Székely Nemzet, 1884 (2. évfolyam, 1-199. szám)

1884-08-02 / 119. szám

—* II. évfolyam. -------------------------(9« A; £ ® Szerkesztőségi iroda: s<»| )«i-S/.en 114 y örs* y Ön: Csiki-utcza Maltotics-féle te, hová a lap szellemi részét illető közloményok küldendók. Kiadóhivatal: Jókai-ufoiuda-részvénrtársulat hová az előfizetési pénzek és hirdetések J hariiositáson küldendők.) Elől.etéwi ftt helyben házhoz honivá vagy vidékre postán küldve. Egész évre . lOfrt — kr. Félévre . . 5 fit — kr. Negyedévre . 2 Irt 50 kr. Sepsi-Szentgyörgy, szombat, 1884. augusztus 2. SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. 11 irdetményoli «tija : 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön :10 kr. SjKá-119. szám. Csikmegye részére : szerkesztőség s kiadóhivatal Csik-Szeredában T. Nagy Imne társszerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját ház) hová Csikmegyéből a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők.J I»Nyilttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előreKozendő. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZŰKELY NEMZET“ ez i mii politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenként négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy ivén, szükség esetén melléklettel. ICMÍ/IxettSfil tini : pj/phz éri'P Itt frt. tele'rrp ... /» fit. ii pf/f/pilt:rrp . ‘1 fi t. fitt lír. Az előfizetéseket legczélsznrűbb postai utalványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldánnyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előb 1b megtenni, mivel felesleges példányokul nem nyomatta 111 at iin ír. A .1 líK Al-N VOllillA-RISZVÉNY-TANSILLAT mint a „Székely Nemzet“ kiadó tulajdonosa. A hazai fürdők panorámája. — aug. 1. (lf.) Rém panaszolkodunk többet. Ámbár a székely fürdők lanyha kezelése megérdemelne hetenként legalább is egy czikket. De hát nem írunk most erről, beleuntunk mi magunk is. Mai czikkünk czélja egy kis utasítás leend. A Pesti Napló közelebbi számában dr. ívész Géza figyelemreméltó czikket közöl a hazai fürdőkről, sürgetvén élénken, hogy a gyógy- és nyári üdülési helyek jelentősége ismertessék el valahára fontos közgazdasági tényezőnek. Hazai fürdőinknek a külföldiekkel való versenyképességére valóban több gondot is kellene fordítani. Erre nézve természetesen elsősorban a kellő szakismertetések folynak be, ide értvén a folytonos üzletszerű reklámokat is, amikre a magyar ember nem igen szereti ráadni a fejét. Második sorban aztán rögtön következik a fürdők jó karbantartása, azoknak teljes komforttal való berendezése, hogy a fürdővendég tetemes kiadásával a czélszerű építkezési és lakási viszonyok legalábbis arányban állhassanak. Valljuk meg, e tekintetben sok fogyatkozásai vannak a mi fürdőinknek s ha aztán nem elég keresettek azok, a fürdőbirtokosságoknak ilyen tevékenység mellett alig van okuk a panaszkodásra. A fürdők ismertetésére nézve a tudomány szempontjából a kormány megtette az intézkedéseket és csudálatos , a vegyelemzéshez megkivántató ásványvizeket s a fürdő helyrajzi és etimográfiai viszonyainak leírására szükséges adatokat csak igen nagy bajjal s néhány fürdőről egyáltalában nem is küldötték be illetékes helyére. Ilyen indolens viselkedés egyáltalában nem emeli a fürdőt s legkevésbé teszi ismertebbé a messze közönség előtt. Most ismét van egy jó alkalom a nagyobb fürdők megismertetésére. Csak fel kell használni. A kiállítás országos bizottsága megadta az engedélyt egy plasztikus panoráma felállítására a legkedvezőbb helyen, mindjárt a főbejárat közelében s megengedte ott a díjak szedését is. Ez a panoráma arra volna hivatva, hogy plasztikáikig tenné szemlélhetővé fürdőinket oly természeti hűséggel, hogy a néző mintegy odaképzelje magát a feltüntetett vidék egyes kiválóbb pontjaira. Már a bizottság e czélből meg is alakult. Brioschi, Burghard és Kautsky bécsi kitűnő udvari tájképfestők fel is lettek szólítva. Az épülendő pavillonban — mint dr. Kresz ija — 3 fürdő lenne nagy méretekben plasztikáikig előtüntetve s a képek és a néző közötti 10 m. tér plasztikai tárgyakkal, mint fák, bokrok, sziklatömbök, levágott farakások stb. kitöltve; ezeken kívül pedig 16 képben ugyanannyi más fürdő látképe, egyegy 12 négysz. m. nagyságban. A költség 45—50000 irtot tenne s a panoráma 58 m. hosszú, 12 m. széles, 696 négysz. m. területet foglalna el. Ez a tér csupán a Tátrának lenne szánva, a három Füred látképével. Földszint és az emeleten még négy szabad térség maradna rendelkezésre, mindegyik 50 négysz. m. területtel. A gondolat, hogy hazai fürdőink ily plasztikai panorámák utján mutattassanak be a nagy közönségnek, mindenesetre zseniális. Többet ér minden bresiknél, minden hírlapi reklámnál. Főleg ha meggondoljuk, hogy az 1885-iki orsz. kiállítás iránt mily óriási érdeklődés nyilvánul még az óczeánon túl is. Feltehető, hogy másfél milliónál több látogatója lesz a kiállításnak s azok nagy része külföldről jön be hozzánk. Nem utolsó gondolat tehát a fürdőket, hogy úgy szóljunk, elevenen bemutatni az idegen látogatóknak. És meg vagyunk győződve, hogy ebben a panorámában a székely fürdők nem utolsó helyet foglalnának el. Borszék vadregényes tája, Tusnád bérczei, a páratlan szépségű fenyvesek, az alant hömpölygő Gittái s túl a Sólyomkő megkapó részletével, Málnás csendes völgye, Élőpatak főtere stb. mind oly festői képek volnának a plasztikai panorámában, a miket sem Tátra-Füred, sem Balaton-Füred felül nem múlnának. Aki egy természethíven utánzott tusnádi tájképrészletet megnézne, elkívánkoznék bizonyára ide a székelyfürdők Mekkájába, hogy a természet babáját, itt a maga eredeti pompájában is élvezhesse. Hátha még ezek a plasztikus képek megfelelő magyarázó (német, franczia, magyar nyelven írt) szöveggel ellátott brosúrök kíséretében maradandó értéküekké válnának a nézőre nézve. Mennyi haszon háramlanék abból a jövőre! . . . Csupán a fülrdőbirtokosságoktól függ, hogy egy ily plasztikai panoráma létesüljön. Vegyenek föl a gyönyörű részletekben gazdag fürdővidékek egy-egy pontjáról lehető tökéletes fényképeket, amelyekről a plasztikai képeket meg lehessen festeni. Nyilatkozzanak, mennyivel hajlandók a panoráma felállításához hozzájárulni. írassanak szakavatott emberekkel fürdő ismertetéseket, melyek ne csupán vegyalkatokkal foglalkozzanak, hanem hű és vonzó leírását adják az egész fürdőnek. Az uj eszme kivitele kevés pénzbe kerül és gazdag kamatokat hajt. A képesítés az uj ipartörvény szerint. A kereskedelmi minisztérium felszólítototta a kereskedelmi iparkamarákat valamint az országos iparegyesületet is, hogy terjesszék elő javaslataikat az iránt, mely mesterségeket tartják az új ipartörvény értelmében képesítéshez kötendőknek. Ezen felszólításnak a kamarák eleget tettek és említésre méltó, hogy egyes mesterségek, milyenek pl. a bocskoros, dobozos enyvfőző, huros, kertész stb. mesterségek iránt csak egy-két kamara követeli a képesítéshez kötést. Egészben a következő mesterségek jelöltettek meg több-kevesebb kamara által olyanok gyanánt, melyeknek gyakorlását képesítéshez kötendőnek tartják. Ács, arany-ezüstműves és ékszerész, aranyozó, arany, ezüst és fémverő, asztalos, bádogos, bocskoros, bognár, borbély-fodrász, és paróka készítő, böröndös, „csap ®” és gubás, csattos, cserép- és palafödő, csizmadia, csontmetsző, czimfestő, czipész, csutorás, czukrász, diszmóáru-készitő, dobozkészitő, enyvfőző, építész, esztergályos, faragó faszerszám-készitő, fazekas, fegyverkovács, fehérítő, fémnyomó, fémöntő, fényképész, festő, (carton-, kék-, ruha-, selyem-, szoba- és porczellán-festő, fésűs, gépészlakatos, gépműves, gombkötő, hangszerkészítő, harangöntő, harisnyaszövő, hentes, hurkakészitő, irhás, kádár kályhás, kalapos, kapakészitő, kaptafavágó, kardkészitő kárpitos, kefekötő, kéményseprő, kerékgyártó, kertész, késes, kártyás és sérvkötő, kocsigyártó, kocsifényező, képkeretkészítő, kordoványos és szattyányos, kosárfonó, kovács, kőfaragó, kő-és könyvnyomdász, könyvkötő, köszörűs, köteles, kötő, szövő, kövező, kutmester, lakatos, lánczkovács, látszerész, legyezőkészítő, lemezelő (arany és ezüst), mázoló és fényező, mérlegkészítő, mészáros, mézeskalácsos, molnár, mavakoló, nap- és esernyőkészítő, nyerges, órás, ostorkészítő, ónöntő, paplanos, paszományos, pipaégetős pipakupakoló, pokróczszövő, posztós, puskaműves, reszelővágó, rézmetsző, rézöntő és bronzműves, sapkacsináló, sarkanytyúkészítő, sörfőző, sütő, szabó (férfi, női), szalámi készítő, szalmakalapos, szappanos és gyertyamártó, szerkovács, szíjgyártó, szitakötő és rostás, szobrász, szűcs, szűrszabó, tabakos, tajték és pipafaragó, takács, timár, tümives, üveges, varga, vállfűzőkészitő, vésnök, viaszöntő. Ilii levelek a Székely Nemzet szerkesztőjéhez. Budapest, jul. hu. Utolsó levelemet az uj operánál hagytam el. Mig a művészet ezen fényes csarnoka megnyílnék a nagy közönség számára, addig tekintsünk be a Nemzeti színházba. Mi tűrés-tagadás, ez a nemzeti templom egy kissé szerény, kissé kopottnak tűnik fel a fényes új operaház megtekintése után. Vakmerőség kimondani egy kis városi embertől — de mégis megsúgom, hogy nem voltam megelégedve az előadással sem. Miért ? Azért, mert csak másodrendű művészeket láttam ott, hol egykor első rendű kitűnő hazai és külföldi művészek játékát bámultam. Meg az iszonyú hőség is rontotta az illúziót. Pedig befogták ám az énekesek mind a házat, mert az ifjabb Erkel, mint karmester búcsúzott a Nemzeti színháztól. Az énekes zenekar ki is tett magáért, soha szebb zenét és énekkart nem hallottam, de annál gyengébbek voltak a főszereplők. A népszínházban, ha nincs ott Blaháné, üres a színház, félig üres színház mellett adták „Utazás a föld körül 80 nap alatt“. Vidéki jó színészektől akárhányszor láttam jobb előadást. Legtöbb tapsot nyert az a tudós Elefánt, aki (?) valezert tánczol, a salonban a kisasszony szerepét játsza az inast becsengeti, leül a divátra, étkezik, eszik, iszik, fizet, többféle hangszeren zenél s esetlen nagy testével olyan testgyakorlatokat produkál, mint egy pojász. A karzat igen jól mulatott. Különben a nagyközönség számára sok egyéb időtöltés kínálkozik, itt vannak az elefánthoz hasonló „tudós ökrök“, itt van Spelterini kisasszony, ki a kötél-tánczolás művészetében túltesz Blondinon. Megvallom bűnömet, én ezeket nem néztem meg. Én egyebet néztem. Megnéztem rendre mindazt, amit az akadémia palotában és a nemzeti múzeumban s más gyűjteményházakban a művészet és tudomány hangya - szorgalommal összehalmozott. Természetesen, hogy a tömérdek kincsnek, avagy csak futólagos áttekintésére is, nem órák, nem napok kellenek — hanem évek. De annyit láttam, hogy a kulturnépekkel versenyt haladunk, s aki tanulni akar, az tanulhat. A többek közt megnéztem a nem rég létesített technológiai múzeumot — bizony ez még kezdetleges gyűjtemény. Fájdalom, hogy több vidék produktumai mellett a székely ipart nem láttam képviselve ? Ami egy tanulni, okulni vágyó emberre nézve zárva volt, lehetőleg mindent megtekintettem. Aztán üdülés végett ki-ki sétáltam a Dunasorra, gyönyörködtem, hogy az érkező és induló személyszállító és teherhajók, helyi gőzösök, propellerek, csolnakok mint keresztezik egymás útját, hasítják a Duna tükrét. Átsétáltam többször a világ egyik legszebb építményén, a lánczhidon — alá tekintgettem a szőke Dunára el-el merengtem, hogy ez a vén Duna, ez az öreg dajka milyen csendes ágyat tudna vetni az elfáradt kétségbeesett utasnak, a meghasonlolt, reményvesztett szivnek ? ! Nem jó az embernek a viz tündérével holdvilágos estéken beszédbe ereszkedni ! !! Jobb, hogy üljünk fel magunk is a hátára ennek a megfékezett, megvédgátozott hatalmas elemnek és repüljünk ama más tündéreknek, a Margitsziget nyírfáinak karjai közé. A világnak csak egy Margitszigetje van. Egy főváros sem dicsekedhetik közvetlen közelében regényesebb és szebb és üdítőbb mulatóhellyel, mint Budapest. Az igaz, hogy a lakosság nagyobb részére nézve igen drága és sok időt igényel. A Margitsziget most sokkal szebb, mint évekkel ezelőtt volt. S most éppen teljes pompájában diszlett. A forró napokban alig is lehetett helyet találni az idejáró s minden félórában közlekedő gőzösökön. Kár, hogy nincs közelben több ily üdülő helye. Örök bálával tartozik a főváros József főherczegnek, ki annyit áldoz e tündérsziget szépítésére. A svábhegy, a zugliget szintén tömve vannak üdülést kereső közönséggel, a városligetben néha nem lehet mozogni a sokaságtól, különösen a délutáni órákban mindenki a szabadba menekül. A város büszködt, nyomasztó bősége elől. Pest utczáit ugyancsak süprik takarítják és a vízvezeték segélyével szüntelen öntözik , mégis egy a székelyföldi üde havasi levegőhöz szokott emberre nézve csaknem kiállhatatlan a nyári hőség és szag. Mig a városligetben is érezzük a főváros miazmáit, sőt néha maga a nagy tó is mocsár léget áraszt. És én uram istenem! Engemet az én végzetem arra kárhoztatott, hogy én itt heteket töltsek ebben a Babilonban akkor, midőn aki csak teheti, menekül innen. Ezelőtt évekkel mindig igen boldognak éreztem magam, ha föl-föl vándorolhattam néhány napra a fővárosba. Hazafiu lelkesültséggel és büszkeséggel tekintettem a fejlődő szép városra. Most lehet, hogy más szemüvegen nézek, néhány év szomorú tapasztalatai, beteges állapotom — vagy nem tudom mi az oka — elég az, hogy, ha a budai vár ormáról, vagy a Svábhegyről végig tekintek az utczák és paloták végtelen során , eszembe jutottak az idvezitő szavai, melyeket Jeruzsálem fölött az Olajfák-hegyén mondott: „óh Jeruzsálem, bár csak te eszedbe vetted volna azokat, a melyek a te békességedre és megtartásodra valók, mert eljön az idő — s már nem messze van, midőn nem marad belőled egy kő más kövön!“ Istenem, ha megrázza sörényét az a rettenetes szörnyeteg, melyet itt communismusnak, amott nihilismusnak , itt socialismusnak, amott anarchiának hívnak — mekkora romhalmaz lesz ebből a sok palotából?! „Eljön majd az idő, mikoron Szent Troja leomlik, S dárdavető Priamosz s Priamosznak népe kipusztul!“ „Ledült már a nemes Ilion, a büszke Karthágó, Róma s erős Babilon leomlott !“ __ A kolera-ragály. — Irta Mr. Szjrsk Károly. — — Befejező közlemény. — Azon kérdésnek, vájjon a koleragomba a koleraragállyal azonos-e, nyiltan kell maradni, vagy legalább csak igen feltételes feleletet adhatunk rá. Ha a ragály növény országbeli, akkor felette valószínü, hogy a tömlők okozzák a kolerát, mert a tenyésztések alkalmával mit sem lehetett nyerni, mi ezen növény ivadékváltozásához nem tartozott volna. Ia most meggondoljuk, hogy ezen gomba csak magas hőmértéknél tenyészik és hogy valószínűleg Indiából vándorolt be, nagyon is kisértetbe jövünk azt a ragállyal azonosítani. A dolgot azonban csak etetési kísérletek dönthetnék el, melyek, fájdalom, egyedül emberen történhetnének. Meg kell említenünk, hogy egyes kísérletek mit sem használnak, hanem ugyanazon állatfajokból százakat kellene áldozatra szánnunk különböző táplálás és különböző testi állapot mellett, a kolerások ürülékeivel történő kísérletek még a legkedvezőbb siker esetében sem bizonyítanak a ragály és a gomba azonossága mellett, mert az utóbbinak a bélben való legerősebb kifejlődése is azon ellenvetést egészen meg nem cáfolhatná, hogy az a gomba vegyi anyaga által előidézett bélbántalom követ-