Székely Hirlap, 1870 (2. évfolyam, 1-104. szám)

1870-10-19 / 84. szám

lyeknek csinos és hibátlan kiadásáról — mi­után a nyomda rendes javu­nokkal is bír — a nyomdaigazgatóság­ jótáll. Figyelmeztet­jük ez okon a helyi és vidéki t. közönséget mai számunk hirdetményrovatában megjelenő nyomdai jelentésre, melynek nyomán ajánljuk e szép nyomdát mindenkinek becses párt­fogásába. A nyomda, illetőleg gyorssajtó megte­kintésére mindig, de különösen most, midőn a veres-fekete naptár nyomul napestig , az érdekeltek igen szívesen láttatnak; az ügy­vezető előzékenységgel megmutat mindent a szellemi művek e sürgő-forgó gépházában, hol a látogató bizonyára pár élvezetes és tanulságos negyedórát tölthet. L. F. 33iirn­o­z,b­öle. Nem vagyunk annyira pesszimisták, hogy ne higyjünk a francziák föllángolásában, s így sorsuk jobbra fordulhatásában is, ámbár ez idő szerint nagyon csehül állanak. Nem kétkedünk, hogy Páris ostromában özönnel fog folyni a vér, annyi azoban bizonyos hogy a szó ár régóta hullámzik. — A kormány, a régi, mint az uj, egyebet sem tett és tesz. — A régi hazudozott, az uj érzeleg. Egyesek szintúgy, mint a kor­mányok kifogyhatlanok a szóban. — Girar­­d­­­u odahagyta Parist, hogy beszélhessen. Hugo V. Párisba utazott, hogy beszélhessen. Ez utóbbi aztán ki is tesz magáért istenigazában. Beszélt már Német-Francziaországhoz, most újabban mind­kettőhöz szól. Mindenik gyönyörű példánya az ékes szókötésnek. Például: „Hasonlít ez (a há­ború) — úgymond — az árkaangyal és sárkány harczához, s vége a predesztinált vég leend, a sár­kány le fog győzetni.“ Tovább így szól: „A vi­lág meg fog döbbenni, midőn látja, mily nagy­szerűen tud meghalni Páris. A pantheon már is aggódva kérdi, hol ad majd helyet a hősök seregének, kik jogot vívnak ki maguknak bolto­zatai alatt nyughatni. Páris­­te virágokkal ko­ronáztad Strassburg szobrát, a történet téged csillagokkal fog megkoronázni.“ Nemde zeng­­zetes, szép, magasztos nagyszerű ? csak, hogy vé­gül sem egyéb szónál. Ez pedig nem elég segély Francziaország szorult helyzetében, sem elég ar­gumentum a „vér és vas emberiével szemben. Váljon nem azért oly beszédes Francziaország, mert megvénült? Váljon nem azért átkozódik, mert tehetetlennek érzi magát? Régen elég volt kijelenteni, hogy „a haza veszélyben van,“ min­denki meg­tette kötelességét. I. Napóleon más világrészben, a mámelukkok ezrein kívül, a ter­mészettel is küzdve csak ennyit mond: „kato­nák ! Negyven század néz azon piramisokról rá­tok!“ és győz. Görgei egy visszavert huszárez­redhez egy óráit: „Fiuk! Eltűnitek-é, hogy a német atyáitok sírjára piszkoljon. Utánam i­s a vasasak összezuzattak. G­u­s­a­n Branyicskonál igy kapaczitálta ujoncz katonáit: Előre, dupla léhring, szalonna, hátra kartács schiessen,­ a vér patak­ban folyt, de a hegy tetején háromszinü zászlót lengetett a téli szél. Hogy nem jut ilyesmi eszébe a francziáknak ! ? Mindenki kiáltja­ előre, miért nem si­­koltja valaki már egyszer. Utánam. Bizonyo­san több sikere lenne, úgy látszik a francziák oly nagy erőt tulajdonítanak a szónak, mint né­mely különben értelmes ember gazda közönsé­günkből, a borravágás­nak. Bizony bizony jobb volna kevesebbet beszélni, s többet tenni, nem csek a francziáknak, de jó magunknak is. * * * „Miért harczolnak a németek Páris alatt?“ E kérdés fölött elmélkedik a „K. K.“ egyik kö­zelebbi száma. A fejtegetés helyes, ha nem kissé hosszas. Mi e kérdést röviden így fejtjük meg: azért harczolnak a németek Páris alatt, miért a varjú a konczba néz, mert nem bukatik belé. # * # A „Figaro“ franczia újság következő ado­mát közöl: Egy amerikai társulat azt az aján­latot tette a Franczia kormánynak, hogy ha kellő költséggel elláttatik, befogja Bismarck grófot elevenen egy vaskalitba, mikor aztán a népnek lehetne mutogatni intésül, és ijesztő pél­­daadásul ! ! Érdekes jelenet lenne valóban, olyan forma mint a kalitba zárt vércse, mely jól­lakva, véres orrát nagy lomhán törli karmaihoz. * * * „Az Új­ világnézlet“ megjelenése, egy bi­zonyság arra: mikép vannak esetek, a mikor itt a földön is feltámadnak a halottak. Ime ez a sze­gény pára nehány év­vel ezelőtt Pesten le jön tar­toztatva, bebörtönöztetett, s rövid processus után V­ozsalka profetsága alatt kivégeztett, s ma teljes erővel épségben jelenik meg közöttünk s teszi látogatásait az olvasó közönségnél. Vajon az az ultramontán szent atya, a ki reá adta volt az utolsó m­en­etet, mit mond, ha vele történe­tesen összetalálkozik ? nem fogja-e sf­ontuli ki­­sértetetnek tekinteni? s mondani apage sata­­nas. ? ! — 340 Dunai konfederáczió.­ ­ A pesti lapok közelebbről tüzetesen fog­lalkoztak egy „északi német“ nyilatkozatával, melyet az a magyar képviselő­ház elnöke előtt a nyár folytában tett. Kitűnik előbb, hogy az a jövő „német egység“, melyről Tisza K. nem régen álli rá, „hogy az reánk Magyarokra, sőt Ausztriára nézve is jó hatású lehet, hogy az biztonságunkra szolgál,“ micsoda sorsot szánt, „isten vezetése“ alatt, nekünk magyaroknak. E szerint: „a habsburgok lennének az aldunai con­­federáczió császárai, Magyarország, Horváth-, Tót- és Dalmátországok meg Románia királyai. Né­metország, e világhatalom összeegyeztetné Európa érdekeit a keleti három faj : magyar, szláv­ és román aspiritokkal ; e fajokat ő támo­gatná; az ő oltalma nélkül mindent halomra döntő fajharcz törne ki ezek közt, míg Lengyel­­ország sorsára jutnának, a hatalmas Német és Oroszország közt állva. E három királyságnak együtt kell szövetkezni. Austria német tartomá­nyai vagy külön, vagy Csehországgal együtt Né­metországba lépnének a habsburgok secundoge­­niturája alatt, s olyforma állást foglalnának el, mint Bajorország és Baden.“ Ez eszme nem új. Lényegében Kossuth is így gondolkozott. E sze­rint le kellene mondani önrendelkezési jogunk­ról, s oly szövetségre lépnünk, melyet az egysé­ges Németország jónak látna, mert különben irtó fajháború törne ki, melynek következtében végre is Lengyelország sorsára jutnánk, vagy épen úgy járnánk, mint a báró Demánx nyúlja. Ezt szegényt addig kergette egy kopó, mígnem ül­döző és üldözött anyákká lettek, s aztán a ko­­pókölykök kezdték tovább hajtani a kis nyulakat. Ha nem, e sorstól megóvni „jogosult törekvése egy nagy nemzetnek.“ — Am. kir. honvédelmi miniszter körrendeletet bocsátott ki az ország összes tör­vényhatóságaihoz. A jövő 1871-ik évi hadjuta­lékok fedezésére, a törvény 32-ik szakaszának 3-ik bekezdése szerint három , az 1851, 1850 és 1849-ik évben született ifjakból álló korosztály hivatik föl. A körrendelet utasittatni rendeli az anyakönyveket vezető lelkészeket, hogy ezek a hadköteles korba lépő s 1851-ik évben született ifjakról a lajstrom-kivonatokat elkészítsék s e hó végéig benyújtsák. A felhívandó korosztályba tar­tozó hadkötelezettek mindenike az ujonczozást megelőző év nov. havában az illető elöljárósá­goknál akár személyesen, akár írásban tartozik magát bejelenteni. A törvényhatóságok feladatai közé tartozik a gondoskodás, hogy az illető egyé­nek, a törvényben kijelölt büntetésre való figyel­meztetés mellett, eleve értesíttessenek e részbeli kötelezettségük felől. A második és harmadik osz­tálybeliekre csakis az 1870-ik évre szóló össze­­irási lajstromok egészitendők ki és hozandók rendbe. — Az összeírásról szóló jelentéseket dec. 15-ig kell beküldeni. — A törvény 31-ik §-sa a rendes ujonczozás végrehajtására évenként a januárius 15-től márczius 15-ig terjedő idősza­kot állapítja meg. Azonban a hatóságok feladata e határidőn belül, saját helyi viszonyaihoz képest s az illető hadkiegészítési parancsnokságokkal egyetértőleg jelölni ki az állítás idejét, új határ­idő azonban m­árcz. 15-énél tovább nem tarthat. A körrendelet szerint kiváló figyelmet érdemel a t1­ év óta előjegyzésben álló s törvényellenesen távollevő egyének nagy száma. Utazási engedélyek a hadköteles korosztályokba tartozó egyének szá­mára, már csak elkerülhetlen szükség esetében adandók.­­ A Páris alatt álló német sergek élelmezése mind sűrűbben foglalkoztatja a kül­földi és bécsi lapokat. A­mint a „N. F. Pressé“­­nek írják, a porosz hadsereg élelmezése igen sok nehézséggel jár, s az előőrsök néha több napon át burgonyánál egyebet nem kapnak. És való­ban, ha gr. Bismarcknak több európai kabinet­hez intézett, s általunk is jelzett emlékiratát vesszük, melyben kimondatik, hogy azon esetre, ha a francziák élelemszer hiánya miatt adnák csak fel Párist s e tekintetben a legvégsőre hagynák menni a dolgot, könnyen megeshetnék, hogy a poroszok nem volnának azon helyzetben, hogy a roppant népességű várost és sereget csak egy napig is elláthassák élelemmel, bizonyára csak azt lehet következtetni, hogy a poroszok kedvezőtlen anyagi helyzetéről szállongó hírek nem egészen légből kapottak, s hogy a poroszo­kat Páris alatt valóban nagy veszély, az éhhalál is nem sokára fenyegetheti. A poroszok ugyanis Toul elestéig egyetlen egy vaspályával sem rendelkeztek, melylyel köz­vetlen közelükbe lehetett volna szállítani az élelmi­szereket, s így lassan kint oda jutottak, hogy felemésztették a Páris környékén talált készleteket, s most nagy élelemhiányban vannak, daczára annak, hogy Tournál szabad a vaspálya. E helyzet, mint a külföldi lapok írják, most már a legroszabb stádium felé közeledik s kö­vetkezményei kisz­ámíthatlanok. Ehez járul még, hogy Poroszország keleti részében újra felütő fejét az ínség, mely a háború által idéztetett elő: — Porosz igazságszoktatás. Az „Indé­pendance belge“ a „Courier de Calais“-ből a kö­vetkező porosz proklamácziót vesz át, melyet v. Kahlden ezredes ragasztatott ki Laon falaira: „Laon és a szomszéd városok lakóihoz! Minden politikai lap, a „Journal de Reims“ kivételével, ezennel betiltatik. Mivel a vidék lakossága az utóbbi napok­ban ellenséges hangulatot tanúsított a német csa­patok iránt, ezennel közzé teszem, hogy a leg­kisebb támadás vagy ellenállás a legszigorúbb végrehajtással boszultatik meg, s hogy minden német katonáért négy franczia, legyen bár bűnös vagy ártatlan, (!) lövetik főbe, s a vidék nagy kontribucziót fog fizetni. (!) A lakosság haszna miatt s azon czélból, hogy az ily szigorú eljárások kikerültessenek, alulírott fölhívja Laou és környékének lakossá­gát, hogy lehetőleg iparkodjék kikerülni az emlí­tett eseteket, midőn aztán megígéri a tulajdon védelmét és jó bánásmódot. Minden, eddig még be nem nyújtott fegy­ver a mairenél beny­ujtandó, ki a parancsnokság­nak fogja azokat átszolgáltatni. Laon, október 5. V. Kahlden, az 1. ezred, s Laon parancsnoka.“ Az árvák s az özvegyek. Németországból írják: „A porosz alattva­lók éhsége s nyomora érezütésekkel kopogtat a a kormány ajtaján. Az ezernyi özvegyek s ár­vák jaj­veszéklései túlhangzani fenyegetőznek a győzelmujjongáson. Ha a hivatalos lapok agyon­hallgatják is a Poroszországban hatalmaskodó nyomort s ha a többi lapokat is elhalgattatják honfiságuk s más mellékes okok, mi nehány tör­­ténethű adatot mondunk el, a mely a külföldiek szemeiről leveendi a fátyolt. Csak magában West-

Next