Székely Lapok, 1900. július (40. évfolyam, 99-116. szám)
1900-07-02 / 99. szám
dik oldal, mert rokonszenv által, mely irántam oly közvetlen módon nyilvánul. És e tekintetben nem teszek különbséget a megye, a város, a törvényhatósági bizottság és a polgárság között. Mindnyájuk részéről hálásan tapasztalom az elismerést, így az sokkal nagyobb jelentőséggel bír és igazat megvallva — jobban esik nekem is. Én azért nagyon köszönöm e jóindulatukat. A Méltóságos főispán úr szíves üdvözlő beszédében két részt különböztettem meg. Az első részben kifejezni ajékoztatott az elismerést és bizalmat a jelenleg kormányon levő minisztérium működése iránt. Én, mint a minisztérium egyik tagja, örömmel vettem és fogom majd társaimnak tudtul adni e nyilatkozatot. Igen jól esik nekem s bizonyára társaimnak is jól fog esni, hogy törekvéseinket megértették, nem magyarázták félre és méltányolni méltóztattak. Rövid az idő, mely óta az ország ügyeit szerencsések vagyunk vezethetni s mindenesetre annál jelentőségteljesebb, ha ily rövid idő alatt is elérhettük, hogy bizalmat nyertünk törekvéseink iránt, melyek bizonyára mindenha törvényes és méltányos alapon állottak és állanak. A főispán ur őméltóságának beszéde második részében saját személyem iránt táplált jóindulatuknak adott kifejezést. Ez annyival melegebben érintett, mert hiszen én is e hazarész szülötte vagyok. E tekintetben bizonyos szolidaritás van közöttünk, úgy érzem, hogy e föld a rendelkezésemre álló erőkhöz és eszközökhöz képest kiváló mértékben igényelheti figyelmemet, gondoskodásomat. én szív szerint iparkodtam és iparkodom is ez igénynek eleget tenni. Jelen utam is ezt a célt szolgálja. Épen azért indultam el, hogy azokat a viszonyokat, melyek a székelység földjén az utóbbi három évtized alatt változásokon mentek talán keresztül, megszemléljem, az esetleges bajok szemléletéből tapasztalatokat szerezve azoknak megszüntetését s ezzel kapcsolatban a kívánatos haladás eszközlését munkába vegyem. Meg vagyok győződve ugyanis hogy az egészséges és biztos haladás első sinequ monja, hogy a helyzetekről, állapotokról közvetlen tapasztalás szereztessék Miként a kőművesnek, ha építésre készül, minden egyes köre rá kell ütnie kalapácsával, hogy tudomást szerezzen : melyiket az épület melyik részébe illessze, hogy céljának megfelelhessen, vogy én is igyekszem mindazon anyagokat és erőket, melyek munkámhoz szükségesek, próbára tenni, kitapasztalni. Üdvösét, hasznosat létesíteni — azt hiszem — csak úgy lehetséges. Ezért jötem én ide. — És ide érkezve, már is tapasztalnám, hogy nem hiába jöttem. Az a szíves elismerés is ragaszkodás, melyet van szerencsém tapasztalni, biztosíték nekem, hogy munkánk lelkes segítő társai lesznek. Az együttműködés a munkának már is félsikere. Ezért fogadom szívesen az önök jóindulatú megjelenését és üdvözletét. Fogadják önök viszont szives köszönetemet! Az Isten éltesse önöket és küldőiket!“ Azután a kir. törv.-szék küldöttsége tisztelgett Szentmariay Dezső vezetése alatt. „Eljöttek“ — monda a vezető szónok — az igazságügy emberei az igazság emberéhez,s röviden — mert hisz’ nem a szavak hosszúsága ad értéket a beszédnek — rövid Isten hozott tal köszöntötték a minisztert, a ki szívélyesei fogadta az üdvözlést. Ezután az egyházak következtek. Még pedig először a róm. kath. egyház küldöttsége jelent meg Karácson Márton plébános vezetéke alatt. Elhozták küldöttek a romai kath. hitközség részéről az őszinte üdvözletét s egyuttal azon biztosítást, hogy a jelen kormányt törekvéseiben teljes erővel, teljes odaadással támogatni készek. A miniszter megköszönvén a szives ovációt, utalt az egyházak s az állam közt levő jó viszony szükségességére s kormány feladatai közé sorolta az egyházak jólétének előmozdítását. Azután a helybeli ev. ref. hitközség küldöttségét vezette a miniszter elé Tóthfalusi József ev. ref. lelkész. Lelkes szavakban emlékezett meg a miniszternek a Székelyföld iránt táplált jóindulatáról, mely — úgy monda — megfogja teremni gyümölcseit. A miniszter hazafias törekvéseit meg fogja az Úr áldani sikerrel. E sikernek reményében nyújtja az elismerés és hála koszorúját. A miniszter válaszában biztosítja a küldötteket, hogy e földön teljesen itthon érzi magát. Törekvései a szónoknak is küldőinek törekvéseivel egybe vágnak. „Együtt kapáljuk az Urnák szellőjét. Önök az erkölcsi és szellemi élet mezején munkálkodnak, én anyagi dolgokkal foglalkozom. De meg vagyok győződve, hogy e két különböző munkálkodásnak egymással harmóniában kell lennie. Örömmel jöttem e földre és örömmel is távozom innen. Ismerem az ittvaló népet és annak haladásra képes erőit. De a nép, mint a gyermek, fejlődik, hol romlik, hol javul. És azért kell folytonosan szemmel tartani, hogy szükség esetén jobb utakra , tereitessék haladása. E föld népével szem- 1 ben ily kötelességet érzek magamban. S e kötelességemnek megfelelni — a mi ha önök és még mások is sokan közreműköd- s nek, nem lesz nehéz — erősen föltett szándékom. Közremunkálásukat ne vonják meg tőlem Magam igyekezni fogok megtenni a magamét. Isten engem úgy segéljen !“ Majd Ravasz János esperes vezetése alatt a marosgörgényi egyházmegye küldöttsége tisztelgett- Szónok őszinte tiszte- feletnek és szeretetnek kifejezésével az is-teni gondviselés munkájának jelöli, hogy a miniszer a kormány tagjai közt helyet foglal. Idézi Pál szavait, melyek a világi főhatóságok előtt meghajlásról szólanak. De a jelen tisztelgés rugójául nem a külső szükségességet tudja, hanem az igaz ragaszkodást. A ministerben nemcsak a kormánynak, de az egyháznak is buzgóan tevékeny férfiát üdvözli. A minister válaszában igazat ad a szónoknak, hogy előtte folyton két dolog áll: , hazája és egyháza. Jól esik, hogy tisztel ,ők felfogták és megértették őt e tekintetben. Jelen állásában sokszor nehéz helyzetben van. Mint kormányférfiúnak mindenben részrehajlatlannak kell lennie , de viszont egyháza iránt való ragaszkodásának sem szabad csorbát szenvednie. Mint ministernek kormányügyekben úgy kell el is járnia, hogy ne vétessék észre, hogy egy- 11 házának buzgó embere és viszont egyházi ügyekben nem szabad észrevétetnie, hogy minister. Ily körülmények közt, csak úgy felelhetek meg sokszor feladatomnak, ha ellenőrzésre hív föl minden felekezetet, úgy sajátját, mint a többieket. Örömmel mondja, hogy eddig e tekintetben egyrészről sem szenvedett gáncsot s ez már magában nagy jutalom reá nézve. E tekintetben ügyelettel lenni ezentúl is főfeladatának tekinti „Vigyék meg hírül küldőiknek," — igy végzé szavait, — hogy az egyházat olyannak tekintem, a melynek szenvedni, a szükséges támogatást nélkülözni nem szabad. És én csak addig maradok meg bármely állásomban is, a mig annak keretében hazám mellett egyházamnak is csak szolgálhatok.“ A gör. kath. egyház küldöttsége előtt, melynek szónoka hazafias hangon fejezett ki ragaszkodást a magyar állameszme s annak jelen képviselője, a minister iránt, — válaszában a minister elitélőleg célzott ép ez egyház keblében néha fölmerülő államellenes tendenciákra s ép azért kétszeres örömmel fejezett ki köszönetet a szónok hazafias kijelentéseiért. A lutheránus egyház küldöttsége rövid, de szintén lelkes szavakban üdvözölte a mint jó protestánst és jó hazafit. A két izr. hitközség küldöttségének vezetője és szónoka dr W i 1 1 h e i m rabbi volt, ki lendületteljes beszéddel apellált a kormánynak minden hitfelekezetre kiterjedő gondos figyelmére s egyes reakcionárius törekvésekkel szemben állásfoglalására Isten áldását kérte a kormány nemes működésére s különösen a jelenlevő minister tevékenységére. A miniszter köszönettel fogadta a szíves üdvözlést, kiemelte, hogy örömére szolgál, hogy a két felekezet együttesen jelent meg, mert ebben üdvös egyetértést lát. A kormánynak a felekezetekhez való viszonyára vonatkozólag kijelentette, hogy a kormány ha nem is veri mellét, hogy barátja ennek, vagy annak a felekezetnek, de mindeniket támogatja. Természetes azonban, hogy ha valamely felekezet kebelében olyan törekvések mutatkoznak, melyek ép a jogegyenlőség elvét támadják, e törekvésekkel a kormánynak szembe kell állnia. Ismételten üzenetül adta a küldök számára, hogy a kormány a törvényes rend korlátain belül minden felekezetet támogat, a hitközségek után a cs. és kir. 62. gyalogezred és a m. kir. 22. gyalogezred tisztikarának üdvözlését fogadta a minister. (Folyt. köv.) Székely Lapok, Marosvásárhely, 1900. Julius hó 2. Szabályrendelet a járdákról A városi tanács 17 pontból álló szabályrendeletet dolgozott ki a város területén létesítendő járdák tárgyában s ez a legközelebbi közgyűlés elé fog terjesztetni. A szabályrendeletet — mint közérdekűt — a következőkben ismertetjük. A város területén járdákat építtetni és azokat burkolattal ellátni a város közönségének kizárólagos jogát képezi, mely jogát a törvényhatósági bizottság által gyakorolja, mely megszabja a járda szélességét, anyagát és készítési módját. A járdák a házi pénztár terhére létesittetnek s azok fentartási költségei is ezen pénztárt