Székely Hirlap, 1870 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1870-12-28 / 104. szám
építése végett, rendes килпие urei utján, meg az év elején nyilvános árverés tartassák, szem előtt lévén tartandó azon összeg, mely a közmunka váltságból fog begyülni. Ezek voltak a rövid, s főkirálybiránk által a szokott tapintattal vezetett gyűlés főbb mozzanatai. A baloldal vezérszónokának egy nem eléggé álczázott támadását, az ízletes ebédeket, s mindenféle toasztokat nincs is miért említenem, melyek gyűléseinknek, úgy is elmaradhattak járulékai. (1.) — Páris ellátásáról „Daily Telegraph“ versaillesi levelezője az angol tisztek elbeszéléséből a többi közt a következő adatokat állítja össze. A párisi élelmiszerek elégségesek egész február végéig a lakosság táplálására, sőt még egy hónappal tovább, anélkül, hogy komolyabb szükséget kellene a lakosságnak szenvednie. Semmi valószínűség sem forog fenn az iránt, hogy a lakosság követelni fogja a feladást ezen idő elmúlása előtt. A nép szelleme kitűnő; miután a rohamos öröm és mély megfélemlítés érzelmein keresztül jutott, mély nyugalomra tett szert. Báraz utczák éjjel nem világíttatnának, s a legalsóbb néposztályok is fegyverrel láttatnának el, a biztonság Páriában még sem volna fenyegetve, mely sohasem állott még ily jó lábon. Fris húst ugyan csak a kormány elosztása által lehet kapni, a vendéglőkben mégis kaphatató. Kitűnő beatsteak kapható 3/2 frankért. A sonka, melynek ára 30 frankra rúgott fontonként, most ismét 14 frankon kapható. A Place Gaillonba jó adag borjúszeletet, gyümölcsöt, sajtot, s pompás bort kapni ebédre 7 frankért. A kutyák, macskák, patkányok stb. fogyasztása, csak felkapott eszme volt, mely már teljesen nem talál követőkre. Párában még mindig roppant mennyiségű ló van. Az élelmezési bizottság még egyetlen egyet sem volt kénytelen reguirálni a 13,000 omnibusz, s 24,000 bérkocsis lóállományból. Ezeken kívül még más 25,000 ló van. A lóállomány egészben véve 100,000 lovat számlál. A népkonyhákban 30 centiméért kitűnő levest adnak, egy adag lóhússal. Az adagok, melyek hetenkint háromszor szolgáltatnak ki, folyvást változnak ; egy nap fris húst adnak, másnap sózott halat, heringet, tőkehalat stb. Az adagok nyilvántartására kiadott papírok, (melyek most valóságos értékpapírok gyanánt vannak) szelvényekkel vannak ellátva, mely szelvények kézbesítése után hús, rizs, burgonya, sajt stb. szolgáltaik ki. Ezen papírok február 1-ig érvényesek. Roppant számú jótékony egylet alapíttatott. 6000 tehén, melyek csak a legnagyobb szükség esetén vágatnak le, tejet szolgáltatnak a gyermekek és betegek számára. A vaj fontja 25 frank, egy tojás 1 frank, 60 cent, 10 mázsa fa 70 frank. A bor olcsó, s akár egy évig bőven elég. Liszt annyi van, hogy a kormány sem tudja mennyi felett rendelkezik. A politikai egyletek igen látogatottak, nem úgy a társadalmiak. — Porosz pusztítások. A porosz-német hadseregnek legújabb tettei örök emlékezetűek maradnak a franczia nép előtt, a mennyiben gyújtogattak és valóságos vandál pusztításokat vittek véghez mindenütt. A német lapok, melyeknek legalább bátorságuk van az istenfélő és nemes erkölcsök birodalmának ezen rablótetteit az olvasó közönségnek tudomására juttatni, tekintettel a rendőri cenzúrára, ezen barbár vadságok szépítésre különféle ürügyeket hoznak fel. Belelevenítik az ismeretes mesét, hogy a lakók részt vettek az ütközetben, vagy hogy valamely helyen egy német katona megölve találtatott. A Loire partjain most úgy látszik a hesseniek ragadják magukhoz azon babérokat, melyeket eddig a poroszok, szászok és bajorok szoktak elnyerni. Darmstadtból írja egy levelező: „Egy ide érkezett tábori levél a hesseni hadosztály főhadiszállásáról szomorú világot vet a német hadvezénylet módjára, a levél tartalmának valódisága iránt pedig nem kételkedhetünk, ha tekintetbe vesszük küldőjének állását. A levél szerint Coulours falu, közel Villeneuve-hez, hol egy hesseni csapat, amely élelmet szállított, a lakók segítségével meglepetett és nagy részben leöletett, a legközelebbi parancsnokság parancsára, egy oda vezetett hes — 422 — seni hadosztály által teljesen lehamvasztatott. Ugyancsak egy hesseni főhadnagy vezetése alatt Auxon falu előbb kipusztittatott s azután leégettetett; büntetésül azért, mivel az ottaniélelmicsapat megöletett s a katonák hullái megcsonkittattak.“ A közönség köréből.*) Ny.-Szereda, decz. 9. T. Szerkesztő ur! Közelebb múlt kedden öröm-ünnepélye volt községünknek ; mit azon rendkívüli szerencse idézett elő, hogy a „Pesti Napló“ azon napon a „Hon“-nal egy időben küldetett ki a m.-vásárhelyi postáról, s igy már reményünk volt ismét, hogy községünk jövőre is meghozatja ezen nélkülözhetetlen közlönyt. Igen, mert azon bámulandó rendetlenség, melylyel a vásárhelyi posta különösen ezen lapot kezelte, arra a véleményre hozott mindnyájunkat, hogy sokkal czélszerűbb felhagyni a lap jártatással, mintsem untalan boszuságnak tenni ki magunkat; de örömünket a tisztelt vásárhelyi posta expeditor úr megirigyelvén, már csütörtökön egy „Pesti Naplót“ sem küldött. Valjon mi lehet az oka, hogy a „Hon“ jő mindig pontosan, az annyira várt „P. N.“ pedig azon említett napon kívül soha sem, hanem némelykor két postanapot is oda mutat, s akkor jön egy csomó hiányosan, amennyiben a számok nem egymásután rendre, hanem szöktetve jönnek (ezért kár volt négy posta napot felállítani) pedig jól tudja szerkesztő úr, hogy sokan már gyermekségünkben sem szerettük a szöktethet, kivált a kérdésekben!! Váljon nem baloldali-e azon expeditor úr, s azért akar minket jobboldaliakat a lap nem küldésével is boszantani?! Vagy tán a tősgyökeres székely városban olyan levélkezelőt tartnak, ki nyelvünket Írásunkat nem érti, postaállomásainkat, helységeinket nem ismeri, s megtanulni nem tudja?! Valamelyiknek állani kell, mert különben miként történhetett, hogy a lap rendetlen küldésén kívül egy nekem szóló okt. 15-én fejtett ki*) E rovat alatt közlöttekért csupán a sajtóhatóság iránt vállal felelőséget a Szerk. г К TLFÖLО. A háború fúriája, nagy hihetőséggel nem ért rá, hogy ünnepeljen. Annyi bizonyos, hogy ünnepszombaton csaták folytak, nem csak Páris előtt, de más harctereken is. A párisi 24-én üvgykísérlet kitörés, inkább csak ágyú csatára szorítkozott, s berlini tudósítások szerint a francziák visszavetésével végződött. Bordeaux-i hírek sok dicséretest mondanak a mozgó nemzetőrök magatartásáról, valamint arról is beszélnek, hogy a párisi védművek tetemesen kitágíttattak volna. A Páris előtt folyt csatáknál más csatatereken jelentékenyebb ütközetek történtek. Amiens mellett véres csatát vívtak, melyben, hogy melyik résznek kedvezett a szerencse, még nem lehet tudni. A franczia tudósítások szerint Faidherb maradott előnyben, a versaillesiak szerint épen megfordítva. Bármiként folytak is le azon nap véres eseményei, annyi mindenesetre tény, hogy a francziák még képesek védeni magukat, és hogy az északi hadsereg, melyet december kezdetén hivatalosan megsemmisítettek a németek, három hét alatt annyira létesült ismét, hogy „kétszeres ereje s nagy tüzérsége“ felől értesít a győzelmes Manteuftól, ki az „erős megrohanások“ visszaverését is felemlíti. * Ez nem mutat csüggedést a francziák részéről. S ha — miről nincs ok kétkedni — a déli részekben még több erélyt fejtett ki nevelésében a köztársasági kormány : a németek állása Páris alatt (mindig feltéve, hogy van mit ennie még egy darabig) sokkal válságosabbá lehet rövid időn, mint volt november végén. S ha az ostromzár megtöretik, akkor a porosz király még ott is rekedhed, ahova csak azrét ment, hogy császári koronát találjon.vatalos rendeletűt, melyben 18-ra Vásárhelyre idéztettem, 15-én Ernyébe küldötte, onnan és csak 18-án, a harmadik posta nap este kaptam-Közelebb egy nekem szóló hivatalos iratot elküldött előbb Tordára, azután Ernyébe s csak azután Szeredába. Számtalan ehez hasonló eset adja elő magát azon postán, mutatóul ebből egy párt. Egy barátom levelét elküldötte a többször tisztelt úr, elébb a szomszédokhoz Brassóba, s ezt meg járva ki Ny.-Szeredába. Egy másik barátom sept. 29-én felteszen N.rmyeden tanuló fiának vevény mellett 10 frtot, amit a mai napig sem kézbesíthetett, s a szegény tanuló fiú csizma nélkül kénytelen az expeditor úr kegyes grácziájából a szobában maradni. Ráadásul a reclamáló apa — pap létére — gorombán utasittatott ki a postáról. Ennek következtében érdemes barátom elbusulva magát, megszente fiának, hogy ha a pénzhez akar jutni, jöjön haza s vigye el, más mód nem létezik. Tisztelt szerkesztő! ur Most még nem akarok hivatalosan lépni fel azon ur ellen, s még meg sem dürüczkölöm, pedig ily sok boszantás után megérdemelné, hanem a mi halad, el nem marad. Ha tehát ezután sem küldi rendesen a „P. N.“-t vagy felpanaszoltatik, vagy megdürüczköltetik, tertium non datur. Alkalmatlanságomért bocsánatot kérve üdvözlettel maradok Sz. K. VEGYES. * Deák Farkas érdemes hazánkfia, s városunk szülötte, mint miniszteri biztos, az erdélyrészi fogházak megvizsgálására küldetve ki, e hó 27-ikén érkezett városunkba. Itt tartózkodása, bármennyire kedves is az otthon, csak néhány napra terjedhet. * Ritka szép ünnepélynek volt tanúja városunk tegnapelőtt — 29-én —. A Gese-féle „Emberszereteti intézet“ tarta első nagy gyűlését. Terjedelmes tudósításunkat jövő számunk fogja hozni. Itt csak annyit jegyzünk fel röviden , hogy a nagy gyűlést id. gr. Teleki Domokos, ki mint főgondnoka a helyi ref. főtanodának, e gyűlésnek is, a végrendelet értelmében elnöke, nyitá meg. Beszédében találó vonásokkal feste az alapító életrajzát, s méltatá a végrendelet erkölcsi oldalát. Ezután a jegyző olvasá feljelentését, mely az alapítvány ötven éves történeti vázlatát adván, annak jelen állását is megvilágítá. Ezt is egész terjedelmében kívánván közreadni, itt csak két adatot jegyezünk fel. Egyik az, hogy a tőke jelenleg 72,310 frtra rúg; a másik, hogy : a tőke nem 1920-ban fog felemelkedni 1 millió frtra, mint az alapító számító, hanem nagy valószínűséggel már 1900-ban. Azt sem hagyhatjuk említetlenül, hogy az elnök gróf, az alapító czélja előmozdítsa végett újabb adakozás eszközlését indítványozta, melyet maga 500 frtal azonnal meg is kezdett. A gyűlés kevéssé volt népes, a testületek megbízottjai csak nem kivétel nélkül megjelentek hanem a többi tagok, kik a végrendelet értelmében meghiva voltak, csak távol lételekkel fényeskedtek. * A m.-vásárhelyi jótékony nő-egylet, részletes és terjedelmes kimutatást küldött be hozzánk, az általa rendezett négy felolvasási estély kiadásai és jövedelmeiről. Hely szűke miatt csak a főösszegeket közölhetjük, a mint következnek. Bevétel: 399 frt 70 kr. ; kiadás 93 61 kr ; tisz ta jö ve d e l e m 306 frt 9 kr. Örömmel említjük meg a felolvasások ezen tetemes anyagi hasznát, miután szellemi sikereit múlt alkalommal méltattuk. * Szász Béla kedves barátunk, lapunk alapítója, azután több ideig szerkesztője, s mindvégig szorgalmas munkatársa, tegnapelőtt — 28- ikán —távozott körünkből Kolozsvárra, hol a jan. 1-jével megindítandó „Kelet“ deák-párti napilapot fogja szerkeszteni. Csak most látjuk az űrt, melyet, eltávozása körünkben hagyott. Csak most értesülünk azon élénk sajnálkozásról, melyet elmenetele keltett, s mely e stereotip kérdésben találja kifejezését: „Váljon ki lesz képes betölteni helyét.“? Óhajtjuk, hogy új és fényesebb pályáján nagyobb munkakörében is, annyira sikerüljön kiérdemelni a közbecsülést, rokonszenvet, szeretetet, mint itt nálunk, s különösen, hogy mükö-