Székely Lapok, 1900. november (40. évfolyam, 168-184. szám)
1900-11-06 / 171. szám
2-ik oldal, az 1848. évi dicső korszaktól és a történelem esélyei ismétlik magukat. A kivívott jogegyenlőség, szabadság és testvériség küzdelmei nem szüntették meg az erősebb nyomását a gyengébbel szemben. A közvagyonnak, a nagyterjedelmű erdőségeknek és legelőknek szabá-lyozása alkalmából is igaznak bizonyul az a régi közmondás, hogy a nagy hal elnyeli a kis halat, az erősebb elnyomja a gyengét. Ez a küzdelem hivatva van a székely nép nagy tömegének megélhetési feltételeit lehetetlenné tenni és függetlenségét megdönteni. Ez a közeljövő látképe, mely a székely népesség nagy tömegét fenyegeti, ha a kormány és esetleg a törvényhozás nem gondoskodik sürgősen ennek a veszélynek megakadályozásáról. Es/i/ székely. Mulatság végén. Tekintetes Szerkesztő Ur. mérnökkel, a presbitériummal, a kert füvével, elhatároztuk, hogy 1900-ba nem szálltak szembe a nyári mulatságok ezerféle ellenségeivel, hanem megpróbálkozunk azzal a következő 1901-ik esztendőbe. — Mivel pedig az elszámolás odáig való halogatása aggodalmat kelthetne a mi áldozatkész, igazán jóindulatú közönségünkbe ezennel beküldem azok névsorát, kik fölülfizettek s kérem b. lapjában annak közzétételét a mint következik: Bárczay Zoltán, gr. Solmosy László, Tholnay Regináld 50 50 kor., Báró Kemény Ákos, gr. Teleky József, Désy Zoltán, gr. Bethlen István 40 40 kor, Ilyés Lajos, ifj. Br. ZeykJózsef 30 30 kor . Báró Kemény Kálmán, Tímár János, Márisffi Lajos, gr. Teleky Ádám, Máriaffi Albertné, gr. Bethlen Louise, Bedeházy János 20—20 kor., gróf Teleki Domokos, báró Bánffy Györgyné, dr Molnár Gábor, Szentmariay Dezső, Rozsnyai István, dr Lányi Oszkár, gr Haller Györgyné 10 - 10 kor., gróf Toldalagi Anna, gróf Teleki Géza 9 9 kor., dr Fenyvesi Soma, Biró Károly 7—7 korona, Gyulai Kálmán 6 kor., Deák Lajos, Gáspár Gyula, Tóthfalusy József, Dósa Sándor, Ecknert József 4—4 kor., Gyulai Elek, dr Kozma Jenő, Lakatos Sámuel, Szabó Sándor 3-3 korona, Papp Sándor, Bucher Pál, Ravasz Béla, Kőbori János, Özv. Ilyés Sándorné, Csíki Lajos, Ravasz János, Báni Zsigmonditura Miklós, Bihari Sándor, Widder Antal és Widder Károly 2—2 kor., Henning Károly. N. N., Szekeres János. N. N., Kolozsvári József, Páll Károlyné, Zoltáni Gábor, gróf Lázár Miklós, dr Szász Károly, Jeney József, dr Szilágyi N Sándor, Józsa Gyula 1—1 kor., No. 30 (ill., Kiss Lajos 20 fi). Szintén köszönet illeti a Petri Zsigmond és Társa nagy bérlőséget, kik tekintettel a jótékony célra az akszist elengedték. És most T. Szerkesztő úr ki kell hogy jelentsem azt is, hogy nem én, sem a presbitérium, sem a jut. Niki jó idő nem vagyunk az okai, hogy ilyen tekintélyes a sajátságos fajta gólyát, mert leiz az öreg Darwin szerint ez a szép madár az orangutánétól származott s nem is tollas állat. De nem ám ! Ezen eseménynek utánna az én nagybácsim egészen megváltozott, de csak velem szemben. Azelőtt gyakran mutogatta a fiókjában heverő végrendeletét, most meg egész titokban magához hivatta a közjegyzőt, s újdonatúj testamentómat készíttetett, melyből az én végzett jogász orromnak ■ könnyű volt megszagolni, hogy az unokaöcs rovására történt- e változtatás, amennyiben Téglás Ivó helyett az újszülött Téglás Gerzson szerepel a 80,000 frtnyi birtok örököse gyanánt. De hát Zsiga bácsi tervez, az Isten végez. Az Isten pedig azt végezte, hogy Zsiga bácsinak be kellett rukkolni oda, hol nincs se örökös, se testamentom. Meghalt biz, ő szegény. El is temették ! Én részemről megsirattam őszintén. Tehetek-e róla, ha a rosz nyelvek rámfogták, hogy a biztosnak hitt örökséget siratom ? Hisz az én örökségem nem veszett el. Ott ringatja az én kis feleségem az ölében. Szegény nagybácsi! S ő abban a hiszembe hajtotta fejét az örök nyugalomra, hogy a kis Gerzsont a gólya hozta. Az ám ! Deén is, meg az ángyikából feleségemmé lett mama is — tudjuk, hogy a kis Gerzsonka valóságos apja fia, névsor közlését kell kérnem b. lapja hasábjain, hanem okai annak: Máriaffi Albertné gróf Bethlen Louise, mint védnöknő gróf Toldalagi Lászlóné, mint megelevenítő lélek, a Protektorok, továbbá gróf Toldalagi László, Tóthfalusy József, dr Molnár Gábor, mint a rendezőség vezérei, kik is fogadják e helyütt leghálásabb köszömetünket odaadó fáradozásukért. A presbitérium nevében: Kovács László ref. lelkész. Habár kissé megkésve is, de a szokás szigorú követelményeinek megfelelni óhajt- ván, beküldemi azok névsorát a kik a folyó évi jak 8-án tartott koronkai juliálison felülfizetni szívesek voltak. — Hogy eddig nem tettem meg, annak oka abban, keresendő, hogy az eső által szétvert mulatsá- igunk kissebb, de bátrabb, szinte azt mond- ; hatnám vakmerőbb közönsége, melyet sem a szakadó eső, sem a már szűkké vált helyiség, sem a gyors kiszolgálás, sem a tánchelyiség sikamlós volta, sem a vakító kivilágítás el nem rettentett azt az óhajtását fejezte ki vajha megújítanék ezt a mulatságot. — Mi bölcs tanácsot tartva mindenekelőtt az idő ő felségével, a körül- 1 kevés, amit tőled kérek; tudod, hogy én nem vagyok mindig nem oldala mellett; ily esetekben légy te a helyettesem, vigyázz a kicsire. — Helyettes, bácsikám? Ezer örömmel! — Köszönöm öcsém! Mert lásd, a fiatal menyecskék hamisak, nem tanácsos azokat szabadon ereszteni Éva lánya valamennyi! Sőt Évánál is rosszabbak, mert az megelégedett Ádám apánkkal. _ (Hjah ! Ennek is meg van a maga oka ! Éva anyánk se lett volna külünk a Deákné vásznánál, csak egy Ivó nevű unokaöcs settenkedett volna körülötte.) — Biztosítom kedves bácsikám, hogy bizalmának rokonukig fogok megfelelni s missiómat a leglelkiismeretesebb módon teljesítem, szóval reám ruházott férfi jogaival élve, ángyikát minden lépten-nyomon éber figyelemmel kísérem. S ezzel valóban igazat is mondtam. Zsiga bácsitól nem hódítom el ángyikát, mert hiszen megmarad neki is , de tőlem sem fogja ám elhódítani senki! Történt pediglen egy gyönyörű napon azon epochális esemény, hogy az én ángyikámnak egy picike babája látott napvilágot. A nagybácsi azt állítja, hogy agólya hozta. Hát legyen az ő hite szerint. Én ez állítására csak azt jegyzem meg, hogy az állattanban hiába keresné Zsiga bácsi ezt Nagy Lajos, Székely Lapok, Marosvásárhely, 1900. november hó 6. Irodalom. Újabb költemények. Újabb költemények kerülnek a közönség elé. Egy Istentől megáldott tehetséges tanító poéta Nagy Lajos adja ki az ő nagy gyűjteményéből. Ez a kötet méltó lesz a figyelemre és támogatásra. Nagy Lajos határozott irói tehetség. Régóta munkál a szépirodalom terén. Verseit a napi és szépirodalmi lapok egyaránt szívesen fogadták és közölték. Lapunkban is öbbször jelent meg egy- egy szép verse. Ma is. Különös szeretettel dalol a nép nyelvén, megszólaltatván érzelmeit néha mélabús, néha pattogós népdalokban. Olykor a satyra hevében társadalmi, tanügyi félszegségeket ostoroz, vagy a hazafiság érzelme szállja meg, oldatván kitartó munkára, e föld rögeihez való ragaszkodásra. Sok érdekes és értékes költemény lesz e kötetben ; valóságos gyönyörűséget szerez majd olvasóinknak. Illő őt nemes törekvéseiben támogatni, zsenialitásáért megjutalmazni és fölemelni. Ajánljuk tehát a közönség támogatásába. Nagy Lajos költeménykötete kiadása alkalmából különben a következő előfizetési felhívást adta ki: Kik szerény irodalmi munkásságomat figyelemmel kisérik a barátaim és ismerőseim jóakarata pártolását kérem, hat év alatt itt verses műveimből egy kötetre valót óhajtok folyó évi decemberben kiadni. A munka díszes kiállításáról Adi Árpád marosvásárhelyi nyomdatulajdonos gondosgondoskodik ; az ő nyomdájának jó hírneve elég biztosíték arra nézve, hogy kötetem külső kiállítás dolgában a legkényesebb kívánalmaknak is meg fog felelni. A kötet előfizetési ára 2 korona lesz. Előfizetések vagy megrendelések legkésőbb 1. évi december 10-ig hozzám (Magyar-Régen, állami iskola) vagy a „Székely Tanügy“ kiadóhivatalába Maros-Vásárhelyre intézendők. Magyar-Régen, 1900. évi november 1. Kiváló tisztelettel Nagy Lajos. HIRE K. — Missio Marosvásárhelyt. Gróf Majláth Gusztáv erdélyi róm. kath. püspök a kath. egyház 900 éves jubileuma alkalmából három Jézus társasági atyát kért Marosvásárhelyre, kik az ő vezetése alatt tartott isteni tiszteleteken naponként