Székely Nemzet, 1884 (2. évfolyam, 1-199. szám)
1884-01-13 / 8. szám
II. évfolyam. ------------------------ft . Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgy, Csiki-utcza Mattasics-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Jókai - nyomda- részvény - társulat !!«9--------------------QiXK Sepsi-Szentgyörgy, vasárnap, 1884. január 13. SZÉKELY NEMZET Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők.) POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS a „SZÉ l EIV NEMZET“ czimü politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenként négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy ivén, szükség esetén melléklettel. Hififizetési ezrei : egétez évre . léé frt. félévre ... /> frt. negyedévre . 4 frt. Jt. tér. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utalványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldánnyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni, mivel felesleges példányokat nem nyomattathatunk. A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNYTÁRSULAT mint a „Székely Nemzet“ kiadó tulajdonosa. A főrendiház szavazása. — január 12. (—1.) A táviró a főrendiház üléséről semmi újabb hírt nem hozott, csupán annyit közlünk ma bővebben, amit tegnap már röviden megismertettünk olvasóinkkal, hogy tudniillik a hármas bizottságnak való kiadást illető indítvány 13 szótöbbséggel leszavaztatott. Ennyi volna tehát a többsége az ellenzéknek. Hogy a szavazás a törvényjavaslat fölött mikép fog eldőlni, arra nézve nagyon kétes adatokat nyerünk a fővárosi legmegbízhatóbb lapokból is. Mindenesetre tény, hogy ha keresztül is megy a törvényjavaslat, nagyon csekély többséggel fog átmenni. Ha visszaveti a felsőház, szintén kevés számi szavazattal esik az el ismét. Az érdeklődés nagy, az izgatottság azonban sokkal kevésbé aggasztó, mint pár nappal is ezelőtt. Kezd nyugodtabban tekinteni a közönség a dolgok folyama elé. A pártok szombati mérkőzésének eredménye korántsem tekinthető a szombati szavazással megállapítottnak. Ellenkezőleg. A szavazás — írja a Nemzet — csak újabb igazolása annak, hogy mind a két párt számít a diadalra s hogy az végleg is csak néhány szavazattal fog jobbra vagy balra dőlni. Hogy a javaslat ellenzőinek nem minden számítása ütött be, azt tanúsítja az, hogy míg tegnap a sürgősségi indítvány keresztülvitelét emlegették és remélték (amihez tudvalevőleg kétharmad többség kell), egy kisszámú többséggel is jónak látták a javaslat újból való tárgyalásának minden módon való siettetését. Ez az ideges és türelmetlen sietés újból tanúsítja, mennyire nem biztosak azok kalkulusaikban és tényezőikben, akik e javaslat megbuktatásával vélik elérhetni politikai és társadalmi ideáljaikat. Annyira ment e részbeli buzgóságuk, hogy sokan minden áron a pénteki tárgyalást akarják forceírozni, nyilván azzal a szándékkal, hogy sokan, akiknek minden joguk megvan a szavazásra, ebben részt ne vehessenek. A jogosítottak joggyakorlatának ilyetén meghiúsítása eddig nem tartozott nálunk a használni szokott parlamenti fegyverek közé; pedig hogy a főrendi ellenzékkel szemben a kormányelnök s a kormánypárt mennyire tartózkodik oly eszközök használatától, melyek ugyanily szempontból provokálva lennének, mutatja az, hogy amidőn tegnap a főrendiház ellenzékének a tárgyalás siettetésére irányzott taktikájával szemben fölmerült az a lehetőség, hogy minden ily taktika megakadályozható lenne a képviselőház jegyzőkönyvi kivonata átküldésének némi késleltetésével, a kormányelnök volt, aki minden ily fogást leghatározottabban visszautasított s még azon lehetőség árán is, hogy a főrendi ellenzék momentán előnyét kihasználhassa, követelte az eddigi szokásnak legridegebben megfelelő eljárást. Ez legalább annyi viszonzást érdemelt volna a főrendek ellenzéki részétől is, hogy a javaslat tárgyalásának szombatra való kitűzését ne tekintsék a maguk részéről áldozatnak , holott az csak azért volt szükséges, hogy a szavazásban mindkét párt minden jogosult eleme részt vehessen, amit megakadályozni eddig Magyarországon nem tekintettek ellenzéki taktikai feladatnak. Különben ismételjük, a javaslat canceairól bizonyosat e peretben senki sem mondhat. Akik elfogadásában bíznak, éppoly kevéssé vélnek csalódni, mint akik elvetésére fogadkoznak. Egy rész csalódása azonban bizonyos, azoké, akik a javaslat esetleges elvetéséhez túlzott politikai kombinácziókat vagy reményeket fűznek. Lapunk zártakor vesszük a táviratot Budapestről, hogy a főrendiház a zsidó és keresztyének közötti házasságról szóló törvényjavaslatot az indigénák segítségével 9 szótöbbséggel elvetette ismét. Hol van itt az a híres hazafiság, a mely Bécsbe megy koldulni indigena-votumokat ? Arczába fut a vér az embernek, hogy idegeneket kell a magyarnak saját maga ellen segítségül hívni. Pusztulunk, veszünk, korcs nemzedéke a hazának, pirulj el bűneid súlya alatt. És így akarták Tiszát megbuktatni ? Ebből a szavazatból látható napnál világosaban, hogy a főrendiházban is nagy többsége van Tiszának. De hogy a nemzet józan ítélete arczukba vágja ezt a szégyent a mi dicsőséges nagy urainknak, annyi bizonyos. A közmunka és közlekedési m. kir. minisztérium 1/1884. sz. a. kiadott körrendeletben tudatja a hatóságokat, hogy a magyar korona területe 14 középitészeti felügyelői kerületre osztatott. Az erdélyi részek beosztása a következő: IV. kerület: Alsó-Fehér, Kis és Nagy-Küküllő, Szeben, Fogaras megye. Kerületi felügyelő Meczner Vendek V. kerület: Brassó-, Háromszék-, Csik-, Udvarhely-, Maros-Tordamegye. Kerületi felügyelő Horváth Samu. VI. kerület: Besztercze-Naszód-, Szolnok-Doboka-, Kolozs-, Torda-Aranyos megyék. Kerületi felügyelő Miharovits Antal. Szilágy megye Bihar- és Arad megyékkel a VIII. kerületet képezi, melynek felügyelője Landau Gusztáv. A „Bud. Corr.“ a következőket jelenti: Azon főurak, a kik az utóbbi időben a főrendiház számára meghivó levelekért folyamodtak és kiknek erre való jogosultságát a főrendiház igazoló bizottsága elismerte, már részt vehetnek a vegyes házasságokról szóló törvényjavaslat fölött esetleg már szombaton történendő szavazásban, mivel a meghívó levelek átküldése az igazoló bizottság javaslatai alapján a belügyminisztérium részéről már kérelmeztetett és azok, miután holnap már valószínűleg Budapestre érkeznek, az illetőknek vagy kézbesítve lesznek, vagy a főrendiház elnöki irodájában kiadatnak. Egyébiránt nagyon valószínű, hogy a javaslat tárgyalása egy ülésnél többet fog igénybe venni. — Figyelemre méltó, hogy az utolsó szavazás óta a főrendiházban, a szünidő alatt, tényleg 36 főúr nyert királyi meghívó levelet, köztük három osztrák állampolgár is. — A mai szavazásnál a főrendiházban azon tagok közül, akik a legutóbbi alkalommal szavaztak, csaknem 50 hiányzott, úgy, hogy ma körülbelül 80 tag szavazott, akik a főrendiházban történt legutóbbi szavazás alkalmával nem voltak jelen; ezen nyolczvan tag legnagyobb részét azok képezik, akik csak a szünidő alatt kaptak meghívó levelet. A püspökök közül, akik a javaslat fölötti első szavazás alkalmával jelen voltak, ma öten hiányoztak, elenben ma öt oly püspök volt jelen, akik akkor hiányoztak. — Miután a mai szavazásnál sok szabályellenség történt — felolvastattak elhalt magánosok nevei, néhány főúr, a kik egyszersmind főispánok, kétszer hivatott fel, továbbá néhány a lajstromban felvett tag neve nem lett felolvasva, ami a szavazás után felszólalásokra adott okot, végül a távollevő gr. Zichy Tódor helyett egy másik tag, hogy melyik, nem kipuhatolható, nemmel szavazott — a legközelebbi szavazásnál a főrendiház tagjai hiteles névsorának megállapítása után pontos szavazás fog eszközöltetni. 8. szám. ---------------------<*%%, (s Előfizetési ár e) helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve . Egész évre . 10frt—-kr. Félévre . . 5 frt — kr. Negyedévre . 2 frt 50 kr. Hirdetmények díja 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. Ny élttér sora 15 kr. 9 A hirdetmények s nyiltterek L dija előre fizetendő. Az erdővidéki beszámolás. Incze József hirhedt beszámoló beszédéről két tudósítást közöltünk a Székely Nemzetben. Ezek elsejére a tegnapi postával egy úgynevezett „czáfolatot“ vettünk Erdővidékről azon megjegyzéssel, hogy eme helyreigazító sorok Incze úr megbízásából küldettek be szerkesztőségünkhöz. Sajnos, hogy a czáfolatnak sem alakja, sem tartalma nem üti a mértéket s így fel vagyunk mentve annak közlésétől. A „czáfolat“ különben tréfás akar lenni, mint az a „másik“, csak túlságosan hajtja a személyeskedést, ami pedig nem járja. A beszámolóra vonatkozó reflexiókban, úgy látszik, rendszert akar tartani Incze úr, mert amíg Erdővidékről „megbízásból“ czáfoltat, addig Kolozsvárról a K. Közlönyben maga „czáfol“. Erre nézve így ir a nevezett lap : „Incze József képviselő úr czáfolatot küldött be azon vidéki tudósításunkra, mely megtámadta őt amiatt, hogy Baróthon tartott beszámolójában elvitatta ifj. és idősb Dániel Gábornak Erdővidék egyesítése érdekében tett lépéseit. Incze úr czáfolata azonban nem cáfolja, sőt nagyrészt igazolja, vidéki levelezőnk állítását, minek legyen tanúsága hozzánk beküldött sorainak következő része? „S mit mondtam róluk ? Körülbelül (?) ezeket: Minden tiszteletemmel adózom személyüknek, de ez nem tart vissza annak kijelentésétől, hogy ők Erdővidék egyesítését nem óhajtják oly forrón s nem tartják oly sürgősnek, mint én.“ Beszéde végén Incze úr felemlíté, hogy „egy pontban“ nem teljesen értünk egyet, mivel Dániel úr (csak róla szólott) néhány nap előtt Udvarhely megye közgyűlésén maga is szükségesnek mondta Erdővidék egyesítését. Ezt akarja a czikk megszégyenítőnek, vagy éppen bizalmatlansági nyilatkozatnak deklarálni. Incze úr czáfolatának többi része szintén öndicsőítés, részint ügyvédi elmagyarázása a tényeknek, melyeknek közlésére nem érezzük magunkat hivatottnak. E pár passzus magára a dologra nézve eleget monda nak a székelyek hunnoknak és pedig Csaba népéből való hunnoknak? A hagyomány e részleteit ok nélkül nem hozhatták kapcsolatba sem a német papok, sem krónikásaink a hunn történettel, a mint azt a német mondákból s a nyugati krónikákból tanulták. Hogy az ezekből szerzett ismereteiket a hunnokról a magyar történetbe is átültették s egyes magyar hagyományokkal összefűzték, arra hagyományainkban kellett megkapniok a keretet, melybe egyedünnen szerzett tanulmányaikat is belefoglalták. De ha vannak eredeti hunn mondáink, akkor a magyarok és filnnok közt is kellett valami kapcsolatnak lenni. S valóban volt is. Két fontos, de eddig figyelembe alig vett adatra kívánok rámutatni, melyek egymást támogatva és kiegészítve, kétségbevonhatlan bizonyságot tesznek e kapcsolat mellett. Jornandes mondja, hogy a hunnok nemzete az ő korában két ágra szakadt: egyik az ultzingirok népe, másik a savir, vagy mint alább nevezi őket, vagy a hunugur nép. A hunugurokat e szerint már a VI. század közepén úgy ismerték, mint hunnokat. De kérdés, hogy Jornandes hunugurjai alatt hunnokat, vagyis magyarokat kell-e érteni? Erre nézve, amit Jornandesból nem tudhatunk meg, Konstantin császár nyújt felvilágosítást. Konstantin szerint a magyarok, midőn Lebediában laktak, „valami okból“ — a mint mondja — Sabartoiaspha 1oi nevet viseltek. Mi ez a sabartoiasphaloi ? Vagy összetett név, melynek első része a sabar vagy sabart s a második asphal, vagy pedig — s ez a legvalószínűbb — rosszul irt szó, melyben a név s görög magyarázata (sabaroi étoi aspiraloi) összehatott. De bármelyik magyarázat álljon is, annyi világos, hogy a magyarok egyszer „sabar“ név alatt is szerepeltek, vagyis Jornandes „savir“vagy„hunugur“ népe, mely a hunnok egyik ágát képezte s Konstantin császár magyarjai alatt egy nemzetet kell érteni. E szerint a hungar név első része sem lehet más, mint hunn; a gar pedig, mely az uralaltáji népnevekben ger, gir, gór s gur változatokban oly gyakran előfordul s néha e r végzettel is fölcseréltetik (mint: bolgár, Névtelennél bular, Nemzeti Krónikában biler; magyar, régen : mogyer, mogyeri, az arab Ibn-Dasztáhnál modsgar, azaz mogygar), Hunfalvy szerint annyi, mint nép, ember, tehát hunugur, hunngar , hunn ember, hunn nép. A hunnok és magyarok tehát egy nemzetet képeztek a VI. századtól fogva. Ezzel azonban még korántsem akarjuk azt állítani, hogy a magyarok egyenes ivadékai a hunnoknak. (Folyt követk. Nagy Géza: A magyarok és fiunnok közti kapcsolat/) Volt-e valami összeköttetés a magyarok és fiunnok közt: oly kérdés, melyre még ma sem kapunk határozott feleletet. Vámbéry „A magyarok eredeté“-ről irt művében elfogadni látszik azt a föltevést, hogy ha nem is genetikai, de legalább történeti kapcsolat mindenesetre volt a két nép között. Hunfalvy Pál tagad mindennemű összeköttetést; szerinte az egész hunn-magyar atyafiságot a németek találták ki s a német papok révén azután nálunk is meghonosodott e hit; német eredetre mutatnak úgynevezett hunn mondáink, melyek legjellemzőbb vonásai, mint a Krimhild, berni Detre, Zeissenmaur, Tulna stb. tulajdonnevek csakis a német mondákból eredhettek. Riedl Frigyes „A magyar hun mondák“ cz. tanulmányában, melyet a „Budapesti Szemle“ 1881. 57. számában tett közzé, egyszerű könyvmondának tartja hunn mondáinkat, melyeket valami barát kompilált össze a nyugati krónikákból; s mivel az egész hunn-magyar atyafiság alapját e mondák képezik, ha ezek nem a századokon át fenmaradt hagyományos hitből vették eredetüket, megdől a hunn-magyar atyafiság theoriája is. Hunn mondáinkban azonban nemcsak oly elemek vannak, melyek a német mondákból, vagy a nyugoti krónikákból erednek; a hét hunn vezér lajstromában, a tárnokvölgyi ütközetben, Béla, Ivévé és Kadicsa vezérek elesésében s a keveaszói fejedelmi temetőben lehetetlen az eredeti magyar hagyományt föl nem ismerni. S a neveknek a hagyományban nagy fontosságuk szokott lenni, ezek képezik a históriai magvat s a további kutatásokra kiindulási pontul szolgálhatnak. Ha a honfoglalás valamelyik epizódjának emléke van is e mondákban megőrizve, akkor is fennmarad az a kérdés, hogy a tárnokvölgyi ütközet miért tulajdonittatik a hunnoknak s Kadicsa, a Chele fia, ki Anonymusnál a honfoglaló magyarok közt emlittetik, hogy került a hunn vezérek lajstromába ? És miért mondat*) Mutatvány szerzőnek „Adalékok a székelyek eredetéhez és egykori lakhelyük“ cz. tanulmányából, mely „A Székely Nemzeti Muzeum Értesitő“-jében fog közelebb megjelenni. A főrendiház ülése jan. 10-én. Elnök: Szögyény-Marich László, jegyzők gróf Zichy Lajos, báró Rudnyánszky József. A kormány tagjai közül jelen vannak : Tisza, Szapáry, Trefort, Széchenyi, Pauler, Orczy. Elnök : A mai ülés az első, mely ez évben e nagyméltóságu házban tartatik, midőn az év küszöbén a méltóságos főrendeket tiszteletteljesen üdvözölni szerencsém van, egyszersmind azon mély és erős meggyőződés mellett, hogy a méltóságos főrendek, úgy az előttünk álló fontos tárgyalásban, mint a következő tanácskozásokban magasztos küldetésüknek öntudatában szokott bölcsességükkel és igazságszeretetükkel fognak eljárni, az elnökségnek a méltóságos főrendek részéről való kegyes támogatásáért esedezem. (Éljenzés.) — Elnök ezzel bemutatta a miniszterelnök átiratát, mely tudatja, hogy ő felségeik s a trónörökös pár az újév alkalmából, valamint a királyné születésnapja alkalmából a főrendiház részéről nyilvánított jókivánataikat kegyesen fogadván, azokért kegy teljes köszönetüket kifejezik. Rudnyánszky József b. jegyző: olvassa a miniszterelnök m. évi decz. hó 26-áról 4163. M. E. szám alatt kelt átiratát, mely szerint: „az 1884. év első negyedében viselendő közterhekről és fedezendő államkiadásokról“, továbbá: „a földadó, házadó, tőkekamat és járadékadó, valamint az általános jövedelmi pótadó iránti törvények módosításáról szóló törvényczikkek ő felsége által Bécsben, 1883. évi deczember hó 23-ik napján legkegyelmesebben szentesittetvén, azok, mint az 1883. évi 45 és 46-iki törvényczikkek az országos törvénytár utján, mult évi decz. hó 25-én kihirdettek. Tudomásul szolgál. Elnök bemutatja a kir. Kúria másodelnökének f. hó 2-ról kelt levelét, mely a kir. és országos legfőbb fegyelmi bíróság kir. kúriai tagjainak névjegyzékét tartalmazza 1884-re. Tudomásul vétetik .Gróf Zichy Ferraris Lajos felolvassa a miniszterelnök egy újabb átiratát, mely szerint gr.