Székely Nép, 1922 (40. évfolyam, 1-103. szám)
1922-05-14 / 38. szám
38. szám. Sft. Gheorghe. Sepsiszentgyörgy. XL. évfolyam. Vasárnap, 1922. május 14. Előfizetési árak: Egész évre... 80 Lei Félévre.......... 40 Lei Negyed évre 20 Lei Egy hóra ... 8 Lei Egyes szám 1 Leu. Szerkesztőség : Strada Stefan cel Mare mica (volt Csibiti. 8. sz.)SZÉKELY Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatal vesz fel. Kiadóhivatal: Sepsiszentgyörgyön Strada Stefan cel Mare utca (volt Csiki u. 8. sz.) Szerkesztőségi telefon száma: 8. XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX Megjelenik hetenkint kétszer: CSÜTÖRTÖKÖN és VASÁRNAP. A zászlókérdés egyike azon tengeri kígyóvá növekedett szörnyeknek, mely lidércnyomásként nehezedik a magyarokra és mételyezi az ő lelküket. Nem a méltányosság, nem a jó indulat hiányáról van itten szó, ezek amúgy is minden vonalon — tisztelet az édes kevés kivételnek — teljesen nélkülözzük, hanem céltudatos intézkedésekről, melyek a közismert szándékos rosszakarat bélyegét hordják magukon. És éppen azon alkalommal, amikor a szívek, a lelkek megnyugtatására, az ellentétek kiegyenlítésére, a béke és harmónia megalapozására egy kiváló alkalom kínálkozott, a mikor az erdélyi részek román főpapjainak legfőbbike, bizonyára azon hivatással jött közibénk, hogy az ő híveit az Istenhez közelebb hozza, sokaknak lelkéből a végképpen eltávozott szeretetet újra felélessze és az agyonkinzott és agyongyötört békét feltámassza — akkor dobják közibénk a mérges bombát, mely elkábit, akkor markolnak bele durva kézzel a mi szivünkbe és tapossák csizmasarokkal a mi vallásos érzületünket. Ezen hihetetlen sérelem elpanaszolásának a sepsiszentgyörgyi görög keleti templom felszentelési ünnepélyét követő közebéden egy felszólalás keretében kellett volna megtörténni, amire a sepsiszentgyörgyi magyarság tekintélyes része az egyik résztvevőt felkérte. Nevezett — e sorok írója — azonban talán a főpap iránti túlságos kíméletből, azon módot választotta, hogy a közebéd végén Bălan Miklós érsekmetropolitától kihallgatást kért és azon hozzá az itten kivonatban közölt következő beszédet intézte: Kegyelmes Uram ! Mindenekelőtt szíves elnézését kérem azért, hogy bátor vagyok pár percre jóakaratú türelmét igénybe venni akkor, amikor két napi fáradságos ittlét után bizonyára pihenést igényel, és hálásan köszönöm, hogy kegyes engemet meghallgatni, őszintén megvallom, hogy alkalmatlankodásommal szívesen elmaradtam volna, de mikor ide jöttem, erre egyrészről hajtott a kötelességérzet, másrészről az elkerülhetetlen szükség kényszerítő ereje. Panaszolni jöttem Sepsiszentgyörgy város egész magyar lakosságának érdekében. Nem akarom ezúttal sérelem tárgyává tenni azt a rengeteg méltánytalanságot, igazságtalanságot, törvénytelenséget, erőszakot, durvaságot és brutalitást, amivel három és fél év óta az itteni magyarságot az uralkodó faj nap-nap után sújtotta, hanem csak egyetlen egy flagráns sérelmet akarok ezúttal felemlíteni ami az idevaló magyarságot éppen Nagyméltóságod idejövetele alkalmából érte. Többeknek határozott óhajára, kívánságára és egyenes felszólítására a mai közebéden kellett volna ezen sérelemmel előállanom, de Nagyméltóságod személye iránti tekintetből inkább ezen módot választottam panaszom elmondására. Ha azonban a magyarság bármilyen legkisebb támadásban részesül, akkor ezen odiózus ügyről nyomban és kérlelhetetlenül a leplet lerántottam volna. Végtelenül sajnálom, hogy azt e helyen és mostan kell megtennem, de mivel a sérelmes hatósági intézkedésre Nagyméltóságod mostani látogatása adta az iniciatívát, azért ezen eljárásomat indokoltnak és helyénvalónak találom. A sérelmes ügy, amelyet panasz tárgyává teszek : a zászlókérdés. A román belügyi államtitkárság a belügyminiszter képviseletében, tehát a legfelső végrehajtó hatalom a zászlókérdés rendezésének ügyében 1921. év október 8-án 10750 szám alatt valamennyi prefektushoz körrendeletet adott ki, melynek 2. pontjában szó szerint ez foglaltatik : „Magántársulatokat, kereskedőket és magánosokat nem lehet arra kényszeríteni, hogy házukat fellobogózzák, mert ilyen kötelezettség nincsen...“ Ezzel szemben a „Székely Nép“ című helybeli lapnak folyó évi május hó 4 i számában egy közlemény jelent meg a követketkező tartalommal: „A helybeli államrendőrség közli lapunkkal: Folyó hó 5. és 6-án (pénteken és szombaton) a román nemzeti szinű lobogót minden háztulajdonos köteles kitűzni.“ Ezen intézkedés nemcsak törvényellenes, a legfőbb végrehajtó hatalom által kiadott és jelenleg is érvényben levő konkrét rendelettel ellentétben áll, hanem cinikus semmibe vevése a vallásszabadságnak és ennek legrutább bántalmazása. Hogyan jön ahhoz a római katholikus, a református, az unitárius és a zsidó, hogy a görög keletiek vallásos ünnepén való részvételre hatóságilag kényszeríttessék ? És honnan veszi az eljáró hatóság a bátorságot és a törvényes alapot ahhoz, hogyilyen rendeletet kiadjon ? Nem-e a legönkényesebb és legdurvább megsértése ez a lelkiismereti szabadságnak és a vallásszabadságnak ? Az ilyen eljárással, amellyel immár az Istenségről alkotott fogalmunkba piszkálnak bele jogtalanul, vallásunk legbensőbb ügyébe avatkoznak illetéktelenül, belemarkolnak a szívünkbe, — sohasem fogják a különféle fajokat és különféle vallásuakat egymáshoz közelebb hozni, hanem azt a tátongó űrt, amelyet az uralkodó faj uralmának első pillanatától kezdve saját maga és a többi nemzetiségek közé vájt, még csak tátongóbbá és áthidalhatatlanabbá tenni. Ha Anglia vagy Amerika, a vallásszabadság tipikus hazája az ilyen brutalitásokról értesülne, bizonyára elképedne a bámulattól. De itten minden megtörténhetik és mindig úgy, hogy sértsen és bántson ! És ha már Nagyméltóságod idejövetelére a városnak zászlódíszbe kellett öltöznie, miért nem rendelték el Gróf Majláth Gusztáv Károly erdélyi kath. püspöknek és Nagy Károly református püspöknek sepsiszentgyörgyi látogatásai alkalmával a görög keletieknek, illetve az összlakosságnak, hogy házaikat fellobogózzák. Hiszen ezen püspökök egy évet meghaladó idő óta esküt tettek és azóta több ízben jöttek hivatalosan ide. Ez nem méltányosság, ez nem jogegyenlőség, ez nem igazság, hanem célzatos heccelődés és szándékos bosszantás. És mindezek mellett élénk világot vet a helyzetre az a körülmény, hogy a magyarok bár nem szívük szabad sugallatából, hanem a törvényellenes fenyegetés és a kényszer hatása alatt és kiváltképpen a régi időkben beléjök nevelt hatósági rendeletek előtti tiszteletből és velük született tisztességből kifolyólag házaikat fellobogózták, ezzel szemben számos román, kinek a hatósági rendelet mellett vallási és erkölcsi kötelessége lett volna a lobogót kitűzni, a hatósági rendeletnek üttyet hányt és saját vallási ünnepét semmibe se vette. Ez az uralkodó faj jog kiváltsága, de az ilyen nem von maga után tiszteletet és becsülést, hanem alkalmas arra, hogy az állam erejét és tekintélyét aláássa és az országot alapjaiban megrendítse. Annak a mély felháborodásnak folyományaképen, amelyet ezen események ezen tősgyökeres ősi székely város magyar lakosságában kiváltottak, tisztelettel arra kérem Nagyméltóságodat, hogy mint a törvényhozó testület tagja, kinek bizonyára a szükséges alkalma és módja meglesz, szavának pedig kellő súlya van, méltóztassék oda hatni, hogy ezen ominózus és odiózus zászlókérdés törvény útján szabályoztassék és kegyeskedjék az arra illetékes helyi hatóságokat figyelmeztetni, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság hasonló durva bántalmazásától való tartózkodást tartsák törvényes és emberi kötelességüknek. Bocsánatot kérek és végtelenül sajnálom, ha jelen eljárásommal az ünneprontásnak legcsekélyebb és legparányibb tényét elkövettem volna, ha ezzel szemben a mérleg másik serpenyőjében áll az a tény, hogy az uralkodó faj három és fél év óta kétmillió magyarnak minden ünnepét megrontotta, éjjelét és nappalát tönkre tette. Ismételten köszönöm szíves meghallgatásomat, újólag is arra kérem Nagyméltóságodat, hogy méltóztassék ezen ügyben saját részéről a a szükséges lépéseket megtenni, hogy végre értsük meg egymást és legyen béke közöttünk.* Az érsekmetropolita hosszabb válaszában, — melynek legnagyobb része nem a nyilvánosságnak volt szánva — , megígérte, hogy a kérdésről a belügy■ miniszternek jelentést tesz. Látható megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy több görög keleti az ünnepségek folyama alatt a román zászlót nem tűzte ki és kérésére néhánynak személyéről információt is kapott. Végül is azon óhajának adott kifejezést, hogy a megértés és a béke honosodjék meg közöttünk és ezt a maga részéről is elő fogja mozdítani. Sem a béke, sem a megértés, legkevésbé pedig a jogegyenlőség, a törvényesség és a tissztesség uralma nem rajtunk, magyarokon múlt! Ezt mindenki tudja, Béldi Pál. Keresse fel Nagy választék mindennemű gyarmat- és fűszerárukban. Nagyban (I sgTM) kicsinyben. Jutányos napi R l^l p||| árak. Ugyanott manufaktur , I, HU raktár nagybani eladásra. Brassó, Lensor 26. sz. Telefon 6-93. és 3-39. Kérjen ajánlatot!!