Székely Nép, 1928 (46. évfolyam, 1-102. szám)
1928-02-02 / 10. szám
10. szám. SZÉKELY NÉP 1928 február 2. — Igen 1 — Van valaki köztetek, aki lop? — Nincs 1 — Lépjen elő, aki lopni lud 1 , Senki sem mozdu1. — Tehát senki sem lop ? Jó ! Ide figyeljetek ! A kaszárnyában senki sem lop, de előfordulhat, hogy valakinek valamije elvész. Erdő száraz fi nélkül nincs. Ha ingedet a napra teszed, hogy száradjon, nem találod többé, ha nem állsz mellette . . . S a köpenyt meg a pokrócot lehúzzák rólad, ha nem úgy alszol, mint a nyúl. Megmondom nektek, hogy tudjatok vigyázni. A pénzt is ellopják tőled, amit anyád adott, hogy felüdítsd magad fáradtságodban. Akinek ellopják a köpenyét jöjjön hozzám, de akinek a pénzét lopják el, azon nem segíthetek ... mert a pénz, pénz ... nem lehet megismerni, egyik olyan, mint a másik. De én, minthogy — hogy úgy mondjuk — a ti atyátok vagyok, megőrzöm a pénzeteket magamnál, mert nálam nem lopja el senki, mert csak én vagyok meg a feleségem. Ki lopná el ? A feleségem ? — Neem. — Én? — Ccc . . . méltatlankodnak a jó fiuk, fejükkel tagadólag intve. (Vége következik). mentális erővel szemben, mint egy-egy szellemi elszigeteltségben élő kormánynak önkéntes vaksága. —k. Régét. Európát azóta is borzalmas tenni az Európába plántált kínai háborúk pusztították végig és falat is. A világszerte még félminden nagyobb háború után megcsapó nacionalista hullámok épp mint utat tört magának a tartós úgy tehetetlenek ezzel az előbéke biztosításának gondolata. A probléma helyzete sem sokát változott St. Pierre abbé első tervei óta. A béke kérdése ma is inkább erkölcsi, mint politikai kérdés s a mai állam, melynek az erkölcshöz kevés köze van, nem is igen tud a kérdéssel megbirkózni. Az egymástól független atomokba szétszórt erkölcsi érzést pedig világi hatalommá tömöríteni azóta nem sikerült. Az új Európa államai ma talán önzőbbek, még hidegebben csak a saját érdekeiket nézők, még gyűlölködőbben naconalisták, mint a régiek. Minden határ egy, a huszadik századba épített újabb kínai fal. És mégis, az Európát szétválasztó legvadabb szélsőségek között is fölcsillan már itt-ott a jobb jövő képe. Néha úgy érzi az ember, hogy az elküönülés lehetőségeinek végső kiéréséről van szó az első igazi egyesülés előtt. Nem mintha túl komolyan vennék a Washington és Párizs között folyó tárgyalásokat, vagy a genfi diplomata beszélgetések ravaszkodó ürességek. Hanem azért, mert tudjuk, hogy a dróttalan távbeszélő és a repülgépek idején nem lehet az országokat tartósan kormányozni postakocsik idejéhez mért politikával. Mert igazán nem kell túlságosan erős képzelőerő annak meglátásához, hogy a fejlődő technika és az egész világ területét befogó gazdasági gondolatoknak kikerülhetetlen megvalósulása belátható időn belül nevetségessé és céltalanná fogja Nincs-e benne selyem? A láda tetejét kinyitották. A drága, aranyhímzésű takarót lehúzták. És a tóra ott állott szabadon, kitéve minden profán tekintet kíváncsiságának a kis határállomás vámhivatalában. A tóra. A becses pergamenttekercs. Kincse, szentsége egy olyan felekezetnek, amelynek a hívei a legnagyobb tisztelettel, szinte titokkal veszik körül vallási rítusuk kegyszereit. De hiába fogta körül a ládát a vallás misztikuma, hiába kötelezett vele szemben küönös tapintatra a zsidó templomok meggyalázásának még egészen friss, szörnyű emléke, a tórát szállító ládát mégis csak kinyitották Biharpüspökin, hogy megnézzék, vájjon nincsen-e berme selyem ? Be kell vallani, hogy a magas hatóságokat nem illeti panasz. Tempeban prefektus gyorsan és udvariasan intézkedett, hogy az ajándék-tórát szabadon lehessen áthozni a határon. A hiba itt az alárendelt vámtisztviselőt illeti, aki belenyúlt kezével a ládsba és megkérdezte : „Nncs-e benne selyem?“ Olyan ez, mintha egy beszentelt halott száját kinyitnák a fináncok, hogy megnézzék, nincsen-e az állkapcsában aranyfog ? Beismerjük, hogy egy hivatalnoknak minden körülmények között teljesíteni kell a kötelességét. De azt már nem hisszük el, hogy ez a buzgóság helyénvaló volt. Ez a mozdulat veszedelmesen fölkavarhat egy lassanként elpihenő fájdalmas indulatot. Márpedig kétségtelen, hogy ezt nem akarja sem a kormány, sem a vele közvetlen összefüggésben lévő szervek. Egy művelt ország minden hivatalát és minden hivatalnokát át kell hatnia annak a szellemnek, amely a kötelességekkel együtt irgalmat és tapintatot is ismer. Nemcsak a kormány esetenként gyakorolt jóindulata szükséges itt. Ki muszáj nevelni az alsóbb hivatalnokok érzésvilágát is arra, hogy maguktól tudják : ebben az országban egyformán tisztelni kell minden polgárának nyelvét, vallását, nemzeti szokását. ( kk). BELFÖLD. Ipartestületi estély. Február 1. A jaszi nagygyűlés. A nemzeti parasztpárt a múlt vasárnap, dacára, hogy a csendőrség mindent elkövetett a vidék beözönlése ellen, fényes eredménnyel tartotta meg első propaganda-gyűlését. A két helyen tartott gyűlésen sok ezeren jelentek meg , az utcák is tele voltak lelkes tüntetőkkel. Pop Csicsó István beszélt elsőnek, aki elmondta, hogy az erdélyi román paraszt, aki évszázadokon át harcolt az egyesülésért, most kijelentette neki, hogy: Pop úr, roszszab helyzetben vagyunk most, mint azelőtt. Tasca professzor a Jorga párt nevében beszélt, majd Vajda tiltakozott a regionalizmus vádja ellen és kijelentette, hogy ma után Erdélyben csalókat tesznek a hivatalokba, akik lopják a népet, ki kell mondani, hogy Erdély az erdélyieké. Stere Constantin után Mihalache szögezte le, hogy Erdély népe azért szegényedik el, mert fegyháztöltelékekkel rakják meg az erdélyi közigazgatást. Mér azoknak is könnyű életet akar biztosítani gazdaságilag és kulturálisan, akik más nyelven beszélnek és nem az állam nyelvén. A nemzeti parasztpárt tisztességesen oldja meg a kérdést, kiemeli a kisebbségeket a pártspekuláció örvényéből. Napi három üléssel tervezi a kormány a nemzeti parasztpárt kormánybuktató akcióját letörni, abban a reményben tervezi ezt tenni hogy az ellenzék szónokai ném bírják el a napi három ülésen a szót. KÜLFÖLD. Február 1. A cseh szociáldemokraták Serédy ellen. A cseh szociáldemokraták az alsó házban interpellációt terjesz- tettek elő, hogy várjon a cseh kormány nem talál-e Csehország ellen irányuló irredentizmust Sa-rédy hercegprímás nyilatkozatá-ban. Kérik a szocialisták, hogy a kormány járjon közbe a pápai udvarnál, várjon ott egyetértenek-e Serédy hercegprímással ? Angol vélemény a szentgotthárdi ügyről. A londoni Times olyan formában, amely félhivatalos eredetre enged következtetni, érdekes kommentárral kíséri a szentgotthárdi fegyvercsempészés ügyében tervezett jegyzék benyújtásának halasztgatását. Elmondja a Times cikkírója, hogy amíg Jugoszlávia és Csehszlovákia mindenáron siettetik a Benes által szövegezett memorandum beadását Genfben, Románia a halasztásért száll síkra. Titulescu ugyanis a Mussolinival folytatott tárgyalásai során egészen a Magyarország és Románia közötti ellentétekig mindent megtárgyalt és a szentgotthárdi incidens ügyében elfoglalt magatartása bizonyára fedi ezeknek a tárgyalásoknak eredményeit. A sepsiszentgyörgyi ipartestület műkedvelő társasága Lengyel Menyhért .Antónia* című 3 felvonásos vígjátékának előadásával egy felejthetetlenül kedves estét szerzett az öreg városi dísztermet zsúfolásig megtöltő érdeklődő közönségnek. A darab előadása nehéz feladatot ró a szereplőkre, akik azonban sikeresen birkóztak meg a legkényesebb részletekkel is úgy, hogy igazi élvezettel hallgatták azok is, akik hivatásos művészek előadásában is látták már a vígjátékot. Felemelő és megnyugtató tudat, hogy iparos ifjúságunk komoly munkával törekszik magát művelni s már a kezdet kezdetén olyant produkál, ami a hivatottak egybehangzó véleménye szerint igazán kibírja a műkedvelőkkel szemben alkalmazni szokott kritikát és valóban a legszebb jövőt ígéri a szereplőknek. A Szőcs József Fancsy Vincéjénél tökéletesebb földbirtokost, Leitinger Félix Rchardjánál ügyesebb, elevenebb főpincért csak kivételes tehetségű művészek alakítanak. Gyárfás Imre az öregedő bohém miniszteri tanácsos, Dikó Iván a flegmatikus angol kapitány, Kreigher Sylvia a naiv, fiatal gazdasági praxi szerepében mind a legjobbat nyújtották, amit a műkedvelőktől várni lehet. Novák Jenő és partnere Ütő Ilonka ügyesen használták ki hálás szerepüket, derűs perceket szerezve a hallgatóknak. Kocsislona és Kocsis Rózsi temperamentumosan játszottak. Utoljára hagytuk a két női főszereplőt Trepches Ogát és Gecse Evirát, pedig a darab sorsa rajtuk fordult meg és a sikerből az oroszlánrész őket illeti anélkül, hogy ezzel a többiek érdeméből a legcsekélyebbet is levonni akarnék. Trepches Olga a gazdaságát vezető, rendelkező, parancsoló Antónia kitűnően adta s ha a második felvonás félvilági hölgyének alakítása nem is volt tökéletes, ez semmit sem von le meglepő színjátszói készségéből, mert szerepének ez a része még a legkiválóbb művésznőket is próbára teszi. Könnyű dolga volt a kis Gecse Elvirának, neki igazán csak meg kellett tanulnia a szerepét, a játék ment magától s önként alakult ki az a bájos, kedves szininövendék, aki bizonyára természetben is lenne. A többi szereplők kisebb szerepeikben ügyesen megállották helyüket . Még csak a rendezés gördülékenységéről és betanítás fáradságos, nehéz munkájáról kell megemlékezzünk, amit lelkes buzgósággal, nagy hozzáértéssel Novák János végzett az ipartestület nemes gondolkozású, távolba néző derék vezetőségének támogatásával. A zugó tapsokkal kísért előadás befejezése után kezdetét vette a hangulatos, vidám táncestély, mely Szentgyörgyön szokatlan, hamisítatlan, magyaros kedélyességgel folyt még a reggeli órákban, sőt azután is. A Pia ze na Üal ki ai Societati Gheorgh Szám rendes 7 1. As jóváhagy igazgató 2. Hal rul* egy folytatót hozólav. 3- Est kft. G I fűszer sárga kö: Értékért sz vai la Primărie No. 4! Pa Se s rala ca tie 19, se va d tie publi raza coi Aren ani, inc 1928. Pret: Licit maria c pot vedi tátie int Oltei marie 1 - E lévő antil könyvszel ■ egyes linók, sz rök, szón mis egyé vásárol s modern Berni Cuza Voi az 1916-on ( Jánosné Románul tanulnék jó módszerrel. Ajánlatokat „Nyelvtálentum“ jeligére a kiadóba kérek. Tegyen egy próbát! Legjobban és legolcsóbban az „ELITE“ Illatszertárban lehet vásárolni. — Tegyen egy próbát!