Székely Lapok, 1900. május (40. évfolyam, 67-84. szám)
1900-05-01 / 67. szám
2-ik oldal sához. E mellett önálló és értékkel bíró dolgozatok jutalmazását is elhatározták. Kimondották a szakszerű revízió szükségét és azt, hogy a kölcsön kamatlábai lehetőleg leszállítandók. Ezen értekezleten nem kevesebb, mint 52 intézetnek képviselői jelentek meg. A 70 pénzintézetnek, melynek legnagyobb része a Délkeleti felföldön virágzik, van : 52,432,918 kor. 46 fill. cselekvő vagyona, amelylyel 361,632,224 korona 82 fillér forgalmat csináltak 1898-ban. Az osztalék legkissebb százaléka 5%, legnagyobb 14%. A 70 pénzintézetnek összesen 2.320,390 korona tartalékalapja van. Haszon czimen kimutattak 1.133,377 koronát. Megdöbbentően nagy számadatok ezek, melyekkel tudjuk, minő célokat szolgálnak legnagyobb kitartással És ami még ennél is kétségbeejtőbb, az az, hogy az oláh pénzintézetek közelében lévő magyar pénzintézetek többnyire úgy működnek, hogy a kölcsönt keresők tőlük menekülnek és oláh pénzzel váltják ki magukat a magyar pénzintézetek karmaiból. Igazán kell valamit tenni országosan , a magyar pénzintézeteknek is jó volna az oláhokéhoz hasonló egyezségre lépni. Kezükben tartják a nemzet erejét, ne dobják a veszedelem örvényébe, harangozó vagy a tanító-e a nagyobb úr? A legtermészetesebb pedig az, hogy a vita a harangozói elsőség javára dőlt el, mégpedig az én támogatásommal, mert ha a saját personám elsőségét védelmezem, harangozom bizonyára ökleivel is kész állítása mellett argumentálni. A harangozó tekintély ilynemű terrorizmusának ismét az a következménye lett, hogy még ugyanazon nap estéjén másodmagamat találtam rezidentiában. Az egyik én valók, a másik pedig egy gálámnál 15 évvel fiatalabb borjú. Igenis egy eleven, szép tarka üsző borjú, egy filozófiai tekintettel megáldott borjú. Valamelyes fogalmam lehetett már akkoriban a tanítói tekintélyről, mert csakis abból magyarázható meg, hogy János bátyámnak szemrehányást mertem tenni a tanítói immunitásnak ilyetén durva megsértéséért. — Mi? Micsoda? hát parancsolok én abból, ha ő a konyháját felhasználja, ha mindjárt borjú kvártélynak is? Fizet azért neki az egyház? Még megköszönhetném, hogy nem hagy magamra, hiszen oly félénk vagyok! (A jámbor arra nem gondolt, hogy így még félénkebb leszek ) Aztán — tudja maga — nem azért rendeltem én ezt a jámbor állatot ide. Lehetetlen eltagadni, hogy az oláh intézetek vezetése olyan, mely a fölvirágzás biztosítékát magában bírja s mi különösen sajnáljuk, hogy az erdélyi magyar intelligencia, a melylyel a számot és tekintélyt illetőleg az erdélyi román értelmiség alig hasonlítható össze, nem tud odajutni, ahová eljutnak a kifelé gravitáló oláhok. Még a nagy zajjal hirdetett szövetkezeti központot sem bírja létesíteni Kolozsváron. Mert nálunk a magyarság csodás közönyösséggel rozsdásodik maradiságába s ha tesz valamit, elsősorban önmagáért teszi; másokra csak annyit gondol, hogy azok a nekik nyújtott segítség terhén vérzenek el. Vájjon az oláhok veszedelmes törekvése sem rázza föl mély álmából ? M. Székely Lapok, Marosvásárhely, 1900. május hó 1. H I R KK. színe, biztató jel — jövőre. A kaszárnya tája már 5 órakor tele volt várakozókkal, hogy szokásos hajnali köszöntő utján a bandát végig kisérjék. Végre megdöndült a nagy dob, utána ébresztőt pergetett a sok kicsi, miglen belezúgott a sok rézinstrument. Hangja meszsze elverődött. Elkapta a hajnali refir és megkopogtatta vele az alvók ablakát. Ébredjetek! Május elseje, a lombok ünnepnapja köszöntött be. Ébredjetek! Álmosan fut ki az ágyból, kitől csak lehet és néz a tovasiető banda után, melynek andalító hangjait vissza-visszahozza a szellő, köszöntésképpen. Ezalatt halad tovább a tömeg és nő lépten-nyomon. Hajnali álom nem ringatja tovább, mir szabadba siet, aki él. Katonák köszöntése után cigánybandák jönnek tarka egymásutánban, mindenkelelhegedili az ő nótáját. Az üdvözlet beköltözik a városba. Boltok ajtai előtt fölzeng a nóta és cseng a korona, melyet köszönetül a cigány markába csúsztat a boltos. Ez is elhal. Nyomában szűkölködök kérő hangja kel. Üdvözletet árulnak szegények, hogy könyörületet keltsenek. A nap már forró sugarakat szór a zárt falak közé. Fojtó melegsége elöl ki a szabadba kívánkozik mindenki. Ki a szabadba, hol a madarak danája hirdeti tovább az Ur nagyságát. M. — Katonai előléptetések. A király a honvéd gyalogságnál a következőket léptette elő: Hofbauer Istvánt vezérőrnaggyá Szegedre, Jávorréti Lajost ezredessé és a 23 ik gyalogezred parancsnokává Nagy-Szebenbe, Tóth János kezelő tiszti vizsgát tett törzsőrmestert hadnagy kezelő tisztté. A 9-ik honvéd huszárezrednél Ötvös Imre századost őrnaggyá és egyben a 7-ik lovas ezredbe osztályprancsnokká Pápára. Az orvosi karban dr Bodó Sándor főorvost ezredorvossá Besztercére. — Búcsú lakoma. A 62. gy. ezred tisztikara lovag .Steinberg János tiszteletére ma este a tiszti kaszinóban fényes lakomát rendez, hogy elbúcsúzzék régi ezredesétől, ki már e napokban átköltözik uj állomás helyére Lincbe. — Jönnek a színészek. Berényi Miklós Krrecsányi megbízottja a mai napon bérletek szerzése czéljából városunkba érkezett. A társulat május 2-án éjjel 11 órakor fog megérkezni. Első előadás pénteken 4-én : S u 1amith bérletszünetben. Szombaton másodszor S u 1amith. Ajánljuk műpártoló közönségünk szives figyelmébe a társulatod melynek csak tömeges látogatás és pártolással nyújthatunk némi kárpótlást azért a nagy áldozatért, melyet most másodszor hoz érettünk. Bérletárak 24 előadásra: Páholy 160 korona, zsölyeszék az első 6 sorban 48 korona, elsőrendű földszinti zártszék 38 korona, másodrendű földszinti zártszék 28 korona. — Nyugalmazott honvéd tisz tek. Wagner honvéd őrnagyot — kit gyászos betegsége miatt a napokban szállítottak szerető családi köréből a Lipót — Május hajnala. Virágtól, daltól illatos tavasz legszebb napja ma mosollyal köszöntött. A fülemile hangos csattogással üdvözölte a zöld lomb után erdőt keresőket. Kora hajnalba benépesül erdőmező. Ifjú és agg duzzadt mellel szívta magába az ozondús hajnali levegőt. Május elseje, üdvözöllek! E köszöntés szállt szájról szájra. A sokaság hazatértében zöld gályákká ékesítette fel lakását; a szemérmes leányka, ki csak sejtette ifja titkos epedését, zöld ga- l lyát kapott üdvözletül ... A reménység mintha tán istállóm nem volna . . . Hát miért? Hogy tán tanítsam? Fürmedtem rá boszosan. Amit aztán erre a kérdésemre válaszul nyertem, az teljesen elég volt a harangozom padagógiai zseniálisának konstatálására. Ohén szamár! Hogy tudtam még gondolatban is roszszulni, amite Disterwég lélek cselekszik. Azt mondá, hogy a borjúnak kvártély változtatásában semmi más indok nem vezérelte, mint a gyermekek és az én drága egészségem felett érzett aggodalma. Féltett bennünket a megfagyástól! „Hát nem tudom én még azt, hogy ahol több az állat, nagyobb a melegség?“ Bizony csak azóta tudom ! S múltak a napok. A borjúnak arczáról (pardon pofájáról) olvastam le a csendes megelégedést, mintha azt mondta volna, hogy: „Jó minékünk itt lakni!“ Elmúlt a tél, eljött „Gyümölcsolló boldogasszony“ is, amidőn azon kijelentésemre, hogy tanítványaim fejébe több tudomány már be nem fér, megtörtént az ekszámon, magára hagyatván a csehi-i egyetem polgárai tudományos niveaujának symboluma — a borjú. Történt pediglen ezen esemény háromszor három évvel ezelőtt. Bizony Csehin — csehül vagyunk.•