Székely Nemzet, 1899 (17. évfolyam, 1-194. szám)

1899-07-29 / 112. szám

Július 29. Ház országos bizottságot illeti, úgy látszik, a tárgyalások némileg el fognak húzódni, de nem lehet kétkedni, hogy végre is lé­tesül a kielégítő megegyezés. BELFÖLD. — ju­lius 29. A kereskedelemügyi miniszter tanulmány­útja. Hegedű­s Sándor kereskedelemügyi mi­niszter, kíséretével együtt, ma délben Pozsonyba érkezett. A pályaudvaron a városi tanács, a ke­reskedelmi kamara elnöksége és az iparfelügye­lőség tagjai, Taller polgármester vezetése mellett, fogadták a minisztert. Az üdvözlés után Hegedűs miniszter meglátogatta az Izabella főherczegnő védnöksége alatt álló háziiparegyesület raktárát, hol a távollevő főherczegnő nevében Kot­, báró főudvarmester neje üdvözölte a minisztert és ne­jét; azután a téli­ kikötő munkálatokat, a keres­kedelmi- és iparkamara helyiségeit, a ligeti disz­kertet és a koronázási emlékszobrot tekintette meg. Ebéd után a következő gyárakat látogatta meg a miniszter: a Kiinger Henrik-féle juta­­gyárt, a szülőiskolai tanműhelyt, azután Grüne­berg testvéren kefegyárát, Kühmager és társa arany és ezüst sodrony- és paszománygyárát te­kintette meg. Onnan a miniszter kíséretével a Nobel-féle dynamitgyárba hajtatott, útközben megtekintette a pozsonyi nagy alagút kibővítési munkálatait és a Stollwerk testvérek csokoládé­gyárát. A dynamitgyárban, a­hova a társaság este 7 órakor érkezett, Philipp konzul vezérigaz­gató, Gajári Ödön igazgatósági tag és Lohr gyárvezető üdvözölték a minisztert, ki a külön­böző ipartelepeken látottak fölött teljes elisme­rését fejezte ki és örömének adott kifejezést, hogy Pozsonyban az ipari fejlődés máris oly szép lendületet vett. Éjjel 1 órakor a miniszter és kísérete a rendes személyvonattal Zsolnára utazott. K­Ü L F­Ö LD. — julius 29. Dreyfus, Pár­is, jul. 26. A Petit Repub­­lique arról értesül, hogy Dreyfus beteg Erős láza van. Tegnap és tegnapelőtt saját kívánsá­gára meglátogatta a katonai orvos. A Figaro szerint Loubet elnök megkérdezte Mazeau sem­­mitőszéki elnököt, hogy neki, a­ki a Dreyfus­­per összes aktáit átvizsgálta, mi a véleménye a Dreyfus bűnösségéről. Mazeau azt felelte, hogy a legkisebb bizonyítékát sem találta a Dreyfus bűnösségének, de sok adatot, a­miből azt követ­kezteti, hogy Dreyfus ártatlan. P­á­r­i­s, július 20. Dreyfus a nagy hőség miatt gyengélkedik, egyébként védőjével szorgal­masan tanácskozik a védelem dolgában. A védők összes tanúikat még nem nevezték meg. Hir sze­rint meg akarják idéztetni Quesnay de Beaure­­pairet és még néhány revízióellenes embert, hogy a nyilvános végtárgyaláson mondják el vádjai­kat Dreyfus ellen. Ezzel azt akarják dokumen­tálni, hogy a Dreyfus ellen felhozott vádak tel­jesen légből kapottak. Rennesben a tárgyalás idejére nagy előké­születeket tesznek. A fogházat kordonnal veszik körül. A tárgyalótermet telefon köti majd össze prefektúrával, a katonai és a csendőrkaszárnyá­val. Az­ antisemiták nem szűnnek meg a renne­­siek­et izgatni. A katonai törvényszék palotájára tegnap éjjel lázító plakátokat függesztettek ki. Egy tanár háza előtt pedig — a­ki a revízió híve — zajosan tüntettek. S­zékelyfürdő­k. Az előpataki fürdővendégek név­­sorának 3-ik számát küldet­te be az ottani fürdő­­igazgatóság. A beküldött névsort közöljük a követ­kezőkben : Pálff­y Béla és neje, magy.-franczia biztosító­­társaság szépviselője, Brassó. Anna Stamm, tanító özvegye, Szász-Hermány. Martha Mayer, molnárné, Szász-Her­mány. Rebeca D. Jacobsohn, kereskedő neje, Bukarest. Charlotte Blank, kereskedő neje, Bukarest. Friedmann Mór, ügynök, Kolozsvár. Buday János és neje, kir. Ítélőtáblás bíró, Szeged. Archipa Munteanu, Caluger, N­ádos-Bodrog. Anna Rosenzweig, magánzó, Bukarest. Dr. Kugelné, orvos neje, Bukarest. Mar­garéta Stern, Bukarest. Dimitrie Hadji Eftimion, magánzó, Tyrnova. Anetta Ilink, magánzó, Bukarest S. Beinbackel tőkepénzes, Bukarest. Andriea Jonescu, magánzó, Bukarest. Beczássy Gusztáv, államvasutak gépgyáránál hivatalnok, Diósgyőr. Anna Róbert Jolto, magánzó Bukarest. Dr. Georg D. Fischer, orvos, Bu­karest. Rachel M. Farchy, tanárnő, Bukarest. Moscu Ascher, magánzó, Bukarest. Adler Hen­rik, szeszgyáros, Bodola. Elefterie Pictorián, hivatal­nok, Bukarest. Ecaterina Constantinescu, kereskedő neje, Bukarest. Maria Georgescu, kereskedő neje, Bukarest. Hegedüs Kálmán, ügyvédjelölt, Budapest. Balog István, Bögö­,­ Stefánia Feri, kereskedő neje, Bukarest. Baráczy Sándor, főgymnas, tanár, Brassó. Páczay Mihály, tanító, Öcsöd. András Szilvester, magánzó, Kolozsvár. Bildhauer Irén, kereskedő leánya, Arad. özv. Scheer Cecília, magánzó, Arad. Bildhauer Ignácz, kereskedő, Arad. Moskovitz Jakab, kereskedő, Arad. Dr. Paul Oprisa, gyranas, tanár, Brad. Joan Cutean, birtokos, Brad. Kolm Jakab, kántor, Gyula Fehérvár. Vissidnianu Dumitru, katonatiszt, Craiova. Potocky István, fővámhivatali főellenőr, Budapest Idősb Feszt Antal, földbirtokos, Léczfalva. Ifjabb Feszt Antal, birtokos, Kolozsvár. Feszt Sándorné, mészáros neje, Kolozsvár. Szabó Ferencz, ref. pap, Bodola. Bokor Dávid, iparos, Földvár. Sulcz Juliánna, Tövis. Biau Izidor, kereskedő, Segesvár. Busnak György, kereskedő, Felső Lehola. Báró Bánffy Farkas, Kir­ S­Z­É K E L­Y NEMZET tokos, Sepsi-Szent György. Báró Bánffy Farkasné, Sepsi-Szent-György. Philip nővérek, Budapest. A. Bastler, zongora­tanár, Bukarest. Lakatos Borbála, Korond. Boros Ferencz, Korond. N. I Bobos, keres­kedő, Craiova. M. Schwarz, magánzó, Bukarest. Grü­nfeld József, fakereskedő, Kolozsvár. Carolina Orbonds, ügyvéd özvegye, Szász-Régen. Helena Göhl, Bukarest. Simay Gergely, kir. törvényszéki elnök, Kolozsvár. Dr. Kabdebó Ferencz, kir. közjegyző, Maros-Vásárhely. Dumitru Niculicioi, kereskedő, Bu­karest. Orbán Gergely, iparos, Székely-Udvarhely. Rapaport Jeny, kereskedő neje. M. Iluszt. Lázár Aurél és neje, kir. főügyészi helyettes, Kolozsvár. Foszlo Aranka, Kolozsvár. Clara Feldmann és csa­ládja kereskedő neje, Bukarest. Összesen 028 személy Sepsi-szen­t-györgyi általános ipari hitel­szövetkezet.­ ­C­o­l­o­z­s­v­á­r, július 28. A gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről szóló törvényt a múlt évben meghozták. E tör­vény annyi kedvezményt nyújt a hitelszövetke­zeteknek, hogy nem lehet bámulni azon, misze­rint a hitelszövetkezetek megalapítására a je­lentkezések és kérelmek a központhoz százával érkeznek. Egy a­mi megfoghatatlan és bámulatba ejt, hogy a kérvényezők jórésze földműves ember és csak elvétve érkezik egy-egy kérés az országos központi hitelszövetkezethez iparosok részéről Mintha az iparosok nem éreznék a szövetkezés szükségességét. Pedig dehogy­nem, ők is érzik, nekik is fáj, csak a legtöbben nem tudják, hogy hol ke­ressék, hol találják meg az orvosszereket a sebre. A törvény adó, bélyeg és illetékmentessé­get biztosít a szövetkezeteknek; az országos központi hitelszövetkezet előnyös kölcsönt nyújt a szövetkezeti tagoknak; az sincsen kizárva, hogy egy életrevaló iparos h­i­telező vetkezet a kereskedelmi minisztérium erkölcsi és anyagi támogatását meg ne nyerje olyformán, hogy a kereskedelmi miniszter megbízottja az alakuló gyűlésen a magyar állam nevében tetemes üzlet­részt jegyez, vagy éppen kamat nélküli kölcsönt nyújt, mint a­hogy a dicsőszentmártoni szövet­kezetnél tette. Mindent megtesz a magyar állam, hogy pol­gártársai boldoguljanak, gyarapodjanak­ és a kül­földdel kiállják a versenyt és mégis kevés ered­ményt képes felmutatni, mert maguk az érde­keltek nem mozgólódnak, vagy h­a igen, nem a törvény keretén belül, pedig az ilyen mozgoló­dásból több a kár, mint a haszon. Szükségét látom annak, hogy erre figyel­meztessem iparos polgártársaimat és gondolkoz­zanak a kérdés felett , hogy alaposabban gon­dolkozhassanak és dolgozhassanak a székely iparosok érdekében e lapok legközelebbi számá­ban közölni kezdeni azt az alapszabály terveze­tet, mely szerint­em mennek, a székely iparosok ügyét hathatósan előmozdítják, melyre ha tá­maszkodnak biztosan meg fognak állani az élet küzdelmeiben, nem fogja őket legyőzni sem a külföld, sem a tőke, sem a tisztességtelen verseny, mely ma mindenütt kedvére burjánzik A jövő számban folytatom az alapszabály tervezettel. Dr. Gidófalvy István, kir. közjegyző. A „SZÉKELY NEMZET“ TÁVIRATAI. Pak­s, jul. 28. Negrier kijelentette, hogy már nem tekinti magát a hadsereg kötelékéhez tartozónak. Eszterházy kinyilatkoztatta, hogy n­e­m fog Renne­s-b­e men­n­i. NAPI HÍREK. — július 29. — Turista-utak. Melicskó József kir. kultúrmérnök a minisztérium kultur­osztályá­nak elnöke pár nap óta városunkban tartózko­dik, hogy az „E­k­e“ megbízásából felmérése­ket eszközöljön és az egyes kiránduló helyeket megjelölje. A Bogdán-féle háztól Súgásig jelző táblákkal látta el az utat, úgy szintén Súgástól Előpatakig, a Szár­m­á­n­y­­tetőre vivő ösvényeket is megjelölte. Minden bizonnyal nagyon meg fogják könnyíteni a turis­ták helyzetét az útmutatók, s kilátás van arra is, hogy a többi kiránduló helyek is jelzés alá jönnek. Ezzel egyidejűleg megemlítjük azt is, hogy Fülöp János, Súgás jelenlegi derék bér­lője, turista­szállót létesített a Súgásban, hol nem csak kényelmes szállást, de igen jó ellátást is kaphatnak a kiránduló turisták, mérsékelt árakért.­­- Halálozás. Egy agg jó édesanya halálá­ról veszünk részvéttel hírt: özv. Barabás Józsefné, dr. Barabás Sándor derék kör­orvosunk édesanyja hunyt el f. hó 28-án. Halá­láról a gyászoló család a következő szomorú jelentést adta ki : Alulírottak fájdalomdúlt szív­vel tudatják, hogy a hit hitvestárs, önfeláldozó jó anya, szerető nővér, jó nagymama özv. B­a­­rabás Józsefné sz. Baróthi Beke Julia életének 70-ik, özvegységének 4-ik évében, végel­gyengülés következtében julius hó 2- án reggeli 4 órakor azonban jobblétre szenderül. Hűlt tetemei julius 29-én délután 2 órakor fognak a a rom. kath. szertartás szerint az uzoni rom. kath. si­kerben örök nyugalomra elhelyeztetni. Az örök világosság fényeskedjék neki! Dr. Bara­bás Sándor és neje Pál Gizella. Barabás Ferencz és neje Szőts Vilma. Barabás József és neje Nagy Zsuzsánna, mint az elhunyt gyermekei, il­­letve menyei, özv­­.-Vásárhelyi Benk­ő Dénesné sz. Baróthi Beke Veronka; özv. IC.-Vásárhelyi Benkő Napoleonné sz. Baróthi Beke Auguszta; özv. ICis­baczoni Benedek Sándorné sz. Baróthi Beke Jozefa ; Baróthi Beke Mária, mint az el­hunyt nővérei. Barabás Erzsike, Barabás Izabella, Barabás Lenke, Barabás Laczika, Barabás La­joska, Barabás Ilonka, Barabás Ferenc, Barabás Andor, Barabás Vilma, Barabás József, mint az elhunyt unokái. — Villám Minden napra két, három ziva­tar is jut mostanában. Különösen július 20 -27 és 28-ik napjain volt S­áromszék vármegye egyes részeiben hatalmas égiháború. Tudósítónk érte­sülése szerint július hó 20-án D­á­­­n­o­k község határában zivatar közben a mezőn többször csa­pott le a villám, úgy hogy a learatott gabona kalangjait több helyen gyújtotta fel. Nagyszerű égiháborúnak volt tanúja ugyanazon napon az ojtozi szorosban. Délután 5 órakor Ojtoztelep fölött a sűrűn czikázó villám egy hatalmas csattanásra földrengésszerű rázkódás következett be. Egy társaság épen késői ebédnél asztalnál ült, a­midőn a rettentő detonáczió után a T­ö­l­­gyes nevű erdőség csúcsán egy hatalmas fenyő­törzs lángba borulva, a sűrű eső daczára mint egy kitörő kráter lövelte fel a sziklát a boru­­latos égbe. A meggyűlt fenyőtörzs aztán késő estig sziporkázva égett. Tegnap, július 28-án délutáni egy óra után a hatalmas zivatar egyidejűleg északi, nyugati és déli irányból csapott össze a „Szép m­­­­­i” fölött. A ko­csiban utazókat a komollói határszélén érte utól a vihar, a­mikor sűrű villámlás és menydörgés közepette óriási zápor eredt meg. Egy hatalmas villám után a határban levő e­s­z­­t­e­n a­ kunyh­ó lángba lobbant. Menekülő aratók voltak benne. Éppen arra jött még egy szekér munkásokkal, a­kik mintegy ösztöntől vezetve, az égő s­­­i­n­a felé siettek. A tűzhalálból men­tették ki Csűrös Dávid és Bart­h­a Róza aratókat, a­kik a zivatar elől a kunyhóba me­nekültek. Csűröst a villámcsapás annyira meg­bénította, hogy lábain megállani egyáltalában nem volt képes ; úgy vonszolták ki a szekérig az elázott ugaron végig. B­a­r­t­h­a Rózsát, a­ki láztól dideregve, halott-halványan jajgatott, az arató asszonyok vezették ki a megyei útra. Tu­dósítónk megjegyzi, hogy a vele utazókat any­­nyira meglepte a rémület, hogy a laborvölgyi Nagy Gergely-féle tanyába kellett menekülniük, míg a rettenetes vihar véget ért és tovább foly­tathatták útjukat Sepsi Szent-György felé. Az égő szmna füstje még hosszasan volt látható a ritkuló esőn keresztül. — Bánffy Dezső Pozsonyban. Báró Bánffy Dezső, m. kir. főudvarmester, a ki az országos erdészeti egyesületnek az elnöke, mint Pozsony­ból jelentik, az egyesületnek ez évi augusztus hó 29-én és következő napjain Pozsonyban tar­tandó kongresszusán személyesen fog elnökölni. Bánffyt augusztus 28-án Kolozsvárott van elfog­lalva az erdélyi ev. ref. egyházkerület közgyűlé­sén, melynek ő tudvalevőleg szintén főgondnoka. — A fehéregyházi grófnők gyásza. Haller grófnőt, Haller Lujza grófnő leányát, ki anyjával együtt a fehéregyházi csatasíkon Petőfi emléke körül gyönyörű parkot ültetett és tart fönn, el­látva azt őrházza­l is, súlyos gyász érte : férje Stop­pol­ Pál tüzérszázados hirtelen meghalt. Még 21-én teljes egészségben vonult ki ütegével, résztvenni a Gyurgyevácz körül folyó hadgyakorlatokban, de 22-én reggel már rosszul érezte magát s dél­ben már halott volt. Haller grófnő igy alig 5 évi házasság után özvegyen maradt s a Petőfi­­gyászünnepen aligha vehet részt. — A román trónörökös-pár Budapesten. A román trónörökös és neje f. hó 27-én délben egy óra tiz perczkor a predeáli gyorsvonattal Budapestre érkezett, Bresanu román ezredes és neje kíséretében. A vonatot Fuchs udvari mar­sal vezette. A fenséges pár fogadására a keleti pályaudvarban megjelentek a budapesti román konzulátus részéről: Margariteszky Grecianu al­­konzul, helyettes főkonzul és neje, Borind­a Já­nos konzuli titkár, Difrea János segédtitkár, az államvasút részéről, Tolnay helyettes üzletve­zető, Ofner felügyelő, Neumann állomásfőnök, a rendőrség részéről pedig Pavlik Ferencz rendőr­főfelügyelő. Margariteszky alkonzul neje szép csokrot nyújtott át a román trónörökösnének. A trónörökös­ pár megérkezés után a főh­erczegi váróteremben megebédelt és két óra husz perce­kor a bécsi gyorsvonattal Isoburgba utazott. — A váczi püspök temetése. Kora reggel, minden gyászpompa elkerülésével helyezték f. hó 20-án Váczott örök nyugalomra Schuszter Kon­stantin püspököt. Ezt a rideg egyszerűséget eny­hítette némiképp az, hogy a városból és a kör­nyékből sok ezren jelentek meg, kik mint utolsó útjára akarták kisérni a jó szívéről és jó lelké­ről híres püspököt. A temetés reggeli fél kilencz órakor kezdődött, a­mikor a kettős érczkoporsót a püspöki kertben rögtönzött ravatalra helyezték. A koporsóra a püspöki jelvényeket, az insulát, a pásztorbotot, a gyűrűt és a kelyhet a misekönyvvel helyezték, míg a koporsó lábánál három piros bársony­ ván­koson a Lipót-rend nagykeresztje, a Ferencz Jó­­zsef-rend nagykeresztje és az első osztályú vas­­koronarend, melyeknek az elhunyt tulajdonosa volt, feküdt. A ravatal körül számos kandeláber lobogott s Pest vármegye hajdúi alkották a disz­­őrséget kivont karddal. Miután a küldöttségek a kertben megjelölt helyüket elfoglalták, meg­­kondult a székesegyház nagy harangja és a pap­ság kivonult. Elől jöttek a kispapok, őket kö­vették az egyházmegye összes jelenlevő lelkészei Karingben, a káptalan tagjai, végül egyházi gyász­­díszben Bubics püspök, kinek dr. Witter Lajos nagyprépost, választott püspök, Spohner József és Markovics Lázár apátkanonokok, Újhelyi Ist­ván czimzetes prépost-kanonok a váczi egyház­megyéből, továbbá Belk­i Károly és S­ozora Jó­zsef a kassai egyházmegyéből segédkeztek. A beszentelés után a menet lassan kint megindult a püspöki palotával szemben levő székesegyház felé. A menetet az iskolásfiúk és leánykák nyitották meg, utána a kispapok, majd a papság, a kápta­lan és Bubics püspök ment asszistenseivel. Ez után vitte hat pap a koporsót, mely előtt három pap az elhunyt rendjeleit vitte A koporsó után mentek Balás oldalkanonok és Baksay Károly kanonok, végül a küldöttségek. A templomban ismét ravatalra helyezték a koporsót. Itt Bubics püspök gyászmisét mondott, majd beszentelte a koporsót. Ezután a menet levonult a kriptába, hol Bubics püspök újra beszentelte a koporsót, azután helyezték a sírba, a­mely Schuszter köz­vetlen elődje, Peitler Antal püspök sírja mellett van. A temetési szertartás után Jung János föl­szentelt püspök mondta a székesegyházban a gloriosumot, vagyis az angyalok miséjét. Az egyházmegyei papság az elhunyt lelki üdvéért még hat misét fog mondani. — Magyarfalu zöldszászok. Szászsebesről olyan vérlázitó arczátlanságról értesítenek ben­nünket, a­mely csak a szászoktól telik ki. A városi tanács egyes közegészségügyi intézkedé­sekre hivta föl a közönség figyelmét, nyomtatott hirdetményekkel. Ezek a plakátok ékes oláh nyel­ven voltak fogalmazva. S mindegyikre odaírták : Orásul Sebesul-sásascu (Mühlbach) in comitatul Sibiiului. A szászsebesi magistratul urban, a­mint alá van írva, tudja, hogy a várost a szá­szok Mühlbachnak, az oláhok Sebesul-sásescu-nak nevezik, csak arról nem akar tudni, hogy a város törvényes neve : Szászsebes. Ez különben rávall múltkori határozatára, a­melylyel a Szászsebes nevet nem akarja elismerni. Az okvetetlenkedő zöldszászokat legfőbb ideje volna már egyszer megtanítani emberségre, hogy egyszer és minden­korra menjen el a kedvök az eféle arczátlanko­­dásoktól. — Az interparlamentáris konferenczia. A­­Crisztiániában augusztus elsején megnyíló inter­parlamentáris konferenczián gróf Apponyi Albert is részt vesz, a­ki Pozsonyból már elutazott Nor­végiába. A konferenczián való részvételüket újab­ban Szemere Attila, Molnár János apát és Szu­­lyovszky Dezső képviselők is bejelentették.­­ Romániát a konferenczián a többi között Aurelian, Urechin, a bukaresti kulturliga alelnöke, Porum­­baru és Stefandache is képviselik. A dákóromán körökben, mint Bukarestből írják, abban re­ménykednek, hogy ezek a képviselők ismét napi­rendre hozzák a magyarországi elnyomott román­ság ügyét. — A mérges tej. Az alábbi eset meglehetősen ritka a szerencsétlenségek krónikájában, megérdemli azért, hogy különösebb figyelemmel olvassa és szív­lelje meg mindenki, a­kinek kedves az egészsége. Homonnán, Zemplén vármegyében történt két hét előtt, hogy egy veszett kutya megmart egy tehenet. De nem is sejtette ezt senki, legkevésbé maga a tehén gazdája. A méreg hamarosan eloszlott a tehén egész testében és átment a tejébe is, a­mely Dipi táplálék gazdájának és gazdája családjának. A mérges tej hatása azután borzasztó következésekben nyilat­kozott. A családfőn, a­ki legtöbb tejet ivott, kitört a veszettség. A szerencsétlen ember kirohant a zsidó temetőbe és őrölten futkosott fel-alá benne. Tépte, szakgatta a testét, állati üvöltésben tört ki, a­mivel fölverte az egész falu népét. Úgy kellett lefognia négy embernek, de akkor is nagy munka árán si­került csak ártalmatlanná tenni. Kevéssel rá fele­ségén is mutatkoztak a veszettség nyomai, de azért őket a falu hamarosa­n felküldötte mind a kettő­jüket a fővárosi Pasteur intézetbe. A két gyermeken eddigelé nem mutatkoztak a rettenetes baj nyomai, de óvatosság kedvéért azért őket is felküldötték Pestre. Mind az egész család Hőgyes tanár kliniká­van. — Magyar nyelv és irodalom tanszék Páris­­ban. A Siécle hosszabb tárczát közöl Kiss József költészetéről. A czikk nagyon rokonszenvesen szól a magyar irodalom fejlődéséről és sajnálko­zik a fölött, hogy míg a norvég, svéd, sőt a ro­mán és szerb literaturát is alaposan ismerik Francziaországban, a magyar nemzet kultúrája, irodalma és művészete teljesen ismeretlen a fran­­cziák előtt. A közoktatásügyi minisztert egyben felszólítja, hogy a keleti nyelvek akadémiájában állítson tanszéket a magyar nyelv és irodalom számára. A czikk különben nagy elismeréssel 112. szám.

Next