, két városi bérház építését határozta el, az egyiket a gyertyámosi-utcai városi telken, a másikat pedig a fogadalmi templom mellett, a Somogyi-utca és a volt Révai-utcák találkozásánál. Mindkét bérház építését még az ősz elején megkezdették és a munkálatok mindkét helyen annyira elhaladtak, hogy a két ház alapja és a pincefalak egészen a földszintig rövidesen elkészülnek. Az építést azután az idén nem folytatják, de a jövő tavasszal teljes erővel megkezdik az építkezést, úgyhogy a plébánia bérpalota és a Gyertyámos utcai bérház is a jövő év augusztusában már tető alá kerülnek, legkésőbb novemberben pedig be is költözhetnek a két bérpalotába. A fogadalmi templom mellett épülő bérpalota ellen a közönség körében több kifogás hangzott el. Ezek közül a leggyakrabban azt a kifogást emelik, hogy a bérpalota felépítésével nem fog érvényesülni kellőkép a fogadalmi templom, annál is inkább, mert az épülő bérház mellett jövőben épülő házak egy egész sort képeznek. A mérnöki hivatalban a fogadalmi templom környékéről a tervbevett utcarendezéssel kapcsolatban tereprajz készül. Ennek megtekintése után eloszlik minden aggodalom. Az Iparutca, a Templom tér és Szegfű utcai frontot ugyanis a rendezéssel kapcsolatban lebontják és itt újabb házak építését nem engedik meg. Az egész felszabadult terület hozzá kapcsolódik majd a Templom-térhez, mely ekkoren körülbelül akkora térséggel megnövekszik, mint a Valériatér. A plébánia bérpalota mellett a messze jövőben kiépülő házsor és a fogadalmi templom kereszthajójának kiszögelése között pedig 25 méteres lesz a távolság, a torony és a házsor között pedig 25 méter. Az Iskolautca és a kereszthajó kiszögelése közötti távolság viszont 33 méter. Ezekből látható, hogy teljesen alaptalan az az aggodalom, mintha a fogadalmi templom szűk térre kerülne és így elveszítené impozáns hatását. A templom és a házsor közötti távolság másrészről egészen széles és így attól sem kell tartani, hogy az épülő házak lakásainak esetleges zaja zavarni fogja a templomi szertartásokat. Az államvasutak talpra állitása Baloldali sajtóhadjárat a Máv. ellen — A kereskedelmi szellem bevezetése: liberális manőver (Saját tudósítónktól.) Bizonyos oldalról előszeretettel foglalkoznak a m. kir. államvasutakkal, még inkább azonban az üzletigazgatás módjaival. Átlátszó és tendenciózus összehasonításokat tesznek a háború előtti és a mai állapotok között s tárgyilagos és szakszerű hozzászólás helyett politikai célzattal olyan konklúziókat vonnak le, mintha a Máv jelenlegi vezetői szakértelem hijján csődbe vinnék az államvasutakat Sajtókampány indul meg a Máv. ügyeinek szanálása érdekében, a jelszó az lett, hogy az üzletigazgatás legyen kereskedelmi szellemű, a vasutigazgatás függetleníttessék az állam befolyásától és ellenőrzésétől és radikális reformok által igyekezzenek az illetékes tényezők a Máv. deficitjét eltüntetni. A legteljesebb objektivitással igyekezünk megvilágítani a Máv. mai helyzetét, hogy leleplezzük azt a machinációt, amely a Máv. talpraállítását is a maga gyanús céljaira kívánja felhasználni. Mindenki előtt ismeretes, hogy a Máv. a háború előtt mintaszerű vasút volt; jött aztán a háború, amely példátlan igényeket támasztott s amely úgy a felépítményeket, mint a gördülő szerelvényeket (mozdonyok, kocsik) alaposan megviselte. Javításokról, újabb beruházásokról legfeljebb hadászati szempontból lehetett szó. A bekövetkezett forradalmak idején mindenki láthatta azt a vandál pusztítást, amit a fosztogató csőcselék a vasúttal elkövetett. Emlékszünk még azokra az utazásokra, amikor túlzsúfolt, fűtetlen, sötét és betört ablakú kocsikban 15—20 órás késéssel tudtunk csak Budapestre feljutni. Ebben, az időben a forgalmi személyzet is 25—30 órás szolgálatot teljesített. Mindezek tetejébe jött a kommün és a megszállások korszaka a példa nélkül álló oláh rablásokkal. 4000-nél több mozdonyt és circa 60 ezer vasúti kocsit rekviráltak el tőlünk jóakaró szomszédaink. Amikor aztán mindezeknek vége lett s az államhatalom a mai csonka ország területén helyreállt, kifosztva, a szó szoros értelmében tönkre téve, tökéletesen dezorganizálva kaptuk vissza a mi békebeli, mintaszerű vasútjainkat. 1920 elején az volt még a helyzet, hogy a fővonalakon naponta csak egy személyvonatpár közlekedett, a mellékvonalakon meg csak időszaki közlekedésről lehetett szó. És ebben az elszomorító állapotban, a környező államok rosszindulatú határzárlata és nyersanyaghiány mellett vették át a Máv.-ot mai vezetői, akik 4 év alatt talpraállították a vasutat. Még a túloldal sem tagadhatja le, hogy Síró ének Vig rögösök rég letűntek. Hun idők de elröpültek, Nem úgy van, mint hajdanában, Szétforgácsolt kis hazában Lomha álmos nóta jár. Nincsenek már nagy vitézek, Akik vannak : csenevészek, Kis Tiszától Kis Dunáig, Debrecentől Pest Budáig Lomha, gászos nóta jár. Nincs Atillánk, Isten ostor, Már Hadúr se véd a rossztól, Bus tanyánk csak csonka börtön, Varjú száll a konkoly földön, Már az is csak gyászra jár. Vig regösök rég letűntek, Hun idők de elröpültek, Gyászos házi hegedősnek Nyafka szivén, bus regősnek, Imhol, sire nóta jár . . . Biró Tibor. Tüzek az éjben Fekete az éj, fekete a vashíd. Nagy kőlábaival, félig beásva Figyeli az éjjeli csendet. Valakit vár, a szikrázó, rohanó Vaskerekeket már lesi és várja S megborzad a hangtalan éjben. És messze két szem bukkan fel tüzesen, Piroslik és izzik a vastömegen S égő füstöt lehel a melle. És csikorognak már a vaskerekek. Az éj félő, fényt nem látni az égen, Csak két szörnyű, nagy, piros szemet. Zakatolva futnak a vaskerekek, A vashídon át a feketeségbe S itt hagyja a füstöt az éjnek. A mély csend félő, mellettem nincs senki. Csak a szél röpül sebesen az égbe S a síneken egy halott fekszik, Keczer Géza. A késmárki temetőben írta: Pribás Oszkár dr. A Poprád folyó és a Leibitz patak öszszefutásánál egy régi, a múlt időkből ittfelejtett, ódon város fekszik el némán, csendesen, melynek öreg, elavult külsejű házai, széles, borhajtásos kapu, a házak előtt az elmúlt idők régi vasárnap délutánjainak kényelmes padjai mind, de mind a letűnt századok eseményeiről, a rég porladó, egykori szepesi fiatalok romantikáiról regélnek szebbnél-szebb, elhalványuló mesét. Mintha nem is a 110. század embere járna az öreg Késmárk város régi utcáin, mintha a 16. vagy a 17. század mozgalmas idejének csendes éjszakái feküdnek meg a néma, már negyedik éve raboskodó várost, mintha a nesztelen csendben most is hallanók a korhadó Thököly vár egykor fényes ablakain át a sírvavigadó kuruc tárogatót, mely mélabusáriákkal búcsúztatta hajdan, a végbomlás idején, a halkan sziszegő hóhullásban bujdosó kurucvitézt Aki Késmárk városát enyészetnek indult, sok ódon épületével holdfényes éjszakákon látta, akinek léptei alatt estende már egyszer kongtak a kedves, régi utcák, aki a késmárki temető sírparadicsomában egyszer már elmerenghetett az élet múlandóságáról — lehetetlen, hogy vissza ne varázsolná magát képzeletben a régi, szepesi múltba, lehetlen, hogy könnyes szemmel ne emlékezne vissza a megszállás alatt némán és szótlanul tűrő agg és fáradt szepesi városra. A régi, drága műemlékek kincses városában az öreg evangélikus fatemplomtól a Lányi Márton utcán át a régi késmárki emberek csendes, mélabús temetőjéhez érünk, ahol a letűnt idők nagy emberei és egyszerű halandói együtt alusszák örök álmukat. Csodálatosan szép ez a késmárki temető. Halottak napján visszaszállak képzeletben a Szepesség megszentelt és százszor visszasírt földjére, hol a késmárki temető elbájoló parkjában a százados fenyvesek és a novemberi dércsipje pázsit alján piheni örök álmát a halott Késmárk. A rendkívüli gonddal és ritka kegyelettel ápolt sírhelyek között az élők mintha nem a komor temető némaságában, a holtak városában bandukolnának, hanem mintha a holtak birodalma az élők viruló kertje, mindennap felkeresett, kedves sétahelye volna. Amit az emberi kegyelet, a halott hozzátartozóinak tisztelete és szeretete csak alkotni tud, azt itt, a késmárki temetőben mind együtt találjuk. A hatalmas temetőkörfal vasrácsos kapuját átlépve, hirtelen tárul elénk a fölséges sírpark. Memento móri rég akaratlanul, önkéntelenül száll meg a halál borzalmasan félénk, fenségesen nagyszerű gondolata. Egyszerre villámlik át agyunkon az iszonyú gondolat, hogy lesz idő, amikor nem halljuk többé a madarak csacsogó dalát, nem a fölséges hegyi patakok zugó moraját, nem látjuk a virágok nyílását, nem érezzük többé a tavasz üdítő leheletét, amikor a hatalmas természet, szeretteink s minden, amihez szentelt érzelem csatol, mind idegen lesz előttünk s a nagy világ nélkülünk gördül megszokott utjain tovább, amikor a halál irtózatos súlyú terhe megüli lelkünk s a létezés szenvedéseit nem élvezhetjük többé. A halál pazar szépségü késmárki kertjében, a főút jobb oldalán mindjárt az első sírboltban, közös sírban nyugszanak a Rákóczi-kor jó- és balsorsának közös részesei: Kray Jakab, Lányi Márton és Toperczer Sebestyén, a fejedelem legmeghittebb hívei, kiket Löffelholz császári generális végeztetett ki 1709 egy fagyos decemberi napjának szomorú reggelén. Késmárk városa azóta minden év halottak napján fenyőkoszorút helyez egykori főbirájának, szenátorának és leghíresebb céhmesterének porladó sírjára. Tovább, a remek márványkeresztek virággal teleszórt kövei között, egy késmárki. a vonatok ma percnyi pontossággal közlekednek, a kocsik tiszták, kényelmesek, teljesen épek, fűtve, világítva vannak, a vonatkísérő személyzet ép oly udvarias, mint békében. A Máv ellenségei felhozzák azt, hogy ma nem közlekedik annyi vonat, mint békében. Ennek az az oka, hogy ma kisebb az utasforgalom, mint békében s a mai nyersanyagárak mellett pénzügyi szükségesség a vonatok legalaposabb kihasználása. Ha majd e téren enyhülés fog mutatkozni, valósszínüleg sűrűbb lesz a vonatok közlekedése. Legfőbb érv gyanánt hangoztatják a túloldalon a magas tarifákat és a Máv deficitjét. Hogy mennyire jogosultak ezek a támadások, azt a jelenlegi vasúti díjszabással kívánják igazolni. Nos, mi is összeállítottunk egy tabellát, összeválogatva a személydíjszabás néhány tételét: a Évben be 0). A fenti érdekes összehasonlításból nyilvánvaló, hogy a vasúti személydíjszabás még mindig jóval alatta van az aranyparitásnak ugyanakkor, amikor a túloldali érdekeltséghez tartozó bányák a kőszenet aranyparitáson felül bocsátják a fogyasztó közönség részére. Hiszen a személyvonati II. osztályú jegyháború előtt a Budapest— Szeged (Budapest—Miskolc, vagy Budapest—Újdombóvár) közötti viszonylatban majdnem mégegyszer annyiba került, mint ma ! Amikor tehát a nyersanyagok, a közszükségleti cikkek jóval az aranyparitáson felül állnak, a vasúti jegy meg jóval azon alul áll, igazán rosszhiszeműség az az állítás, hogy a vasut ma túl drága. Mindezekhez tessék hozzászámítani azt a sok kedvezményes jegyű utast, akik a mai utasforgalomnak legalább 20 százalékát teszik s azt a rengeteg menekült személyzetet, akiknek eltartása, vagy méltányos kielégítése erkölcsi kötelesség s akkor még a laikus is nyomára jöhet a deficit okának. Ez a deficit a Máv.-on kívül fekvő okok következménye. Ha 1918-ban a túloldal úgy akart volna katonát látni, amint nem akart, ma nem lennének menekült vasutasok, nem lennének kedvezményes jegyű, megszanált utasok s nem lenne deficit. Ez a deficit különben már a múlté; a túloldalon is nagyon jól tudják, hogy ez év július végétől, a legutolsó negyedévben a Máv pénzügyi igazgatása négy milliárd fölösleggel zárult! Lehet, hogy 1924-ben az évi mérleg fog még valami deficitet mutatni, ez azonban pénzügytechnikai jelenség, amelyeket az előző évnegyedek deficitje idéz elő. 1925-től kezdve azonban az évi mérlegek is felesleggel fognak zárulni Ilyen kedvező és a legnagyobb mértékben biztató vasútigazgatás mellett a kereskedelmi szellem bevezetése semmi mást nem jelentene, mint a túloldal tábor újabb pénzügyi és hatalmi térfoglalását ! S itt bújik ki a liberális lóláb ! A Máv. deficitje és egyéb, minden alapot nélkülöző kifogás csak arra jó a túloldalnak, hogy politikát, hatalmi kérdést vigyen a Máv. ügyébe, az fáj nekik, hogy mások is értenek közlekedésügyi szakdolgokhoz. Azok a kipróbált, bevált személyiségek fájnak a túloldalnak, akik a Mávot meglepő rövid idő alatt talpraállították. A közvéleménynek vigyáznia kell tehát azokra a szirénhangokra, amelyek a túloldali sajtóban időnként jelentkeznek s nem szabad engednünk, hogy elérjék célukat azok a bel- és külföldi érdekeltségek, amelyek a magyar államvasutakat a maguk üzleti érdekeinek szolgálatába akarják állítani. Egyébként közöljük, hogy a Máv talpraállítási tervezete már elkészült s az igazságügyi és pénzügyminisztérium hozzászólásai után a kereskedelemügyi minisztérium a minisztertanács elé terjeszteni, ahonnan jóváhagyás végett a a szanálásban illetékes 33 as bizottság elé kerülnek a 180 km. of.. Szv. “N O 09 M O 1912 1924 aranyfillér II. oszt. 240 250 II. oszt. 160 100 III. oszt. 100 060 60 km. Gyv. II. oszt. 440 380 Szv. II. oszt. 320 190 III. oszt. 200 130 100 km. Gyv. II. oszt. 750 610 Szv. II. oszt. 540 310 II. oszt. 340 200 190 km. Gyv. II. oszt. 1450 1160 Szv. II. oszt. 1060 580 III. oszt. 660 390 300 km. Gyv. II. oszt. 2200 1730 Szv. II. oszt. 1600 860 III. oszt. 1000 580 1924 november 1., szombat. ! Elismerten jó cipők készüllnek mérték után és raktárra itt. Metzgernél és Szenthiromság u 54. Telefon: il—82. )