Székely Nemzet, 1896 (14. évfolyam, 1-195. szám)

1896-01-03 / 1. szám

Január 3. VIDÉK. Az ifjúsági kör estélye. 11 . e f av a, decz. 31. Az ilyefalvi „Ifjúsági Önképzőkörnek“ 1895. decz. hó 28 ra tervezett tánczestélye is lezajlott, — és pedig oly eredménynyel, hogy az úgy erkölcsileg, mint anyagilag fényesnek mondható. A helybeli szép számú ifjúságnak mulatsága volt ez, mely kiegészítve magát a közel vidék — és a honi időző tanuló-ifjusággal, ritka kedves képet nyújtott a szemlélő elé. A kiérdemelt községház, mely nap-nap után mind jobban kiáltoz utódjának megérkezéséért, — ritkán láthatott deli ifjakból , ragyogó — s mégis oly szende hajadonokból összealkotott szebb koszorút. Jóleső örömmel — s még a hajnali órákban sem lankadó türelemmel szemlélték a jó mamák a fényűzést mellőző, nemesen mulató ifjúságot, mely nem a toillettek ragyogásában, de inkább a ragyogó jó kedvben szállt versenyre egymással, így is kell mulatni édes ifjúságom ! Az anyagi jövedelem, melyről annak idején a közgyűlés előtt fog beszámolni a rendező bizottság, 26 frt 35 kr tiszta haszonnal záródott, mely a közönség legkedvesebb újévi ajándékára , a szépirodalom legújabb termékeinek beszerzésére van szánva. A tiszta jövedelemhez, mint szives felülfizetők kegyesek voltak hozzájárulni: Petke Ferencz jegyző ur 2 forinttal, Forró Károly ur 1 frttal, Gidófalvi Antal ur 50 krral és Boda Dénes ur 50 krral. Szolgáljanak e sorok a szives felülfizetésekért nyugtául — és szolgáljanak a rendező-bizottság hálás köszöneteképen is. Midőn e sorok napvilágot látnak, már az Urnák 1896-ik esztendejében írunk. Az 1896 ik esztendő pedig nagy feladatokkal vár mindnyájunkra, legnagyobbakkal épen az ifjúságra. Előre hát mindabban, ami jó, szép és nemes is. A nőegylet estélye: Zágon, decz. 31. A zágoni nőegylet az ősz óta öt fillérestélyt rendezett. A négy előbbi estély szép sikere annak idején fel lett említve a „Székely Nemzetben“. A deczember 28-diki ötödik fillérestély pedig a mult évi fillérestélyek és minden egyéb nyilvános mulatságok méltó befejezője, koronája volt, megérdemli, hogy kissé részletesebben foglalkozzunk vele. Látjuk a fillérestélyek rendezésénél, hogy a leleményes háziasszonyok sok minden ügyes dolgot találnak fel a közönség összehozására. Nem kímélnek fáradságot, áldozatot, csak a siker biztosítva legyen. Igaz, hogy a szívélyes háziasszonyok ilynemű buzgalmuk által el is kényeztették a publikumot. Ha olvasó-egylet, dalárda stb. bált rendez, üres a táncterem. De csoda-e mikor a fillérestélyen 40 kv belépti díjért — a remekül összeállított műsor által másfél óráig tartó kitűnő szellemi táplálékban, azután jó zene mellett reggelig tartó tánczmulatságokban részesül a közönség. De ez még nem minden. Tánczközben éjfélkor terített asztalokhoz ül a közönség, hol csinos fiatal lányok hordják szét a finomnál finomabb sültek, sütemények, krémek, fagylaltok stb. garmadáját s mindezt a tata által egy-egy családtag után fizetett potom 40 krért adják. A mamák csupán azon említésre sem méltó fáradságot teszik meg a háziasszonyok felkérésére, hogy pár kisült majorságot, kolbászt, tésztát, kenyeret stb., szóval a háztól igen könnyen kitelő csekélységet küldenek a szeretet asztalához. Az elmondottakban rövid képet adtam a december 28-iki zágoni fillérestélynek. De félszeg volna tudósításom, ha a változatosságokban gazdag estély részleteiből is egyet-mást el nem mondanék. A programm minden pontja nemcsak falusi, de bármelyik vidéki város műértő közönségét is lelkesedésre ragadta volna. Nem is volt hiány sehol a nagymérvű tetszésnyilvánításban. Bajos volna meghatározni azt, hogy a programm 5 pontja közül a vegyeskar éneke, Barabás Irma k. a. szavalata, Pál Róza k. a. czimbalomjátéka, Nyárády Gerő monológja, Nagy Imre, Simon Imre és Szőts Albert terezettjök közül, melyiknek volna adható az elsőség. A remek tárgysorozat lejárta után vidám hangulattal vonult a közönség a bálterembe, onnan éjfélkor a szives háziasszonyok felhívására 160 teríték mellé két terembe telepedett le a társaság, hogy a kínálgatások között kedélyesen folyt gazdag lakoma után, reggelig tartó tánczczal fejeződjék be a kiváló jó időtöltés, hol mindenki kedve szerint mulathatott. A jelen voltak névsorát összeállítanom nem sikerült. Azonban meg kell említenem, hogy nemcsak a helybeli, de a szomszéd Papolcz, Páké, Barátos és Nagy-Borosnyó intelligencziája is nagy számmal volt képviselve. A szépnem örömére tánczosokban sem volt hiány, jelen lévén sok vakácziózó, jó tánczó diák. Az estély a nőegyletnek 40 frt tiszta jövedelmet hozott. Mondanom se kell, hogy a kitűnő sikerért az elismerés a fáradhatatlan háziasszonyokat illeti, kiket ez alkalommal Beczásy Józsefné és Simon Imréné személyesítettek. Éltesse Isten a két úrnőt, hogy hasonló sikerű estélyeket sokszor, sokszor rendezhessenek. r. I. Jókai a millenniumról. és — jan. 3. A „Nemzetiben iI .Jókai szépei czikkei a millenniumról a következőkben : Árpádnak, a választott fejedelemnek, mind a négy dalia magzatja elhullt a honfoglalás harczaiban , köztük Levente, az aldunai hadjáratok győztes hadvezére. A nehéz harczok után minden ellentálló népfaj meghódolt, vagy eltakarodott. SZÉKELY NEMZET. ,,73 év itthon“. — jan. 3. Éppen most jelent meg a kilyéni ev. ref. egyház tulajdonát képező korrajz, Háromszék megye egyik veteránja kilyéni Székely Gergely tollából. Székely Gergely neve eléggé ismeretes úgy társadalmi, mint egyházi téren, éppen azért röviden a következőkben ismertetjük röpiratát. Rövid előszó és bevezetés után szerző felemlíti gyermek és ifjú korából a nagy Széchenyi és társai által kezdeményezett reformokat. Azután a magasztos honfi örömeket s fokozott homagiális érzelmeket, melyet az 1848. évi szentesített törvények keltettek fel. T 1. szám. A melyik legtovább ellenállt, az maga is vérünkből való volt: a fajrokon kazár nemzet. Laborcz, Zalán, Szvatopluk fejedelmeknél kitartóbb ellenfal volt Marót vezér, kit a magyarok a „Mén“ melléknévvel ruháztak fel, — soknejű volta miatt. Sejteni engedi e melléknév, hogy a kazár rokonfaj Mohamedhitü volt; s hogy azt Árpád magyarjai gúnynyal illették, őseink erkölcsvilágába enged egy pillantást vetni. Tehát a kiket a nyelv, a rokon származás egyesített, a hitkülönbség választotta el. Mikor aztán ezért a kifáradásig megküzdöttek, megszállta mind a kettőt a világtörténet szent lelke : a józan ész. Árpádnak maradt még egy fia : Zsolt, aki már e hazában született; öt esztendős volt már ; Marótnak is maradt egy leánya, ugyanannyi idős. A bátyák elhullottak a testvérharczban. És ekkor a két ősz apa, a fiúk zomotoránál békejobbot nyújtott egymásnak , s a gyermekfiút, gyermekleányt összeházasiták ; igy alkották meg a közös hazát , a két külön paradicsom helyett megteremtve egy földi országot. Barbár őseinknek ez volt a legdicsőségesebb cselekménye. Ez által lett ebbül a „földbül“ ország , ebbül a „népbül“ nemzet. Ennek a történelmi ténynek az ezredévét ünnepeljük meg a jelen évben. Igazán ünnepeljük-e ? Vagy megújítjuk a testvérharczot Árpád és Mén Marót fala között, istenek külön oltárai, emberi indulatok haragos bálványai miatt ? Ami a két ős fejedelmet egymással kibékülni kényszeríti, az csak egy isteni ihlettől sugalmazott ábrándkép volt: a hit egy valamikor viruló hazában , egy dicső nemzetben, egy nagy jövendőben. Ez ábrándkép most itt áll előttünk megvalósulva ; a jövendő jeleivé vált ; — fegyverünk, szellemünk, munkásságunk, — biztossá, miveltté, gazdaggá tette a magyar nemzetet. Ha jó barátaink jó akarata nem tanusítaná, ellenségeink rossz akarata hirdetné, hogy mivé növekedtünk. Pedig mennyi hibát, mennyi vétket elkövettünk önmagunk ellen ez elmúlt ezredév alatt, hányszor kellett Istennek csodákat tenni, hogy bennünket a haza romjaiból újra kivezessen, a kincseket, amiket elvesztegettünk, újra felhalmozza a nemzetek szentlelkét, a honszerelmet tüzes nyelveivel, újra leküldje hozzánk az égből. Lehet-e annak a magyarnak, aki hazáját szereti, nem imádni az eget? S lehet-e annak a magyarnak, aki imádja az eget, nem szeretni a hazát ? Mi bízunk a hazaszeretet nemzetfentartó erejében s hiszszük, hogy ez égi indulat uralkodni fog a földi szenvedélyeken. A magyar sok erős ellenségével ki tudott békülni, ha a jó szellem megszállta, — hátha saját magával is ki tud békülni valaha? Van ugyan egy ősrégi magyar szó (obsoletum) az „osztályozás,“ így hittük a perpatvarkodásnak azt a faját, melyet sem ítélő bírák, sem pristaldusok, sem bilochusok, sem perdöntő párbajok, sem mixta deputácziók nem voltak képesek dűlőre vinni a czivodó feleket, ha egy vitában kibékítek, kerestek más ürügyet, amin összekapjanak, s a kölcsönös harag, mint a káros örökség, szállt azokra is, a kik nem keresték ; haszna semmi, czélja láthatatlan, oka érthetetlen ; terhe bánata mind a két félnek, a mitől szabadulna, ha mint az átok hozzá nem volna szegődve. Ezt hitták a régiek „osztályozásnak.“ Ha már e szó maga obsoletummá lett, váljon e szónak a lelke az értelme fog-e testet ölteni közöttünk újra ? Bízzunk az égben, bízzunk a haza földének geodaémonában, hogy megőriz bennünket e vésztől, de bízzunk különösen a magyar nemzet józan eszében, mely igazságos bírája fog lenni a múltnak és a jelennek, és helyes Útmutató vezére a jövendőnek. Adjon Isten áldást, békességet, künn és benn mi magyar hazánknak ! Ezt hirdessék e nagy uj esztendő kezdő napján az összes harangok. Jókai Mór: Elősorolja a honvédelmi harczunk részlet-töredékeit, a mennyiben azokban ő is részt vett s az azokra következett gyászos emlékű évek folyama alatti hazafias foglalkozások sorozatát, kiemelve ezek közt a minden oldalról ellenszenves szomszédok által körülvett Háromszék népének az önvédelmi harczban s később a s.-szentgyörgyi kollégium alapításában kitüntetett áldozatkészségét. Azután az 1861-iki rövid ideig tartó megyei önkormányzat folyamát. Úgy az erre következett provizóriumnak kiválóan a szebeni Landtagra képviselő-választások keresztülvitelére irányított lépéseit s ezzel szemben az alkotmányos honpolgárok eljárásait. Feltünteti az 1867. évi alaptörvények meghozatalával hazánk alkotmányos önkormányzatának állandó biztosítását; felsorolja az arra következett 28 év alatt elért üdvös eredményeket, valamint a mindeddig megoldatlanul maradt országos mizériáinkat s végül elmélkedik azok okairól s lehető orvoslásáról. A kor és események jellemzésénél pártatlan igazságszeretet vezérli. Részletesebb ismertetésétől ez idő szerint tartózkodunk, mivel egyes szemelvényeket e lapok hasábjain közölni fogunk. Ezek alapján a műnek kiválóan Háromszék népességére nézve érdekeltségét konstatálva, még csak azt jegyzem meg, hogy hó a munkáját a kilyéni ev. ref. egyháznak ajándékozta, mely több századon át a közepes egyházak közé számíttatott, újabb időben azonban a „lenni vagy nem lenni“ nehéz kérdése előtt áll. Midőn olvasóink figyelmét rá felhívjuk s a legmelegebben ajánljuk , a megrendelők nemcsak egy értékes könyvvel gazdagítják könyvtárukat, de egy szegény egyház felsegítéséhez is járulnak, mely egyház küzdve a szegénységgel papi háza felépithetéséért nem a lealázó koldulást, hanem egy értékes könyv kiadása és elárusítását választá. IV. A „Székely Nemzet.“ — jan. 3. Tizennegyedik évfolyamába lép a Székely Nemzet, melyre meghirdetjük az előfizetési felhívást. Lapunk a székelységé. A székelyek közös érdekeinek állunk szolgálatában évek hosszú sora óta és ezt a szolgálatot, az ezzel járó fáradságos munkát fölajánljuk jövőre is. Nem kell már programmot adnunk : e lapok iránya ismeretes olvasóink előtt; ismeretes az egész Székelyföld előtt. S ez az irány, mely becsületes volt és tiszta, megszerezte a „Székely Nemzet“ barátainak egész táborát. Az lesz a feladatunk, hogy közönségünk jó véleményét megérdemeljük továbbra is. A „Székely Nemzet“ pártlap a szabadelvű párt politikai elveit támogatja s mert az országos szabadelvű párt politikájában jut leghívebben kifejezésre a Székelyföld érdekeinek állameszmei jelentősége, azért lapunk pártállása szoros öszszefüggésben áll keleti hazarészünk közgazdasági, kultúrát és ipari fejlesztését czélzó törekvésünkkel. Ez a kapcsolatosság adja meg létjogát a „Székely Nemzet“-nek, valamint magyarázatát is azon eléggé nem méltányolható támogatásnak is, melyben a székely közönség lapunkat oly kitartó támogatásban részelteti annyi idők óta. Eme benső viszony tartóssága kötelezettséget szab elénk, melynek megfelelni hazafias feladatunk lesz. Fölhasználjuk ez alkalmat lapunk, előfizetői és munkatársai iránt érzett hálánk és legmelegebb köszönetünk nyilvánítására is. Kérjük e lapok barátait, tartsák meg legjobb barátjukat, a „Székely Nemzet“-et jövőre is szíves jóindulatukban. A „Székely Nemzet“ előfizetési ára : egész évre : 10 frt, félévre : 5 frt, negyedévre: 2 frt 50 kr. Az előfizetési pénz a „Székely Nemzet“ kiadóhivatalának küldendő postai utalványnyal. A szerkesztőség: napi hírek. — jan. 3. — Unitárius istentisztelet lesz Sepsi-Szentgyörgyön f. hó 5-én, vasárnap d. e. 10 órakor a szokott helyiségben. — Meghívás. A sepsi-szentgyörgyi kereskedő ifjúság köre 1896. évi január hó 5-én, vasárnap d. u. 2 órakor tartja meg rendes közgyűlését, melyre az egylet tagjai, nemkülönben az érdeklődők ez után is tisztelettel meghivatnak. Ugyanekkor lesz a régi kereskedő társulatnak újjászervezése — és a kereskedő ifjúság körével való egyesülése iránti ut alakuló közgyűlése. — Feelülfizetés. A sepsiszentgyörgyi jótékonyczélu nőegylet választmánya által, 1895. évi decz. hó 28-án, a szegények karácsonyfája javára rendezett fillérestélyen felülfizettek . Mikovinyi Pálné úrnő 5 frtot, mélt. Cserey Jánosné úrnő 4 frt, Braun Gyula mérnök ur 2 frtot, mélt. Potsa József főispán ur, Palényi mérnök ur, Babarczy Ferenczné úrnő, Bogdán Flóriánna úrnő, Szopos János ur 1 — 1 frtot, N. N. 70 krt, Klein Salamonná u. a., N. N., Blaskó Józsefné u. a. 30 — 30 krt, N. N. 20 krt, összesen 17 frt 80 krt. Fogadják e helyen is a nemesszivü felülfizetők és az estélyen közreműködők, a házi aszszonyok hálás köszönetét. — Irodalmi estély. A görög keleti felekezeti lakosságban, hó 6 án, hétfőn Kökös községben, az ev. ref. iskola épületében tánczczal egybekötött zártkörű irodalmi estélyt rendez a következő műsorral: 1. a) „Búcsú az erdőtől“, dal Esser H-tól, előadja a leányság. b) „Mézes hetek után“, vígjáték egy felvonásban, irta Gyalui Farkas. Személyek: Férj Vojkai József, Feleség Bordás Rózsa, c) „Legényélet“, tréfás monológ, magánjelenet, irta Dezső József, Vojkuj Mihály által. d) „A handlé“, magánjelenet Vojkuj József által. 2. a) „Esti csillag“, dal Schumann R.-től, előadja az ifjúsági és előkelőség dalkör (4 szól. dal.) b) A „revolver“, jelenet, irta Murai Károly. Személyek : Katicza Kökösi Lina, Pál Pungor Sándor. c) „Hypnotizmus“, párjelenet, irta Gabányi Árpád. Személyek: Dr. Gáti Vojkus József, Margit Ilyés Mári. d) „A váratlan fordulat“, jelenet, irta Murai Károly. Személyek: Feleség Sós Anna, férj Sós György. 3. a) „A nőgyűlölő“, vígjáték 1 felvonásban. Irta Benedix. Személyek : Barna László, erftész, Bagoly Lőrincz, Irma, neje Bordás Mári, Csermelyi Iván Sós János, b) „Aki mer, az nyer“, jelenet, irta Murai Károly. Személyek: Laczi Sós Sándor, Magda Komonics Lina, c) „Horty csárdás“ Rácz Laczitól, szólón hegedűn kisérve Álémán Hária tanító úr által, d) Muki a figurás. Személyek : Muki Sós János, Jancsi Sós György, Pisti Bagoly Lőrincz. 15 percz szünet és azután a Horty csárdásból a 2-ik szöveg felvonásával kezdődik az első táncz Horty csárdás. Kezdete este 6 és fél órakor. A tiszta bevétel felerészben a községházalap, felerészben a gör. keleti templomalap javára fordittatik. Belépti jegy : személyjegy 50 kr, családjegy 3 tagnak 1 frt 20 kr. — Csáky Albin az aradi zsidó hitközséghez. Az aradi zsidó hitközség, deczember 2-án tartott közgyűlésén elhatározta, hogy feliratilag üdvözli azokat az államférfiakat, akik a lefolyt egyházpolitikai harczban a nemzet vezérei voltak. Az üdvözlő levelek elküldetvén, gróf Csáky Albin volt vallás- és közoktatásügyi miniszter a következő sorokat intézte a hitközség elüljáróságához. Nagyon tisztelt hitközségi elüljáróság! Felette boldognak érzem magamat, hogy egyik tényezője lehettem azon kétségtelenül nagy horderejű egyházpolitikai reformnak, amely midőn egyrészt az állam legfőbb érdekeit szolgálja, másrészt az igazságosság elévülhetetlen követelményeinek tesz eleget a hazának különféle hitvallású polgáraival szemben, — boldognak érzem magam igen is — de ténykedésemmel csak elodázhatatlan kötelességet teljesítve, azoknak különös érdemekül való beszámítását nem tarthatom indokoltnak. Azon tény azonban, hogy honfitársaim jelentékeny része, az immár szerencsésen befejezett nagy küzdelem után nyilvánosan elismeri azt, hogy miniszteri minőségemben hiven teljesítettem kötelességemet és a politikai sors által én reám mért hivatásnak lelkiismeretesen törekedtem megfelelni — bizonyára a legszebb jutalom, melyet nyerhettem és teljesen elfeledteti velem az annak ideiben reám nehezedett gondok súlyát és bántalmak halmazát. Ily szempontból a legnagyobb hálával tartozom az aradi tisztelt izraelita hitközségnek azért, hogy ez év deczember hónapján tartott képviselőtestületi közgyűlésén rólam is megemlékezni és engem megtisztelő érzelmeit jegyzőkönyvbe foglalni méltóztatott. Ki hazafius üdvözlettel vagyok a tisztelt hitközségi elöljáróságnak, Budapesten, 1895. deczember hónap 26-án, lekötelezett szolgája : gróf Csáky Albin, — Debreczen millenniumi lobogója. Mikor Perczel Dezső belügyminiszter leiratában felhívta Debreczen város közönségét a millenniumi év június 8-án a király előtt elvonuló hódoló menetben való részvételre és bandérium alakítására, egyúttal ama reményét fejezte ki, hogy a többi törvényhatóságokéval Debreczen város lobogója is meg fog hajolni a király előtt. A debreczeni nők között e leiratra — mint Debrecenből írják — mozgalom indult meg egy szép millenniumi zászló készítése érdekében. A mozgalom a legelőkelőbb nők köréből indult ki és ahhoz mindjárt csatlakozott a főispán két leánya, Degenfeld Anna és Mária grófkisasszonyok is. Simonffy polgármester január hónap 19-dikére gyűlésre hívta össze a debreczeni nőket és ezen a gyűlésen megalakítják majd a zászlókészítő bizottságot. A zászló költségeinek előteremtésére gyűjtést indítottak és a gyűjtést olyképen fogják rendezni, hogy az adakozásban még a legszegényebb debreczeni nő is részt vehessen.