Székely Hírmondó, 2015. szeptember (20. évfolyam, 167-188. szám)
2015-09-02 / 168. szám
Másoknak sokkal könnyebb tanácsot adni... Miért nem fogadjuk meg? Bizony, elég rossz vicc az élettől, hogy az utat, amelyiken a tanácsok közlekednek, egyirányúsította. Az ember, egészen addig a pillanatig, amíg nem ő maga szorulna rá, zsákszámra képes ontani magából jobbnál jobbakat. Akkor azonban, ha fordul a kocka, megáll a tudomány. Elapad a bölcs forrás, ahonnan bőszen méregette a méregetnivalót. Magának egy csepp nem sok, annyi sem jut. Felháborító, egyben furcsa is. Olyan, mintha maga a cipész járna mezítláb. Valaki, aki egyébként képes jól átlátni a különböző problémás - magánéleti, egyéb - helyzeteket, pont a magáét nem képes megoldani. Pedig amikor tanácsra van szükség, mindig egy problémás - magánéleti, egyéb - helyzet szorul megoldásra, amiben számtalanszor okosnak bizonyult már. Hol van mégis a hézag? A dolog nyitja egyetlen kérdés, mégpedig, hogy ki a főszereplő? Nemcsak azért, mert ha egy adott problémás helyzetben nem ő a főszereplő, hanem valaki más, az ember kívülállóként sokkal jobban képes átlátni a helyzetet. Noha ez nagyon egyszerű és logikus magyarázatnak tűnik, ráadásul igaz is, így még nem teljes magyarázat. Kiegészítendő még azzal, hogy aki tanácsot ad, a problémával küzdővel szemben közvetlenül, saját sorsát tekintve nem érintett a dologban. Bár van érzelmi vonatkozás a részéről is, az a tanácsot kérő iránt érzett szeretet és jó szándék, ami viszont, szemben a másik felet gyötrő kétségek közé taszító érzelmi vonatkozásaival, inkább megerősíti, és nem gyengíti őt a szerepében, ezért is könnyebb adni a tanácsokat, mint sorba állni érte. Fontos itt megjegyezni, hogy akitől tanácsot kérnek, vegye komolyan a szerepét, és ne osztogassa azokat meggondolatlanul, sem önző szándékból, mint oly sok katasztrófaturista „barát”, akik, csak hogy némi izgalmat vigyenek a mindennapokba, vakmerő tettekre sarkallják a nehéz helyzetbe jutókat, és várják, mi sül ki belőle. Tanácsot adni csak jó szívvel szabad és érdemes. Azért tagadhatatlanul van egy kis lapát önérdek is a tanácsadásban, még ha sokan nem is vallják be, vagy veszik észre. Aki tanácsot ad, úgy érezheti, saját gondjai eltörpülnek, elhalványulnak, esetenként meg is szűnnek létezni, legalább egy beszélgetés erejéig. A tanácsot adó leteszi képzeletbeli problémákkal teli puttonyát maga mellé, és a másik emberét segíti egy darabon cipelni. Látja, hogy nemcsak ő, más is küzd megoldásra váró helyzetekkel, és ez valahol megkönnyebbülést ad számára. Aki tanácsot ad, okosnak, felnőttnek érzi magát, erősnek és határozottnak, még ha csak ideig-óráig is. Ideigóráig, hiszen előbb-utóbb a tanácsadónak is tanácsra lesz szüksége, akkor pedig minden addig magáénak érzett tudománya egyszeriben szertefoszlik, és kénytelen lesz azok ajtaján kopogtatni, akiknek korábban oly bátran segített. Forrás: femina.hu Szunyókáljunk minden délután Életmentő lehet Életmentő lehet a délutáni szunyókálás - ezt állapította meg egy görög kardiológus által ismertetett új tanulmány. A vizsgálat során 386 magas vérnyomású páciens esetében mérték a délutáni alvás hatását. A résztvevők átlagos életkora 61,4 év volt. A napközben szunyókálók vérnyomása napi átlagban 5 százalékkal alacsonyabb volt, mint azoké, akik nem dőltek le. A szundikálók körében ráadásul a magas vérnyomás kevésbé károsította az artériákat és a szívet. A tanulmányban a magas vérnyomást befolyásoló egyéb faktorokat, a kort, a nemet, a testtömegindexet, a dohányzást, az alkoholfogyasztást, a testmozgást és a koffeinbevitelt is figyelembe vették. Manolisz Kallisztratosz athéni kardiológus, a tanulmány szerzője kifejtette: meglehet, hogy a tapasztalt vérnyomáscsökkenés elég alacsonynak tűnik, de korábbi tanulmányok azt igazolták, hogy kisebb vérnyomáscsökkenés is mérsékelte „a kardiovaszkuláris események kockázatát”. Kallisztratosz elmondta, hogy a nappali alvás szokása manapság, a kilenctől ötig tartó munkaidő korában szinte privilégiumnak számít. „Tanulmányunk nem csupán azt mutatja, hogy a délutáni alvás kapcsolatba hozható az alacsonyabb vérnyomással, de azt is, hogy a hosszabb alvás még jótékonyabb hatású” - foglalta össze. Forrás: MTI Azoknál mérték az egészségesebb vérnyomásértékeket, akik délután egy órát aludtak LÉLEKTÜKÖR Elégedetlen a férjem Julcsi vagyok, 29 éves. Kezdetben nagyon jól egyeztünk férjemmel, de fél éve rohamosan megromlott a kapcsolatunk. Én minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy elégedett legyen velem, de ő mégsem az. Én szeretem a férjemet, de a folyamatos elégedetlenségeivel nem tudok már mit kezdeni. Ön szerint, mi lenne a legjobb lépés ebben a helyzetben ? Kedves Julcsi! Legtöbb problémánk személyközi kapcsolatainkból ered. Még ha tisztában is vagyunk azzal, hogy mit várunk el párunktól, gyakran sejtelmünk sincs arról, igazából ő mit is vár el tőlünk. Ha nem érezzük magunkat elismerve, szabadon szeretve számunkra fontos és szeretett személyektől, élhetünk és létezhetünk akár egy aranypalotában is, és akár Dárius kincsével is rendelkezhetünk, attól még elesettnek és nyomorultnak érezzük magunkat. Ez az ösztönös, majdnem velünk született, életenergiát adó vágyunk már személyiségünk fejlődésének legkorábbi szakaszától végigkíséri életünket, meghatározva mind érzelmi, mind lelki stabilitásunkat, önértékelésünket és önbizalmunkat. Azonban egy párkapcsolatban nemcsak elismerésre, hanem valami másra is vágyunk, ami létünk még mélyebb és elementárisabb részét érinti, arra vágyunk, hogy vágyjanak ránk feltétel és megfontolás nélkül. Kedves Juli, igaz az, hogy a férfiak vágyának egyik részét képezi az a tendencia, hogy minél inkább birtokolja szeretett nőjét, de ugyanolyan intenzitással él benne az a vágy is, hogy egy szabad, független és öntudatos lénytől kapjon feltétel nélküli szeretetet és elismerést. A fentiek tükrében talán a lehető legjobb lépés lenne, ha kapcsolatukban igyekezne igazi önmagát, egyediségének rendkívüliségét megmutatni. Csorna Tünde Dalma klinikai szakpszichológus, 0721 231 971 Erdélyi kopó A hosszúlábú erdélyi kopót erdei vadászatokhoz nagyvad - régebben bölény, majd medve, vaddisznó, hiúz -, a rövidlábú erdélyi kopót fedett területeken apróvad - róka, nyúl -, valamint sziklás terepen zerge vadászatára használták eredetileg. Ősi magyar kutyafajta, melyet a speciális éghajlati, terep- és vadászati viszonyok nemesítettek ki. Virágkorát a középkorban élte, amikor a főúri udvarok kedvelt vadászkutyája volt. A mezőgazdaság és erdőgazdálkodás fejlődésével használata visszaszorult a Kárpátok nehezen bejárható erdőségei közé. A változatos terepviszonyok hatására alakult ki az erdélyi kopó két típusa: a hosszúlábú és a rövidlábú erdélyi kopó. A két változatot rendszerint együtt tartották. A 20. század elején az erdélyi kopót csaknem kipusztították, újratenyésztése 1968-ban kezdődött. Napjainkban Magyarországon kívül jelentős állománya van Romániában. Független, vállalkozó szellemű, értelmes és barátságos kutya. Igazi vadász, remek orral és óriási kitartással. A szabadban aktív és mozgékony, a lakásban viszont rendszerint nyugodt és igen kedves. Szellemi érettségét általában 2-3 éves kora körül éri el. Az időjárás viszontagságait jól tűri, és ridegen is tartható, feltéve, hogy ott elegendő kapcsolata van az emberekkel, és sok mozgási lehetőséget biztosítanak a számára. Az erdélyi kopó társaságkedvelő kutya, amely remekül érzi magát más ebek között. Ugyanakkor nem ajánlható nyugodt szívvel macskák, nyulak és más állatok mellé, bár a korán megkezdett szocializáció itt is igen sokat számíthat. Ez a ritka magyar fajta jól kijön a gyerekekkel, az idegenekkel szemben viszont tartózkodó és gyanakvó, de nem agresszív. Csak a legvégső esetben harap, például akkor, ha a család egyik tagja veszélybe kerül. Forrás: kutya-tar.hu