Székely Hirlap, 1870 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1870-10-19 / 84. szám
lyeknek csinos és hibátlan kiadásáról — miután a nyomda rendes javunokkal is bír — a nyomdaigazgatóság jótáll. Figyelmeztetjük ez okon a helyi és vidéki t. közönséget mai számunk hirdetményrovatában megjelenő nyomdai jelentésre, melynek nyomán ajánljuk e szép nyomdát mindenkinek becses pártfogásába. A nyomda, illetőleg gyorssajtó megtekintésére mindig, de különösen most, midőn a veres-fekete naptár nyomul napestig , az érdekeltek igen szívesen láttatnak; az ügyvezető előzékenységgel megmutat mindent a szellemi művek e sürgő-forgó gépházában, hol a látogató bizonyára pár élvezetes és tanulságos negyedórát tölthet. L. F. 33iirnoz,böle. Nem vagyunk annyira pesszimisták, hogy ne higyjünk a francziák föllángolásában, s így sorsuk jobbra fordulhatásában is, ámbár ez idő szerint nagyon csehül állanak. Nem kétkedünk, hogy Páris ostromában özönnel fog folyni a vér, annyi azoban bizonyos hogy a szó ár régóta hullámzik. — A kormány, a régi, mint az uj, egyebet sem tett és tesz. — A régi hazudozott, az uj érzeleg. Egyesek szintúgy, mint a kormányok kifogyhatlanok a szóban. — Girardu odahagyta Parist, hogy beszélhessen. Hugo V. Párisba utazott, hogy beszélhessen. Ez utóbbi aztán ki is tesz magáért istenigazában. Beszélt már Német-Francziaországhoz, most újabban mindkettőhöz szól. Mindenik gyönyörű példánya az ékes szókötésnek. Például: „Hasonlít ez (a háború) — úgymond — az árkaangyal és sárkány harczához, s vége a predesztinált vég leend, a sárkány le fog győzetni.“ Tovább így szól: „A világ meg fog döbbenni, midőn látja, mily nagyszerűen tud meghalni Páris. A pantheon már is aggódva kérdi, hol ad majd helyet a hősök seregének, kik jogot vívnak ki maguknak boltozatai alatt nyughatni. Páriste virágokkal koronáztad Strassburg szobrát, a történet téged csillagokkal fog megkoronázni.“ Nemde zengzetes, szép, magasztos nagyszerű ? csak, hogy végül sem egyéb szónál. Ez pedig nem elég segély Francziaország szorult helyzetében, sem elég argumentum a „vér és vas emberiével szemben. Váljon nem azért oly beszédes Francziaország, mert megvénült? Váljon nem azért átkozódik, mert tehetetlennek érzi magát? Régen elég volt kijelenteni, hogy „a haza veszélyben van,“ mindenki megtette kötelességét. I. Napóleon más világrészben, a mámelukkok ezrein kívül, a természettel is küzdve csak ennyit mond: „katonák ! Negyven század néz azon piramisokról rátok!“ és győz. Görgei egy visszavert huszárezredhez egy óráit: „Fiuk! Eltűnitek-é, hogy a német atyáitok sírjára piszkoljon. Utánam is a vasasak összezuzattak. Gusan Branyicskonál igy kapaczitálta ujoncz katonáit: Előre, dupla léhring, szalonna, hátra kartács schiessen, a vér patakban folyt, de a hegy tetején háromszinü zászlót lengetett a téli szél. Hogy nem jut ilyesmi eszébe a francziáknak ! ? Mindenki kiáltja előre, miért nem sikoltja valaki már egyszer. Utánam. Bizonyosan több sikere lenne, úgy látszik a francziák oly nagy erőt tulajdonítanak a szónak, mint némely különben értelmes ember gazda közönségünkből, a borravágásnak. Bizony bizony jobb volna kevesebbet beszélni, s többet tenni, nem csek a francziáknak, de jó magunknak is. * * * „Miért harczolnak a németek Páris alatt?“ E kérdés fölött elmélkedik a „K. K.“ egyik közelebbi száma. A fejtegetés helyes, ha nem kissé hosszas. Mi e kérdést röviden így fejtjük meg: azért harczolnak a németek Páris alatt, miért a varjú a konczba néz, mert nem bukatik belé. # * # A „Figaro“ franczia újság következő adomát közöl: Egy amerikai társulat azt az ajánlatot tette a Franczia kormánynak, hogy ha kellő költséggel elláttatik, befogja Bismarck grófot elevenen egy vaskalitba, mikor aztán a népnek lehetne mutogatni intésül, és ijesztő példaadásul ! ! Érdekes jelenet lenne valóban, olyan forma mint a kalitba zárt vércse, mely jóllakva, véres orrát nagy lomhán törli karmaihoz. * * * „Az Új világnézlet“ megjelenése, egy bizonyság arra: mikép vannak esetek, a mikor itt a földön is feltámadnak a halottak. Ime ez a szegény pára nehány évvel ezelőtt Pesten le jön tartoztatva, bebörtönöztetett, s rövid processus után Vozsalka profetsága alatt kivégeztett, s ma teljes erővel épségben jelenik meg közöttünk s teszi látogatásait az olvasó közönségnél. Vajon az az ultramontán szent atya, a ki reá adta volt az utolsó menetet, mit mond, ha vele történetesen összetalálkozik ? nem fogja-e sfontuli kisértetetnek tekinteni? s mondani apage satanas. ? ! — 340 Dunai konfederáczió. A pesti lapok közelebbről tüzetesen foglalkoztak egy „északi német“ nyilatkozatával, melyet az a magyar képviselőház elnöke előtt a nyár folytában tett. Kitűnik előbb, hogy az a jövő „német egység“, melyről Tisza K. nem régen álli rá, „hogy az reánk Magyarokra, sőt Ausztriára nézve is jó hatású lehet, hogy az biztonságunkra szolgál,“ micsoda sorsot szánt, „isten vezetése“ alatt, nekünk magyaroknak. E szerint: „a habsburgok lennének az aldunai confederáczió császárai, Magyarország, Horváth-, Tót- és Dalmátországok meg Románia királyai. Németország, e világhatalom összeegyeztetné Európa érdekeit a keleti három faj : magyar, szláv és román aspiritokkal ; e fajokat ő támogatná; az ő oltalma nélkül mindent halomra döntő fajharcz törne ki ezek közt, míg Lengyelország sorsára jutnának, a hatalmas Német és Oroszország közt állva. E három királyságnak együtt kell szövetkezni. Austria német tartományai vagy külön, vagy Csehországgal együtt Németországba lépnének a habsburgok secundogeniturája alatt, s olyforma állást foglalnának el, mint Bajorország és Baden.“ Ez eszme nem új. Lényegében Kossuth is így gondolkozott. E szerint le kellene mondani önrendelkezési jogunkról, s oly szövetségre lépnünk, melyet az egységes Németország jónak látna, mert különben irtó fajháború törne ki, melynek következtében végre is Lengyelország sorsára jutnánk, vagy épen úgy járnánk, mint a báró Demánx nyúlja. Ezt szegényt addig kergette egy kopó, mígnem üldöző és üldözött anyákká lettek, s aztán a kopókölykök kezdték tovább hajtani a kis nyulakat. Ha nem, e sorstól megóvni „jogosult törekvése egy nagy nemzetnek.“ — Am. kir. honvédelmi miniszter körrendeletet bocsátott ki az ország összes törvényhatóságaihoz. A jövő 1871-ik évi hadjutalékok fedezésére, a törvény 32-ik szakaszának 3-ik bekezdése szerint három , az 1851, 1850 és 1849-ik évben született ifjakból álló korosztály hivatik föl. A körrendelet utasittatni rendeli az anyakönyveket vezető lelkészeket, hogy ezek a hadköteles korba lépő s 1851-ik évben született ifjakról a lajstrom-kivonatokat elkészítsék s e hó végéig benyújtsák. A felhívandó korosztályba tartozó hadkötelezettek mindenike az ujonczozást megelőző év nov. havában az illető elöljáróságoknál akár személyesen, akár írásban tartozik magát bejelenteni. A törvényhatóságok feladatai közé tartozik a gondoskodás, hogy az illető egyének, a törvényben kijelölt büntetésre való figyelmeztetés mellett, eleve értesíttessenek e részbeli kötelezettségük felől. A második és harmadik osztálybeliekre csakis az 1870-ik évre szóló összeirási lajstromok egészitendők ki és hozandók rendbe. — Az összeírásról szóló jelentéseket dec. 15-ig kell beküldeni. — A törvény 31-ik §-sa a rendes ujonczozás végrehajtására évenként a januárius 15-től márczius 15-ig terjedő időszakot állapítja meg. Azonban a hatóságok feladata e határidőn belül, saját helyi viszonyaihoz képest s az illető hadkiegészítési parancsnokságokkal egyetértőleg jelölni ki az állítás idejét, új határidő azonban márcz. 15-énél tovább nem tarthat. A körrendelet szerint kiváló figyelmet érdemel a t1 év óta előjegyzésben álló s törvényellenesen távollevő egyének nagy száma. Utazási engedélyek a hadköteles korosztályokba tartozó egyének számára, már csak elkerülhetlen szükség esetében adandók. A Páris alatt álló német sergek élelmezése mind sűrűbben foglalkoztatja a külföldi és bécsi lapokat. Amint a „N. F. Pressé“nek írják, a porosz hadsereg élelmezése igen sok nehézséggel jár, s az előőrsök néha több napon át burgonyánál egyebet nem kapnak. És valóban, ha gr. Bismarcknak több európai kabinethez intézett, s általunk is jelzett emlékiratát vesszük, melyben kimondatik, hogy azon esetre, ha a francziák élelemszer hiánya miatt adnák csak fel Párist s e tekintetben a legvégsőre hagynák menni a dolgot, könnyen megeshetnék, hogy a poroszok nem volnának azon helyzetben, hogy a roppant népességű várost és sereget csak egy napig is elláthassák élelemmel, bizonyára csak azt lehet következtetni, hogy a poroszok kedvezőtlen anyagi helyzetéről szállongó hírek nem egészen légből kapottak, s hogy a poroszokat Páris alatt valóban nagy veszély, az éhhalál is nem sokára fenyegetheti. A poroszok ugyanis Toul elestéig egyetlen egy vaspályával sem rendelkeztek, melylyel közvetlen közelükbe lehetett volna szállítani az élelmiszereket, s így lassan kint oda jutottak, hogy felemésztették a Páris környékén talált készleteket, s most nagy élelemhiányban vannak, daczára annak, hogy Tournál szabad a vaspálya. E helyzet, mint a külföldi lapok írják, most már a legroszabb stádium felé közeledik s következményei kiszámíthatlanok. Ehez járul még, hogy Poroszország keleti részében újra felütő fejét az ínség, mely a háború által idéztetett elő: — Porosz igazságszoktatás. Az „Indépendance belge“ a „Courier de Calais“-ből a következő porosz proklamácziót vesz át, melyet v. Kahlden ezredes ragasztatott ki Laon falaira: „Laon és a szomszéd városok lakóihoz! Minden politikai lap, a „Journal de Reims“ kivételével, ezennel betiltatik. Mivel a vidék lakossága az utóbbi napokban ellenséges hangulatot tanúsított a német csapatok iránt, ezennel közzé teszem, hogy a legkisebb támadás vagy ellenállás a legszigorúbb végrehajtással boszultatik meg, s hogy minden német katonáért négy franczia, legyen bár bűnös vagy ártatlan, (!) lövetik főbe, s a vidék nagy kontribucziót fog fizetni. (!) A lakosság haszna miatt s azon czélból, hogy az ily szigorú eljárások kikerültessenek, alulírott fölhívja Laou és környékének lakosságát, hogy lehetőleg iparkodjék kikerülni az említett eseteket, midőn aztán megígéri a tulajdon védelmét és jó bánásmódot. Minden, eddig még be nem nyújtott fegyver a mairenél benyujtandó, ki a parancsnokságnak fogja azokat átszolgáltatni. Laon, október 5. V. Kahlden, az 1. ezred, s Laon parancsnoka.“ Az árvák s az özvegyek. Németországból írják: „A porosz alattvalók éhsége s nyomora érezütésekkel kopogtat a a kormány ajtaján. Az ezernyi özvegyek s árvák jajveszéklései túlhangzani fenyegetőznek a győzelmujjongáson. Ha a hivatalos lapok agyonhallgatják is a Poroszországban hatalmaskodó nyomort s ha a többi lapokat is elhalgattatják honfiságuk s más mellékes okok, mi nehány történethű adatot mondunk el, a mely a külföldiek szemeiről leveendi a fátyolt. Csak magában West-