Székely Nép, 1913 (31. évfolyam, 1-143. szám)
1913-02-22 / 21. szám
21. szám, titkolt feneketlen gyűlösséggel. Amit, politikai vonatkozású vádat ezek az urak emelnek akár a többség, akár a kormány ellen, abból hiányzik a tárgyilagosságnak, az igazságérzetnek s a méltányosságnak legkisebb paránya is. Ettől eltekintve, az a kormány, amelynek öt oszlopos tagjai voltak s az a többség, a mely a hátuk mögött ült, irtózatos vádak özöne elöl menekült a bíróság elé. Velük is az történt, ami Magyarországon megesik minden politikai perrel: bár a bíróság elégtételt szolgáltatott nekik, azt a közvélemény nem fogadta el teljes érvényű elégtételnek. S bár akkor nem akadt három „nagy“ férfiú, aki a bírósági ítélet dacára, a szegény jóhiszemű újságíró valamelyik vádját magáévá tette volna : a közvéleményben, sőt egyes lapokban is, az ítélet dacára tovább éltek és tovább hatottak a szörnyű vádak talpfaszerződésről, szénbányáról, dalmát vasutakról s még más hasonló kellemetes dolgokról. Semper aliquid haeret, akkor ők a maguk kárán tanulhatták meg, amiért most a miniszterelnököt és a többséget vérpadra hurcolnák: hogy a politikai gyűlölet izzó légkörében az igazság világa ki nem nyílhat. Ám még más okai is vannak az országnak, hogy a nyilatkozat aláíróinak bírói elfogulatlansága és politikai önzetlensége iránt illúziókat ne tápláljon. Apponyi Albert gróf például a leghevesebb politikai harcok közepett is fehéren és méltóságosan viselte tógáját. Az is igaz azonban, hogy eltűri, hogy az ő politikai környezete mérgezett politikai fegyverrel harcoljon, s mint a Fejérváry ellen megindított 1895-iki harc bizonyítja, dinaraittal és ekrazittal dolgozzon. Hiába ül a klasszikus szónoki formák, a személyes sértésektől óvakodó parlamenti mérkőzés hófehér trónusán maga a vezér, ha híveinek megengedi a genfi konvenció által eltiltott, mindenféle fegyvernek a használatát. Aki ily gyűlölködő harcmodort a táborában elnéz, azokra szemet huny, azt az erkölcsbírói magas tisztség meg nem illeti. Andrássyról mindenki tudja, hogy embervadász hajlamai vannak. Gondoljunk csak Bánffy Dezsőre! Egyike volt a legerősebb és legmagyarabb államférfiaknak, aki 67 óta a legjobb kiegyezést kötötte meg Ausztriával , aki a nemzeti politika számvetését összhangba hozta a dinasztitikus politika számvetésével; a ki az egységes nemzeti állam gondolatát kormányzati programmá tette ; a ki, kora fiatalsága óta, amint gúnyosan idézték kedves mondását, mindig „tettekkel tényező” volt Magyarország közéletében. Ezt a Bánffyt, sikerei tetőpontján ugyancsak választási kassza-féle rut manőverrel, adva az erkölcsileg felháborodottat, Andrássy gróf segített kiszorítani a hatalom székéből. Azt mondták rá, egy kifogástalan gentlemantia, hogy „a legutolsó vidéki kaszinóból is kigolyóznák.“ S mikor ellenségei minden oldalról körülfogták, finnyás, kényeskedő szabadelvűpárti kaszinópolitikusok kínálták meg a selyemzsinórral, sőt — akkoriban széltében beszélték — a pisztolylyal is. Ugyanezek a finnyás politikusok azonban, mikor Bánffy ellenzéki lett, s véletlenül — de rövid ideig — ők is az ellenzékiség keserű kenyerét ették: szívesen ültek vele a vezérlőbizottságban egy asztalnál. Az impedimentum publicae honestatis árnyéka nem feküdt többé köztük. Vagy említik-e a Tisza Istvánnal való harcát? A „nemzeti tábor“ élére való váratlan átállását? A hatalommal kezében, volt elvtársai kegyetlen üldözését ? Kötelességükhöz és hivatalos esküjükhöz hű állami tisztviselők „sétálni“ küldését? Egy régi, jeles szolgálatokat tett, de megkopott és beszámítható képességében megfogyatkozott férfiúnak legmagasabb tőrbeejtését? Mikor a koalíciós többség széthullt s a munkapárt megalakult, nem a skalpvadászat egy neme volt-e, — mint valamikor Bánffy Dezsőt, Khuen-Héderváry miniszterelnököt felkérni, hogy hozza meg elveinek az áldozatot s adja át helyét — mikor a regeneráció nagy munkáját még alig kezdte el, másoknak, akik az önzetlen tanácsadó szívéhez talán közelebb állottak ? Vagy nem az üldözési kedvtelés rendszeres voltát bizonyítja-e, ha egy ellenzéki vezér, arra a biztatásra, hogy „legyen világosság“, arra ragadtatja magát, hogy négyszemközt folytatott beszélgetést sans géné elmond a képviselőház színe előtt? Mindezek a példák, s még sok más, a mire itt kitérni sem időnk, sem kedvünk, bizonyítják, hogy Andrássy gróf özönével írhatja alá a legutóbbihoz hasonló nyilatkozatot; politikai ellenfelei igazságos, elfogulatlan és önzetlen birájának ebben az országban volna, senki el nem ismeri. Az ülyefalvi választás. Reggel 9 órakor nyitotta meg Bédi Pál dr. választási elnök az illyefalvi választást s mivel a munkapárt jelöltjével szemben ellenjelölt nem volt, Szentiványi Miklóst egyhangúlag megválasztott képviselőnek jelentette ki. SZÉKELY NÉP Még mindig Désy. Összeül a Ház. — Bécsben a miniszterek. — A helyzet. — Saját tudósítónk telefonjelentése. — Budapest, február 21. A választójogi bizottság határozott a javaslat részletes tárgyalásának eddigi során előterjesztett módosító indítványokról. Lukács László miniszterelnök hozzájárulásával egész sorát változtatta meg a javaslat kifogásolt rendelkezéseinek. Ezek között különösen négy olyan nagy fontosságú, hogy hatásuk a közvetlenül érdekelt munkásságra egyszerűen elkerülhetetlen. Az első módosítás a minimális adócenzust két koronában állapítja meg, a második az ötévi állampolgárság kimutatásának feltételét elejti s csak az állampolgárság igazolását teszi kötelezővé. A harmadik módosítás révén a törvény csak azt fogja követelni az ipari munkásoktól, hogy öt éven belül három évig ugyanabban a munkanemben dolgozzanak, ha választójogukat gyakorolni akarják. A negyedik módosítás végül elejti a vagyoni (területi) cenzust. Ezek azok a pontok, amelyeket a szociáldemokrata párt leginkább kifogásolt s amelyek miatt a kormány javaslatát elfogadhatatlannak mondta. Ha kívánságai teljesítése után is „szükségesnek“ fogja hirdetni a kivételes eszközök alkalmazását, nem védekezhetik a gyanú ellen, hogy neki, csak úgy, mint koalíciós szövetségeseinek, nem is a választójog kell. A Ház ülése. A képviselőház hétfőn összeül s határoz a további teendőkről. Akkorra minden valószínűség szerint elkészül ugyan munkájával a választójogi bizottság is, amely már a javaslat utolsó fejezeteinek tárgyalásához is hozzáfogott már mai ülésén, az első feladat mégis, amely a képviselőházat foglalkoztatni fogja, mégsem ez a nagyjelentőségű reform, hanem a tárgyalásra szintén előkészített tanítói törvényjavaslat lesz. Désyék. A bélyeget, amelyet a bíróság sütött a rágalmazó Désy Zoltánra, pezsgővel, szónoklatokkal és vezércikkekkel szeretnék eltüntetni. Andrássy nyilatkozik és cikket ír, a Reformklub nevű egylet lakomát rendez, Vázsonyi pedig tesztozik. Azt a beszédet zúgta el, amely nyilvánvalóan a védő pulpitusáról való távoztában rekedt benne. Erre mutat, hogy nem volt tréfálkozó hangulatban. Dagadó bombaiztokat, üresen puffogó frázisokat hordott össze, hogy alattuk békésen meglapulhasson a kudarc. Közben régi szokása szerint gyanúsított is, de sokkal célzatosabban, mint védettje, őt nem lehet tetten érni, mert nagyon jól tudja, senkinek sincs kedve végigjárni azokat a kerülő utakat, amelyeken át „fenyegetés” érkezett hozzá, hogy ne merje Désy védői tisztét vállalni. Hacsak Désynek nem, másnak ugyan nem állott érdekében, hogy ez a megpróbáltatás ne érje Vázsonyit. Vagy mégis : saját magának. Hiszen bevallja beszédében, hogy nagyon sokáig habozott, mig a védelmet elvállalta. A habozásra bizonyára volt oka : a védenc ügyének menthetetlensége. Magyar miniszterek Bécsben, Bécsből jelentik : Tereszky János pénzügyminiszter, Beöthy László kereskedelemügyi miniszter és gróf Serényi Béla földmivelésügyi miniszter Bécsbe érkeztek, hogy az osztrák szakminiszterekkel tárgyaljanak a balkáni szerződések dolgában. A legutóbbi közös miniszteri tanácskozáson már nagyjában megtörténtek az elvi megállapodások és a szakminisztereknek az lesz a feladatuk, hogy ezeket a megállapodásokat Ausztria és Magyarország között egyezmény formájába öntsék. Ez az egyezmény, ha létrejön, igen nagy jelentőségű, mert prejudikál az 1914-ben kezdődő kiegyezési tárgyalásoknak. Ellenéki okvetetlenkedés. Az ellenzék folytatja piszkolódó hadjáratát a kormányelnök ellen, dacára annak, hogy kudarc-kudarc után éri és hogy minden ponton visszaverik, őrgrófokat léptet fel a miniszterelnök szidalmazására, martyrként ünnepli az egy havi fogságra ítélt Dósyt, nevetséges és ostoba feljelentésekkel fenyegetőzik, közben pedig védekezni kénytelen a volt koalíciós rezsimet kompromittáló igen kellemetlen újságközlések ellen. Az Eisler-féle talpfák ügye igen érzékeny pontja a koalíciónak és ennek az ügynek a zárszámadási bizottságban való küszöbön álló felderítése felette kellemetlen a gáncs nélküli lovagoknak. A legkínosabb azonban az a leleplezés, mely szerint a rettenthetetlen és puritánságában utólérhetetlen Vázsonyi, elvtársa Pető Sándor részére az óbudai választáshoz 30000 koronát eszközölt ki a nemzeti munkapárt pártkasszájából. Hír szerint ezt a tényt egészen hitelesen bizonyítani lehet és ez mindenesetre alkalmas arra, hogy Vázsonyit arra birja, hogy kissé óvatosabban ítélkezzék élők és holtak felett. Harmadfél millió az árvizsujtotta vidékeknek. Háromszékmegye 40.000 koronát kap. — Saját tudósítónktól. — A gyűlöletes politikai hajsza, amelyet a kormány ellen, ellenfelei indítottak hogy személyes téren érjék el azt, amiért hiába hadakoznak immár két esztendeje a terror és anarchia eszközeivel, nem tántorítja el a kormányt attól, hogy az ország érdekeit minden erővel és teljes odaadással szolgálja és ne igyekezzék előbbre vinni. Az egyik részen a gyűlölet tombolása, a hatalomért való nemtelen és eszközeit nem válogató tülekedés, a másik odason pedig a szakadatlan munka és a szerető gondoskodás: olyan látvány ez, amely bámulatot és tiszteletet kelt azok iránt, akik csak előre néznek, csak kötelességüket teljesítik, nem törődnek a nyelvöltögetéssel, a fenyegető kiabálással. Ebben a nagy energiát emésztő munkában vállvetetten részt vesz Beöthy László kereskedelmi miniszter is, aki különben is mintaképe a kötelességteljesítésnek és nemes példaadásnak. A miniszter az 1912. évben pusztított árvizek által megrongált közutak helyreállítása és így közvetve az ínséges nép segélyezése céljából exisztenciális segélyt nyújtott, még őszkor 656.000 korona rögtöni segélyt utalt ki, most pedig újabb 2.393.000 koronát folyósított az ínséges vidékek lakossága javára. Ez öszszegből a következő törvényhatóságok részesülnek támogatásban törvényhatósági, vicinális községi utaik és a megrongált hidak helyreállítása céljából: Bereg vármegye törvényhatósága 140.000 koronát, Besztercze-Naszód 211 000 koronát, Csik 73.000 koronát, Háromszék 40.000 koronát, Hunyad 200.000 koronát, Kis-Küküllő 140.000 koronát, Kolozs 30 000 koronát, Krassó-Szörény 100.000 koronát, Máramaros 95 000 koronát, Maros-Torda 214.000 koronát, Baros 152.280 koronát, Szatmár 53.900 koronát, Szolnok-Doboka 40 000 koronát, Temeg 6000 koronát, Torda-Aranyos 197 789 koronát, Udvarhely 399.369 koronát, Ugocsa 134 000 koronát, Ung 165.500 koronát kapott. Az ilyen nagyarányú gondoskodással szemben kell, hogy hatástalan maradjon minden megkörnyékezés, amely azok részéről történik, akiktől éppen csak jót nem kapott az ország. 1913. február 22. VÁROS és VARMEGYE. © A törvényhatósági tiszti orvosok hivatalos pecséttel való ellátása. A belügyminiszter elrendelte, hogy a vármegyei tiszti orvosok 1913- évi május hó 1-jő napjától kezdődőleg minden oly iratot, amely hivatalos jelentés vagy levelezés jellegével nem bir, hanem okirat jellegű (hivatalos bizonyítvány), Baját külön hivatalos pecsétjükkel lássák el. A vármegyei tiszti orvosok hivatalos pecsétjét egységesen akként állapította meg a miniszter, hogy a vármegye címerének alkalmazása mellett a következő: „N. N. vármegye tiszti főorvosa*, illetőleg „N. N. vármegye N. N. járásának tiszti orvosa“ köriratot tartalmazza. IRODALOM. Két legenda. Régente volt oly közvetlen hatása magyar versnek, mint a történelmi nevezetességű Rákosmezőről megjelent két legendának, melyet Péterfy Tamás székely költő irt. „A holló fája” egy élő legenda Mátyás király hollójáról. — Az öreg rezgőnyárfa vastag ágai egymást dörzsölve, károgó hangot hallat időnként. — Százidős törzsét a költemény hatása alatt ércbe öntött táblával jelölték meg a Rákospatak partján. „A Rákos legendája* a Rákospatak szomorus szép történeteravalók részére igen becses mind a két költemény. — A füzetet Dobay Zsigmond festőművész rajzai díszítik Ara postai küldéssel együtt 50 fillér. Cím : Péterfy Tamás író, Budapest, IX Köztelek. Az összeg levéljegyekben is beküldhető. Alkalmi bútorvételt ajánl SZÉKELY és RÉTI "botorgyára Marosvásárhely Brassó Főtér 47. Kapu-úton 60 Komplett hálószobaberendezések töltettel már 400 — ------ koronáért. ^---------Hitelképes egyéneknek árfelemelés nélkül rószletfize■■■ résre is. ■■■ 1 óriási Választék amerikai irodaberendezésekben vas- és rézbútorok, szőnyegek, függönyök és teljes menyasszonyi kelengyékben. TELEFON ÉS EXPRESS TUDÓSÍTÁSOK. — Saját tudósítónk telefon- és távirati jelentésű. — Csend a harctéren. Oroszország felkészültsége. A román—bolgár konfliktus. Csataldzsánál minden csendes. London, február 21. Csataldzsánál hetek óta teljes csend honol. A hadviselő felek mindkét részről defenzívába vonultak, miután a teljesen felázott, süppedékes talajon úgy is lehetetlen minden sikeres budimozdulat. A Daily Mail konstantinápolyi tudósítójának jelentése szerint 3—4 hét előtt szó sem lehet arról, hogy a harc kiújuljon és komoly mérveket öltsön. A bulgárok már egy hét előtt megszüntették előnyomulásukat és nem is gondolnak arra, hogy offenzívába lépjenek. Ugyanígy viselkednek a törökök is. Egyebekben a török hadvezetőség jelentése szerint a bulgár csapatok egészségügyi viszonyai nagyon rosszak, másrészt élelmezési tekintetben is sok és leküzdhetetlen mizéria nehezíti helyzetüket. A törökök Sarkölnél, Konstantinápoly, február 21. A törökök tegnap Barkólnél megkísérelték a partraszállást, de eredménytelenül. Gallipoliból új segítőcsapatok indultak Barkói felé.