Székely Lapok, 1898. március (28. évfolyam, 18-26. szám)

1898-03-17 / 22. szám

Marosvásárhelyt, 1898. márczius hó 17. SZÉKELY LAPOK költeményét szavalta el, mindenkinek tel­jes elismerését érdemelte ki. Ma egy heti számunkban közöltünk egy névsort, azok neveit, kik vegyes karban ezen ünnepélyre a „Remény“ keringőt ta­nulták be. E kart László György állította össze és tanította be. A régebbi években László már igen elő­nyös nevet szerzett magának előbb a „Polgári Dalárda“, később a „Maros­vásárhelyi Dalkör“ vezetése alkalmával. S ma midőn hosszabb pihenés után megint föllépett, újból teljesen megnyerte a hall­gatóságot. Valóban kár, hogy a Lászlóban levő természetes zenei érzék, melyhez nagy szorgalommal szerzett megfelelő tanulmány is járul, parlagon hever. Nagy kár éppen nálunk, hol ugyancsak nélkülözzük már rég ideje a szép dalt, a jó éneket. Pedig Lászlónak szerencséje van a működők ösz­­szeállításában is. Ama kis kar, 7 nő és 6 férfi valóban szépen, teljesen korektül éne­kelt, a­mihez elsősorban járul természetesen a karnagy érdeme, de teljes elismerés illeti az énekeseket is, kik szorgalommal és ambíczióval igyekeztek megoldani felada­tukat , ez teljesen sikerült is A közön­ség kétszer is megujráztatta a „Remény“-t, s később gyönyörködve hallotta a csak a női kar által kedvesen előadott „Gyimesi vadvirág“-ot is. A műsor utolsó számát, — Szabolcska Mihály betegsége miatt nem jöhetve el, — Bedőházi János töltötte be egy remek fel­olvasással. „Bem Józsefiről beszélt. S tárgyát annyi zseniálitással és ügyeséggel állította elénk, felhaszhasználva a költő ,minden kedves fogásait, hogy előadásával igazán kellemes perczeket szerzett a figyel­mes hallgatóságnak Műsor után táncz vette kezdetét, mely reggelig tartott változatlan jó kedvvel. — Költözköd­és. A városi számve­vőség a tanácsház épületében levő helyi­ségeiből a mai napon a városi pénztárhoz költözött. — Rev. r­ef. leányiskola álla­mosítása. Mint értesülünk az ev. ref. egyház küldöttsége közelebbről tisztelegni fog Wlassics dr közoktatásügyi miniszter­nél és báró Bánffy miniszterelnöknél a leány­iskola államosítása érdekében. E leányiskola mint tudjuk anyagi gondokkal küzd s bár a nőnevelés terén hatalmas missiója van, csak úgy állhat fenn, ha az állam átveszi óhajtjuk, hogy siker koronázza az egyház törekvését. r — Államsegély. A helyi róm. kath. főgymnázium a tanárok fizetésének pótlá­sához, mint értesülünk 2000 frt államse­gélyt kapott. Ezen összeg 12 tanerő között oszlik meg, s különös, hogy az egyre eső 66 frt 66 krral sem emelkedik annyira, mint pl. a csiksomlyói tanárok fizetése. Ideje volna, hogy a státus jobban gondos­kodjék a marosvásárhelyi tanárokról is, kik nehezebb viszonyok között élnek, mint a csiksomlyóiak. — Népszerű előadás. A múlt vasárnap Papp Sándor, ev. ref. leány­iskolai igazgató „A nap és hold testvé­rei“ czimen folytatta sorozatos előadását igen érdekesen. Az iparosok hálásak le­hetnek az előadó fáradozásáért, ki e nem mindennapi témát oly szépen meg­világította. — Erdőégés. Tegnap délután azon hír terjedt el a városban, hogy a „Nagy­erdő“ ég. Szerencsére azonban ez nem volt igaz. Égett ugyan a keddi határon, az ot­tani erdő alatt egy tarló, de a tűz már nem terjedhetett fel az erdőig, mert a ki­vonult falusiak idejekorán eloltották. — Névmagyarosítás. Múlt szá­munkban megemlékeztünk a névmagyaro­sítás iránt megnyilatkozó érdeklődésr­ől. Ez alkalommal közöljük, hogy Nagy Sándor gyógyszerész úr a kérvényeket díjtalanul állítja ki, sőt a szegényebb folyamodókért az Emke nevében a bélyegköltségeket fe­dezi. Fel tehát a magyarosításra. E szent emlékű naptól kezdve nemcsak szívben, de nevünkben is legyünk magyarok Szöllöly Samu 1848/9-iki honvéd tüzér-őrmester 76 éves korában f. hó 15-én meghalt. A szabadságharczban tevékenyen részt vett, s jókedvében so­kat beszélt a fogyatékos felszerelésű tüzérség viselt dolgairól. Polgártársai becsülését birta. Mint halljuk vagyonát jótékony czélra és szegényebb rokonai gyámolitására hagyta Temetése ma d. u. lesz. — Köszönet nyilvánítás. Szabó Károly m. kir. gazd. intéző ur Románáról 10 frtot küldött az „Emke“ helyi választ­mányának mit is ezennel köszönettel nyug­táz Nagy Sándor pénztáros. — A marosvásárhelyi háztartási és flörd iskola bálja f. hó 5-én igen szé­pen sikerült. A tombola tárgyak kisorsolása után este 10 órakor kezdetét vette a táncz, a­mely reggeli fél öt óráig tartott a legjobb han­gulatban. Az első négyest 80 pár tánczolta. Az összes bevétel 328 frt. A kiadások 257 frt 70 frt tettek, maradt tiszta jövedelem 70 frt 30 kr., mely az iskola berendezésére fordittatik. Felülfizettek: Méltóságos Mikó árpád főispán ur 9 frtot, Z. Knöpfler Elekné Ő méltósága 2 frtot, Hints Sándor ur és neje 3 frtot, Dindár Gyula ur 50 krt, Bihari Sándorné őnagysága 1 frt 50 krt, László Gyula ur 2 frtot és Dudutz Ferencz ur 1 frtot. — Ellenőrző pénztár, egészen uj, jutányos árban eladó. Czim a kiadóban. — Orvosi szaktekintélyek véle­ménye szerint a Keleti J. budapesti első­rangú czég által gyártott és feltalált cs és kir. szab. sérvkötők, orthopaediai gépek, műlábak, egyenestartók (ferdenövésűeknek) a legjobbak és a legmegbízhatóbbak. Keleti évek óta azon fáradozik, hogy ezen a téren a legkiválóbbat és legtökéleteseb­bet nyújtsa, a külföldet és a legelső klini­kákat tanulmányozta, miért is a legmele­gebben ajánlhatjuk e kitűnő spec­ialistát az érdeklődőknek. 3—10 Lukinics József sírján. Irta: E. Kovács Gyula. Ki az, kinek hamvát e halom takarja?... Egy széttépett ország, egy megölt népnek sarja — Ha nem tudnánk róla ennyinél egyebet, úgy is meghajolna sirján a kegyelet. De ő több volt ennél; nekünk drága, becses: Megindulásunkra, hálánkra érdemes, — Ötven év előtti, nagy idők emléki. Támadjatok fel mind, hogy adózzunk néki! — Mikor szabadságunk elrablása miatt, A „Fegyverre magyar“­ hazánkon átriadt, Mikor ellenségeink künn, benn ránk zúdultak, S nem haljá meg senki vész­kiáltásunkat; Kardjaink csattogtak, ágyúink dörögtek, Bérczeink, rónáink vértől gőzölögtek; Hiába tördeltük a vérengző agyart, Mikor ég s az Isten elhagyták a magyart! Szegény rab lengyelek elküldték fiait: Ha­bár itt lennek is mindnyájan sírjaik! Jött előbb a híres, nevezetes bajnok, Kinek élte, napja már delén áthajlott, Karjait, láng lelkét, életét kialva, Bem, a szabadságharca mesés daliája. . Sistergett ezekben Koscziuskó vére, S lettek a magyar had tagjai, vezére. Te is hős Lukinics, kit a szent hév átjárt, Ledobtad az álszint, ott hagytad a császárt, Zászlónk alá álltál, küzdő felünk lettél, Fáradatlan, jobb kéz a vezéri fejnél. S mikor ellenünkre épp új csapást mértünk, Mikor véred, élted, koczkáztattad értünk: Besztercze tornyából, biztos leshelyéből, Az oltár csúcsáról. Isten közeléből. Leterit egy orv kéz. — Átok rá és szégyen! Mért nem állott szembe a nyilt csatatéren ? Ide hoztak hozzánk, a sasok honába, A magyar szabadság székely templomába, Balzsamozta sebed a gyöngéd szeretet; De már megmenteni többé nem lehetett. Az örök hazába lelked innen szállá, Hadúr trónja mellé, jobbjaink sorába. Negyvennyolcz éve alszol, negyvenkilencz éve. Tudod-e hogy mily nap, milyen ötven év­e ? ! Olyan félszázadnak van ma neve napja, Melynek történetünk, párját nem mutatja. Azokért azoknak tartunk disz-ünnepet, Kik érettünk bitófát, kinhalált szenvedtek. Halhatlan s névtelen félisteneinknek Táborán ragyog ma millió tekintet. Gondolataink azok szellemét csókdossák Kikben újra támadt, nagy lett Magyarország. — Kinek szintén ezért veled üdv élned, halnod, Hozzád is eljöttünk fenkölt lelkű bajnok. Ha már fővezéred büszke szobra ott áll, Lenn a sürgő-forgó ember-toblatoknál, Te itt, az enyészet ormán szenderegve, Fogadd-e hála­ jelt csöndes fekhelyedre. Bontsátok a leplet! Hadd süssön rá lelkünk! . . Árnyéka tán itt leng, látatlan, felettünk. A miatt bánkódni érezte, hogy nincsen ott, Hogy nem ott nyilt sírja, hol hólesője ringott; Az idegen göröngy hidege ne fájjon, Van szeretet, hűség, melegség e tájon. Lássa, hogy hon helyett édes otthont lelt itt, Vannak, kik emlékét lelkeikbe rejtik, Orvul ontott vére nem hiába omlott, Magyarország népe, diadalmas, boldog, Hallja mit feléje szivünk, lelkünk rebeg, Áldott légy hős lengyel, Béke ! Isten veled ! ! . . . Lukinics József, Bem had­segéde sirjánál. Irta: Péteri! Tamás. Emeljétek le kalaptokat! — Ez a hely a szabadság temploma. Pap helyet ez a sir beszél sokat, S csak sóhajtásunk lesz az orgona. Oltár b e sirkant, takarva legyen Könnyel, m­ig a hon szeretet kihal! Miként takarva van, ki itt pihen A szabadságnak vér­rózsáival. Hazája — Lengyelország elveszett, Rablánczra fűzték honfitársait. Ő eljött, — velünk szorított kezet, Mert a lánczolt szabadság várta itt Lengyel volt, ki szerette hazáját! —• Hazájáért elvesztő mindenét. . . . Lengyel volt, — imádta szabadságát! — Szabadságért áldozta életét. . . . Dicsőségről — dicsőségre vitte igaz ügyünknek tépett zászlóját. És hogy legyőzzék ? sohasem hitte, Mig ármány nem veté rá hálóját. . . Beszterczei torony ablakából Golyó repült le a hősök felé. . . Bem tábornok mentve a haláltól, Mert a golyót segédje szenvedé! . . . Ide vágyott — hozzánk nyugalomra. Szerető lelkét itt lehelte ki. Könnyet ejtsetek e sirhalomra, Mely a szabadság bajnokát fedi! Hontalan volt, — nincs már Lengyelország !. De amiért harczolt és elesett: Megvagyon még a dicső szabadság, S a hős jutalma, — az emlékezet !! . . Nyilttér,*) Társaságunk ellen egy idő óta a legnagyobb rosszakarat által terjesz­tett híresztelések folynak, melyek abból az alkalomból, mely bizalmat kell, hogy költsön, — hogy ügyve­zetési módjában az eddiginél na­gyobb óvatosságot és rendet hozott be, — bizalmatlanságot igyekeznek kovácsolni. Azt híresztelik, hogy intézetünk­nél sikkasztások történtek; hogy más társaságba beolvadunk; hogy visszbiztosítási szerződéseink meg­szűntek ; hogy liquidálunk, és még ki tudná felsorolni, hogy mi mást? Mindezen híresztelés légből kapott. Nem liqudálunk, nem ol­­vaduunk be semmi társa­ságba, viszozatf biztosítási szerződéseink érvényben vannak, sikkasztás nem volt; üzleteinket teljesen rendben, a legnagyobb pontossággal, a bizto­sító közönség érdekeit lelkiisme­retesen megőrizve fogjuk folytatni, úgy, hogy a biztosító közönség a legnagyobb megnyugvással és bi­zalommal fordulhat hozzánk. Szükségesnek véltük az eddigi vezérigazgató ügyvezetését egy te­kintélyes szakértő által megvizs­gáltatni, a vizsgálat befejeztetett és az eredményt közgyűlésünk tudtára fogjuk adni; azt azonban már előre tudathatjuk, hogy az eredmény tel­jességgel nem befolyásolja sem *) E rovatban közlöttekért nem vállal felelősséget a Szerk. működésünket, sem annak erejét, vagy képességét, sem pedig a bizalomra teljesen méltó voltunkat, mely bizalmat továbbra is kérjük. Budapest, 1898. évi márczius 8-án. Teljes tisztelettel: Hazai általános biztositó részvény-tár­saság. Kossuth Dr. Egyedi elnök, alelnök. Felelős szerkesztő: Dr. Fenyvesi Soma ügyvéd. Hirdetések. Sz. 179-1898. végrek. m Árverési hirdetmény. Alálirt kir. kir. végrehajtó ezennel közhírré teszi, miszerint a m.-vá­sárhelyi kir. törvényszéknek 1897. évi 868. számú végrehajtást elren­delő és a Szászrégeni kir. járásbí­róságnak az 1897. évi 18866. számú kiküldő végzése folytán ra.-vásár­helyi Baruch Jeremiás végrehajtató részére marosi Soptyerán Zakariás s neje végrehajtást szenvedők ellen 80 frt o. é. tőke s járulékai iránt kielégitésképpen 1898. évi január hó 22-ik napján biróilag felülfoglalt és 1119 frt 50 krra becsült ingósá­gokra a szászrégeni kir. járásbíró­ság 1898. évi 1112. számú végzésé­vel a további kielégítési végrehaj­tást elrendelte. Ennek folytán a szászrégeni kir. járásbíróság 1897. évi 1886. számú kiküldő végzése folytán az 1881. évi­ LX. t.-cz. 102 §-a értelmében Biás István ügyvéd a végrehajtató képviselő írásbeli jelentkezésre a még eddig fennálló 80 frt tőke, ennek 1896. évi szep­tember hó 29-ik napjától járó 6°/# kamatai 3 frt 75 kr. óvási,­­/,% váltódik s az eddig 40 frt 88 krban megállapított költségek iránt a 73— 898. sz. végrehajtási jegyzőkönyv alapján végrehajtató, foglaltatók s felülfoglaltatók javára is, a mennyi­ben ezek is árverési jogot nyertek volna, tekintettel az idézett t.-cz. 103. §-ára, az árverésnek Maroson a végrehajtást szenvedők lakásán leen­dő megtartására határnapul 1898. évi márczius hó 26 ik napjának dél­előtti 9 órára kitüzetik, a mikor a biróilag felülfoglalt 2 ökör, 2 ló, 2 tehén, 2 sertés, lóhere, széna, sarju, búza, árpa, 1 szekér és 1 pár ló szerszám nyilvános árverésen a legtöbbet ígérőnek, az idézett t.-cz. 108. §-ban megállított feltételek mellett, készpénzért, szükség esetén a becsáron alól is el fognak adatni. Egyszersmind felhivatnak mindazok, kik az elárvereztetni rendelt ingósá­gok vételárából a végrehajtató kö­vetelését megelőző kielégítéshez tar­tanak jogot, hogy elsőbbségi igény, bejelentéseiket a felhozott t.-cz. Ill­és 112. §§-i értelmében az árverés kezdetéig alulirt kiküldött végrehajtó­nál vagy írásban beadni, avagy pedig szóval bejelenteni tartoznak, külön­ben a későbben beadott igények a törvényes eljárást akadályozni nem fogják. Kelt Szász-Régenben, 1898-ik évi márczius hó 1. napján (94) Lederle Lajos kir. kir. végrehajtó, 5. oldal

Next