Székely Nemzet, 1887 (5. évfolyam, 1-199. szám)
1887-12-03 / 184. szám
Sepsi-Szentgyörgy, szombat, 1887. deczember 3. 184. szám. V. évfolyam. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön: Csiki-utcza Nagy Elei-féle irat, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Jókai-nyomda-részvény-társulat SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Előfizetési ár: helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . 10 frt — kr. Félévre . 5 frt — kr. Negyedévre . 2 frt 50 kr. Hirdetmények díja: 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. ROVá—(IAT Csikmegye részére: szerkesztőségi kiadóhivatal Csik-Szeredában T. Nagy Imre társszerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját, ház) hová Csikmegyéből a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. hí5K®Nyilttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. Hogy volt? — Az oklándi választásról. — Budapest, nov. 30. Homoród-Oklándon megtörtént a képviselőválasztás. Semmi kétség már abban, hogy a szélsőbal jelöltje , Bartha Miklós nyerte meg a szavazatok többségét. Beadta már a mandátumát is a képviselőházhoz. Igazolták is. A legyőzött párt nem peticzionált s Bartha Miklós, a szélsőbal egyik oszlopembere, maga sem tiltakozott az ellen, hogy ő a szabadság, függetlenség véres szájú apostola és mártirja, hivatalos hatalom segítségével jutott mandátumához. A Bartha Miklós képviselősége tény. Ő maga sem hiszi, pedig tény és tény. Képviselő Török Albert dr., Udvarhely megye alispánjának kegyelméből. Képviselő egy politikai erkölcstelenség révén s most a helyett, hogy szégyenletes győzedelmét, szánalmas mandátumhoz való jutását mélységesen elhallgatná, kiáll a fórumra s erkölcsi prédikácziót tart nekem, neked, neki és mindeneknek. Épen úgy, ahogy tette mindig abban a bizonyos újságban, melynek vasból lehet a papirosa, hogy be nem szakad a szertelen sok álszenteskedés, czinikus hazudozás, mások becsületének könnyelmű beszennyezése alatt. Sokáig haboztam : leírjam-e az oklándi választást, mint annak egyik részese és szemtanúja, úgy a hogy lefolyt, mig végre is a sok habozásban provokált ama bizonyos újság, melynek gazdája egy és azonos személy az oklándi kerület hivatalos hatalommal megválasztott képviselőjével. Ő igy kezdi : „ így volt. “ S aztán háromszáz sorban összeír egy egész életre való valótlanságot. Megszoktam tőle az igazság e kényelmes módon való hirdetését s amig tisztán a magam személyére szórta a sarat, hallgattam némán, csendes türelemmel. Most egy kerületről van szó, melyben születtem, melyben élnek szüleim, testvéreim, rokonaim, jó barátaim, amelyhez tehát engem is köt valami — most ki a porondra, Bartha Miklós úr, beszélgessünk magyarán, ha úgy tetszik : székelyesen ! Az oklándi kerület paktumos kerület. Ez igaz. Csinálta ezt a paktumot : Ugron Gábor és Török Albert dr. Közreműködhettek mások is ebben a nagy politikai erkölcstelenségben, de övék volt a czímszerep, a többi csak amolyan statiszta volt. Nem veszem ki még Udvarhely megye jószívü főispánját sem. Ő is statiszta volt. Két ember: Ugrón és Török paroláztak. Mire paroláztak ?kétezer választópolgár bőrére. A leghallatlanabb czinizmussal elhatározták, hogy az oklándi kerület, mely három czikluson át választotta meg ifj. Daniel Gábor dr.-t szabadelvűpárti Programm alapján , Ugrón Gábort, a szélsőbal egyik vezérét küldi fel az országházba. Az általános választások alkalmával néhány község képviselete — hivatalos rendeletre — kikiáltja a megye és vidékszerte gyűlölt Ugrón Gábort. Ugrón urat megválasztják Kecskeméten is s mint nagy székely, megtartja a kecskeméti mandátumot s hátat fordit az oklándi kerületnek. Hazamegy Udvarhelymegyébe s meghívja a választókat értekezletre Udvarhely városába, ahol majd kegyeskedik elbúcsúzni szeretett választóitól. Mindjárt magával viszi Bartha urat is. Ama bizonyos újság szerint 80-an vettek részt az értekezletben, s nagy lelkesedés közt kikiáltják Bartha urat az oklándi kerület jelöltjévé. Tessék jól megjegyezni : ez Székely-Udvarhelyen történt, a választókerület egy részétől teljes egy napi távolságra. Itt búcsúzik el Ugrón úr, itt lép föl Bartha úr. Ama bizonyos újság annyira bízik a hallatlan politikai erkölcstelenség szentségeiben s gazdájának népszerűségében, hogy nov. 17- dikére hirdeti a képviselőjelölő központi választmány ülését, mikor az már megvolt nov. 6-án s deczemberre hirdeti a választást, mikor az már titokban ki volt tűzve nov. 21-ikére. Benedek Elek november 10-én vasútra ül s leutazik az oklándi kerületbe. Egyenest azzal a szándékkal, hogy a választóknak jelöltül ajánlja Heltai Ferencz dr.-t, kit később mutatott be Bartha úrnak és társainak. Benedek Elek a szó igaz értelmében izgató beszédeket tart a székelységhez, hogy ne hagyja az ősidőkből megmaradt egyetlen jogát: a képviselőválasztás jogát. Válassza Bartha urat vagy Heltai urat, vagy akárkit, de éljen a jogával. A választóknak eszéhez és szivéhez fért az egyszerű, de világos beszéd és fölléptették Heltai Ferenczet. Heltai lejött a Benedek Elek és több választópolgár hívására. Ugyanazon a vonaton jött, a melyen Ugrón és Bartha ur. A különbség annyi volt, hogy Ugrón és Bartha urak a héjjasfalvi, Heltai az ágostonfalvi állomáson szállottak ki. Ugrón és Bartha urék Székely-Udvarhelyen értesültek arról, hogy Heltai Ferencz, ellenére a paktumnak, föllép. Mindjárt el is határozták azon a lelkes és érzékeny értekezleten, hogy a legelső kortes fogás ez lesz : Hetai zsidó. Az ágyuk eldördültek. Mi kezdettük Erdővidéken, Bartha, Ugrón és Orbán Balázs arék Udvarhely széken. Itt-ott találkoztunk, elkerültük egymást, Oklándon végre is igazán összetalálkoztunk s az volt életem egyik legszebb napja, mert itt győződtem meg arról, hogy három olyan nagy száj, mint Ugron, Orbán és Bartha urak, csak a leghallatlanabb hivatalos erőszak segítségével tudtak leteperni két fiatal embert. De mintha látnám, hogy Bartha urat égeti a kíváncsiság : vajh ki az a Heltai Ferencz és merre van a hazája. Én Heltai Ferenczet tíz év óta ismerem. A budapesti egyetemen végezte a jogi tanfolyamot, s mint 20 éves ifjú itt kereste meg a jogtudori czímet. Újságíró. A néhai „Ellenőr“-nél kezdette meg pályafutását s folytatta és folytatja a „Nemzetinél. Emberek, akiket nemcsak a mások becsületének befeketítése érdekel, ismerik őt magvas közgazdasági, pénzügyi s egyéb szakbeli czikkei után. Ma 26 éves ifjú s szerkeszti (hallgasson csak ide Bartha Miklós úr !) a „Nemzetgazdasági Szemlét“, am. tud. akadémia nemzetgazdasági bizottságának a megbízásából s szerkeszti a köztek, minisztérium félhivatalos közlönyét , a „Vasúti és Közlekedési Közlöny“-t. Czikkeket ir a „Pester Lloyd“-ba s a „Budapesti Szemle“, melyről csak elhiszi Bartha úr, hogy Gyulai Pál gonddal és kritikával szerkeszti, Heltai Ferencz által ismertette a budapesti országos kiállítást — kritikai szempontból. Ugyanez a fiatal ember a magyar hírlapírók bizodalmából titkár a magyarországi hírlapírók nyugdíjintézetének, mely tudvalevőleg csak tisztességes újságírókat fogad kebelébe s tisztségeivel még kevésbbé biz meg tisztességtelen embereket. S hogy még a magánéletét is pellengérre állítsam, ez a fiatal ember, ki minden újságíró által őszintén csodált munkássága által vívott ki magának tisztességes existencziát s jövedelmet, olyan szegény leányt vett el feleségül, aki még egy kötőt se vitt a házhoz. Ugye, ez hihetetlen Bartha Miklós úr.Száz élő emberrel bizonyítom, nem egygyel. Ezt az embert vittem én harczba ön ellen. Nyugodt lélekkel vittem le, mert szentül meg valók s vagyok győződve ma is, hogy tehetség és kitartó munkásság dolgában meszsze túlszárnyalja önt. Mert több évi szoros ismeretség megnyugtatott arról, hogy ha az oklándi kerület nem talál a maga kebelében képviselőnek valót, ez az ember becsülettel fogja képviselni s nem hoz szégyent reám. Én sohasem kérdeztem tőle, hogy zsidó-e. A választók se kérdezték tőle, hogy az-e. Önök találták ki s önök, kik képviselőházban s szerte az országban mindig a legerélyesebben tiltakoztak az antiszemita párttal való minden szolidaritás ellen, — mondom: önök vélték alkalmas kortesfogásnak, hogy zsidóságával tegyenek lehetetlenné egy becsületes, derék ifjút, ki nehéz munkában s nem kártyás, boros asztalok mellett nőtt fel. Bartha Miklós ur leírja az oklándi választást. Azon kezdi : úgy volt. S mindent ir, csak azt nem, a mi : u g y v olt. Emlegeti az alispán úr figyelmeztetését, mely száz meg száz példányban hirdette ki, hogy Heltai sem a központi, sem a megyei szabadelvű pártnak nem a jelöltje. Hát állította valaki részünkről ennek az ellenkezőjét ? Hiszen mi tudtuk, hogy a központ tudomást vett az önök paktumáról, miután nem akarta megrontani egy-két urnak a jókedvét; azt is tudtuk, hogy a megyei szabadelvű párt, illetőleg Török Albert csinálta önökkel a paktumot s igy a Török úr jelöltje nem is lehetett Heltai ; de arról az egyről senki még nem tudott meggyőzni, hogy önöknek joga lett volna megfosztani egy kerület 2000 választóját a választói jogának szabad gyakorlásától. Néhány úr paktált a kerület megkérdezése, beleegyezése nélkül : a kerület választott az önök megkérdezése, beleegyezése nélkül. De igen. Az alispáni „Figyelmeztetésről tudomást vesz Bartha úr, de miért hallgatja el azt a piszkos proklamácziót, melyhez hasonlót a Székelyföld nem látott még soha ! ? Azt a piszkos proklamácziót, melynek ez a megszólítása : Székelyek ! Keresztyének ! Mi ez ? Pogányok törtek a Székelyföldre? Nem. Egy zsidót hoztak be, egy vérszipót. Vegyétek el a pénzét és szavazzatok Bartha Miklósra! Ez a summája annak a proklamácziónak, melyet a liberális eszmékkel dicsekvő 48-as és függetlenségi párt egyik vezérférfia, Ugron Gábor magáénak vallott. Mit! ? Önök zsidó kérdést akarnak csinálni a Székelyföldön ! ? Ezen a földön, ahol falut falu után hagysz el és zsidónak hite-pora sincsen ! ! Ha egy-egy faluban találsz egyet, ugyan megcsodálhatod s ha éppen félsz tőle, hogy megesz, akár mindjárt te elleted meg. De hát Bartha Miklós úrnak be kellett jutni a parlamentbe bármily áron. Mikor látták, hogy nagy a veszedelem (amint hogy azt az alispán úr is elismerte a központba küldött sürü távirataival) ; mikor látták, hogy nem elég mozgósítani az egész hivatalos apparátust, nem elég, ha az alispán ur vasvillás emberekkel állatja el a legnagyobb község , Lövéte két végét; mikor látták, hogy nem elég a jegyzőknek, bíráknak elcsapatással való fenyegetése , akkor ezek a nemesen, humánusan, szabadelvűen gondolkozó szélsőbali urak írásban és szóban kiadják a jelszót: Vedd el a zsidó pénzét s szavazz a szent elvek egyik bajnokára, Bartha Miklósra ! És a kacsagtató ferde helyzet! Ugron, Orbán és Bartha urak, kik teljes életükben legtöbbet és legkérlelhetetlenebbül a hivatalos hatalom túlkapásai ellen menydörögtek ; képviselőházi szónoklataikban, vándorkortesbeszédeikben egyaránt, a legsötétebb színekkel festették a hivatalos korrupcziót: most faluról falura járnak az alispán nevében, ő rá, az ő rendeleteire hivatkoznak, elcsapatással fenyegetnek jegyzőket, elöljárókat, ha nem szavaznak a szélsőbali jelöltre! Risum teneatis! Felfordult világ ! Nos, nagy jó urak !elő a képviselőházban s beszéljetek a hivatalos hatalomról ! Ott leszek én is ! . . . „így volt“, kezdi ő s véges-végig nem találok czikkében egy ütés taplónyi igazságot. A pénzt úgy szóratja velünk Bartha Miklós úr, mintha épen a Rothschild kaszszáját raboltuk volna el. Hatezer forintot adat egy ember kezére, aki mindössze nem kapott 100 forintot két kis falu részére napi és fuvardíj fejében. Rólam följelentést tetet a derzsi körjegyzővel, ugyanazzal kit Ugron Gábor úr az alispán nevében hatalmasan megijesztett, följelentett, hogy 5—100 írtig ígértem egy vótumért. Bartha Miklós úr ! Tételezzen föl rólam, ki három esztendeig kedves tárczaírója voltam, egy cseppnyi józan észt. Én nem kicsinylem a székely embert, de túl se becsülöm az ő árát. A derzsiek annyit kaptak én tőlem, mint öntől vagy Ugron Gábortól, egy krajczárral se többet. Az a szegény körjegyző pedig, ki a hivatalos félelmében hamis jelentést tesz rólam, hogy elhárítsa magáról a gyanút, több emberi könyörületet érdemelt önöktől, semhogy engem a meghatutolására kényszerítsenek. Szegény ember! Egyetlen bűne volt : Benedeknek hívják. Hanem Bartha Miklós úr ! Van abban a kerületben még egy körjegyző, akit Benedeknek hívnak. Az az én testvérem. Ugyanaz uram, a ki szembeállott önnel és Orbán Balázs úrral s az, kit nem tudtak megijeszteni az elcsapással. A ki nemcsak átlátta a fonák helyzetet, melybe a kerületet sodorták, de volt erkölcsi bátorsága megmaradni törhetetlenül a szabadelvű párt mellett, melynek mindig hive volt, melynek zászlója alá háromszor vitt három falut s vitt most negyedszer is. Ez az ember húsz esztendeje hivatalos, fölebbvalóinak teljes megelégedésére. Kíváncsian várom, mikor akadnak bele valamelyes csekélységért, azért a hivatalos akarat ellenére is megmaradt a kormánypárt hívének ? Bartha Miklós úr ? Ez az ember az ön beszédjét véges-végig korrigálta, megmegállította, de egy szóval sem mondta, hogy az „alispán fölhajtja az új munkapénzt s Ugrón Gábor elkölti“, de mondta azt, amit én is elmondtam minden faluban, hogy falvak, melyek egy napi távolságra esnek Udvarhelytől, fizetik az Ugrón úr vasútját, azt a vasutat, melynek soha hasznát nem veszik, mert nem vehetik. Lehet, hogy mondott olyan illetlenséget Bartha urnak, hogy: fizesse ki a csíki kontóját!, de ezt mások is közbekiálták, pláne épen véletlenül odavetődött csíki székelyek s ha nem igaz, hogy Bartha urnak kontója van Csíkban, még mindig bepörölheti a közbekiabálókat. Egy bizonyos: az én testvérem nem járt a nagy világban s az a magánvéleménye, hogy a kontót ki kell fizetni. Máskülönben Benedek Gábor kisbaczoni körjegyző megmondta Orbán Balázsnak, a nagy hazafinak: „báró úr, vegye hátára az irodámat s vigye!“ Én is azt mondom, a kinek van hozzá erkölcsi bátorsága és szüksége rá, vigye. Hivatalért nem megy se Orbán Balázs úrhoz, se Bartha úrhoz. A mit az én személyemről mond el Bartha úr, az nem érdekes. Jól tudja Bartha úr, hogy választásom idején mindenféle oktalanságot összehordott rólam s azóta csak a jó barátaim száma szaporodott. Ám most