Székely Hirlap, 1874 (6. évfolyam, 52-104. szám)

1874-08-08 / 63. szám

VI. évfolyam 63 иг. М.V­ásárhelytt, szombat, augusztus 8. 1874. I SZÉKELY HIRLAP. Politikai és társadalmi lap s a „Jogász-Egylet“ közlönye, Szerkesztői szállás : Sx«nt-Miklós-utcza 791.. ez. hová a lap szellemi részét illető czikkek küldendők. Zv­adó-h­ivatal : A ref. főtanoda könyvnyomdája, hova az előfizetési pén­zek és reclamatiók küldendők. Hirdetési díj : Egy baromezer hasábozott garmond sor ára , kr . bél­yegilleték miden hirdetés után külön 30 kr. A hirdetési díjak előre fizetendők. Hirdetéseket elfogad, helyben a kiadó­hivatal. Pesten: Lang Leopold,­­Erzsébet tér, 9. sz.) Bécsben Hausenstein és Vogler (Neu-Markt 14. .sz.)­Megjelen­i a lap minden szerdán és szombaton egy egész íven. ELŐFIZETÉSI ÁR: Félévre ...............................3 írt. Negyedévre . .......................1­­­50 kr. Előfizetési felhívás. „Székely Hírlap“ politikai, társadalmi és a maros-vásárhelyi „Jogász-Egylet“ közlönye. 1874. évi második félévi folyamára. Előfizetési ellj : Jul —decz. hat hóra 3 frt — kr. Jul.—sept. három hóra 1­8­50 „ Az előfizetési pénzeket kérjük pos­tautalványnyal Maros-Vásárhelyre az ev. ref. főtanodai könyvnyomdába, a „Székely Hírlap” kiadóhivatalának küldeni. A lap kiadását f. évi július 1-én kezdve, helyi ref. főtanodai könyvnyomdász Imreh Sándor vette át, kihez az előfizetési pén­zeken kívül a felszólamlások és a lapba beiktatandó hirdetmények is küldendők. I.­Vásár­y, 1874. aug. 7-én. A magyar állampolgári életben a létező je­lenségek közül mi sem oly feltűnő korunkban, mint a jelen pénzszükséglet a hatalmas timocratia egyidejű aerája alatt, mely az angol állam pél­dájára ide is kezd beszivárogni. A minden oldalról ismeret után vágyó jogász közönség, véljük, nem fogja visszautasítani aka­ratunkat, ha e lap hasábjain e tárgy körüli né­zetünknek kis tért­­veszünk igénybe. Az angol állam kezdet óta gyarapodó gaz­dagodásának fő- és legfőbb okát önállamrendsze­rében látjuk letéve, melylyel minden lépten oda törekszik, hogy a polgárság vagyonosodását elő­mozdítsa, a vagyonszerzésre való hajlamot intenziói által a polgárságban föléleszsze, azon megdönt­hetően alapból indulván ki: hol a polgárság va­gyonos, ott az állam sem szegény. Nem emlitve föl a számos vasúthálózati, gőz­hajózási, gyár, ipar- s kereskedelmi intézménye­ket, e törekvése kitetszik már magából a kor­­m­ányformából, hol a hatalom a gazdag kezében van; a szegény pedig, mint a társadalom s a polgárság élhetetlen tagja, száműzetésben él, le­gyen bár teli értelem- és tudománynyal; a szel­lemi, erkölcsi és humán törekvések háttérbe szo­rulnak. Egyedül anyag s ezzel karöltve járó jól­lét uralg itt mindenütt, mindenben. Mikor fog ily eredményeket fölmutatni a magyar állam is e tekintetben, az az idő titka; annyi bizonyos eddig elő, hogy törekszik, e törek­vés megkezdett intenzióiból kitetszik; mint ilyen áll előttünk többek közt közelebbről a törvény­­hozás megállapodása is az országgyűlésen, a vá­lasztási törvényt előkészítő törvényjavaslat azon szakaszát illetőleg, mely a választási képességekre vonat­kozik, s mely megszabja, hogy választó csak az lehet, ki megelőző évi adó­tartozását le is fizette; tehát eltekintve attól, hogy az adótarto­zás csak mint bizonyítéka a képességnek tekin­tendő, ezzel meg nem elégedve, a választási jo­got pénzfizetéshez köti. A törvényhozás ez intenziv megállapításkor is kétségkívül üdvös czélt tartott szeme előtt, de vájjon nem idő előtt-e? Ez a kérdés, melylyel tisztába igyekszünk jönni. Részünkről, ez idő szerint kivihetőnek nem állíthatjuk s nem is tudjuk állítani addig, mig a polgárság közt az általános vagyonosodás biztos álláspontra nem vergődik, mint ez a mintául föl­vett­­államban Angolhonban, megvan; e nélkül tartunk az eshetőségtől, hogy a czélnak, mire a törvényhozás épen szándékát irányozta, ártalmára lehet: leghasznosabb s legjóravalóbb honpolgár jöhet azon kedvezőtlen körülmények közé, hogy önhibáján kívül, tőle nem függő okok miatt, adó­tartozását fizetni nem lesz képes, s ezért válasz­tási jogától elesik, mi megtörténhetik egy egész választókerület polgáraival is igen könnyen. Ki lesz ekkor a választó azon kerületben? Felelet: senki. Ily dologállásban a végrehajtó hatalomtól várunk e tekintetben tapintatos eljárást, mely megfontolja mit teszen, hogy az alkalmazáskor az elhirtelenkedés miatt a hátrány az ügy czél­­jára kikerültessék. Mindenekelőtt és fölött szükségünk van pénzt előkészítő anyagra, pénzkészletre ; igyekezzünk vagyonosodáshoz jutni, eszközeink erre vannak; ott van a forgalmat elősegítő vasút s más egye­bek; minden productumainkkal bánjunk észsze­rűen és csinnyán, használjuk az időt és alkalmat. Pénz és pénz legyen ez irányban jelszavunk! - r­e­­. Az igazságügyminiszter az összes királyi törvényszékekhez, járásbíróságokhoz és ügyészekhez a kö­vetkező rendeletet küldötte: Köztudomású dolog és a leg­több eset sajnosan igazolja, hogy a szökésben lévő bűn­tettesek szokásos körözvényi nyomozása legtöbbször ered­ménytelen. Minthogy pedig ezen eredménytelenség nagy­részt a személy­leírások hiányos szerkesztésének tulajdo­nítható, utasítom a királyi törvényszékeket, járásbírósá­gokat és ügyészségeket, hogy jövőre minden fontosabb esetben, a körözendő egyénnek hiteles adatokon alapuló részletes és körülményes személyleirásához - ha lehet­séges - az illetőnek fényképét is csatolják és a kellő tájékoztatás czéljából a személyleirásában a szökevény családi körülményeit, foglalkozását, felötlőbb sajátságait is említsék föl. Végre sürgős esetekben biztosabb siker tekintetéből, az illető szökevény utolsó lak-, vagy tartóz­kodási helyének hat­óságát a körözés eszközlése czéljából közvetlenül és azonnal keressék meg. A pesti egyetem tanári kara memorandumot készül intézni Trefort miniszterhez, melyben azt a szo­morú tapasztalatot jegyezték föl, hogy különösen a jogi pályán, ez évben számtalan ifjú, mint teljesen képzetlen, utasíttatott a vizsgákon vissza, a baj oka, mint a me­­morandumot készítő tanárok megjegyzik, nem annyira az ifjúság könnyelmű hanyagságában, mint inkább azon sajnos körülményben rejlik, hogy némely előadó tanárok minden igyekezet mellett is nem tudják magukat az ifjúság által megértetni, előadásuk élvezhetlen, eszme­szegény lévén. E baj orvoslását czélozza a többször érin­tett memorandum. A főrendiház aligha fogja, a pesti lapok szerint, minden változtatás nélkül, en bloc elfogadni a választó­­törvényj­a­vaslatot. Legalább a képviselőház egyes tagjai ismételten fölszólítottak több főrendi tagot­ a tör­vényjavaslat némely §§-ának módosítására. Különösen két szakaszra nézve igen élénken nyilatkozik a főrendi mó­dosításnak óhajtása. Ezeknek elseje az 5. §., mely az erdélyi választókerületekben jelentékenyen leszállítja az adócensust, s a­melyet a főrendiház által az eddigi status quo fenntartásával óhajtanának módosítva látni. Második a törvényjavaslat azon intézkedése, mely szerint a köz­ponti választmányok belső ügykezelési nyelvét illetőleg a nemzetiségi törvény rendeletei irányadók. E helyett a főrendek azon határozmányt vennek föl, hogy a központi bizottságok ügykezelési nyelve, az állam hivatalos nyelve. A „Sz. Hírlap“ szerkesztőjének. A szék­­el­y ügyhöz. Inter duos litigantes tettius gaudet. a nem oly rég Pancsován, a követválasztás alkal­mával elkövetett magyar államellenes merények, majd a törvényhatóságok rendezéséről közzétett miniszteri törvény­javaslat folytán, a királyföldön lakó szomszédok által meg­kezdett izgatások, botrányos vád alá helyezési határozatok, a magyarnak a bel- és külföldi lapokban, füzetekben rendszeresen űzött gyalázata, a n.-rőcsei s más felső magyarországi tanintézetekben jelzett hazaellenes törek­vések. S­ Szentgyörgyön Kün­le úr indítványára az ottani altanoda javára, kérelmezett és a belügyminiszter által az úgynevezett lóbeszerzési pénzalaphoz utalt köl­csön megtagadása és elejtése — közelebbről az ország házában a választási törvényjavaslat alkalmával Pancsovai követ, Polit úr, nyílt fenyegetéseket involváló beszéde, mind oly borús foltok közéletünk láthatárán, a melyek bár a jogegyenlőség, a szabadság , a közhaza nevében, s jelszavai mellett purpureus parancsként ho­zatnak színre, és mint az itten városunkban 1872-ben május havában megtartott conventiculum és annak ren­dezői kiáltványai nem remélett viszhangjául mutatkoznak ; azonban a lényeget és végeredményt tekintve és szem előtt tartva, óva intenek a komoly meggondolásra, cse­lekvésre és egyetértésre; tanúságul szolgálván egyúttal arra, hogy a csillogó szóvirágok, utópiák előtérbe állítása, ál, olcsó hazafiság, népszerűség vadászása által — magunk állapotán nem segítünk, sőt első­sorban önmagunkat csal­juk meg a nélkül, hogy elleneinket megnyerhetnők, le­­kötelezhetnők. Sajátságos és jellemző tünemény, ezen hazaellenes áramlatok között, hogy a székely bérezek ősi szabad

Next