Napló, 1910 (1. évfolyam, 1-59. szám)

1910-05-20 / 32. szám

. ■ POLITII SCRI UJSI40 Felelőd:­ór. Fekete Andor. Szerkesztőség : Széchenyi-tér 39. szám alatt. — Telefonszám 300. Kiadóhivatal: Révész-nyomda, Szé­chenyi-tér 35. — Telefonszám 61. Megjelen: hétfőn, szerdán, csütörtö­kön és szombaton délután 4 órakor. Egyes szám ára 2 fillér. Kire szavazzunk? Igaz történet, beszélgetésekben. — II. BESZÉLGETÉ, melyben elmondatik, hogy az öreg Márton bácsi zavarban van s tanácsot kér az ifjonti Ábel gazdától az irány­ban, hogy kire szavazon a választáson. Márton bácsi: Na Ábel ecsém, te ugyancsak jól bémázoltad az én nagy nemzeti kormányomat. Azt az egyet szégyellem az egész­ben, hogy szóról-szóra igazad van. Azután még az is rosszul esik a lelkemnek, hogy Kossuth apánk fiáról is úgy leszedett a divatos nagyvilági életmód mindenféle, szép hazafiságot, a­mit pedig az édes­apja elég becsületesen testált reá. Ábel gazda: Már pedig ez Így van Márton bácsi. Hát kellett a Kossuth Lajos fiának sárga bu­­gyigó és Lipót krájc? A­mikor én huszár voltam a Miklósoknál,­­ tudom, akkor volt az ezredben egy Javorek nevezetű morva trom­bitás, a­ki olyan furcsul fújta ki a csapistrángot, hogy az összes brassói szászkutyák ordításba fog­tak ha meghallották és mégis ka­pott az a strázsamester krajcot. —­­Lehet, hogy Kossuth Feri is azért kapta, mert furcsul működött a nemzeti kormányszékben. Márton: Szomorú időket élünk, bizony mondom Ábel ecsém. Hát már most azt mond meg nekem, hogy melyik a jobbpárt és melyik a balpárt? Ábel: Hát tudja Márton bácsi lelkem, a balpárt most az, a­melyik vagy négy esztendőn által ural­kodott felettünk és nem csinált semmit, csak üressen hagyta hátra az állam kasszáját. Mi tűrés-tagadás, a neve irányában balul ütött ki minden művelettye. A jobbpárt pe­dig az, a­melyikre szavalni most jobb lessz. Márton: Mondasz valamit öcsém, mert én a Néplapból is olvastam, hogy az a munka pogrammjából kíván megélni. Szegény édes­apám is, az Isten nyugosztalja meg még a haló porában is, mindig csak arra tanított még pendelyes gyer­mek­korom óta, hogy munkálkod­jál és dolgozzál. Nohát ha ezek az urak észhez tértek és egyszer dolgozni akarnak. Akkor én is hozzájuk férek, mert a munka nem szégyen. Ábel: Bár eléggé szégyenle­tes dolog, hogy többé Kossuth­­féle elvekért ne lehessen lelkesedni, dehát nem tehetünk róla. Házas­ságról nem lehet ma már szólani sem. Én úgy gondolnám, hogy az a hazafi, a­ki becsületes munkával szántja ennek a hazának a földjét és nem ül fel azoknak a disznyó­­torbeli beszédeknek, a­milyeneket ordítanak azok, a­kik folyton ön­álló jegybankról kukurigálnak, pedig nem is tudják jóformán, hogy az mitől való. Éppen hallom, hogy a felső megyébe valami finom sziva­­r, talán ha nem tévedek Malonyai nevezetű, azt mondotta mint követ­jelölt egyik faluban, hogy az ön­álló bank is olyan mint a torony­gomb. Először fel kell építeni a tornyot és azután reá tenni a gom­bot. Vagy még azt is mondotta, hogy lakjék jól kied most szilvá­val, vagy pediglen délben süttesse a holdvilágot. Lássa Márton bá­tyám, mindennek megvan a maga ideje. Márton : Bizony annak az urnak igaza volt látod-é. Úgy veszem észre, hogy az okos és tanult em­berek kinyitják a szegény föld né­pinek a szemét. Eleddig nem volt egyéb, mint vertük a mejlünket és hogy nem engedünk a negyven­­nyolcból s mit értünk el? azt, hogy úgy a földadó mint a községi ravatal csak nöttön-nött, furt-furt, úgy igaz­a. Abel: Aztán én még egyebet is mondok Márton bátyám. Örökké bőgtek, hogy a magyar honvéd­ségnél a ruházatba magyaros jel­vények legyenek, mert az a magyar katonaság. És uram fia! a Kossuth Lajos fia minisztersége idejében valami átkos jégessé leverte a hon­véd tiszturak és közbakák átillásá­­ról a zsinorzást. Most már éppen úgy néznek ki, mint a tém­abeli osztrákok. Ha ezt a Tisza István idejébe tették volna, kővel verték volna ő kémét agyon, az utcán. Márton: Hej Ábel ecsém de igazad van neked, hogy a feteke fene ette vóna meg a kálicióját! (A jövő siámban folytatódik az a beszélgetés.) I. évfolyam­ Maros-Vásárhely, 1910 május 20 péntek 32. szám Viktoria Marry angol királyné magyar származású. Irta : Dr. Molnár Gábor. I. Mesébe illő játéka a véletlennek, hogy Anglia ez idő szerinti királynéja, ki számos méltóságai közé büszkén sorolhatja az India Császárnője cim­et is, magyar származású, kinek apai nagyanyja gróf Rhédey Claudia Ma­­ros-Torda vármegyében, Erdőszent­­györgyön, a Kisküküllő partján szüle­tett 1812. november 16-án. Gróf Rhédey László­, kinek elődei 1744. november 13-án emeltettek grófi rangra és neje báró Rh­édi Ágnes*) bizonyára soha nem álmodtak arról, hogy leányuk utódai valamikor a világ egyik leghatalmasabb trónusán fogják betölteni történelmi hivatásukat. Hogy mégis igy történt, az a csodálatos női szépség varázsának tudható be, mert gróf Rhédei Claudia — egyik róla szóló följegyzés szerint — „szebb volt a hajnalhasadásnál és szebb volt a ") Gróf Rédei László született 1775-ben, meghalt 1835. november 25-én Kolozsvárt, midőn nejével Ausztriába igyekezett férjhez ment leányát meglátogatni. A gróf Teleki-csa­lád levéltárába is meglevő gyászjelentést neje, báró Incédi Ágnes irta alá.­­) Meghalt 1856-ban, virág­fakad­ásnál, aki meglátta a tö­kéletes szépséget, annak szive gyönyö­rűséggel telt el­. A mult század huszas éveiben és a harmincas évek elején, az akkori Er­délyi Nagyfejedelemségnek nemcsak aristokrata fiatalsága, de tiszteletre­méltó öreg urai és asszonyai is való­ságos bucsujárást rendeztek Erdő-Szent- Györgyre, hogy lássák az észbontó szépet, amilyen még Phidiás vésője alól sem került ki és amilyent még egyetlen világhírű szobrásznak vagy festőnek sem sikerült elővarázsolni sem márványban, sem festményben. Ehez járult még a szivjóság és az a bájos leányos szerénység, amely egész környezetét megbabonázta, elbűvölte. Hogy gróf Rhédei Claudia nevelésére szülei nagy gondot fordítottak és hogy mély vallásos szellemben nevelték azt bizonyítja azon rendkívül ritka kis füzetke is, melynek egyik példányát gyűjteményem is őrzi. E nyomtatvány ritkaságát mutatja az is, hogy nemcsak Petrik Géza hírneves bibliographusunk nem ismeri, mivel arról „Magyaror­szág Bibliographiája 1712—1860“ cím­ű nagy munkájában említés téve nincs, de nem ismeri Szinnyei József sem, aki „A magyar írók élete és munkái című nagyszabású vállalatában, midőn a szerző Herepei Károly kolozsvári ref. lelkész életrajzát ismerteti és nyomtatásban megjelent munkáit elő­sorolja, e füzetke megjelenéséről vagy kiadásáról mit sem tud. A könyvecske nyolcadrét alakú, 33 lapoldallal bir s teljes címe a következő : „A Tiszta Vallásosság Egy Keresztyéni Elmélkedésben, Me­lyet, a midőn Cs. K. Camera­­rias Méltóságos Gróf Kis Rhédei Rhédei László Ur, és Báró Intzédi Ágnes asszony ’ Nagyságok’, egyetlen-egy életben maradt Le­ányok Kis Rhédei Méltóságos Gróf Rhédei Claudia kis-asszony a Szent Lélek kitöltésének öröm Innepén, a Keresztyén Vallásban bé-iktattatott, és elsőben élt volna Úri Szent Vacsorával, — az örvendező Méltóságos Úri Szülék, — '­ egy háládatos közönség előtt tartott Herepei Károly ko­lozsvári Ev. Ref. Pap — az Erdő Szent-Györgyi Ref. Templomba az 1826-dik oszt. Pünköst első napján. Nyomtattatott Kolo’svá­­ron a’ Ref. Koll. betűivel 1626." Hosszas megfontolás után a II. ke­rületi munkapárt intéző bizottsága Az 1—3 oldal a confirmátió ünne­pélyt megnyitó könyörgést tartalmazza, a 4—33 lapoldalokon pedig az ez al­kalommal elmondott szent beszéd fog­laltatik. Megtudjuk ebből, hogy a csodaszép grófkisasszony 1826 máju­sában, tehát 14 éves korában confir­­mált az egyszerű kis kálvinista tem­plomban, melynek falai közt ez alka­lommal bérces hazarészünk arisztok­ratájának szine-java adott egymásnak találkozást. Ott voltak ugyanis a Gróf Bánffy, Gróf Bethlen, Gróf Rhé­dei, Gróf Toldi, Gróf Mikes, Báró Inczédi, Báró Wesselényi családok majdnem teljes számban s hogy fé­nyes, díszmagyar öltözeteikkel méltó feltűnést okoztak és hogy az ünne­pélyen szintén résztvevő kisközség la­kossága olyan fényes gyülekezetet sem azelőtt, sem azután soha nem látott, azt könnyen elképzelhetjük. Herepei Károly akkor már kolozsvári lelki­­pásztor volt, s fiatal kora dacára­­ az erdélyi részek egyik legkitűnőbb szó­nokának ismertetett el. Beszédében mintha látnoki szemekkel és prófétai ihlettel lett volna felruházva, már ak­kor megjósolta, hogy a kis Claudia grófnőre fényes és nagy jövő várakozik. 3 Herepei Károly született 1802 febr. 24-én, meghalt 1871 október 26-án Vizaknán. A munkapárt jelöltjei: A Várady Zsigmond dr. jelöltetésé­­ről s a Székely miniszter érkezéséről itt adjuk tudósításunkat. (A II. kerület gyűlése.) Mittelmann és Bjerger Utóda Marosvásárhely ■ Varrógépek, kerékpárok, gramophonok kedvező részletfizetés mellett. ■

Next